Ugrás a tartalomhoz

Völc

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Völc (Velț)
A szász erődtemplom, jobboldalt a hajó csonkjával
A szász erődtemplom, jobboldalt a hajó csonkjával
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeSzeben
KözségBázna
Rangfalu
Irányítószám557032
SIRUTA-kód144189
Népesség
Népesség601 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság7 (2011)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság325 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 14′ 20″, k. h. 24° 16′ 46″46.238889°N 24.279444°EKoordináták: é. sz. 46° 14′ 20″, k. h. 24° 16′ 46″46.238889°N 24.279444°E
SablonWikidataSegítség

Völc, 1910 és 1918 között Velc (románul: Velț, németül: Wöltz, szászul Valts) falu Romániában, Erdélyben, Szeben megyében.

Fekvése

[szerkesztés]

Medgyestől 13 km-re északkeletre fekszik, már a Kis-Küküllő vízgyűjtő területén.

Története

[szerkesztés]

1359-ben mindjárt két két mögöttes névalakban jelent meg: Velz vagy Velcz és Veolcz (~ Völc). 1372-ben Weulcz néven említették, 1861-ben feljegyezték német Wolzen nevét.

Medgyesszék egyik legkisebb, eredetileg szász lakosságú falva volt. Évszázadokon keresztül húzódó határvitáját Báznával csak 1850-ben sikerült rendezni. 1876-tól előbb kisközségként, 1909-től nagyközségként Kis-Küküllő vármegye Hosszúaszói, majd 1878-tól Dicsőszentmártoni járásához tartozott.

Népessége

[szerkesztés]
  • 1850-ben 992 lakosából 568 volt román, 368 német és 54 cigány nemzetiségű; 396 görögkatolikus, 368 evangélikus és 226 ortodox felekezetű.
  • 1900-ban 1112 lakosából 651 volt román, 421 német és 40 magyar anyanyelvű; 500 görögkatolikus, 423 evangélikus és 156 ortodox felekezetű.
  • 2002-ben 627 lakosából 344 vallotta magát román, 269 cigány és 14 magyar nemzetiségűnek; 470 ortodox, 102 görögkatolikus és 47 pünkösdista felekezetűnek.

Látnivalók

[szerkesztés]
  • Szász evangélikus erődtemploma 1400 körül épült, 1461-ben erődítették. 5-6 méteres várfalait később két méter magasra bontották. Két harangját 1471-ben, illetve 1529-ben öntötték.[2] Az 1880-as földrengésben megrongálódott, ezután újjáépítették. 2002-ben a hajó kórus felőli részén külső fala leomlott.

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. [1]
  2. Benkő Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Budapest – Kolozsvár, 2002 [2] Archiválva 2013. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben PDF

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]