Magyarbóly

Magyarbóly
A református templom
Magyarbóly címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Baranya
Járás	Siklósi
Jogállás	község
Polgármester	Busz Balázs (független)[1]
Irányítószám	7775
Körzethívószám	72
Népesség
Teljes népesség	901 fő (2024. jan. 1.)[2]
Népsűrűség	54,01 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	17,22 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 50′ 25″, k. h. 18° 29′ 37″45.84033, 18.4936845.840330°N 18.493680°EKoordináták: é. sz. 45° 50′ 25″, k. h. 18° 29′ 37″45.84033, 18.4936845.840330°N 18.493680°E
Magyarbóly Pozíció Baranya vármegye térképén
Magyarbóly weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarbóly témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Magyarbóly (németül: Ungarischbohl, szerbül: Мађарбоја) község Baranya vármegyében, a Siklósi járásban.

Baranya vármegye dél-délkeleti részén, a Karasica-patak mellett fekvő település. Villány 4,5 kilométer, Beremend 8,5 kilométer, Pócsa 9 kilométer, Borjád 11,5 kilométer, Bóly 17,5 kilométer, Mohács 30,5 kilométer távolságra található.

A szomszédos települések: észak felől a Villányhoz tartozó Virágos, északkelet felől Márok, délkelet felől Kislippó, dél felől Lapáncsa, délnyugat felől Lapáncsa, északnyugat felől pedig Villány városa.

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala az 5702-es út, ezen érhető el Villány és Mohács térsége felől is. Beremenddel az 5706-os út kapcsolja össze.

Áthalad a településen a Pécs–Villány–Magyarbóly-vasútvonal, melynek itt vasúti határátkelőhelye van Horvátország (Pélmonostor) felé. A vonal itteni állomása az ország legdélibb fekvésű, személyforgalmat is ellátó vasútállomása (a ténylegesen legdélibb állomás a Beremendi Cementgyár teherállomása). A magyarbólyi vasútállomás a település belterületének délnyugati szélén helyezkedik el, közúti elérését az 5706-os útból kiágazó 57 304-es számú mellékút biztosítja.

Neve Anonymus krónikája szerint az Ete törzséhez tartozó Boja vezér földjére utal. A falu korábbi nevei: Bója, Bój, Magyarbólya.^[3]

A település és környéke már az ókorban is lakott hely volt, amit az itt talált római kori leletek is bizonyítanak.

Magyarbóly neve először 1287-ben tűnik fel az oklevelekben, ekkor Boyad alakban írták. A falu hosszú ideig a Bólyai család birtoka volt, majd a Kórógyiak lettek birtokosai, a Kórógyi család alapítása volt az itteni ferences rendi kolostor is, mely hosszú évtizedekig működött itt. A 15. században a környék híres volt borairól és kereskedelméről, de a fellendülést a török megszállás és később a Rákóczi-szabadságharc időszaka megtörte, ugyanis utóbbi után a település elnéptelenedett.

Az 1696-os évek körül, a törökök kiűzése után a település szerb hűbérbirtok lett. 1751-ben is sok szerb élt a faluban, de templomuk csak 1807-ben épült föl.^[4] 1803 és 1830 között tolnai evangélikus sváb telepesek érkeztek a faluba. A falu első evangélikus lakosa Hoch János korábbi bátaapáti lakos volt.^[5] 1823-ban Eszterházy Nepomuk János gróf Tolna vármegyéből az oda betelepült hesseni és württenbergi evangélikus német munkásokat kért, akiket Magyarbólyba, Kácsfaluba, Ivándárdára és Bolmányba telepített le.^[5]

1820-ban építették föl első imaházukat, amit oktatási célra is használtak.^[6] A település sokáig a környék evangélikusságának a központja volt. Az 1790-es években római katolikus svábok is költöztek a faluba.^[7] A környékbeli sváb lakosság többségének ellensúlyozására 1939–40-ben a kelet-magyarországi területekről, a Szabolcs vármegyei Vaja faluból érkeztek vajai telepesek a községbe, így az 1940-es évek közepére Magyarbóly egy soknemzetiségű falu lett.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején helyi fiatalok csatlakoztak a Nyárádi szabadcsapatokhoz, akiknek a Dráva-vidék védelme volt a feladatuk.^[8]

Az 1850-es évekre az evangélikus imaház állapota leromlott, ezért templomépítésbe kezdtek. 1858. október 10-én Wollmuth Lipót helyettes püspök szentelte föl az új templomot.^[9]

1910-ben 1497 lakosa volt, melyből 347 fő magyar, 815 fő német, 323 fő szerb, 4 fő horvát, 1 fő oláh és 7 fő egyéb anyanyelvű volt. A lakosok közül 858 fő tudott magyarul.^[10] A település a 20. század közepéig Baranya vármegye Baranyavári járásához tartozott.

