Ilidža
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Ilidža | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Irányítószám | 71210 |
| Körzethívószám | 38733 |
| Testvérvárosok | Lista |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 495 m |
| Időzóna | UTC+01:00 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 49′ 59″, k. h. 18° 18′ 14″43.833056°N 18.303889°EKoordináták: é. sz. 43° 49′ 59″, k. h. 18° 18′ 14″43.833056°N 18.303889°E | |
| Ilidža weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ilidža témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ilidža (cirill írással: Илиџа) város Bosznia-Hercegovina keleti részén. Szarajevó elővárosának számít, de községként (Ilidža Község) maga is önálló közigazgatási egység.
Lakossága 47 654 főt tesz ki. Ezzel a főváros elővárosai közül a legnépesebb, és egyúttal az ország hetedik legnépesebb városa.
A fővárostól 10 km-re délnyugatra, vonzó természeti környezetben fekvő város a szarajevóiak kedvelt kirándulóhelye.
Története
A mai Ilidža elődjét az oszmán időkben alapították (maga a szó törökül meleg forrásokat jelent). A település néhány, 15. és 16. századi, török stílusú háza a mai napig áll.
Az osztrák-magyar korszakban (1878-1918) a település iparosodott és felvette az Európában megszokott városképet. Vasút is épült, a meleg fürdőkben kikapcsolódni vágyók számára pedig luxusszállodákat húztak fel, amellyel Ilidža nemcsak fontos várossá, hanem a Habsburg Birodalom egyik elegáns fürdőhelyévé is vált. 1918. június 27-én itt töltötte utolsó éjszakáját a szarajevói merénylet előtt Ferenc Ferdinánd és felesége.
A kommunista Jugoszlávia időszakában számos panelépület nőtt ki a földből.
1990 előtt a várost főként bosnyákok (43%) és szerbek (37%) lakták. Az 1995-ös Daytoni békeszerződés a Bosznia-Hercegovinai Föderációnak juttatta, amely a szerb lakosság nagy részét Ilidža elhagyására késztette. A szerbek helyére bosnyák menekültek érkeztek.
Népessége
Ilidža Község magából Ilidža városból, valamint néhány távolabb eső településből (nagyság szerinti sorrendben: Hrasnica, Sokolović, Kolonija, Butmir és Kotorac) áll.
Az 1991-es népszámlálás óta nem készült hivatalos kimutatás a lakosság számáról, és annak összetételéről sem. A Szarajevó kanton (Szarajevó megye) honlapjának adatai szerint Ilidža községet 47.654-en lakják. Becslés alapján a város lakóinak 81%-a bosnyák, 12%-a szerb, 6%-a pedig horvát. A népsűrűség Ilidža községben 332 fő km²-enként.
| Ilidža község lakossága | ||||||
| a népszámlálás éve | 1991. | 1981. | 1971. | |||
| muzulmánok | 29,337 (43,18%) | 18,738 (32,73%) | 12,462 (31,58%) | |||
| szerbek | 25,029 (36,84%) | 22,246 (38,86%) | 18,627 (47,21%) | |||
| horvátok | 6,934 (10,20%) | 6,880 (12,01%) | 6,446 (16,33%) | |||
| jugoszlávok | 5,181 (7,62%) | 7,593 (13,26%) | 954 (2,41%) | |||
| egyéb és ismeretlen | 1,456 (2,14%) | 1,786 (3,12%) | 963 (2,44%) | |||
| összesen | 67,937 | 57,243 | 39,452 | |||
Gazdasága
A boszniai háborút (1992-1995) megelőzően Ilidža Község az egykori Jugoszlávia tizedik legfontosabb gazdasági térsége volt. A háború tönkretette a város gazdaságát, amely ma már lassan regenerálódik. A gazdaság ma a gyártóiparra épül (például az élelmiszer-feldolgozásra és az elektronikára). A város kedvező adottságai miatt a turizmus is fontos iparág. Ilidža már nemcsak a hazai, de a külföldi turisták körében is népszerű.
Turizmus
Ilidža Szarajevóból villamossal és autóbusszal egyaránt könnyen elérhető, de a főváros nemzetközi repülőtere is a szomszédságban fekszik. Számos szálloda, valamint kemping is található Ilidžában.
A leghíresebb látnivaló a Vrelo Bosne, azaz a Boszna folyó forrása, amelyet egy hatalmas park övez. Ennek sétányán a turisták a – Habsburg időket idéző – lovasfogatot is bérelhetnek. A Boszna folyó felett átívelő Római híd (Rimski Most) a 16. században, római kori kövekből épült.
