Tordai sóbánya

Tordai sóbánya (Salina Turda)
Ország	Románia
Település	Torda
védettség	országos szinten védett műemlék[1]
LMI-kód	CJ-II-m-A-07801[1]
Elhelyezkedése
Tordai sóbánya Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 35′ 16″, k. h. 23° 47′ 15″46.5877, 23.787446.587700°N 23.787400°EKoordináták: é. sz. 46° 35′ 16″, k. h. 23° 47′ 15″46.5877, 23.787446.587700°N 23.787400°E
A Tordai sóbánya weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tordai sóbánya témájú médiaállományokat.

A tordai sóbánya egyike Erdély legrégebbi és legismertebb sóbányáinak, a 20. század végétől kezdve fontos turisztikai célpont Romániában. A Kolozs megyében található bányát 1932-ben zárták be; az 1990-es évek elején megnyitották a látogatók számára. 2008 és 2010 között EU-s forrásokból felújították, 2010 óta ismét látogatható.

A sóbánya Tordától északra található, a Sósvölgy északnyugati lejtőjén. Két bejárata van, a régi a Salinelor utca 54B szám alatt (GPS : N=46.583742 E=23.776267), az új az Aleea Durgăului 7. szám alatt (GPS: N=46.588833 E=23.787632).^[2][3] A sóhegy egyik oldalában szőlősök találhatóak; innen származik az a mondás, hogy „Tordán terem igaz borsó” (bor+só).^[4]

A sóréteg a miocén bádeni korszakában a Középső-Paratethys medencéiben a tengervíz bepárlódásával rakódott le, majd felgyűrődve a felszín közelbe emelkedett.^[5] A sófelgyűrődés északi irányba húzódik, mintegy 5 kilométer hosszú és 1 kilométer széles, és 2–4 méternyi agyag borítja.^[6] A sóbánya hőmérséklete 10-12 C°, a relatív páratartalom 75-80%.^[7]

Torda környékén már a római korban is bányásztak sót, erre utal az a tény, hogy a város melletti fennsíkon egy terület a „római bánya” nevet viselte.^[8] A tordai sóbányák első írásos említése 1065-ből származik, a garamszentbenedeki apátság alapítóleveléből származik. 1269-ben István ifjabb király az erdélyi káptalannak adományozott egy tordai sóaknát; ezt az adománylevelet 1271-ben Magyarország királyaként is megerősítette, 1276-ban pedig IV. László is elismerte. 1326-ban I. Károly más bányák mellett a Torda sóbányáiból termelt só tizedét az erdélyi káptalannak adományozta. I. Lajos 1375-ben kelt szabályozása megvonta a bánya sóvágóinak szabad költözési jogát.^[9]

A sóbányák fontos jövedelmet jelentettek a királyi (később erdélyi fejedelmi) kincstár számára, és anyagi jólétet teremtett a bányászvárosok (köztük Torda) lakóinak; Torda különösen fontos kereskedelmi központtá vált.^[10][11] 1528-ban I. Ferdinánd zálogba adta az erdélyi sóbányákat a Fuggereknek;^[12] ebből az évből származik a Fugger-ház megbízottja, Hans Dernschwam jelentése az erdélyi tordai sóbányákról, valamint a rájuk vonatkozó helyi szabályozásról. Szerinte a legjobb minőségű só a tordai volt, szilárdsága és fehér színe miatt.^[13] Az 1530-as években a tordai sót szekéren szállították a marosdécsei kikötőbe.^[14] 1585-ben Veit Marchthaler ulmi tanácsos tett látogatást a bányában, és leírta a sókitermelés korabeli technológiáját.^[15]

A 16. század közepe után az erdélyi sóbányák termelése csökkent, ezért ellenőrzés indult: Bornemisza Pál és Georgius Wernher királyi biztosok felmérték a só minőségét, a kitermelés módozatait, az alkalmazottak számát és fajtáját. 1552-ben kelt jelentésük szerint a tordai sóbánya volt a legjelentősebb. A sóbányászat fellendülése I. Lipót idején kezdődött el; Tordán is új lelőhelyeket kutattak fel, és 1690-ben elkezdték a jelenlegi bánya kialakításának munkálatait.^[7]

Fridvalszky János 1767-ben megjelent Minerologia magni principatus Transilvaniae seu Metalla, Semi-Metalla, Sulphura, Salia, Lapides, & Aquae conscripta című könyvében öt tordai sóaknáról (Felső, Alsó, Kolozsi, Szent Teréz és Szent Antal) ír;^[16] az innen kitermelt sókockákat szekérrel szállították a marosváradjai sóraktárba vagy a miriszlói sópiacra.^[4] A 19. század közepére a Szent Teréz és Szent Antal aknák már teljesen kimerültek.^[17]

