Tímárok hídja
| Tímárok hídja | |
 | |
| A Tímárok hídja délnyugati irányból (2013) | |
| Elhelyezkedése |  Tirana, Albánia |
| Áthidalt akadály | Lana |
| Szerkezettípus | kőhíd |
| Funkció | gyaloghíd |
| Anyag | kő |
| Legnagyobb támaszköz | 8 m |
| Nyílások száma | 2 (egykor 3) |
| Teljes hosszúsága | kb. 25 m |
| Szélesség | 2,5 m |
| Magasság | 7,5 m |
| Átadás ideje | kb. 18–19. század fordulója |
| Elhelyezkedése | |
 Tímárok hídja
Pozíció Albánia térképén
| |
 é. sz. 41° 19′ 35″, k. h. 19° 49′ 34″41.326420°N 19.826052°EKoordináták: é. sz. 41° 19′ 35″, k. h. 19° 49′ 34″41.326420°N 19.826052°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tímárok hídja témájú médiaállományokat. | |
A Tímárok hídja vagy Cserzővargák hídja (albán Ura e Tabakëve) 18–19. századi oszmán kori műemlék kőhíd Albánia fővárosa, Tirana központjában, amely a mederszabályozás előtt a Lana folyón ívelt át.
Története
[szerkesztés]Építésének pontos ideje nem ismert. Nyugat-balkáni analógiák alapján a híd szerkezete és építészeti stílusa a 18. század második felét, végét valószínűsíti építési idejeként, ugyanakkor az 1990-es évekig a hidat jelölő emléktábla szerint a 19. század első felében épült.[1] Ahogy neve is jelzi, a híd történetileg a tiranai cserzővargákhoz kötődött. Az újkori Tiranában a szabóké mellett a tímárok céhe (Esnafi i Tabakëve vagy Tabakhana) volt a legjelentősebb, amely a település társadalmi életében is fontos szerepet játszott.[2] Miután munkájukhoz elengedhetetlen volt a víz közelsége, a 18. század folyamán a Lana két partján telepedtek meg műhelyeikkel. Azon a területen, ahonnan a Dibra vidékére vezető Szent György-karavánút is kiindult, a 18–19. századok fordulójáig fokozatosan kialakult a Tímárnegyed (Lagjja e Tabakëve).[3] A folyó bal partján a 18. században felépült a ma is látható Tímárok mecsetje (Xhamia e Tabakëve),[4] majd a céhtagok adakozásából elkészült a Lana fölött átívelő kő ívhíd is.[5] A híd és környéke központi szerepet játszott a Timárnegyed társadalmi életében: a hídtól délre állt egy hatalmas, évszázados fa, a „tímárok platánja” (Rrapi i Tabakëve), amelynek tövében tartották a céhgyűléseket és itt vitatták meg a negyed életét érintő ügyes-bajos dolgokat is.[6] A híd egészen az 1930-as évekig volt használatban, ekkor szabályozták a Lanát, amelynek medre délebbre, az egykori platánfa helyére, ezáltal a Tímárok hídja pedig szárazra került.[7] A 20. század második felében a híd állapota jelentősen leromlott, a Tímárnegyed házait az 1970-es évekig fokozatosan átvették a szocialista lakótelepek. A hidat 2004-ben egy tiranai üzletember finanszírozásával felújították, az albán főváros kiemelt jelentőségű építészeti emlékeinek egyike lett.[8]
A Tímárok hídja nem az egyetlen oszmán kori Lana-híd volt Tiranában: 200 méterre délnyugati irányban ugyancsak a 18. században épült fel a rivális szabócéh jóval nagyobb hídja, a Szabók hídja (Ura e Terzinjve), amely 1929-ben összeomlott és helyét egy 1933-ban átadott modern betonhíd vette át.[9]
Leírása
[szerkesztés]
A híd Tirana belvárosának délkeleti peremén, a központi Szkander bég tértől légvonalban 650 méterre, kelet–délkeleti irányban, a Lana folyó északi partján, a folyópartot kísérő Jeanne d’Arc körút (Bulevardi Zhan D’Ark) mellett található.
A híd tengelyének tájolása közelítően nyugat–keleti irányú, mai állapotában hossza kb. 25, szélessége 2,5, magassága 7,5 méter. Egykoron valószínűleg 3,5 méterrel emelkedett a vízfelszín fölé. A keskeny, egykori karavánhíd napjainkban csak gyalogosok számára áll nyitva. Az oszmán stílusú, eredetileg háromnyílású ívhíd falazata és burkolata szabálytalan terméskövekből készült. Déli oldalán az egyik ívközben kőfülkét, túloldalán a folyásiránnyal szembeni pillérorron pedig kősarkantyút alakítottak ki. Az 1930-as évekre – a korabeli fényképek tanúsága szerint – a hídnak már csak két íve maradt fenn: a központi, legnagyobb támaszközű, illetve a keleti nyílás. Írásos dokumentum nem ismert a harmadik nyílás eltűnésének okairól, a feltételezések szerint a Lana szabályozását követően kerülhetett sor a kőhíd átalakítására.[10]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Gilkes 2013 :290.; Bakiu 2014 :114.; vö. Dienes 2017 :41.
- ↑ Bakiu 2014 :113.; vö. Pollo & Puto 1981 :92.
- ↑ Bakiu 2014 :113–114.; Dienes 2017 :41.
- ↑ Bakiu 2014 :79.
- ↑ Bakiu 2014 :114.
- ↑ Bakiu 2014 :137.; Dienes 2017 :141.
- ↑ Bakiu 2014 :114., 137.; Dienes 2017 :41.
- ↑ Bakiu 2014 :114.
- ↑ Bakiu 2014 :117.
- ↑ Gilkes 2013 :290.; Bakiu 2014 :114.; Dienes 2017 :41.
Források
[szerkesztés]- ↑ Bakiu 2014: Gazmend A. Bakiu: Tirana e vjetër: Një histori e ilustruar. Bot. i dytë, i plotësuar. Tiranë: Mediaprint. 2014. ISBN 9789928081018
- ↑ Dienes 2017: Dienes Tibor: Albánia: Útikönyv. 4. kiadás. Budapest: Hibernia. [2017]. = Varázslatos Tájak, ISBN 9789637617638
- ↑ Gilkes 2013: Oliver Gilkes: Albania: An archaeological guide. London; New York: I. B. Tauris. 2013. ISBN 9781780760698
- ↑ Pollo & Puto 1981: Stefanaq Pollo – Arben Puto: The history of Albania from its origins to the present day. Ass. by Kristo Frasheri, Skënder Anamali; transl. by Carol Wiseman, Ginni Hole. London: Routledge & Kegan. 1981. ISBN 071000365X