Péterfi József

Nem tévesztendő össze a következővel: Péterffy József.

Kibédi Péterfi József (Sóvárad, 1796. március 29. – Marosvásárhely, 1873. július 11.) református esperes-lelkész.

Péterfi László református lelkész és Csurgó Juliánna fia. Még 23 éves nem volt, mikor az akkori tanárok ajánlatára a marosvásárhelyi egyház megválasztotta lelkészének. Papi állását azonban csak egy évvel később töltötte be, mert előbb a teológiai ismereteit szerette volna bővíteni. A magyarországi és erdélyi diákok hagyományos peregrinációs iránya Németország, Svájc és Hollandia lett volna, mégis a bécsi egyetemen töltött el egy évet, ugyanis „a külföldre mehetés akadályozva volt”.^[1] Péterfi 54 évig töltötte be papi állását. 1837-ben a fogarasi egyház hívta meg, ő elfogadta, a gyülekezéséből kibúcsúzott, de hallgatóinak kérésére helyben maradt és újra beköszöntött.^[2]

1848-ban a marosvásárhelyi nemzetőrség az elsők között, már április közepén megalakult, és Péterfi 1848-ban elsőként jelentkezett a nemzetőrségbe.^[3] és közzétette a „Felszólítás Marosvásárhely hű polgáraihoz” kiáltványt.^[4] 1867. március 17-i beszédét is kinyomtattatta: „Egyházi beszéd, mondotta Magyarország alkotmányának visszaállításakor”^[1]

A marosi egyházmegye 1849-ben jegyzővé, 1850-ben esperessé választotta. A halálát megelőző évben egyháza, saját kérelmére, egész fizetéssel nyugalmazta.^[1]

Számos egyházi beszéde jelent meg különböző gyűjteményekben (Erdélyi Protestáns Egyházi Tárban (1847), a Salamon erdélyi Prédikátori Tárában, Szász és Demeter ugyanazon című gyűjteményébe, Kovács Albert Egyházi Reformjában (1873), Szász Gerő és Domokos Prédikátori Tárában), és maradt kéziratban a fiára, Péterfi József marosvásárhelyi orvosra, de munkái között szerepel az „Útmutatás a deák nyelv tanulására. Melyet (Döring után) német nyelvből magyarra alkalmaztatott” (1930) is.^[5]

• A marosvásárhelyi ref. nemes kollegiumban tanuló ifjúság részéről májusi virágok, melyek gróf Kemény Sámuel tabulae praesesi hivatalában május 1. napján 1816. lett beiktatásakor a tisztelet és háládatosság oltárára hintettek. Marosvásárhely. (Többekkel együtt).
• Útmutatás a deák nyelv tanulására. Melyet (Döring után) német nyelvből magyarra alkalmaztatott. Első folyamat. Előgyakorlások. Uo. 1830. (Ugyanaz. Uo. 1842. II. foly. Képiró Imre munkája).
• Az Isten a törvényt szivünkbe írta bé: előadva egy prédikáczióban, melyet az erdélyi ev. reformátusok Déván tartott közönséges egyházi gyűlések alkalmával a dévai templomban 1830. jún. 19. elmondott. Uo. 1833.
• Néhai Houchard József emléke, halotti beszédben mondotta 1841. szept. 8. Uo. 1843.
• A templom iránti szeretet, előadva templomszentelési beszédben, mellyet 1843-ban jún. 8. Fintaházán elmondott Uo. 1843.
• Felszólítása Marosvásárhely hű polgáraihoz. Uo. 1848. (Reich Károly, Kovács Dániel és Dabóczy Jánossal együtt)
• Egyházi beszéd, mondotta Magyarország alkotmányának visszaállításakor 1867. márcz. 17. Uo.
• ↑ Kibucsúzó és beköszöntő: Két egyházi beszéd, mondotta 1837. jún. 25. és júl. 16. Uo. 1871.

• ↑ Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. X (Ótócska–Popea) Budapest: Hornyánszky. 1905.  
• ↑ Zoványi Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. 1977.  
• ↑ Rákóczy Rozália: 1848-1849-es erdélyi és partiumi kisnyomtatványok II. 1998.  
• ↑ Imreh Sándor: Visszaemlékezés az 1848-49. évi szabadságharcra Erdélyben. Budapest: Gondolat. 2003. = Nemzeti téka, ISSN 1586-1163, ISBN 963 200 469 8   (PDF)