Ugrás a tartalomhoz

Terence Hill

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Terence Hill
2018 augusztusában Drezdában
2018 augusztusában Drezdában
SzületettMario Girotti
1939. március 29. (85 éves)[1][2][3][4][5]
Velence[6]
ÁlneveTerence Hill
Állampolgársága
HázastársaLori Zwicklbauer
Gyermekei
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Bambi-díj (1975)
  • Lommatzsch díszpolgára (1995. március 12.)[8][9]
  • David di Donatello-díj teljes életműért (2010)
Színészi pályafutása
Aktív évek1951–
Híres szerepei
Műfajok

Terence Hill aláírása
Terence Hill aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Terence Hill témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Terence Hill, eredeti nevén Mario Girotti (Velence, 1939. március 29. –) David di Donatello-díjas olasz színész, filmrendező és forgatókönyvíró. Elsősorban Bud Spencerrel közös filmjeiről, illetve önálló televíziós sorozataiból ismert.

Pályafutását gyerekszínészként kezdte. Dino Risi filmrendező jóvoltából 1951-ben debütált a mozivásznon a Vakáció a gengszterrel című filmvígjátékban. Az 1950-es évek közepétől leginkább kisebb filmszerepeket kapott, majd az 1960-as évektől a német nézőközönség is megismerhette, többek között a Karl May műveiből készült kaland- és westernfilmekből.

Bár az 1959-es Hannibalban mindketten szerepeltek (azonban közös jeleneteik nem voltak), 1967-ben dolgozott együtt ténylegesen először Bud Spencerrel, az Isten megbocsát, én nem című spagettiwesternben. Ezután vette fel a világszerte ismertté vált Terence Hill művésznevet. Együttműködésük sikeresnek bizonyult és az évtized végétől egészen az 1994-es Bunyó karácsonyig című westernig tucatnyi közös filmjük készült, legendás filmes párossá téve a két színészt. Hill 1983-ban mutatkozott be rendezőként a Don Camillóval, ezt a Lucky Luke (1991), a már említett Bunyó karácsonyig (1994) és a Nevem: Thomas (2018) követte. 2010-ben David di Donatello-díjjal tüntették ki életművéért.

Néhány kevésbé sikeres önálló filmszerep után a televíziózás felé fordult. 2000-től a Don Matteo címszereplőjeként, 2011-től az Alpesi őrjárat című sorozattal szerzett újabb nézői és kritikai elismeréseket.

Filmjeinek és sorozatainak magyar nyelvű változataiban leggyakoribb magyar szinkronhangja Ujréti László.[10]

Gyermekkora és családja

[szerkesztés]

Mario Girotti néven született Velencében, 1939. március 29-én. 1900-ban született édesapja, Girolamo Girotti olasz származású vegyészmérnök volt, de eredeti foglalkozása ellenére a jóga olaszországi úttörőjeként vált ismertté. Édesanyja, Hildegard Thieme német felmenőkkel rendelkezett, drezdai művészeti egyetemre járt és tehetséges festőművész volt. Szülei Tirolban ismerkedtek meg egy nyaralás során. Két testvére van, egy négy évvel idősebb bátyja, Odoardo (később tanár lett) és egy négy évvel fiatalabb öccse, Piero (aki geológusként helyezkedett el).[11][12]

Anyanyelve a német (hatéves koráig csak ezen szólalt meg),[13] mellette olaszul és angolul beszél.

A második világháború fenyegetése miatt a család először Rómába, majd egy német kisvárosba, a Drezdától 30 kilométerre fekvő Lommatzschba költözött, az anya német ajkú szüleihez.[14] Az élénk, sportos fiú katolikus szellemben nőtt fel, mely későbbi munkásságára és szerepválasztásaira is nagy hatással volt. Drezda bombázásának rossz emlékei szintén végigkísérték életét.

1945 őszén a család a fenyegető orosz megszállás miatt visszatért Olaszországba – először Velencébe, majd apja szülővárosába, Ameliába.[12] Mario itt töltötte általános iskolás éveit, német származása miatt gyakran keveredve összetűzésekbe társaival. Alapfokú tanulmányai befejezése után, tizenkét évesen (1951) családjával Rómában telepedett le.[15][12]

Pályafutása

[szerkesztés]

A kezdetek

[szerkesztés]

