Ugrás a tartalomhoz

Victor Eftimiu

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Victor Eftimiu
1911-ben megjelent kép
1911-ben megjelent kép
Született1889. január 24.[1]
Boboshticë(wd)[1]
Elhunyt1972. november 27.[1]
Bukarest[1]
ÁlneveAthanes
Állampolgárságaromán
HázastársaAgepsina Macri(wd)[2]
Foglalkozásadrámaíró
költő
író
műfordító
Tisztségea bukaresti Nemzeti Színház igazgatója
a kolozsvári Nemzeti Színház és Nemzeti Opera igazgatója[3]
SírhelyeBellu temető[2]
Írói pályafutása
Jellemző műfajokdráma, vers, próza
Irodalmi irányzatneoromantika(wd)[4]
Alkotói évei1905–1971
Fontosabb műveiÎnșir’te mărgărite!
Prometeu
Hatottak ráMaurice Maeterlinck[5]
Edmond Rostand[3]
Federico García Lorca[3]
A Wikimédia Commons tartalmaz Victor Eftimiu témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Victor Eftimiu (Boboshticë(wd), 1889. január 24. – Bukarest, 1972. november 27.) albán[6] / aromán / macedoromán[7] származású román drámaíró, költő, író, műfordító, a Román Akadémia tagja; a két világháború közötti időszak egyik legtöbbet játszott színpadi szerzője.[8]

Élete

[szerkesztés]

Az akkoriban az Oszmán Birodalomhoz tartozó Korça környékén született Boboshticë(wd) faluban, egy macedoromán kereskedő tizenkét gyermeke közül másodikként. 1895–1897 között a szülőfalujában járt görög nyelvű elemi iskolába. 1897-ben a család Bukarestbe költözött, ahol ismét az első osztályba kellett beíratni, mert nem ismerték el előző tanulmányait. 1900 és 1904 között a Mihai Viteazu líceumban tanult, ahonnan a negyedik osztály során eltávolították, mert könyveket tulajdonított el. Életét az olvasás és színház töltötte ki, és ekkor kezdett el írni. Hogy megszabaduljon apja szemrehányásaitól, különböző újságoknak és folyóiratoknak dolgozott. Első verse 1905-ben jelent meg. 1906-ban utazást tett Görögországban és Konstantinápolyban, és meglátogatta szülőföldjén élő nagyapját. Visszatérve Romániába korrektorként dolgozott az Adevărulnál, éjszakai korrektorként az Epocanál, szerkesztőként a Prezentulnál, és különböző lapokban riportokkal jelentkezett. 1908-ban Nagyszebenbe költözött, ahol Octavian Gogával és Ilarie Chendivel együtt szerkesztette a Țara noastră című folyóiratot. Közreműködött a Luceafărul, Foaia interesantă, Adevărul, Dimineața, Viitorul, România ilustrată, Evenimentul című lapokban.[9][3]

1909 tavaszán egy rövid budapesti és bécsi tartózkodás után Párizsba utazott, ahonnan több cikket küldött az aradi Tribuna popoarelor című folyóiratnak. 1910-ben tért vissza Romániába, ahol 1911-ben váratlan sikert aratott a Párizsban írt Înşir-te mărgărite című darabjával. 1913-ban a bukaresti Comedia színház igazgatójává nevezték ki. 1914. június 7-én összeházasodott Agepsina Macri(wd) színésznővel, akit Párizsban ismert meg. 1915-től aktív tagja lett a Román Írók Társaságának, 1916 és 1919 között feleségével együtt Párizsban élt. 1917-ben tagja volt a lausanne-i román propagandabizottságnak. 1919-ben szerzett román állampolgárságot.[9][3]

