Várasfenes
| Várasfenes (Finiș) | |
 | |
| Bélavár romjai | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Partium |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Bihar |
| Község | Várasfenes |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 417265 |
| Körzethívószám | 0259 |
| SIRUTA-kód | 29412 |
| Népesség | |
| Népesség | 1463 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | 969 |
| Népsűrűség | 13,97 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 104,70 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 38′ 49″, k. h. 22° 18′ 47″46.647072°N 22.312932°EKoordináták: é. sz. 46° 38′ 49″, k. h. 22° 18′ 47″46.647072°N 22.312932°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Várasfenes témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Várasfenes (1899-ig Fenes, románul Finiș) falu Romániában, Bihar megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Belényestől 3 km-re délnyugatra a Fekete-Körös túlpartján fekszik. Dombok közt terül el.
Megközelítése
[szerkesztés]Vasúti megállóhellyel rendelkezik a néhai, 736-os számú Nagyvárad-Szombatság-Pusztahollód-Vaskoh vasútvonalon.[1]
Története
[szerkesztés]Községközpont, amelyhez Belényessonkolyos, Papkútfürdő, Füzegy és Körösjánosfalva tartozik.
Fenes (Várasfenes) nevét 1291–1294 között említette oklevél castrum nostrum [ep-i] Fenes; in castro = (Gy) formában, az ekkori számadás szerint a püspök ide hordatott 504 köböl gabonát ..., 400 db sót.
További névváltozatai: 1294-ben Fenes vára (Er I. 528). 1332–1337között Benedictus sacerdos de v. Fenes, Fabianus sacerdos de =. A váradi püspök vára. 1808-ban arx Bélavára h., 1808-ban Fenes aliis Fényes h., Fenis val., 1913-ban Várasfenes.
A falutól délnyugatra fekvő várát a hagyomány szerint IV. Béla még hercegként kezdte építeni, de valósz��nűbb, hogy a váradi püspök emeltette a püspöki ezüstbányákhoz vezető út védelmére, a Geregye nemzetségbeli Miklós lázadása (1277) után.
1294 májusában a Borsa nemzetségbeli Roland vajda megostromolta a várat, és kiéheztetéssel elfoglalta. A várat Benedek püspök testvére Jakab, valamint Benedek fia László és Csatári Pál vezetésével védelmezte az őrség.
A pápai tizedjegyzék szerint papja 1332-ben 14, 1333-ban 13, 1334-ben 13, 1335-ben 12, 1336-ban 12, 1337-ben 12 garas pápai tizedet adott (Gy 1: 617).
1711-ben a fellázadt parasztoktól foglalták el a császáriak, majd a 18. században lerombolták.
1851-ben Fényes Elek írta a településről:
...Bihar vármegyében, a hegyek közé szorított lapályban 7 katolikus, 739 református, 316 görögkatolikus lakossal, két anyatemplommal. Földei meglehetősök; erdeje van. A helység közepén folyó patakon az elpusztult papirosmalom helyébe fürészmalom épült. A határ délnyugati végén pedig egy csúcsos hegyen látszanak romjai a hajdani Béla várnak. Bírja a váradi görög püspök.
A falunak 1910-ben 1949, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Bihar vármegye Belényesi járásához tartozott. 1992-ben társközségeivel együtt 3683 lakosából 1977 román, 1579 magyar, 125 cigány és 2 német volt.
Látnivalók
[szerkesztés]A falu feletti várhegyen láthatók Bélavár romjai.
Jegyzetek
[szerkesztés]- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
- Györffy György: Bihar vármegye I. 617.
- Csorba Csaba: Legendás váraink ISBN 963 208 995 2
Hivatkozások
[szerkesztés]- Castrum Bene Egyesület: Erdélyi várak. [1]
- ↑ 736 Nagyvárad-Szombatság-Pusztahollód-Vaskóh. www.vasutallomasok.hu. (Hozzáférés: 2021. január 18.)
.svg){kind=small}