1951-ben fedezte fel készülő filmjéhez Dino Risi olasz filmrendező az akkor 12 éves fiút és ajánlott neki szerepet Vakáció a gengszterrel című filmvígjátékában. Későbbi legendás színésztársa, az akkor még Carlo Pedersoli néven sportúszó Bud Spencer nézőként részt vett a film forgatásán. Emellett együtt is versenyeztek a Lazio úszócsapatában, ahol az edzések során gyakran összefutottak, bár a köztük lévő majdnem tíz évnyi korkülönbség miatt mélyebb ismeretséget nem kötöttek, csak látásból ismerték egymást. Mariót szülei többféle sportfoglalkozásra beíratták, az úszás mellett atletizált, vívott, focizott, lovagolt és síelt.[16][17][12]

1954-től, 15 éves korától három évig a római színészeti stúdióba járt.[18] 1963-ig tucatnyi filmben vállalt szereplést, többnyire kisebb alakításai voltak. Félénksége és súlyos lámpaláza megnehezítette munkáját és a kritikusok sem voltak jó véleménnyel az ebben az időszakban készült filmjeiről.[19] 1955-ben a La vena d'oro (egyes források szerint magyarul Aranytorony) című drámában kapott főszerepet, melyet a színész – az 1956-os Guaglione-nal együtt – a Girotti néven jegyzett filmjei közül a legjobbként tart számon.[20] 1956-ban veszítette el édesanyját. 1957-ben a A nagy kék országút szereplője volt Yves Montand oldalán és játszott az év legsikeresebb olasz filmjében, a Lazarellá-ban, mely magyarul a Sandra, a kis fruska címet kapta. 1958-ban az Első szerelem szintén elsöprő siker lett, ebben Gina Lollobrigida partnereként szerepel.[21] Az 1959-es Hannibal című történelmi kalandfilmben együtt színészkedett a későbbi Bud Spencerrel, de nem voltak közös jeleneteik és a forgatáson sem találkoztak.[22][18]

1960-as évek és találkozás Bud Spencerrel

[szerkesztés]
Cavriaghi gróf szerepében A párduc című 1963-as filmben

1960-ban beiratkozott a római egyetemre, ahol 1963-as távozásáig irodalmat és filozófiát tanult.[23] 1963-ban Luchino Visconti A párduc című filmjében játszhatott. Olyan színészek mellett szerepelt, mint Burt Lancester, Claudia Cardinale és Alain Delon. Bár csak mellékszerepe volt a bombasikerré vált filmben, Girottit is ismertté tette a mű, Olaszországban és külföldön egyaránt.[24] Ekkor döntött végleg a színészmesterség mellett és a hirtelen jött siker miatt az egyetemet sem fejezte be.[18] Három évre Nyugat-Németországba költözött, ahol több, az adott tartományt/vidéket bemutató ún. szülőföld-filmben, illetve akció- és (többek között Karl May művein alapuló) westernfilmben szerepelt.[25][26] Horst Wendlandt producer négy filmben is felajánlott neki szerepeket, az első a Winnetou 2. – Az utolsó renegátok (1964) volt. 1965 augusztusában jelent meg az első címlapfotója a német Bravo magazinban, annak bizonyságaként, hogy a kék szemű Girotti a nők bálványává vált.[27]

1967-ben az Isten megbocsát, én nem forgatásának kedvéért visszaköltözött Olaszországba. Ebben a filmben egy véletlennek köszönhetően szerepelhetett: ugyanis az eredeti főszereplő, Peter Martell egy házastársi vita közben eltörte a lábát. Az elsőfilmes rendező,[28] Giuseppe Colizzi Girottit javasolta a szerepre, aki akkor fejezte be a Rita, a vadnyugat réme western forgatását.[29] Carlo Pedersolival, ismertebb későbbi nevén Bud Spencerrel így együtt színészkedhetett egy filmben, ezúttal már egy közös, verekedős jelenetük is volt. Mivel a spagettiwesterneket ekkoriban angolul forgatták és nemzetközi piacra szánták, a két olasz színésznek angolosítania kellett a nevét. Girotti egy listáról a Terence Hill nevet választotta – részben egyszerű kiejtése, részben azért, mert ezek voltak édesanyja, Hildegard Thieme nevének kezdőbetűi.[30][31]

A film mind az olasz, mind a német mozikban nagy sikert aratott.[32] A rendezőnek feltűnt, hogy a közönség a két színész közös jeleneteit értékelte leginkább: „Rögtön kialakult a dinamika. Olyan, mint egy mitologikus elem a páros körül, megmagyarázhatatlan légkör”.[33] Hill magánéletére is nagy hatást gyakorolt: ugyanis a forgatáson ismerte meg későbbi feleségét, a német származású Lori Zwicklbauert. 1967-ben házasodtak össze, 1969-ben megszületett gyermekük, Jess.[18]

A legendás páros

[szerkesztés]
Bud Spencerrel Az ördög jobb és bal keze című filmben (1970)