1920-1921-ben a bukaresti Nemzeti Színház igazgatója, egyben a romániai színházak vezérigazgatója volt. (A bukaresti Nemzeti Színház igazgatói tisztségét még kétszer, 1930-ban és 1936-ban is betöltötte; mind a háromszor korrupciós ügyek miatt váltották le.)[10] Több kritika érte amiatt, hogy visszaélt hatalmával, saját darabjait tűzte műsorra, és túl gyakran osztott szerepet feleségének, Agepsina Macrinak.[4] 1921-ben a Román Akadémia tagjává javasolták, de nem kapta meg a szükséges szavazatszámot. 1926-ban belépett a Nemzeti Parasztpártba, amelynek 1945-ig maradt tagja; ő írta a párt himnuszát.[9][11] 1927. augusztus és december között a kolozsvári Nemzeti Színház és a Nemzeti Opera(wd) igazgatója volt;[8] ebben a minőségében próbálta összekapcsolni az avantgárdot és a hagyományos román színház elemeit.[5] Tervezte, hogy az erdélyi városokban Kolozsvárról kiinduló előadássorozatokat szervez, de ez anyagi okok miatt nem valósult meg.[12]

1932-ben országos irodalmi díjat nyert. 1933-ban a romániai PEN Club elnökévé választották; ezt a tisztségét haláláig megtartotta.[9] A Pen Club elnökeként védelmére kelt Daday Lorándnak, akit Zátony című könyve miatt hat hónapi börtönre és 10000 lej pénzbüntetésre ítéltek.[13] 1935-ben elérte a szabadkőművesség 33., utolsó fokozatát.[9]

Ion Antonescu illetve a Vasgárda uralma idején darabjait nem játszották, az állambiztonság megfigyelés alatt tartotta;[8][14] 1942-ben a zsilvásárhelyi internálótáborba(wd) küldték, mert nyilvános helyen kijelentette, hogy a németek elveszítik a háborút.[9] (Feltehetőleg itt ismerkedett meg Gheorghe Gheorghiu-Dejzsel.)[10] 1944-ben a Román Írók Társasága elnökévé választották, 1945-ben és 1948-ban újraválasztották.[15] 1944. szeptembertől 1945-ig a bukaresti Nemzeti Színház és Opera igazgatója volt.[8]

1946 elején az ARLUS(wd) küldöttségének tagjaként látogatást tett a Szovjetunióban; élményeit a Dreptatea nouă [Új igazság] című lapban írta le.[16] Ugyanez év májusában a a Romániai Magyar írószövetség dísztagjává választotta Eftimiut („a román-magyar barátság egyik régi harcosa”).[17]

1948-ban a Román Akadémia tagjává választották, röviddel az intézmény megszűnése és újjáalakítása előtt. Az újjáalakított akadémia taglistájáról azonban kihagyták, ezért Gheorghe Gheorghiu-Dejhez fordult, és az ő közbenjárására ismét visszakerült.[9][10] 1964-ben a Román Népköztársaság Csillagával, 1966-ban Kulturális Érdemrenddel, 1971-ben Sarló és kalapács aranyéremmel tüntették ki, valamint 1971-ben a Szocialista Munka Hőse címet is elnyerte.[9] A kommunista rendszerrel kötött kompromisszumai[18] ellenére műveit betiltották vagy megcsonkították, és a Securitate megfigyelés alatt tartotta.[4]

1971-ben látogatást tett Albániában, ahol Naim Frashëri-díjjal tüntették ki, és az Írók és Művészek Ligája tiszteletbeli tagjává fogadta.[19] 1972-ben a Romániai Írószövetség tiszteletbeli elnökévé választotta.[20] 1972. novemberében ismét Albániába indult, de útközben Szófiában rosszul lett, majd Pristinában szívrohamot szenvedett. Innen repülőgéppel Tiranába, majd Bukarestbe szállították, ahol az Elias kórházban november 27-én elhunyt. Temetésére november 30-án került sor a bukaresti Bellu temetőben.[9]