1853-ban a szállítási költségek csökkentése érdekében elhatározták egy galéria (Ferenc József-galéria) megnyitását Újtorda felé; ezzel egyidejűleg a Teréz aknához csatlakozó két mellékaknát nyitottak (Gizella- és Rudolf-akna). A 19. század végére az itt alkalmazott technika elavult, korszerűsítésére nem került sor. 1932-ben a bányát üzemen kívül helyezték. A második világháború alatt óvóhelynek használták. Az 1950-es évektől kezdve a Ferenc József-galéria egy szakaszát sajtraktárnak, illetve sajtérlelőhelynek használták. 1992-ben látogathatóvá tették a nagyközönség számára.^[7]

2008-ban elkezdték a sóbánya korszerűsítését. A projekt 63%-át az Európai Unió PHARE programja, 21%-át Románia, 16%-át Torda városa finanszírozta. A felújított létesítményt 2010. január 22-én avatták fel.^[18][19]

2020-ban a Kolozs megyei tanács elnöke és Torda polgármestere társulási szerződést írt alá a Torda környéki legfontosabb turisztikai látnivalók, a sóbánya, a Tordai-hasadék és a Túri-hasadék drótkötélpályás összeköttetése érdekében.^[20] 2022-ben elindították az eljárást ahhoz, hogy a sóbánya felkerülhessen az UNESCO Világörökség listájára.^[21]

Az 1870-ben elkészült Ferenc József-galéria 917 méter hosszúságú. Az első 529 méter meszes-agyagos kőzeten halad át, és kőfallal van megerősítve. A bal oldalon 10 ölenként (18,9 méter) egy-egy kőlap található; ezzel mérték a távolságot.^[22] A galéria falai feketék a régen világításra használt fáklyák füstjétől.^[23]

A Rudolf-tárna kupolája trapéz alakú, 42 méter mély, 50 méter széles és 80 méter hosszú. A legalsó szintre 172 lépcsőn át lehet lejutni; a pihenőknél a falon látható az az év, amikor a szintet kitermelték. A tárna északnyugati oldalán sósztalaktitok találhatók, amelyek évente mintegy 2 centiméternyit növekednek.^[24]A tárnában felállítottak egy óriáskereket, ezen kívül van bowling- és golfpálya, játszótér és egy kis amfiteátrum.^[25]

A Mária Terézia-tárna harang alakú, 90 m magas, 112 méter mély, átmérője alul 87 méter. A terem alján egy földalatti tó található, közepén sószigettel. A tó a bánya legmélyebb pontja.^[25][26]

A 115 méter mély József-tárna nem látogatható, csak a felső sóerkélyekről tekinthető meg. A kupola alakú tárna átmérője az alapnál 67 méter.^[27]

Az 1881-ben épített kiemelő szerkezet egy nyolcszögletű teremben helyezkedik el. A lovasságtól kiselejtezett lovakkal működtetett gép a só függőleges irányú szállítására szolgált.^[25][28] A sókitermelés további eszközei a kiemelő akna termében tekinthetők meg.^[29] További látnivalók a Névsorolvasás-terem és a Gazdagok lépcsője.^[30]

A Gizella-tárna és a Ferenc József-galéria közötti két műszaki kamra egybenyitásával kialakított helyiség gyógykezelési célokat szolgál.^[31]

• 
  Ferenc József-galéria
• 
  Rudolf-tárna
• 
  Mária Terézia-tárna
• 
  József-tárna
• 
  Kiemelő szerkezet
• 
  Sztalaktitok a Gizella-tárnában

A sóbánya két csillaggal szerepel a Guide Michelinben,^[32] az amerikai Business Insider(wd) hírportál pedig a világ 25 hihetetlen, ritkán látogatott, eldugott látványossága közé sorolta.^[33]

A felújítást követő első évben, 2010-ben a látogatók száma 375 404 volt,^[34] 2017-ben több mint 600 000,^[35] 2018-ban mintegy 690 000,^[36] 2022-ben 527 653,^[37] 2023-ban 601 627.^[38]

A sóbánya amfiteátruma különböző rendezvényeknek ad otthont: volt itt operaelőadás,^[39] filmvetítés,^[40] és 2018-ban itt tartották az Eurovíziós Dalfesztivál egyik helyi elődöntőjét.^[41] 2016-ban a sóbányában forgatták a Tokyo Vampire Hotel(wd) című japán sorozat egyes jeleneteit.^[42]

2024-ben MrBeast amerikai youtuber hét napot töltött a sóbányában; az erről készült videója három óra alatt tízmillió megtekintést ért el.^[43]

Koch Antal: Erläuterungen zur geologischen Specialkarte der Länder der ung. Krone, Umgebungen von Torda, Zone 19, Col. XXIX. (1:75.000), Franklin-Verein, Budapest 1890, 31., 45. oldal