A két színész közt egyből kialakult összhang és a játékos komikum (mely részben eltérő testalkatukból is fakadt) a következő években további együttműködéseket eredményezett. 1968-ra elkészült előző filmjük folytatása, a Bosszú El Pasóban, ebben Hill már atletikus képességeit is megcsillogtatta,[34] a páros filmbeli ellenfelét Eli Wallach formálta meg. A szinte teljes egészében Mexikóban forgatott folytatás ismét kasszasiker lett. A harmadik rész egy évvel később, 1969-ben került a közönség elé, Akik csizmában halnak meg címmel.[35]

1969-ben a páros találkozott Enzo Barbonivel, aki jó ötletekkel látta el őket. Ekkor készültek el Az ördög jobb és bal keze és annak folytatása, Az ördög jobb és bal keze 2. című filmjeik,[18] amelyek elindították őket a sztárság felé vezető úton. Újszerű humorával, a rajzfilmszerű, vértelen harci jelenetekkel és a két főszereplőre alapozott történettel mindkét film óriási tetszést aratott a nézők körében. Az első rész az 1970-es évek egyik legsikeresebb olasz filmje lett. Ezzel szemben a vicces jeleneteket mellőző Kalózok háborúja (1971) című filmjük felejthető epizódnak bizonyult a két színész együttműködésében.[36] Ebben – legtöbb filmjüktől eltérően – ellenfeleket alakítanak és Spencer csak egy kisebb mellékszerepet játszik, a történet Hill karakterére fókuszál.[37]

Giuseppe Colizzi filmrendező és Italo Zingarelli producer kísérletképpen megpróbálta a két színész helyzetkomikumra épülő komédiázását a western műfaján kívül helyezni. Így született meg 1972-ben a Mindent bele, fiúk!. A produkciót tizenöt közép- és dél-amerikai országban forgatták és a modern akcióvígjáték műfaj előfutára lett.[38] A film egyfajta átmenet a két színész közös életművében, kiforratlanabb későbbi műveiknél, kevésbé képregényszerű verekedésekkel és drámai jelenetekkel.[39] Jóval komolytalanabb hangvételű lett 1974-es Különben dühbe jövünk című vígjátékuk, ami szintén klasszikussá vált és a legjobb olasz filmek közé került.[40] Az ugyanebben az évben készült Fordítsd oda a másik orcád is! kedvéért ismét Dél-Amerikába utaztak és ezúttal papi reverendát öltve osztották a pofonokat.[41] Ez volt egyik legdrágább produkciójuk és bár kasszasiker lett, a két sztár mégis elégedetlen volt az elkészült művel.[42]

1974 és 1985 között még kilenc további filmet forgattak: előző filmjük után két évvel tértek vissza együtt a közönségkedvenccé vált Bűnvadászok-kal.[43] Utolsó nagy sikerük az 1984-es Nincs kettő négy nélkül volt, ebben a Koldus és királyfi-ra emlékeztető, Dél-Amerikában játszódó komédiában kettős szerepeket vállaltak. Az 1985-ben megjelent Szuperhekusok jóval gyengébbre sikerült elődjeinél és majdnem egy évtizedig a páros együttműködésének végét jelentette.[44]

Önálló filmes munkássága

[szerkesztés]

Az 1960-as évek végéről érdemes megemlíteni Hill Org című, kevéssé ismert 1968-as filmjét, ezt színészként és anyagi téren is támogatta. Később jogi úton megtiltotta a nyilvános vetítést és forgalmazást, pár alkalommal mégis levetítették. A bizarr és provokatív mű Thomas Mann 1940-es Az elcserélt fejek című kisregényén alapul.[45] A színész életművébe szintúgy nehezen beilleszthető film volt a Barbagia (1969): a dokumentumfilm-jellegű alkotásban Hill egy Graziano Mesina nevű hírhedt olasz banditáról mintázott bűnözőt alakít. Érdemes megjegyezni, hogy bár a színész szeretett volna találkozni Mesinával, erre nem kerülhetett sor.[46]

A Nevem: Senki című 1973-as filmjében Henry Fondával szerepelt. 1974-ben családjával az Államokba költözött, a Massachusetts közelében fekvő Stockbridge-be, egy tizenkét hektáros farmra. Első amerikai filmjei az 1977-ben forgatott Mr. Milliárd és a Menni vagy meghalni voltak. A szerepekkel megpróbált eltávolodni attól a karaktertől, melybe a közönség beskatulyázta, de a várt siker elmaradt. A Mr. Milliárd súlyos anyagi bukásnak bizonyult, a New York-i Radio City Music Hall be is perelte a forgalmazó Twentieth Century Fox stúdiót, így próbálva kompenzálni a film bemutatása miatti pénzügyi veszteségeit.[47] Ekkoriban Hill egy amerikai színésziskolába járt.[48] 1983-ban a Don Camillo című filmvígjátékban rendezőként is kipróbálta magát. 1987-ben E.B. Clucherrel forgatta le A keményfejű-t, ebben fogadott fia, Ross Hill is játszott. Terence Hill a főszerep mellett a forgatókönyv megírását is elvállalta.[48]