Kitüntetései

[szerkesztés]
  • 1912: Bene merenti érem második osztálya[9]
  • 1932: országos irodalmi díj[3]
  • 1933: Becsületrend[9]
  • 1964: A Román Népköztársaság Csillaga, első osztály[21]
  • 1966: Kulturális Érdemrend, első osztály[9]
  • 1971: A Szocialista Munka Hőse[22]
  • 1971: Sarló és kalapács aranyérem[3]
  • 1971: Naim Frashëri-díj, első osztály (Albánia)[19]

Munkássága

[szerkesztés]

Elsősorban drámaíróként ismert. Több mint negyven fantáziadús, akcióban gazdag, jellemzően versekben írt darabját a szerző a következő csoportokba sorolta: 1. román legendák, 2. antik tragédiák, 3. középkori drámák, 4. tragikomédiák, 5. vidéki komédiák, 6. bukaresti szatírák, 7. külföldi témájú darabok. A legértékesebbek az első két csoport darabjai. A mesés történeteket filozófiai szimbólumokkal gazdagította.[1][3][12] Eugen Lovinescu 1937-ben megjelent, a kortárs irodalomról szóló munkája szerint az egyenetlen színvonalú darabok váltakozva szereztek sikert és okoztak bukást, váltottak ki csodálatot és szenvedélyes támadásokat, szerzőjük folyamatosan a színházi élet újdonságai között szerepelt.[4]

Versei, prózai művei, útinaplói, színházi beszámolói, emlékezései, aforizmái, műfordításai és különböző cikkei az Acţiunea, Adevărul, Adevărul literar şi artistic, Almanahul literar, Almanahul Societăţii Scriitorilor Români, Cele trei Crişuri, Cetiţi-mă, Comedia, Contimporanul, Convorbiri critice, Cortina, Cosînzeana, Culisele, Cultura poporului, Curentul artelor, Cuvântul liber, Dimineaţa, Dreptatea, Dumineca, Ecoul, Evenimentul zilei, Hiena, Jurnalul literar, Literatorul, Luceafărul, Noua revistă română, Omul liber, Pământul nostru, Propilee literare, Rampa, Rampa nouă ilustrată, Ramuri, Raza literară, Reporter, Revista Fundaţiilor Regale, Revista literară, Revista noastră, Revista pentru toţi, Revista română, Românul, România literară, Sburătorul, Scena, Spectator, Teatrul, Teatrul Naţional, Tempo, Toamna, Tribuna, Tribuna poporului, Ţara noastră, Universul literar, Viaţa literară, Victoria, Vremea, Ziarul meu, Zorile hasábjain jelentek meg.[8]

Számos műfordítást készített, Elsősorban francia nyelvből. 1909-ben különböző folyóiratok számára Baudelaire, Maupassant, Émile Verhaeren, Anatole France, Jules Lemaître, Alfred de Musset, Puskin műveiből fordított. Részleteket fordított Shakespeare Ahogy tetszik című darabjából (1912). 1943-ban Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész tragédiáit tolmácsolta.[8]

Összegyűjtött műveit 1969-től kezdve adta ki az Editura pentru Literatură (Irodalmi Könyvkiadó), az Editura Minerva illetve az Editura Fundația Națională pentru Știință și Artă. 2007-ig húsz kötet jelent meg.[23]

Művei megjelentek francia, angol, magyar, német, albán, cseh, olasz nyelven is.[24]

