Szupresszor dióda

A szupresszor dióda két kivezetéssel ellátott félvezető eszköz, amelyet a túlfeszültség-védelem finom fokozataiban alkalmaznak az érzékeny elektronikus áramkörök védelme érdekében. A túlfeszültségvédelem azáltal valósul meg, hogy a hirtelen fellépő feszültségimpulzusokat a szupresszor dióda olyan szintre csökkenti, amit a mögöttes áramkör már sérülés nélkül elvisel. Szupresszor diódát (is) tartalmaznak például a kompakt fénycsövek elektronikái.

A szupresszor dióda nem alkalmas állandó terhelésre, a rövid idejű túlterheléseket viszont jól elviseli. A védett áramkörrel párhuzamosan kapcsolandó. A népszerű 1.5KE sorozatú szupresszor diódák például 1500 watt impulzusüzemű teljesítményt képesek elviselni,^[1][2] de csak egy ezredmásodpercig.

• Alaphelyzetben a szupresszor dióda lezárt állapotú, tehát igen nagy ellenállású eszközként^[3] viselkedik.
• A szupresszor dióda korlátozó jellegű eszköz: akkor kezd vezetni, amikor a túlfeszültség értéke eléri az adott szupresszor diódára jellemző „megszólalási” értéket, a szupresszor dióda kinyit, és a túlfeszültséget konstans szintre korlátozza. Mihelyt a túlfeszültség a beépített szupresszor diódára jellemző határ alá esik, a korlátozás feloldódik; a szupresszor dióda ismét nagy ellenállású állapotba kerül (lezár), és ismét „láthatatlanná” válik.^[4]
• Olyan teljesítményű túlterheléskor, amely például közeli villámcsapás esetén fordulhat elő, a szupresszor dióda közvetlen rövidzárlati állapotba kerül és a túlterhelés megszűnése után is ebben az állapotában marad. A szupresszor dióda zárlata miatt a készüléket védő olvadóbiztosító vagy egyéb védelem leválasztja azt a hálózatról.^[5]
• Még erősebb túlterhelés annyira megváltoztatja a dióda szerkezetét, hogy az tönkremegy, feladatát nem képes ellátni. A tönkremenetel elkerülése érdekében a szupresszor diódákon kívül további védelmi berendezéseket is alkalmaznak, mint például kismegszakítók, villámvédők, stb.

A szupresszor dióda a Z-diódákéhoz hasonló, de a névleges tranziens teljesítménnyel arányosan nagyobb méretű P-N átmenetet tartalmaz. Létezik egyirányú és kétirányú kivitel is. Egyenáramú áramkörökben egyirányú szupresszor diódákat használnak. A szupresszor dióda a hagyományos Z-diódával szemben nagyobb áramterhelhetőséggel bír és jelentősen gyorsabb: kevesebb, mint 1 pikoszekundum^[1] (${\displaystyle <10^{-12}s}$) a válaszideje. Folyamatos áramterhelhetősége azonban nem túl nagy,^[6] mert a P-N-átmenet geometriai mérete korlátozza a leadható hőt és ezáltal az átvihető teljesítményt. A gyors reakcióidő különösen a vezetékeken érkező sorozatos vagy egyedi tűimpulzusok esetén jelent előnyt, amelyek Z-diódával nem nyomhatóak el. Sajnos a szupresszor diódáknak sem elhanyagolható a saját kapacitása, így nagy frekvenciák esetén figyelni kell a lehetséges csillapító hatásra.

A szupresszor diódákat néhány gyártó TRANSIL vagy TRANSZORB néven forgalmazza.^[1][7]

• Dióda
• Z-dióda
• Félvezető
• Túlfeszültség

• Tranziens túlfeszültség elleni védelem
• Villám- és túlfeszültség-védelem a feldolgozóiparban 5-6. o.
• 1.5KE Datasheet