1990-ben Új-Mexikóban forgatta családjával a Lucky Luke című filmet. 16 éves fogadott fia, Ross a forgatás idején autóbalesetben meghalt. A tragédia után a színész mély depresszióba esett és elzárkózott a nyilvánosságtól.[49] Elhunyt fia emlékére befejezte a művet, mely 1991-ben filmként került a közönség elé, a következő évben egy azonos című sorozat is követte.[48] 1994-ben elkészült utolsó közös filmje Bud Spencerrel, a Bunyó karácsonyig, szintén Hill rendezésében. Az ősbemutató Drezdában volt, ennek apropóján Hill Lommatzsch-ba is ellátogatott.[48]

1997-ben került mozikba az Én vagyok a fegyver című sci-fi vígjátéka, az egyik forgatókönyvíró fia, Jess volt. A sci-fi elemekkel átszőtt film gyenge fogadtatást kapott, Olaszországban és Németországban nem mutatták be mozikban. A Nemzetközi Filmlexikon a „B-kategóriás” műnek nevezte, olcsó poénokkal és elviselhetetlen zenével.[50]

Televíziós sikerek

[szerkesztés]
A Don Matteo forgatásán (2001)

Hill csak három évvel később, 1999-ben vállalt ismét szereplést, a Don Matteo című sorozatban, mely az egyik legkedveltebb és legismertebb olasz sorozat lett. Hill a szabadidejében bűntényeket megoldó papot alakít a televízió képernyőjén, az ötletet G. K. Chesterton Brown atya nevű regényalakja után kölcsönözte.[51] A RAI 2000-től tűzte műsorra, dupla epizódokkal, a jólelkű, ravasz és segítőkész pap kalandjaira több tíz millió olasz néző volt kíváncsi.[52] 2002-ben a Monte Carlói Nemzetközi Tévéfilmfesztiválon Hill elnyerte a legjobb színésznek járó díjat.[53]

A sikert kihasználva Hill 2005-ben leforgatta A férfi, aki sasokkal álmodott című kétrészes televíziós filmdrámát. A szerep kedvéért egy sajtkészítő tanfolyamot is elvégzett.[54] 2009-ben egy sorozata, a Lovas a sötétben és egy Doc West című kétrészes western tévéfilm is megjelent. A Lovas a sötétben hasonló családi film lett, mint a 2005-ös televíziós dráma (Hill karakterének is ugyanaz a keresztneve, ennek ellenére nem egy folytatás).[55] A Doc West ismét lehetőséget adott a színész számára a rendezésre is, Giulio Base olasz filmrendezővel közösen. Az alkotás elkészítésében régi munkatársai, Guido és Maurizio de Angelis, valamint Marco Barboni, Enzo Barboni fia is a segítségére voltak, utóbbi forgatókönyvíróként.[56] Mindkét tévés produkció magas nézettséget ért el az olasz nézők körében.[57]

Alpesi őrjárat című tévésorozata 2011 áprilisában mutatkozott be, szintén magas nézőszám mellett aratva sikert.[58] A Don Matteó-ban is segédkező Enrico Oldoini rendezte Pietro, a tiroli erdész kalandjait elmesélő szériát,[59] mely Hill előző sorozatához hasonlít a bűnesetek megoldása terén, azonban annál lényegesen derűsebb hangvételű.[60]

2018 áprilisában, majdnem húsz évvel legutóbbi filmje után mutatták be a Nevem: Thomas című romantikus filmdrámáját, amellyel a 2016-ban elhunyt Bud Spencer emléke előtt tisztelgett. Hill írta és rendezte a filmet.[61] Huszonkét év után Hill úgy döntött, befejezi Don Matteo megformálását. Utoljára a 2022-ben bemutatott 13. évadban alakította a nyomozó papot.[62][63]

Magánélete

[szerkesztés]

Az Isten megbocsát, én nem forgatásán ismerte meg leendő feleségét, a német származású Lori Zwicklbauert. 1967. július 23-án, pár hónappal első találkozásuk után össze is házasodtak. 1969-ben megszületett gyermekük, Jess.[18] 1973-ban a Különben dühbe jövünk németországi forgatása alatt örökbe fogadtak egy akkor háromnapos árva fiút, aki a Ross Hill nevet kapta. Ross később nevelőapja több filmjében is feltűnt, 1990-ben egy autóbalesetben hunyt el az Egyesült Államokban.[48]

