Álboltív

Az álboltív épületszerkezeti elem, amely az ívelt felületű boltívek formai megoldásait idézi, de azok statikai és teherhordó funkciói nélkül. Voltaképpen a vízszintesen elrendezett kő- és téglasorokba vágott vagy a falazóelemek lépcsőzetes eltolásával kialakított nyílásáthidaló elem (kapu, ajtó, ablak, fülke(wd) stb. záróeleme). A valódi boltívek erőjátékával szemben állékonyságát az biztosítja, hogy az áthidalt falazat az álboltív két oldalán egymással szembefordított, az alátámasztáson túl is terhelt konzolként viselkedik. A nyíláskiváltások esetében használt álboltív technikájával térlefedő, térelhatároló elemek is kialakíthatóak, ezek az álboltozatok. A technika az ókor óta világszerte ismert és széles körben alkalmazott. Legszebb korai példái a mükénéi kor építészetéhez kötődnek (Tirünsz, Atreusz kincsesháza(wd) stb.).

• 
  Atreusz kincsesházának részlete (Mükéné, Görögország, i. e. 13. század)
• 
  Az apollóniai temenoszfal kapuja (Pojan, Albánia, i. e. 4. század)
• 
  Az uxmali maja kormányzói palota részlete (Mexikó, 8–10. század)
• 
  A kutubi mecset (Delhi, India, 12. század)

• boltív
• álboltozat

• Major Máté: Építészettörténeti és építészetelméleti értelmező szótár. Budapest: Akadémiai. 1983. 19–20. o.  
• Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 438. o. ISBN 963-05-6612-5  

Ez az építészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!