cím

Back-formation from címer. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.^[1]

• IPA^(key): [ˈt͡siːm]

• Audio:

  (file)

• Rhymes: -iːm

cím (plural címek)

1. address (direction or superscription of a letter, or the name, title, and place of residence of the person addressed)

   Synonym: lakcím

2. title (the name of a book, film, musical piece, painting, or other work of art)

   Hypernym: tulajdonnév

   Coordinate terms: (of books) szerző, kiadó, kiadás helye, kiadás dátuma

• cím in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• cím in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).

• chím (Munster)
• tím, tchím (Ulster)

From Old Irish ad·cím, the first-person singular of ad·cí.

• IPA^(key): /ˈciːmʲ/

cím

1. (Kerry) first-person singular present indicative of feic

Independent form only; the dependent form is feicim.