2022 novemberében megkapta a német állampolgárságot.[64] Az olasz és a német mellett amerikai állampolgársággal is rendelkezik.[65]

Díjak és elismerések

[szerkesztés]
A lommatzschi Terence Hill-múzeum bejárata

1975-ben Bud Spencerrel együtt vehetett át Bambi-díjat.[66][67] 2010-ben a két színész elnyerte a David di Donatello-díjat, életművük elismeréseképpen.[68]

1995 óta Lommatzsch város díszpolgára. 1998-ban a helyi uszodát (mely azóta bezárt) az ő tiszteletére nevezték át Terence Hill fürdőre, a színész egy vízicsúszdát adományozott a városnak.[69] 2019-ben egy Hill és Spencer filmjeit bemutató múzeumot nyitottak a településen.[70][71] Bár felröppent a hír, hogy a németországi Wormsban hidat neveznek el róla, erre végül nem került sor.[72]

Filmográfia

[szerkesztés]

Felhasznált források:[73][74][75]

Önálló filmjei

[szerkesztés]
Filmrendező, forgatókönyvíró és producer
Év Magyar cím Eredeti cím Feladatkör
Rendező Író Producer
1979 Org Nem Nem Igen
1983 Don Camillo Don Camillo Igen Nem Igen
1987 A keményfejű Renegade – Un osso troppo duro Nem Sztori Nem
1991 Lucky Luke Lucky Luke Igen Nem Nem
1994 Bunyó karácsonyig Botte di Natale Igen Nem Nem
2018 Nevem: Thomas Il mio nome è Thomas Igen Igen Nem
2019 The Donut Dollies Nem Nem Vezető
Filmszínész

