Ugrás a tartalomhoz

Báré

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A nyomtatható változat már nem támogatott, és hibásan jelenhet meg. Kérjük, frissítsd a böngésződ könyvjelzőit, és használd a böngésző alapértelmezett nyomtatás funkcióját.
Báré (Bărăi)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKolozs
KözségMagyarkályán
Rangfalu
KözségközpontMagyarkályán
Irányítószám407121
SIRUTA-kód56372
Népesség
Népesség247 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság3
Földrajzi adatok
Tszf. magasság382 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 50′ 50″, k. h. 23° 54′ 26″46.847217°N 23.907183°EKoordináták: é. sz. 46° 50′ 50″, k. h. 23° 54′ 26″46.847217°N 23.907183°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Báré témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Báré település Romániában, Kolozs megyében.

Fekvése

Kolozs megyében, Kolozsvártól északkeletre, Visa, Marokháza és Gyulatelke között fekvő település.

Története

Báré nevét az oklevelek már 1279-ben említették Bare néven, mint a Tyukod nemzetség birtokát.

1279-ben IV. László király a települést a Tyukod nemből származó Sámson és Feenee fiainak adta.

1333-ban már népes település lehetett, mivel ekkor plébániatemploma is említve volt. Péter nevű papja ekkor a pápai tizedjegyzék szerint 30 dénárt és 1 garast fizetett.

1339-ben a Tyukod nembeli Gerendi Péter fia Miklós hagyta a falut unokáira Miklósra és Jakabra.

1441-ben már csak pusztaként volt említve.

1443-tól az elpusztult faluba görögkeletiek telepedtek le, 1467-ben már Oláh-Bare néven írták a falu nevét.

1468-ban a zsuki uradalom része volt, és a birtokot királyi adományként Csupor Miklós kapta meg.

1780 után a Kemény család birtoka volt.

1883. február 3-án a Mócs közelében lehullott meteorit szórásvidékébe esett Báré község is.

Jegyzetek

Források

  • Györffy György:Kolozs vármegye
  • Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. 188. o. ISBN 973-9203-57-4  
  • Vistai András: Tekintő - erdélyi helynévkönyv