Ugrás a tartalomhoz

Metropolitan Művészeti Múzeum

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Metropolitan Művészeti Múzeum
A múzeum adatai
ElhelyezkedésManhattan, New York
Amerikai Egyesült Államok
Cím1000 Fifth Avenue
New York
Alapítva1870
Látogatók száma5.2 millió (2008)[1]
IgazgatóMax Hollein (2018–)
Építész(ek)
  • Richard Morris Hunt
  • Calvert Vaux
  • Jacob Wrey Mould
  • McKim, Mead & White
Elhelyezkedése
Metropolitan Művészeti Múzeum (Manhattan)
Metropolitan Művészeti Múzeum
Metropolitan Művészeti Múzeum
Pozíció Manhattan térképén
é. sz. 40° 46′ 46″, ny. h. 73° 57′ 48″40.779444°N 73.963333°WKoordináták: é. sz. 40° 46′ 46″, ny. h. 73° 57′ 48″40.779444°N 73.963333°W
Térkép
A Metropolitan Művészeti Múzeum weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Metropolitan Művészeti Múzeum témájú médiaállományokat.

A New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum, (Metropolitan Museum of Art, rövidítve MMA), közkeletű nevén a Met,[2] az USA egyik legnagyobb művészeti gyűjteményével rendelkező intézménye, egyike a világ leglátogatottabb múzeumainak. Állandó gyűjteménye több mint kétmillió kiállítási tárgyat tartalmaz 17 múzeumi részlegbe rendezve.[3]

A Met főépülete a Central Park keleti szélén a 82. utca és a Fifth Avenue találkozásánál áll Manhattan múzeumi negyedében, amelyet az ott elhelyezkedő számos múzeum miatt Museum Mile-nak (Múzeum mérföld) is hívnak. A múzeumhoz tartozó második kisebb épület a The Cloisters, mely Upper Manhattan-ben a Fort Tryon Park mellett található, gazdag művészeti, építészeti és középkori európai kiállítási tárgyakkal rendelkezik. 2016-ban megnyitották újabb épületüket, az Upper East Side-on a Madison Avenue-n található Met Breuer múzeumot, mellyel a múzeum modern és kortárs művészeti programját bővítették.

A Metropolitan Művészeti Múzeumot 1870-ben alapították, az eredeti épületet, mely a Fifth Avenue 681 szám alatt állt 1872. február 20-án nyitotta meg kapuit.[4]

Története

[szerkesztés]
A múzeum előcsarnoka

1866-ban Párizsban az ott élő/tartózkodó amerikaiak egy csoportja közösen ünnepelte július 4-ét, az Egyesült Államok nemzeti ünnepét.[5] Ez alkalommal John Jay, neves közéleti személyiség beszédében javasolta honfitársainak, hogy – a franciaországi nagy múzeumok példája alapján – hozzanak létre egy nemzeti művészeti intézetet és galériát. A javaslatot nagy lelkesedés fogadta, és a következő évek során a New York-i Union League Club aktív előkészítő tevékenységet folytatott, támogatókat gyűjtött. A projekt gyorsan haladt, és 1870. április 13-án bejegyezték a Metropolitan Művészeti Múzeumot (Metropolitan Museum of Art).[6]

Az 1870-es években még a Fifth Avenue egyes meglévő reprezentatív épületeiben kapott elhelyezést, a közönség számára 1872. február 20-án nyílt meg. 1880. március 30-ra épült fel első épülete jelenlegi helyén, Calvert Vaux és Jacob Wrey Mould tervezésében. Ez az épület súlyos kritikákat kapott, és emiatt, meg a helyszűke miatt is hamarosan át- és körbeépítették, mára alig látható belőle valami. Az évtizedek során további szárnyakat emeltek. Az épület jelenlegi alakja fő vonalaiban az 1990-es évekre alakult ki, és mára a világ egyik legnagyobb múzeumi komplexuma. Fejlődése azonban nem állt le, 2009-re például átalakították az Amerikai Szárnyat (American Wing), és 12 új, az egymást követő korszakok alkotásait magukba foglaló termet alakítottak ki, valamint a Central Parkra néző új kávézót nyitottak.