‡ – Mario Girotti néven szerepel a stáblistán

Év Magyar cím Eredeti cím Szerep Magyar hang[10] Rendező
1951 Vakáció a gengszterrel Vacanze col gangster Gianni Dino Risi
1953 Il viale della speranza ismeretlen szerep Dino Risi
La voce del silenzio fiú Georg Wilhelm Pabst
Első szerelem L'età dell'amore ismeretlen szerep Lionello De Felice
Egy nap a parkban Villa Borghese Anna Maria iskolatársa Minárovits Péter Gianni Franciolini
Vittorio De Sica
1955 Aranytorony La vena d'oro Corrado Mauro Bolognini
Harapófogóban Gli sbandati haldokló Francesco Maselli
Divisione Folgore Delavigne ejtőernyős Duilio Coletti
1956 Mamma sconosciuta Gianni Martini Carlo Campogalliani
I vagabondi delle stelle Franco Nino Stresa
Guaglione Franco Danieli Giorgio Simonelli
1957 Sandra, a kis fruska Lazzarella Luciano Pico Czető Roland Carlo Ludovico Bragaglia
A nagy kék országút La grande strada azzurra Renato Selmeczi Roland Gillo Pontecorvo
Maleno Malenotti
1958 Első szerelem Anna di Brooklyn Ciccillo, Don Luigi unokaöccse Reginald Denham
Carlo Lastricati
La spada e la croce Lazzaro Carlo Ludovico Bragaglia
1959 Il padrone delle ferriere Octave de Beaulieu Anton Giulio Majano
Juke box urli d'amore Othello Mauro Morassi
Spavaldi e innamorati Paolo Giuseppe Vari
Cerasella Cerasella Bruno Hajdu Tibor Raffaello Matarazzo
1960 Karthágó lángokban Cartagine in fiamme Tsour Carmine Gallone
Egy katona meg egy fél Un militare e mezzo Giorgio Strazzonelli Garics János Steno
Czvetkó Sándor
1961 Giuseppe venduto dai fratelli Benjamin Irving Rapper
Luciano Ricci
Aladdin csodái Le meraviglie di Aladino Moluk herceg Haás Vander Péter Mario Bava
Henry Levin
A szerelem leírva: Érzések vihara Pecado de amor Ángel Vega Luis César Amadori
1962 Il Dominatore dei sette mari Babington Rudolph Maté
Primo Zeglio
Il giorno più corto katona Sergio Corbucci
1963 A párduc Il Gattopardo Cavriaghi gróf Mécs Károly Luchino Visconti
Gubányi György István
1964 Winnetou 2. – Az utolsó renegátok Winnetou - 2. Teil Robert Merril hadnagy Malcsiner Péter Harald Reinl
Keselyűk karmaiban Unter Geiern Baker Jr. Holl Nándor Alfred Vohrer
Posta Victor
1965 Schüsse im 3/4 Takt Enrico Alfred Weidenmann
Az olajherceg Der Ölprinz Richard Forsythe Holl Nándor Harald Philipp
Posta Victor Alfred Vohrer
Hív az erdő Ruf der Wälder Marcello Scalzi Franz Antel
Killer Kid Duell vor Sonnenuntergang Larry McGow Rékasi Károly Leopold Lahola
Old Surehand
(Winnetou bosszúja)
Old Surehand Toby Rékasi Károly Alfred Vohrer
Posta Victor
1966 Die Nibelungen, Teil 1 - Siegfried Giselher Harald Reinl
1967 Die Nibelungen 2. Teil - Kriemhilds Rache Harald Reinl
Mindhalálig Rock and Roll Io non protesto, io amo Gabriele Stohl András Ferdinando Baldi
Az altábornagy lány La Feldmarescialla Prof. Giuliano Fineschi Steno
1968 Viva Django Preparati la bara! Django Ujréti László Ferdinando Baldi
Rita, a vadnyugat réme Little Rita nel West Black Star Zana József Ferdinando Baldi
Sinkovits-Vitay András
1969 Barbagia Graziano Cassitta Carlo Lizzani
1970 A szél dühe La collera del vento Marco Ujréti László Mario Camus
1971 McCabe és Mrs. Miller McCabe & Mrs. Miller városlakó Robert Altman
1972 Az igazi és a hamis Il vero e il falso Marco Manin Benkő Péter Eriprando Visconti
Vigyázat, vadnyugat! E poi lo chiamarono il magnifico Sir Thomas Fitzpatrick Phillip Moore Ujréti László Enzo Barboni
1973 Nevem: Senki Il mio nome è Nessuno Senki Oszter Sándor Tonino Valerii
Rátóti Zoltán
1975 Egy zseni, két haver, egy balek Un genio, due compari, un pollo Joe Thanks Ujréti László Damiano Damiani
Rátóti Zoltán
1977 Mr. Milliárd Mr. Billion Guido Falcone Rubold Ödön Jonathan Kaplan
Rátóti Zoltán
Menni vagy meghalni March or Die Marco Segrain Ujréti László Dick Richards
1979 Org Zohommm!!! Fernando Birri
1980 Szuperzsaru Poliziotto superpiù Dave Speed rendőr Szersén Gyula Sergio Corbucci
1983 Don Camillo Don Camillo Don Camillo Ujréti László Terence Hill
1987 A keményfejű Renegade – Un osso troppo duro Luke Ujréti László Enzo Barboni
1991 Lucky Luke Lucky Luke Lucky Luke Ujréti László Terence Hill
1997 Én vagyok a fegyver Virtual Weapon Skims Ujréti László Antonio Margheriti
2018 Nevem: Thomas My Name Is Thomas Thomas Ujréti László Terence Hill

Bud Spencerrel közös filmek

[szerkesztés]
Év Magyar cím
(alternatív magyar cím)
Eredeti cím Szerep Magyar hang[10] Rendező
1959 Hannibál Annibale Quintilius Carlo Ludovico Bragaglia
Edgar G. Ulmer
1967 Isten megbocsát, én nem
(Nincs bocsánat / Bunyó húsvétig)
Dio perdona… Io no! Cat Stevens Szersén Gyula Giuseppe Colizzi
Ujréti László
Rátóti Zoltán
1968 Bosszú El Pasóban
(A Pirinyó, a Behemót, és a Jófiú)
Quattro dell'Ave Maria, I Ujréti László
1969 Akik csizmában halnak meg
(Csizmadombi fenegyerek /
(Akit nem a guta ütött meg)
La Collina degli stivali Ujréti László
1970 Az ördög jobb és bal keze They Call Me Trinity Trinity (Szentlélek) Ujréti László Enzo Barboni
1971 Az ördög jobb és bal keze 2. Trinity Is STILL My Name! Ujréti László
Kalózok háborúja
(Blackie, a kalóz / Kalózok kincse / Fekete kalóz)
Il Corsaro nero Blackie (Fekete) kapitány Szakácsi Sándor Lorenzo Gicca Palli
Szersén Gyula
Schnell Ádám
Selmeczi Roland
1972 Mindent bele, fiúk!
(Gyémántvadászok)
Più forte, ragazzi! Plata Szers��n Gyula Giuseppe Colizzi
Ujréti László
1974 Különben dühbe jövünk ...altrimenti ci arrabbiamo! Kid (Kölyök) Ujréti László Marcello Fondato
Fordítsd oda a másik orcád is!
(Morcos misszionáriusok)
Porgi l'altra guancia G. atya (J. atya) Ujréti László Franco Rossi
1977 Bűnvadászok I due superpiedi quasi piatti Matthew Kirby Ujréti László Enzo Barboni
1978 …és megint dühbe jövünk Pari e dispari Johnny Firpo hadnagy Ujréti László Sergio Corbucci
1979 Én a vízilovakkal vagyok Io sto con gli ippopotami Slim Szersén Gyula Italo Zingarelli
1981 Kincs, ami nincs
(Aki barátot talál, kincset talál!)
Chi trova un amico, trova un tesoro Alan Lloyd Ujréti László Sergio Corbucci
1983 Nyomás utána! Nati con la camicia Rosco Frazer / Steinberg ügynök Szersén Gyula Enzo Barboni
Ujréti László
1984 Nincs kettő négy nélkül Non c'è due senza quattro Eliot Vance /
Don Bastiano João Coimbra
de la Coronilla y Azevedo
Ujréti László
1985 Szuperhekusok Poliziotti dell’ottava strada Doug Bennett Ujréti László Bruno Corbucci
1994 Bunyó karácsonyig Botte di Natale Travis Ujréti László Terence Hill

