Magyarföldi husáng
 | ||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||
Veszélyeztetett       IUCN3.1[1] | ||||||||||||||
| Magyarországon fokozottan védett Természetvédelmi érték: 250 000 Ft | ||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||
| ||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||
| Ferula sadleriana Ledeb. |
A magyarföldi husáng (Ferula sadleriana Ledeb. 1844.) Magyarország ritka, fokozottan védett növényfaja. Az ernyősvirágzatúak (Apiales) rendjébe, az zellerfélék (Apiaceae) családjába, a husáng (Ferula) nemzetségbe tartozó kétszikű növényfaj.
A magyarföldi husáng preglaciális pannon reliktum-endemizmus, kizárólag a Kárpát-medencében, négy hazai és két, jelenlegi határainkon kívüli termőhelyen fordul elő. Legközelebbi rokonai Belső-Ázsia félsivatagjain, sztyepplejtőin élnek.[2] Növényföldrajzilag a Matricum és a Transsilvaticum területén él.[3]
Jellemzői
[szerkesztés]A magyarföldi husáng virágzó-termésérlelő példányai 1,5–2 m magasra nőnek, száruk erőteljes, hengeres, a szár felső harmadában rendszerint sok ágra bomló. Jellemző rá a felfújt levélhüvely (melyhez a szár magasabban fekvő részein levél nem is járul), és az erősen szárnyalt, többszörösen összetett levél. A levélkék széle igen finoman fűrészes, ez rendszerint csak nagyítóval figyelhető meg. A levélcimpák 1–3 cm hosszúak és 1–3 mm szélesek lehetnek, szálasak, laposak. A leveleket kézben dörzsölve (különösen elszáradt állapotban) érdességet észlelhetünk. A virágok ernyőben állnak, az ernyő egy-két oldalága a többin túlnyúlik, és újabb kisebb ernyőt hordoz, színük sárga, az ernyők átmérője általában 7–9 cm, sem gallér, sem gallérkalevelek nincsenek.[4] A termés lapos, tojásdad vagy hosszúkás alakú, 7–10 mm hosszú ikerkaszat, igen keskeny szárnyas szegéllyel. A nem virágzó egyedek tőleveleinek hossza 40–70 cm lehet. Az egész növény az zellerfélékre jellemzően illóolajat tartalmaz.
Előfordulása
[szerkesztés]A faj jelenleg 8 előfordulási helyéről ismert:
- a Pilisben, a Pilis hegyen, Pilisszántó felett (a legnagyobb populáció, kb. 3000 tő);
- a Pilisben, a Kis-Kevély csúcsa közelében;
- a Gerecsében, a Nagy-Pisznicén három kisebb populációban;
- a Gerecsében a bajóti Öreg-kő területén;
- a Börzsönyben, Nagymaros felett az Ördög-hegyen;
- a Bükk-vidéken, a Bél-kőn, Bélapátfalva felett (egy nagyobb és egy kisebb populáció);
- Erdélyben, a Tordai-hasadékban;[5]
- a Gömör–Tornai-karszt szlovákiai oldalán.
Magát a fajt Kitaibel Pál fedezte fel a 18-19. század fordulóján első lelőhelyén, a Pilis hegy délkeleti sziklaélén, Pilisszántó felett, s Peucedanum sibiricumként írta le.[6] Másodikként a Tordai-hasadék populációját fedezte fel Baumgarten; ez az 1846-ban megjelent, Michael Fuss által kiadott Joh. Christ. Gottl. Baumgarten: Enumerationis stirpium Transilvaniae indigenarum Mantissa I. című műben olvasható, a növény neve ugyanúgy Peucedanum sibiricum.[7]
Érdekes a sorsa a nagymarosi, börzsönyi populációnak: 1853-ban Reuss „cseh-tót” nyelven írott művében leírta e helyről a fajt, de felfedezését senki sem vette komolyan, a szerző egyéb, kétségbe vonható megállapításai miatt. Ezen adat így csak 1937-ben nyert megerősítést, Meusel német botanikus magyarországi útja alkalmával.
A bél-kői populációt 1912-ben Budai József fedezte fel a Bükkben, A gerecsei populáció felfedezőjeként pedig Boros Ádámot tisztelhetjük, aki 1940 nyarán lelt rá a fajra, a Nagy-Pisznice déli ormán. Időközben a fajnak még egy előfordulása vált ismertté, a Tornai-karszt szlovákiai oldaláról.