Gyűjteményei

[szerkesztés]

Amerikai iparművészet

[szerkesztés]

Az amerikai dekoratív művészet részlege mintegy 12 000 tárgyat tartalmaz, a késői 17. századtól a 20. század elejéig. Ezt a részleget 1934-ben alakították ki. Leghíresebbek itt az üvegfestészet darabjai, beleértve Louis Comfort Tiffany munkáit. 25 terem mutatja be a különböző korszakok bútorait, dísztárgyait, ezüstkészleteit.

Amerikai festmények és szobrok

[szerkesztés]
Emanuel Leutze – Washington átkel a Delaware folyón

A Metropolitan alapításától fogva nagy gondot fordít az amerikai művészeti alkotások gyűjtésére. Az egész kollekció első darabja is egy amerikai mű, Hiram Powers California című allegorikus szobra lett 1870-ben, ami ma is látható a galériában. 2009-re az amerikai gyűjtemény több mint ezer festményt, hatszáz szobrot, 2 600 rajzot foglal magába, és átfogja az amerikai művészet fejlődését a gyarmati korszaktól egészen a 20. század elejéig.

Megtalálhatók a legismertebb amerikai festők, mint Gilbert Stuart, Emanuel Leutze, Winslow Homer, George Caleb Bingham, John Singer Sargent, James McNeill Whistler, és Thomas Eakins.

Az ókori Kelet művészete

[szerkesztés]

Az 1800-as évek végétől kezdve a Met megkezdte a közel-keleti műtárgyak gyűjtését.

Az ékírásos tábláktól és pecsétnyomóktól kezdve a keleti gyűjtemény gyorsan növekedett. Jelenleg ez a részleg több mint 7 000 tárgyat őriz, az neolitikumtól a Szászánida Birodalomig és a késői ókorig. Számos sumer, hettita, asszír, babiloni, elámi kiállítási tárgy mellett különlegesen gazdag bronzkori gyűjtemény is megtekinthető. A gyűjtemény legértékesebb darabjai közé tartoznak a sédu figurák II. Assur-nászir-apli palotájából.

Középkori fegyverek és páncélok

[szerkesztés]
Fegyverek és páncélok, középkor, fő terem

A fegyvergyűjtemény a múzeum legnépszerűbb részei közé tartozik. A gyűjtés fő szempontja a kitűnő mestermunkák bemutatása, ezért sok tárgya eleve dekoratív célra készült, főleg a késő középkori Európában és az 5-19. századi Japánban. A hatalmas kollekció azonban ezen kívül is a világ szinte minden területére és korszakába elviszi a látogatót, az ókori Egyiptomtól a híres korai amerikai Coltokig.

Afrika, Óceánia, és az Amerikák művészete

[szerkesztés]

Bár a Met már 1882-ben hozzájutott néhány perui antikvitáshoz, csak 1969-ben kezdte meg a rendszeres gyűjtést ezen a területen, amikor Nelson Rockefeller a múzeumnak adományozta több mint 3000 darabból álló gyűjteményét. Ma a Rockefeller szárnyban elhelyezkedő részleg már több mint 11 000 darabot őriz, Fekete-Afrikából és a dél-csendes-óceáni szigetvilágból, és az Eurázsián kívüli sok-sok más vidékről. Megtalálhatók benne a 40 000 évesnél idősebb ausztráliai sziklafestmények, a középkori benini királyság szertartási tárgyai, nemesfémből és a természetben található anyagokból készült tárgyak egyaránt.

Ázsiai művészet

[szerkesztés]
Hokusai festménye

A Metropolitan ázsiai részlege valószínűleg a legnagyobb ilyen gyűjteményt őrzi az Ázsián kívüli múzeumok sorában. Több mint 60 000 tárgy 4000 éves időszakot mutat be egy önálló szárnyépületben. Minden ázsiai civilizáció és minden műfaj képviselteti magát, a kínai kalligráfiától a festészeten át a szobrokig és az ötvösművészetig.

Divat Intézet

[szerkesztés]

A korábban önálló Ruhaművészeti Múzeum (Museum of Costume Art) 1937-ben csatlakozott a Methez és lett annak egy részlege Costume Institute néven.

A textíliák fényérzékenysége miatt állandó kiállítás itt nincs, hanem évente két alkalommal időszaki bemutatót szerveznek a kollekcióból, egy-egy neves alkotó, mint Chanel és Gianni Versace munkásságát állítva középpontba.