Televíziós munkái

[szerkesztés]
Év Magyar cím Eredeti cím Szerep Magyar hang[10] Megjegyzések
1958 Il Novelliere: Il salotto di Oscar Wilde Dorian Gray tévéfilm
1992 Lucky Luke Lucky Luke Lucky Luke Ujréti László 8 epizód
rendező (3 epizód)
2000–2022 Don Matteo Don Matteo Don Matteo Ujréti László 260 epizód
2006 A férfi, aki sasokkal álmodott L'uomo che sognava con le aquile Rocco Ventura Ujréti László tévéfilm
2009 Lovas a sötétben L'uomo che cavalcava nel buio Rocco Ujréti László tévéfilm
Doc West, az aduász Doc West Doc West Ujréti László tévéfilm
filmrendező
Doc West: A nagy játszma Triggerman Ujréti László
2011–2015 Alpesi őrjárat Un passo dal cielo Pietro Ujréti László 41 epizód

Magyar hangjai

[szerkesztés]

Leggyakoribb magyar hangja Ujréti László,[76][77] filmjeinek többségében (a Mario Girotti néven játszott szerepeket nem számítva) ő szinkronizálja, vagy legalábbis készült az ő hangjával magyar változat. Sőt, néhány filmnek mindkét – a Don Camillónak mind a három – szinkronváltozatában ő adta Hill magyar hangját.