Művei

[szerkesztés]
(kinyitható doboz)
Eredeti cím Hely Kiadó Év Magyar cím Fordító Hely Kiadó Év
Dar de nuntă şi alte schiţe Bucureşti 1911
Fără suflet Bucureşti 1911
Înşir-te mărgărite Bucureşti 1911 Peregjetek ti gyöngyszemek Kádár Imre
Rapsozii Bucureşti 1911
Cinematograful Bucureşti 1912
Mireasa roşie Bucureşti 1912
Poemele singurătăţii Orăştie 1912
Strămoşii Bucureşti 1912
Ave, Maria! Bucureşti 1913
Cocoşul negru Bucureşti 1913
În temniţele Stambulului Bucureşti 1913
Războiul (în colaborare cu D. Anghel) Bucureşti 1913
Spovedania unui clown şi alte nuvele Bucureşti 1913
Akim. Tragi-comedie în trei acte Bucureşti Flacăra 1914
Ariciul și șobolul: fabulă modernă Brașov Ciurcu 1914
Crăciunul lui Osman: tragi-comedie Brașov Ciurcu 1914
Două cruci Bucureşti 1914
Napoleon I Bucureşti 1914
Poveste de crăciun Brașov Ciurcu 1914
Vorbe…, vorbe…, vorbe…! Bucureşti 1914 Szavak!… Szavak!… Szavak!… Gyergyai Albert Nyugat 1932
Candele stinse… Bucureşti Flacăra 1915
Poveștile focului Bucureşti Minerva 1915
Ringala Bucureşti 1915
Ca doi străini Bucureşti 1917
Corabia cu pitici Bucureşti 1919
Prometeu Bucureşti 1919 Prometheus: tragédia 5 felvonásban Kádár Imre Kolozsvár Erdélyi Helikon 1920 v. 1921
Prométheusz: drámai költemény Veress Zoltán Bukarest Kriterion 1971
Sfârşitul pământului Bucureşti 1919
Lebedele sacre Craiova 1920
Pe vremea haiducilor Bucureşti 1920
Comorile lui Dragodan Bucureşti 1920
Rasputin Bucureşti 1920
Alina-Linda Bucureşti 1922
Dansul milioanelor Bucureşti 1922
Don Juan sau Tragedia iubirii. Dramă în șapte tablouri în versuri Bucureşti Ancora, Alcalay & Calafateanu 1922
Fantoma celei care va veni Bucureşti 1922
Făt-Frumos din lacrimi Bucureşti 1922
Înșir’te mărgărite!..., Strămoșii, Rapsozii Bucureşti Socec 1922
Katalina Bucureşti 1922
Minunea Sfântului Ilie Bucureşti 1922 Szent Illés csodája K. Gy. Brassói Lapok 1924
Păţania călugărului Gherasim Bucureşti 1922
Pădurea ursitoarelor Bucureşti 1922
Povestiri alese Bucureşti Speranța 1922
Pădurea ursitoarelor Bucureşti 1922
Risto Darda Bucureşti 1922
Şarpele fermecat Bucureşti 1922
Sfârșitul pământului. Inspectorul broaștelor, Crăciunul lui Osman, Ariciul și sobolul, Poveste de Crăciun Bucureşti Socec 1922
Spre ţara cea nouă Bucureşti 1922
Tinereţe fără bătrâneţe şi viaţă fără de moarte Bucureşti 1922
Trei îngeri Bucureşti 1922
Cântecul milei Bucureşti 1923
Comoara Bucureşti Socec 1923
Povestiri din Orient Bucureşti 1923
Vin sărbătorile Bucureşti 1923
Voievodul dreptăţii Bucureşti 1923
Thebaida Bucureşti 1924
Tragedia unui comedian. Roman Bucureşti Ancora 1924
Elfiona Bucureşti 1924
Meșterul Manole Bucureşti Socec 1925 Manole mester Kádár Imre Budapest Révai 1934
Principesa Moruzof Bucureşti 1925
Glafira Bucureşti 1926
Ionică prostul Bucureşti 1927
Nuvele și schițe (1906-1926). Un asasinat patriotic Bucureşti Cugetarea 1927
Oda limbei român Bucureşti 1927
Omul care a vazut moartea Bucureşti n.a. 1928 Isten veled, Eliodor! (az Öt román vígjáték c. kötetben) Méliusz József Bukarest Irodalmi 1964
Aki látta a halált (az Egyszerű véletlenek: modern román drámák c. kötetben) Budapest Európa 1967
A csavargó Méliusz József
Rokonunk, a csavargó Szemlér Ferenc
Băiatul cel pierdut Bucureşti 1928
Strâmbă-lemne şi Sfarmă-piatră Bucureşti 1928
Omul şi Dracul Bucureşti 1928
Marele duhovnic Bucureşti 1929
Vestitorii Bucureşti 1928
Dragomirna. Roman Bucureşti Renașterea 1930
Le Nain du Theatre Francais Paris 1931