Rajzok és nyomatok

[szerkesztés]
Albrecht Dürer – Melankólia

Ez a részleg kimondottan a középkor után, Észak-Amerikában és Európában keletkezett rajzokra és nyomatokra koncentrál. Egyéb rajzok a múzeum más részeiben is elfordulnak.

A gyűjtemény alapjait a Cornelius Vanderbilt által 1880-ban a múzeumnak adományozott 670 rajz vetette meg. 2009-ben több mint 11 000 rajzot és 1,5 millió nyomatot és 12 000 illusztrált könyvet számlált a készlet. Az európai festészet nagy mesterei általában sokkal több rajzot készítettek, mint festményt, így ez a részleg is büszkélkedhet többek között Michelangelo, Leonardo da Vinci, Rembrandt rajzaival és Van Dyck, Dürer, és Degas metszeteivel.

Egyiptomi művészet

[szerkesztés]
Egyiptomi víziló-figura

Bár a Met egyiptomi gyűjteményének nagyobb része adományokból, magángyűjteményekből származik, a múzeum maga is szervezett 1906 és 1941 között tudományos expedíciókat a helyszínre, és természetesen az így feltárt és feldolgozott leletek tudományos szempontból még értékesebbek. Az így szerzett tárgyak a 36 000 darabos, Egyiptom történetét a paleolitikumtól a római korig végigkísérő kollekció csaknem felét teszik ki.

A negyven termet számláló egyiptomi szárny legértékesebb kincsei közé tartozik az a 24 famodell, amelyeket Dejr el-Bahariban találtak egy sírban, 1920-ban. Ezek a modellek példátlan részletességgel állítják elénk az egyiptomi Középbirodalom korai szakaszának életét, csónakokat, kerteket, a mindennapok jeleneteit.

Az egyiptomi szárny legnépszerűbb látványossága azonban Dendur temploma, amit az Egyesült Államoknak ajándékozott Egyiptom az Asszuáni-gát építése előtti leletmentésben nyújtott segítségéért, és 1978-ban állítottak fel jelenlegi helyén.

Ez a részleg őrzi a Met legrégebbi tárgyait is: a Dejr el-Bahari területén talált kovakő eszközök az alsó paleolitikum idejéből, (i. e. 300 000 – i. e. 75 000) származnak.

Európai festészet

[szerkesztés]
Johannes Vermeer: Nő vizeskancsóval (1660-1662)

Európai látogatók számára talán a legnépszerűbb részlege a múzeumnak, de a vásárlásra fordított összegek legnagyobb részét is erre a gyűjteményre fordították. Számos, nemcsak világhírű, de képekről világszerte jól ismert festményt lehet itt eredetiben is megcsodálni.

Két fő része a Régi mesterek és a 19. századi európai festészet, különös hangsúllyal a francia, olasz és holland mesterekre. A legrégebbi németalföldi festők közül kiemelkedik Joos van Cleve három képe.

Több nagy festőegyéniség életművének jelentős része megtalálható itt egy-egy teremben: Monet 37, Paul Cezanne 21, és Rembrandt 18 alkotása. Vermeer kevés fennmaradt művéből öt található a Metropolitanben, sehol máshol nem látható ennyi egy helyen.

Más, ragyogó alkotásokkal képviselt kiemelkedő alkotók, csak felsorolásszerűen: Vincent van Gogh, id. Pieter Bruegel, Georges de La Tour, El Greco, Raffaello, Botticelli, Jacques-Louis David.

Az elmúlt évtizedekben a Met irányítói azt a politikát folytatták, hogy megváltak egy sor kisebb jelentőségű műtől és helyettük kis számú, de „világszínvonalú” alkotást szereztek be. Bár művészettörténeti szempontból ez a gyakorlat erősen megkérdőjelezhető és sok vitát, bírálatot váltott ki, az az eredménye meglett, hogy a múzeum hozzájutott néhány kimagaslóan drága alkotáshoz, kezdve Diego Velázquez Juan de Pareja című művével 1971-ben. Egy frissebb hasonló beszerzés Duccio Madonnája a gyermekkel, amely a múzeumnak több mint 45 millió dollárjába került, azaz több mint a kétszeresét fizették érte, mint korábban bármely más festményükért. A kép alig nagyobb 15x15 cm-nél, de a saját Mona Lisájukat látják benne.

