Sónyi Hugó
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Sónyi Hugó | |
 | |
| Született | 1883. március 2. Wolkersdorf im Weinviertel, Osztrák–Magyar Monarchia |
| Meghalt | 1958. június 7. (75 évesen) Ratingen, NSZK |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége |  magyar |
| Fegyvernem | Gyalogság |
| Szolgálati ideje | 1900-1940 |
| Rendfokozata | gyalogsági tábornok |
| Egysége |
|
| Csatái | második világháború |
| Kitüntetései |
(a teljesség igénye nélkül)
|
Vitéz Sónyi Hugó, született Solarcz Hugó (Wolkersdorf im Weinviertel, 1883. március 2. – Ratingen, 1958. június 7.) magyar honvédtiszt, gyalogsági tábornok, a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka, magyar királyi titkos tanácsos, a Felsőház tagja és a Vitézi rend főkapitánya.
Élete
[szerkesztés]Sónyi Hugó 1883. március 2-án született Wolkersdorfban. Eredeti neve Solarcz volt, a nevét 1934-ben változtatta Sónyira.
1897-ben kezdte meg katonai tanulmányait a budapesti hadapródiskolában. 1900-ban felavatták, majd megkezdte szolgálatát a cs. és kir. 4. bosnyák ezrednél. A bécsújhelyi Theresianum Katonai Akadémia elvégzése után 1906–1909 között elvégezte a cs. és kir. hadiiskolát Bécsben. Ezt követően vezérkari tiszt lett, és a zágrábi XIII. hadtest vezérkari testületének tagjaként vonult be a háborúba. Az első világháború idején a szerb és az olasz harctéren, majd Albániában és Macedóniában teljesített szolgálatot.
A Tanácsköztársaság alatt a 29. dandár parancsnoka volt a csehek elleni győzelmes hadjáratban. A forradalmak leverése és a honvédség újjászervezése után a Honvédelmi Minisztériumba rendelték be, ahol az elnöki osztályt vezette 1925–1929 között. 1927. november 1-jén tábornokká nevezték ki. 1929. november 1-től egészen 1933. május 1-jéig az 1. vegyesdandár gyalogsági parancsnoka, később pedig közigazgatási vezetője és Budapest városparancsnoka volt. 1934. május 1-jén kinevezték a 7. vegyesdandár parancsnokává.
1936 szeptemberétől 1940 márciusáig a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka volt, innen helyezték nyugállományba. Nevéhez fűződik a Honvédség erőteljes fejlesztése (pl. a Huba hadrend kidolgozása), valamint a Felvidék és Kárpátalja visszafoglalása. Szolgálataiért megkapta a Magyar Érdemrend nagykeresztjét és a Magyar Koronás Nagy Aranyérmet. 1935−1939 között a Felsőháznak is tagja volt,[1] továbbá 1938. október 22-én királyi titkos tanácsosi címet kapott.[2]
1944-ben Nyugat-Németországba távozott. Az emigrációban élő Horthy Miklós volt kormányzó, a Vitézi rend alapítója és első főkapitánya 1956. május 7-én Sónyit nevezte ki a rend főkapitány-helyettesévé, és kijelölte saját utódjává.[3] Horthy halálával, 1957. február 9-én Sónyi lett a rend második főkapitánya. Ekkor már beteg volt, és 1958. június 7-én németországi emigrációjában elhunyt. Utódja a főkapitányi székben József főherceg, korábbi kormányzó lett, helyettese kisbarnaki Farkas Ferenc egykori tábornok.[3]
Kitüntetések és tisztségei
[szerkesztés]Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ 1939–1944. évi országgyűlés Haeffler István, szerk.: Országgyűlési almanach. Az 1939–44. évi országgyűlésről. Budapest, 1940. | Library | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2021. szeptember 15.)
- ↑ Délmagyarország, 1938. október (14. évfolyam, 211-236. szám) | Library | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2021. szeptember 15.)
- ↑ a b A Vitézi Rend története. vitezirend.com. (Hozzáférés: 2022. március 5.)
- ↑ ACTA APOSTOLICAE SEDIS. (Hozzáférés: 2021. szeptember 15.)
- ↑ Gusztáv Hennyey: Ungarns Schicksal zwischen Ost und West : Lebenserinnerungen. 1975. ISBN 3-7758-0904-X Hozzáférés: 2021. szeptember 15.
- ↑ Pest Megyei Hírlap, 1993. január (37. évfolyam, 1-25. szám) | Library | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2021. szeptember 15.)
.png){kind=small}
