Spielmann József

Spielmann József (álneve Kéri József, Mezővelkér, 1917. május 9. – Marosvásárhely, 1986. augusztus 28.) erdélyi magyar tudománytörténeti és orvosszocioló­giai szakíró, egyetemi oktató, Sebestyén (Spielmann) Mihály és Spielmann András egyetemi tanár apja.

Középiskoláit a marosvásárhelyi Papiu Ilarian Líceumban végezte (1934), Kolozsváron az I. Ferdinánd Egyetem Orvosi Karán szerzett diplomát (1940). 1940–42 között a faji törvények miatt csak díjtalan gyakornokként dolgozhatott az Országos Társadalombiztosító Intézetben. 1942 októbere és 1944 szeptembere között munkaszolgálatos volt Pecsétszegen, Budapesten, Pakson és Borgóprundon; 1944. szeptember 1-jén átszökött a szovjet hadsereghez, ahol önkéntes tolmácsként dolgozott 1945. január 1-jéig.

Marosvásárhelyre hazatérve 1945-ben az Állami Kórház belgyógyászati osztályának alorvosa, a Bolyai Tudományegyetem Orvostudományi Karán gyakornok, majd tanársegéd 1948-ig. 1948–53 között az Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem társadalomtudományi tanszékén filozófiát adott elő. 1953-ban áthelyezték az orvos- és gyógyszerészet-történeti tanszékre, ahol 1961-ig előadótanár, utána professzor. 1982-ben nyugdíjazták, de megmaradt emeritus professzornak.

1955–75 között felelős szerkesztője volt a marosvásárhelyi OGYI Orvosi Szemle c. folyóiratának, 1971–75 között szerkesztőbizottsági tagja a Román Akadémia filozófia- és tudománytörténeti kiadványának, a Noesisnek. 1962-ben a Din istoria filozofiei în România harmadik kötetének társszerzőjeként munkatársaival együtt megkapta a Román Akadémia Bălcescu-díját; 1973-ban a Magyar Orvostörténelmi Társaság Veszprémi István-díjjal jutalmazta.

Pályája elején verseket is közölt a Brassói Lapokban (1939), később irodalomtörténeti és -kritikai tanulmányokat írt Salamon Ernőről, Brassai Viktorról és Gábor Istvánról. Sajtó alá rendezte és bevezetővel látta el Petelei István novelláit (Marosvásárhely, 1956).

A hazai és az egyetemes orvos- és gyógyszerészet-történet a kései erdélyi humanizmus korától (a 16. század második fele) a 19. század derekáig; a népgyó­gy��­szat; a magyar–román–szász és az egyetemes gyógyászat kapcsolatai.

Tanulmányokat és cikkeket közölt az Orvosi Szemle, Ardealul Medical, Revista Medicală, Cercetări Filozo­fice, Revista Învăţământului Superior, Igaz Szó, A Hét, Korunk, Utunk, Művelődés hasábjain, valamint külföldi folyóiratokban (Comm. de Hist. Artis Med., Die Waage, Armarium, Orvosi Hetilap).

A második világháború után a romániai magyar orvostudomány és gyógyszerészet helyzetét a Koppándi Sándor szerkesztette Romániai magyar nemzetiség (Bukarest, 1981) c. kötetben vette számba.

• Nyulas Ferenc (Soós Pállal, Bukarest, 1955);
• Lechner Károly (Balázs Sándorral, Bukarest, 1956);
• A hazai orvostudomány történetéből (összeáll., Bukarest, 1957);
• Klinik und Patho­lo­gische Anatomie der Erythromyelosis Leu­chemica (Haranghy Lászlóval, Dóczy Pállal és Székely Károllyal, Budapest, 1958);
• De la medicina empirică la medicina ştiinţifică (Bukarest, 1961);
• Istoria medi­cinei (társszerző, Bukarest, 1963);
• Másoknak világítva. Mátyus István életregénye (Bukarest, 1969; Bukarest, 2. kiad. Kolozsvár, 1970);
• Istoria medicinei universale (társszerző, Kolozsvár, 1970);
• A közjó szolgálatában. Tudomány- és művelődéstörténeti tanulmányok (Kolozsvár, 1976);
• Restituiri istorico-medicale. Studii de istoria ştiinţei şi culturii (Ştefan Milcu előszavával, Kolozsvár, 1980);
• Betegség–orvoslás–társadalom. Az orvosi szociológia vázlata (Kolozsvár, 1984).
• Bevezető tanulmányával, fordításában (Imreh Piroskával) és gondozásában jelent meg Victor Babeș Egészségügy és politika c. kötete (Bukarest, 1977. Téka sorozat).

• Orvostörténelem. I. (Marosvásárhely, 1955);
• Az orvostudomány története. I. Általános orvostörténelem (Marosvásárhely, 1960);
• Az orvostudomány története (Marosvásárhely, 1979).

Tagja volt többek között a párizsi Nemzetközi Orvostörténeti Társaságnak (1965-től), a németországi Nemzetközi Gyógyszerészet-történeti Társaságnak (1967-től), a londoni The Society for the Social History of Medicine-nek (1970-től), a hágai Nemzetközi Gyógyszerészet-történeti Akadémiának (1973-tól), a montpellieri Orvostörténeti Társaságnak (1978-tól), tiszteletbeli tagja a Magyar Orvostörténelmi Társaságnak (1973-tól).

• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V/1. (S–Sz). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010. ISBN 978-973-26-0961-3  

• Szabó T. Attila: Újabb adalékok… Magyar Nyelv 1961. 173–187;
• Szabó T. Attila: Lencsés György „Ars medicá”-jának kézirata. Magyar Nyelv 1974. 144–157.
• Benkő Samu: Elfelejtett marosszéki orvos életregénye. Utunk, 1970/7. – *Jancsó Elemér: Spielmann József: Másoknak világítva. Igaz Szó, 1970/4.
• Mikó Imre: Mátyusnak világítva. Előre, 1970. április 24.
• Dankanits Ádám: Az orvostörténet körül. A Hét, 1976/31.
• Szigeti József: A közjó szolgálatában. Korunk, 1976/10.
• Imreh István: Gyógyító elődök öröksége. Utunk, 1976/50.
• Izsák Sámuel: Spielmann József: A közjó szolgálatában. Művelődés, 1977/6. – *Szabó T. E. Attila: Tudományos arcképcsarnok. Spielmann József. Művelődés 1985/10.
• Kapronczay Károly: Spielmann József. Orvosi Hetilap, 1987/24.
• Rostás Zoltán: Ha valamiről nem beszélünk, akkor az nincs? A Hét, 1982/36.
• A gyógyítás múltjából – Emlékkönyv Spielmann József orvostörténész születésének 90. évfordulójára (Marosvásárhely, 2008).