A faj élőhelyi-ökológiai sajátosságai
[szerkesztés]A magyarföldi husáng (preglaciális reliktum lévén) kedveli a száraz, meleg, délies kitettségű, mészkő vagy lösz alapkőzetű termőhelyeket, illetőleg csak ilyen helyeken fordul elő. Az ismert előfordulási helyein mindenhol meszes alapkőzeten tenyészik. Korábban közölt információk nyomán széles körben elterjedt, hogy a Dél-Börzsönyben andezit alapkőzeten fordul elő a magyarföldi husáng, ami azonban tévedés. Ugyan a Börzsöny nagy részét vulkáni kőzetek építik fel, a magyarföldi husáng ottani termőhelyét hegylábperemi löszlepel borítja, s a faj ezen a löszön él, nem az andezit alapkőzetű talajokon. Mivel a lösz lepusztulásával megszűnne a husáng élőhelye is, ezért különösen aggasztó a muflon jelenléte ezeken a helyeken, hiszen a növényzet tarra rágásával megnövekszik az erózió, ami csökkenti a löszlepellel borított területek nagyságát, azaz a növény életterét.[8]
Legtöbbször sziklagyepekben, csekély záródású sziklaerdőkben, sziklacserjésekben fordul elő. A nagyobb árnyalást nem bírja. Termőhelyein (pl. a Bél-kőn, de a Tordai-hasadékban is) együtt fordul elő a Kárpátokból lehúzódott sziklai növényekkel éppúgy, mint egyes délies előfordulású, mediterrán jellegű növényfajokkal.[9]
Szaporodásbiológiája
[szerkesztés]A szaporodás-képesség eléréséhez rendszerint több éves fejlődésére van szükség. Ez az időszak 3 évet tesz ki.[10] Virágzási ideje június-július, a termések július végére-augusztusra érnek be. A kifejlett, virágzásra képes növényeknek sem hoz mindegyike termést az adott évben még akkor sem, ha vadrágás nem veszélyezteti. Aszályos években csak a populáció egyharmada-egynegyede érlel termést, szélsőségesen aszályos években a termésérlelés teljesen elmaradhat.
Veszélyeztetettség, védelem
[szerkesztés]A magyarföldi husángot az ember közvetlenül (tehát azáltal, hogy leszedné, gyűjtené) nem veszélyezteti, sokkal nagyobb veszélyt jelent termőhelyeinek tönkretétele a kőbányászat által, mint az a Bél-kőn hosszú éveken át gondot okozott. Másik, napjainkban ennél már súlyosabb problémát okozó veszélyeztető tényező a vadállomány, elsősorban a muflonállomány kártétele. Ez ellen jelenleg hatásos védelmet csak termőhelyeinek bekerítésével nyújthatunk. A gerecsei Pisznicén és a Börzsönyben is kerítéssel védekeznek a természetvédelmi szakemberek a vad kártétele ellen. A magyarföldi husáng Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
Források
[szerkesztés]- ↑ Király, G., Ferakova, V., Mereďa, P., Hodálová, I. & Eliáš, P. 2011. Ferula sadleriana. In: IUCN 2013. IUCN Red List of Threatened Species. Hozzáférés 2013-08-08
- ↑ CSapody I.(1982):Védett növényeink Gondolat Kiadó Budapest p.:124-126.
- ↑ Tatár M. (1939): A pannóniai flóra endemikus fajai Acta Geobotanica Hungarica II/1. p.:97,125.
- ↑ Magyarföldi husáng (Ferula sadleriana ). termeszetvedelem.hu. (Hozzáférés: 2022. május 12.)
- ↑ Nyárádi E. GY.(1939): Memorii I. Enumeratia plancelor vasculare deu Cheia Turzii (A Tordai-hasadék növényzete) Bucuresti p.:180-182.
- ↑ https://termeszetvedelem.hu/_user/downloads/fajmegorzesi%20tervek/magyarf%C3%B6ldihus%C3%A1ng.pdf
- ↑ https://books.google.hu/books?id=rbQVAAAAYAAJ&pg=RA10-PA23&dq=%22Peucedanum+sibiricum%22#v=onepage&q=%22Peucedanum%20sibiricum%22&f=false
- ↑ Nagy József – Bérces Sándor – Békefi Andrásné – Békefi András – Barina Zoltán: Új ismeretek a nagymarosi Ferula sadleriana Ledeb. előfordulással kapcsolatban. In X. Aktuális Flóra- és Vegetációkutatás a Kárpát-medencében: Nemzetközi konferencia, Sopron, 2014. március 7–9. Szerkesztette: Schmidt Dávid – Kovács Miklós – Bartha Dénes. Sopron: Nyugat-magyarországi Egyetem, Erdőmérnöki Kar Növénytani és Természetvédelmi Intézet. 2014. 192–193. o.
- ↑ Boros Á. (1940): A magyarföldi husáng (Ferula Sadleriana), hazánk bennszülött növénye és újabb termőhelye. Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz 1940. január-március, 229-232. o.
- ↑ Németh F. és Seregélyes T. (1981): Ne bántsd a virágot. OKTH Budapest p.:43.