Európai szobrászat és iparművészet

[szerkesztés]
Az európai szobrászat udvara

Az európai szobrászati és iparművészeti részleg az egyik legnagyobb a Metben, több mint 50 000 kiállítási tárggyal az 1400-as évektől a 20. századig. Bár a kiállítás fókusza főleg a reneszánsz szobrokra irányul – amelyek közül sok in situ látható, korabeli bútorokkal és dekorációval körülvéve – számos más művészeti ágazat is gazdagon képviselteti magát, mint a bútorok, textíliák, ékszerek, üveg és kerámia, órák és műszerek.

A látogatók korhűen berendezett termek tucatjaiba léphetnek be. A kollekció még egy teljes 16. századi spanyol patiót is magába foglal Vélez Blanco kastélyából, egy kétemeletes galériában rekonstruálva. A legjelentősebb képviselt szobrászok Giovanni Lorenzo Bernini, Auguste Rodin és Jean-Antoine Houdon.

Hangszergyűjtemény

[szerkesztés]
Sébastien Érard francia hangszerkészítő által készített zongora ~1840

A Met hangszergyűjteménye kb. 5 000 különböző a világ minden részéből gyűjtött hangszerből áll, mely ezzel a gyűjteményével gyakorlatilag egyedülálló a világ főbb múzeumai között.[7] A gyűjtemény az 1889-ben Lucy W. Drexel által adományozott hangszerekkel vette kezdetét, a jelenlegi gyűjtemény tovább bővült Mary Elizabeth Adams, John Crosby Brown felesége által adományozott hangszerekkel. A hangszerek a kezdetektől mind a mai napig is, nem pusztán esztétikai értéket képviselnek, hanem származási helyük kulturális és társadalmi aspektusait is mutatják.

A modern hangszergyűjteményben minden kontinens eltérő zenei kultúrája képviselve van, melynek kiemelkedő értékeihez Stradivari és Amati hegedűk tartoznak, valamint Bartolomeo Cristofori által kifejlesztett első zongorák egyike, egy 1720-ban készült zongora. Az értékes hangszerek között reneszánsz, barokk európai és amerikai hangszerek is vannak, 17. és 19 század közötti fúvós hangszerek, egy Thomas Appleton által készített amerikai orgona 1830-ból, ázsiai értékes fémből készült hangszerek és egy gitár, melyen egykor Andrés Segovia játszott.[8][9]

A gyűjtemény hangszereinek többsége megszólaltatható, a múzeum zenei részlege vendégművészek fellépésével a hangszerek bemutatására koncerteket is szervez.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Artinfo. 2008. Archived from the original on September 26, 2011. Retrieved 2013-02-18.
  2. A „Met” a Metropolitan Opera rövidebb neve is.
  3. "Metropolitan Museum Launches New and Expanded Web Site", press release, The Met, January 25, 2000
  4. Moske, James: This Weekend in Met History: February 20. Museum Archives. (Hozzáférés: 2013. február 18.)
  5. The Metropolitan Museum of Art - Guide, 8. pp
  6. Disturnell, John New York as it was and as it is, D. Van Nostrand, New York, 1876. "Metropolitan Museum of Art" page 101.
  7. The Metropolitan Museum of Art – Musical Instruments. Metmuseum.org. (Hozzáférés: 2012. június 11.)
  8. Philippe de Montebello (Hrsg.): The Metropolitan Museum of Art guide. Metropolitan Museum of Art, New York 1994, ISBN 0-87099-711-4.
  9. Metropolitan Museum of Art, musical instruments

Források

[szerkesztés]
  • Danziger, Danny (2007). Museum: Behind the Scenes at the Metropolitan Museum of Art. Viking, New York City. ISBN 9780670038619.
  • Howe, Winifred E., and Henry Watson Kent (2009). A History of the Metropolitan Museum of Art. Vol. 1. General Books, Memphis. ISBN 9781150535482.
  • Tompkins, Calvin (1989). Merchants & Masterpieces: The Story of the Metropolitan Museum of Art. Henry Holt and Company, New York. ISBN 0805010343.
  • Trask, Jeffrey (2012). Things American: Art Museums and Civic Culture in the Progressive Era. University of Pennsylvania Press, Philadelphia. ISBN 9780812243628; A history that relates it the political context of the Progressive Era.

További információk

[szerkesztés]