Vulturul de argint Bucureşti 1931
Kimonoul înstelat Bucureşti 1932
Discurs la Mesaj și o Comunicare Bucureşti Monitorul Oficial 1932
Kimonoul înstelat Bucureşti 1932
Noaptea subterană Bucureşti Universul 1933
Theochrys Bucureşti 1933
Arhanghelul cu aripi de ceară Bucureşti 1934 Bécsi szerelem. A viaszszárnyú arkangyal Jékely Zoltán Bukarest Irodalmi 1968
Cântecul mamei şi al copiilor Bucureşti 1935
Jos laba de pe tricolor! Demascarea lui Stelian Popescu Bucureşti szerzői kiadás 1935
Spre sursele tragediei Bucureşti 1935
Rapsozii. Prologuri. Fragmente Bucureşti 1936
Regele munţilor Bucureşti 1936
Teatru în versuri Bucureşti 1936
„Totul pentru ţară”. 1. Tragedia de la Drajna Bucureşti 1936
Omul lui Dumnezeu Bucureşti 1937
Poveste spaniolă cu Don Juan. Don Quijote, bufonul şi moartea Bucureşti 1938
Atrizii Bucureşti 1939
Oglinzile Bucureşti 1939
Focuri pe Bărăgan. Nuvele Bucureşti Cugetarea 1940
Fum de fantome Bucureşti Casa Școalelor 1940
Gânduri Bucureşti Socec 1940
Omul fără nume Bucureşti 1940
Lora Mirandy Bucureşti 1941
Amintiri și polemici Bucureşti Cultura Românească 1942
Magia cuvintelor Bucureşti Cultura Românescă 1942
O dragoste la Viena Bucureşti n.a. 1942 Bécsi szerelem Jékely Zoltán Kolozsvár Józsa Béla Athenaeum 1946
Bécsi szerelem. A viaszszárnyú arkangyal Jékely Zoltán Bukarest Irodalmi 1968
Bécsi szerelem Vistai András János Bukarest Kriterion 1991
Scamatorii Bucureşti 1942
Spovedanii Bucureşti 1942
Priviri peste veacuri Bucureşti Casa Școalelor 1944
Sylvette Bucureşti 1944
Scadenţa Bucureşti 1944
Noi și Sovietele n.a. Bucovina 1945
13 decembrie şi alte poeme Bucureşti 1947
Tragediile eline: Prometeu, Thebaida, Atrizii Bucureşti 1947
Legendele româneşti: Înşir-te mărgărite, Cocoşul negru, Meşterul Manole Bucureşti 1948
Haiducii Bucureşti 1949
O nuntă aristocratică Bucureşti 1952
Păunaşul Codrilor Bucureşti 1952 Az erdő pávácskája Franyó Zoltán Bukarest Ifjúsági 1965
Împăcare Bucureşti 1953
Poveste haiducească Bucureşti 1953
Prichindel Bucureşti 1953
Iepuraşul de turtă dulce Bucureşti 1954
Akademos Bucureşti Literatură și Artă 1955
Basme Bucureşti 1955
Focul. Legenda lui Prometeu Bucureşti 1956
Teatru Bucureşti Literatură și Artă 1956
Doctor Faust, vrăjitor Bucureşti 1957
Oda limbei române (poezii 1906-1956) Bucureşti Literatură și Artă 1957
Pe urmele zimbrului Bucureşti Tineretului 1957 Bölénycsapáson Békési Ágnes Bukarest Stiinta si Tehnica 1968
Inspectorul broaştelor Bucureşti 1958
Halatul alb Bucureşti 1959
Copiii din China Bucureşti 1959
Povestind copiilor Bucureşti 1960
Poveştile lui Moş Cocoş Cocoloş Bucureşti 1960
Parada Bucureşti 1960
Soliile terestre Bucureşti 1961
Un an întreg Bucureşti 1961
Teatru, I-II Bucureşti 1962
Omuleţ Bucureşti 1963
Poezii Bucureşti 1964
Povestea pomului de iarnă Bucureşti 1964
Versuri Bucureşti 1964
Oameni de teatru Bucureşti Meridiane 1965
Portrete și amintiri Bucureşti Literatură 1965
701 sonete Bucureşti 1966 121 szonett (válogatás) Veress Zoltán Bukarest Kriterion 1977
Dreptatea lui Ion Vodă Bucureşti 1966
Omul de piatră Bucureşti 1966
În gloria patriei Bucureşti Militară 1967
Din vremuri voievodale Bucureşti Tineretului 1968
Tengri Cluj Albatros 1970
Cosmos Bucureşti 1971
Neguţătorul de idei Bucureşti 1971
Szent Nepomuk lovagjai: elbeszélések Aradi Nóra Budapest Parnasszus 1947
Kínai gyermekek Veress Zoltán Bukarest Ifjúsági 1959
A kővé vált lovag: mesék n.a. Bukarest Creangă 1970