Szersén Gyula hat, Rátóti Zoltán négy, míg Posta Victor három alkalommal kölcsönözte az olasz színész hangját.[10]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. BD Gest' (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  6. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 12.)
  7. Terence Hill nimmt deutsche Staatsbürgerschaft an
  8. Ehrenbürger der Stadt Lommatzsch (német nyelven). (Hozzáférés: 2019. január 1.)
  9. Terence Hill in Lommatzsch 1995 (német nyelven). (Hozzáférés: 2019. január 1.)
  10. a b c d e Terence Hill - adatlap - ISzDb (magyar nyelven). Internetes Szinkron Adatbázis. (Hozzáférés: 2024. január 18.)
  11. Lüdeke 2013 14-15. o.
  12. a b c d Hohmann 2014 12. o.
  13. Hohmann 2014 11. o.
  14. Király 2020 11-13. o.
  15. Király 2020 16-24. o.
  16. Lüdeke 2013 28-30. o.
  17. Király 2020 27-37. o.
  18. a b c d e f Hohmann 2014 13. o.
  19. Lüdeke 2013 32. o.
  20. Hohmann 2014 18. o.
  21. Hohmann 2014 19. o.
  22. Lüdeke 2013 41. o.
  23. Király 2020 40-41. o.
  24. Hohmann 2014 21. o.
  25. Lüdeke 2013 41-43. o.
  26. Király 2020 47-49. o.
  27. Király 2020 55. o.
  28. Carrà 2015 15. o.
  29. Király 2020 60-63. o.
  30. Király 2020 64-67. o.
  31. Lüdeke 2013 67-68. o.
  32. Lüdeke 2013 69. o.
  33. Carrà 2015 31. o.
  34. Lüdeke 2013 72-74. o.
  35. Lüdeke 2013 75-76. o.
  36. Lüdeke 2013 88-92. o.
  37. Hohmann 2014 82. o.
  38. Lüdeke 2013 102-103. o.
  39. Hohmann 2014 121. o.
  40. Hohmann 2014 137. o.
  41. Lüdeke 2013 107-108. o.
  42. Hohmann 2014 142. o.
  43. Hohmann 2014 161. o.
  44. Lüdeke 2013 108-109. o.
  45. Lüdeke 2013 77-79. o.
  46. Lüdeke 2013 80-82. o.
  47. Mr. Billion (angol nyelven). AFI Catalog. (Hozzáférés: 2024. április 21.)
  48. a b c d e Hohmann 2014 14. o.
  49. Lüdeke 2013 144-147. o.
  50. Lüdeke 2013 173-174. o.
  51. Lüdeke 2013 174. o.
  52. Hohmann 2014 265-266. o.
  53. Lüdeke 2013 180. o.
  54. Hohmann 2014 269. o.
  55. Hohmann 2014 270-271. o.
  56. Hohmann 2014 271-272. o.
  57. Lüdeke 2013 190. o.
  58. Hohmann 2014 15. o.
  59. Hohmann 2014 273. o.
  60. Lüdeke 2013 192. o.
  61. Vitali, Alessandra. „Terence Hill al cinema: don Matteo torna cowboy, un solitario nel deserto”, la Repubblica , 2018. március 17. (Hozzáférés: 2018. április 27.) (olasz nyelvű) 
  62. Italian TV: Terence Hill leaves Don Matteo after 20 years (angol nyelven). Wanted in Rome, 2021. szeptember 21. (Hozzáférés: 2024. április 1.)
  63. László, Dávid: Szomorú búcsú Terence Hilltől legendás szerepében (magyar nyelven). Magyar Nemzet, 2023. szeptember 22. (Hozzáférés: 2024. április 1.)
  64. Kuschel, Sven: Terence Hill nimmt deutsche Staatsbürgerschaft an: »Bekenntnis zu meinen Wurzeln« (német nyelven). Der Spiegel, 2022. november 11. (Hozzáférés: 2024. január 18.)
  65. Terence Hill: "I've got a few rounds left in the Colt" (angol nyelven). Today Times Live, 2023. március 19. (Hozzáférés: 2024. január 18.)
  66. Deutscher Medienpreis: Die Nominierten des „Bambi“ 2023 – diese Gewinner stehen schon fest (német nyelven). Rheinische Post, 2023. november 14. (Hozzáférés: 2024. április 21.)
  67. Eine Zeitreise mit Bambi (német nyelven) pp. 6. Bambi. (Hozzáférés: 2024. április 21.)
  68. Gondola.hu. [2022. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. március 29.)
  69. Lüdeke 2013 167-168. o.
  70. Clamann, Aaron: Terence Hill ist 80 Jahre alt: Alles Wichtige zum Actionhelden (német nyelven). Berliner Morgenpost, 2019. április 10. (Hozzáférés: 2024. január 19.)
  71. Terence Hill-múzeum nyílik Németországban (magyar nyelven). Origo.hu, 2019. május 10. (Hozzáférés: 2024. január 19.)
  72. Worms bekommt doch keine Terence-Hill-Brücke (német nyelven). Allgemeine Zeitung, 2018. június 12. (Hozzáférés: 2024. január 19.)
  73. Hohmann 2014 275. o.
  74. Terence Hill az Internet Movie Database oldalon (angolul)
  75. Lüdeke 2013 213-219. o.
  76. Hohmann 2014 278-279. o.
  77. Kövesdi, Miklós Gábor: Ujréti László: "Terence Hill megköszönte, hogy a hangommal sokkal jobb színészt csináltam belőle" (magyar nyelven). Szeretlek Magyarország, 2018. szeptember 28. (Hozzáférés: 2024. április 2.)

Források

[szerkesztés]

Irodalom

[szerkesztés]
  • Tobias Hohmann: Bud Spencer & Terence Hill krónikák; ford. Váradi Csilla; Wiamfilm Kft., Bp., 2013
  • Ulf Lüdeke: Terence Hill. Exkluzív életrajz; ford. Malyáta Eszter; Libri, Bp., 2013
  • Bud Spencer & Terence Hill sztori; szerk. Francesco Carrà, ford. Ónodi Csilla; Vintage Media, Bp., 2015 (Bud Spencer, Terence Hill gyűjtemény)
  • Bud Spencer & Terence Hill anekdoták; szerk. Marcello Gagliani, ford. Juhos Zsolt; Vintage Media, Bp., 2016 (Bud Spencer, Terence Hill gyűjtemény)
  • Király Levente: Zsugabubus. Hihetetlen történetek Terence Hilltől; Macro-Media Bt., Bp., 2020

További információk

[szerkesztés]