1918-1921 között a falu szerb megszállás alá került, több atrocitás is érte a helyieket. 1921. augusztus 26-án hagyta el az utolsó szerb katona a falut.^[11] A helyi szerbek azonban nem hagyták el a falut. A 2011-es népszámlálás szerint 40 szerb élt itt.^[12]

Vértesi Zoltán 1940-ben így ír a faluról a Magyarbólyi evangélikus egyházközség és filiái története című könyvében:^[13]

„Magyarbóly község, Baranya megyében, a baranyai járásban, a Pécs-eszéki vasútvonal mentén fekszik, a villányi és nagyharsányi hegyektől kb. 7, Mohácstól 30 km. távolságra. A falu hoszszában folyik a kis Karassa (Karasica) csatorna, mely a pécsváradi hegyekben ered és a Dunába ömlik. Van vasút, posta-távirda, távbeszélő, autóbusz állomása, villanyvilágítása, körjegyzője, körorvosa, Stefánia otthona és egy Póth István és Társai tulajdonát képező modern gőzmalma. Jelenleg határállomás a trianoni-jugoszláviai határon és m. kir. vámőrsége, határrendőrsége, vámhivatala, csendőrsiége is van. A csonka járás székhelye jelenleg Villány és állampénztára Mohácson van.”

A második világháború után, 1946. május 21-én a németeket – az akkori politika kollektív bűnösségre hivatkozva – kitelepítették a faluból. Ezek többsége evangélikus volt, ezért a falu evangélikus templomának állapota folyamatosan romlott. Az 1990-es években önkormányzati és egyéb támogatásokból sikerült fölújítani.^[14]

• 1990–1994: Korsós Ernő (FKgP)^[15]
• 1994–1996: Korsós Ernő (független)^[16]
• 1996–1998: Blázsovics Attila (független)
• 1998–2002: Blázsovics Attila (független)^[17]
• 2002–2006: Blázsovics Attila (független)^[18]
• 2006–2010: Blázsovics Attila (független)^[19]
• 2010–2014: Blázsovics Attila (független)^[20]
• 2014–2019: Blázsovics Attila (független)^[21]
• 2019–2024: Busz Balázs (független)^[22]
• 2024– : Busz Balázs (független)^[1]

A település népességének változása:

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,6%-a magyarnak, 0,8% cigánynak, 11% németnek, 4,1% szerbnek mondta magát (10,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 42,8%, református 20,5%, evangélikus 4,5%, görögkatolikus 1,1%, felekezeten kívüli 11% (17,8% nem nyilatkozott).^[23]

2022-ben a lakosság 90,5%-a vallotta magát magyarnak, 7,4% németnek, 6,3% szerbnek, 2,6% cigánynak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% horvátnak, örménynek, ruszinnak és szlováknak, 1,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (8,6% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 23% volt római katolikus, 15,7% református, 2,9% evangélikus, 0,7% ortodox, 0,3% görög katolikus, 0,8% egyéb keresztény, 0,7% egyéb katolikus, 11,6% felekezeten kívüli (44% nem válaszolt).^[24]

• Az evangélikus templom 1854-ben készült el. Legértékesebb alkotása Madarász Viktor Utolsó vacsora című oltárképe.
• A református templom 1943-tól 1993-ig épült. 2012. november 10-én visszahelyezték az új toronysisakot, egy héttel később pedig behelyezik a sellyei református közösségtől kapott harangot is.^[25]
• Katolikus templom
• Szent Lukács szerb templom, 1807-ben épült^[4]

2018. december 9-től a magyarbólyi vasútállomásról naponta közlekednek vonatok Pélmonostorra.^[26][27]

• Iglódi István (Magyarbóly, 1944. április 29. – Budapest, 2009. december 3.) Kossuth-díjas magyar színész, rendező
• Fiatalkorában itt élt és végezte általános iskolai tanulmányait Kovács Levente közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Bankszövetség főtitkára

• helyi általános iskola Archiválva 2009. február 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Vértesi, Zoltán. Magyarbóly evangélikus egyházközség és filiái története (1940) 
• Galambos Ádám: Akik szobor helyett élő emlékművel emlékeznek – A példamutató magyarbólyi lakosok Archiválva 2018. szeptember 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (evangelikus.hu, 2017)