Műveinek feldolgozásai

[szerkesztés]
  • Însir'te margarite (film, 1911)
  • Dragoste la manastire (film, 1914)
  • Trenul fantoma (film, 1933)
  • Paul Constantinescu(wd): Panä Lesnea Rusalim (opera, 1955)[25]
  • Doru Popovici(wd): Prométheusz (opera, 1958)[26]
  • Inspectorul broastelor (televíziós film, 1979)

Emlékezete

[szerkesztés]

Nevét viseli Bukarestben az a Cişmigiu park(wd) melletti utcácska, ahol az író lakott. A lakóházat emléktábla jelöli; kertjében Eftimiu mellszobra áll, amelyet 40. születésnapjára készített Dimitrie Paciurea(wd).[27]

Szüleinek a bukaresti házát, amelyben az író 1897 és 1905 között lakott, (illetve amely a szintén albániai gyökerekkel rendelkező Cezar Ivănescu(wd) író lakhelye volt 1986 és 2008 között) 2019-ben műemlékké nyilvánították.[28]

Arcképe egy 1999-ben kiadott albán bélyegen szerepel.[29]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c d e Dicționar de literatura română. Coord. Dim. Păcurariu. București: Univers. 1979. 151–152. o.  
  2. ↑ a b Maria Oprea: Un love story interbelic: Agepsina Macri şi Victor Eftimiu. alar.ro (2019. április 23.) (Hozzáférés: 2024. május 4.)
  3. ↑ a b c d e f g h Lilia Ucraineţ: Spirit neoromantic : Victor Eftimiu (1889-1972) – 130 ani de la naştere. Confluenţe Bibliologice, 1. sz. (2019) 119–123. o.
  4. ↑ a b c d Ioana Petcu-Padurean: Istoria teatrului romanesc. Iasi: artes. 2018. 88–96. o. ISBN 9786065474062  
  5. ↑ a b The Continuum Companion to Twentieth Century Theatre. Ed. Colin Chambers. (hely nélkül): Bloomsbury Publishing. 2006. 655. o. ISBN 9781847146120  
  6. ↑ Plainer Zsuzsa: Sörárusok, cukrászok, nemzetépítők: A romániai albánok vázlatos története. Korunk, XX. évf. 5. sz. (2009. május)
  7. ↑ Cristian Vasile: Victor Eftimiu – omul rețelelor de influență. România literară, 33. sz. (2022)
  8. ↑ a b c d e f Victor Eftimiu, dramaturg, poet şi prozator. Jurnalul de Drajna, (2017. január 2.)
  9. ↑ a b c d e f g h i j k l Victor Eftimiu. www.viatasiopera.ro (Hozzáférés: 2024. május 5.)
  10. ↑ a b c Florian Saiu: Victor Eftimiu, academicianul cu cinci clase, care se trăgea de șireturi cu Dej. jurnalul.ro (2022. november 29.) (Hozzáférés: 2024. május 7.)
  11. ↑ D. Victor Eftimiu recitând marșul partidului 1936-10-20. picryl.com (Hozzáférés: 2024. május 7.)
  12. ↑ a b Eftimiu, Victor. In Erdélyi Lexikon. Szerk. Osvát Kálmán. Nagyvárad: Szabadsajtó. 1928. 66. o.  
  13. ↑ Szász Zsombor: Antirevizionizmus és napisajtó Romániában. Magyar Szemle, XXVIII. évf. 1–4. sz. (1936)
  14. ↑ Albanezii din Romania. Coord. Plainer Zsuzsa. Cluj-Napoca: Institutul pentru Studierea Probelemor Minoritatilor Nationae. 2020. 99. o. ISBN 978-606-8377650  
  15. ↑ Ion Munteanu: Istoricul societăţilor scriitorilor români / VIII. Preşedinţi - membri, 1908-1948. biblior.net (Hozzáférés: 2024. május 7.)
  16. ↑ Ion Cristoiu: O delegație de intelectuali români, primită de Stalin în februarie 1946. historia.ro (Hozzáférés: 2024. május 7.)
  17. ↑ Enyedi Sándor: A romániai magyar könyvkiadás (1944—1989). Magyar Könyvszemle, CVII. évf. 1–2. sz. (1991)
  18. ↑ Demény Péter szerint „kétségtelen talpnyalás”, lásd Demény Péter: Kanyargó múlt, szalonnás visszabőgés. Lűtó, XXIII. évf. 1. sz. (2012. január)
  19. ↑ a b Victor Eftimiu in Our Country. New Albania, XXV. évf. 4. sz. (1971) 12. o.
  20. ↑ Uniunea Scriitorilor din Romania / Istoric. uniuneascriitorilor.ro (Hozzáférés: 2024. május 7.)
  21. ↑ Decretul nr. 16/1964 pentru conferirea ordinului Steaua Republicii Populare Romine clasa I scriitorului Victor Eftimiu. Buletinul Oficial, 2. sz. (1964. február 26.)
  22. ↑ Decretul nr. 155/1971 privind conferirea titlului de Erou al Muncii Socialiste. Buletinul Oficial, 56. sz. (1971. május 6.)
  23. ↑ Maxim M. Irina: Sub semnul spontaneității creatoare: Opera literară a lui Victor Eftimiu [doktori értekezés kivonata]. litere.uaic.ro (2023) (Hozzáférés: 2025. május 4.)
  24. ↑ WorldCat. search.worldcat.org (Hozzáférés: 2024. május 7.)
  25. ↑ A hét eseményei. Igazság, XVIII. évf. 155. sz. (1955. július 1.)
  26. ↑ P: Két új román opera. Új Élet, VIII. évf. 4. sz. (1965. február)
  27. ↑ O statuie pe saptamana: Victor Eftimiu, statuie inca din timpul vietii. metropotam.ro (2012. január 25.) (Hozzáférés: 2024. május 7.) arch
  28. ↑ Casa memorială a scriitorilor Victor Eftimiu și Cezar Ivănescu, clasată în regim de urgență. Romania libera, (2019. szeptember 4.)
  29. ↑ Viktor Eftimiu. www.philatelia.net (Hozzáférés: 2024. május 7.)

További információk

[szerkesztés]
  • Cristian Preda: Robul succesului. Viața politică a lui Victor Eftimiu sub șase Constituții. București: Humanitas. 2022.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Victor_Eftimiu&oldid=27169360”