Johnny Winter

Johnny Winter
Életrajzi adatok
Születési név	John Dawson Winter III
Született	1944. február 23.[1][2][3][4][5] Beaumont
Elhunyt	2014. július 16. (70 évesen)[2][6][3][5] Bülach District[7]
Iskolái	Beaumont High School
Pályafutás
Műfajok	blues
Aktív évek	1965-2014
Hangszer	gitár, mandolin
Díjak	Blues Music Award Grammy Award for Best Blues Album
Tevékenység	gitáros énekes énekes-dalszerző zenei rendező
Kiadók	Columbia Records
Johnny Winter weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Johnny Winter témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

John Dawson „Johnny” Winter III (Beaumont, Texas, 1944. február 23. – Zürich, 2014. július 16.) kétszeres Grammy-díjas amerikai albínó blues gitáros, énekes és producer. Testvére, a szintén albinó Edgar Winter billentyűs, gitáros, szaxofonos, ütős.

Winter édesapja Lelandből (Mississippi, USA) származott. Katonatiszt volt, a Virginia Military Institute-on diplomázott. Egy texasi szolgálati úton ismerkedett meg a feleségével, és már együtt utaztak Lelandbe. Johnny édesapját a tengeren túlra helyezték át, ezért az édesanyja visszatért Beaumontba, ahol megszülte John Dawson Winter III-at, azaz Johnny Wintert.
Johnny nagyapja gyapotügynök volt, halála után Johnny édesapja vette át az üzletet. A család Beaumontban telepedett le, de a nyarakat Lelandben töltötte.

A két testvér zenét szerető családban nőtt fel, az édesapjuk szaxofonon és bendzsón, az édesanyjuk pedig zongorán játszott. Johnny 5 éves korában klarinéton kezdett tanulni, de négy év után abba kellett kellett hagynia, mert súlyos mélyharapása volt. Ezután ukulelén tanult, de amikor elkezdődött a rock and roll-korszak, édesapja tanácsára gitárra váltott.
A testvérek több hangszeren is megtanultak játszani, amit a helyi klubokban It And Them néven bizonyítottak. Később nevet változtattak, az új név Johnny Winter And The Black Plague lett.

Johnny nem csak a megjelenéséről, hanem a déli blues- és rock and roll-stílusáról is ismertté vált. 2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb gitárosának listája (Rolling Stone magazin) 74. helyén szerepelt. A lista 2011-es újabb változatán a 63. helyre került.

Az igazi karrier 15 éves korában kezdődött. A Johnny And The Jammer On Dart nevű együttesével ekkor vették fel a Scholl Day Blues-t. A formációban Edgar zongoristaként működött közre. A felvételt egy houstoni kiadó jelentette meg. Johnny Winter ekkoriban látta a klasszikus blueselőadók, Muddy Waters, B. B. King és Bobby Bland koncertjeit. A középiskolai tanulmányai után beiratkozott a Lamar Technical College kereskedelmi szakára, de minden hétvégén autóstoppal Louisianába utazott, és kis éjszakai klubokban játszott. Hat hónap után abbahagyta a tanulmányait, és csak a zenével foglalkozott. 1967-ben vette fel a Tramp és a Parchman Farm című blues-okat. 1968-ban megjelent a The Progressive Blues Experiment albuma a Sonobeat Records kiadásában.

1968-ban Chicagóba utazott, ahol a blues-előadókat hallgatta. Itt találkozott 1968 decemberében az egyik legjobb bluesgitárossal, Mike Bloomfielddel, valamint Barry Goldberg billentyűssel.1969-ben Mike Bloomfielddel együtt közreműködött B. B. King koncertjén is. Ugyanebben az évben szerződést kötött a Columbia Records-szal, a The Progressive Blues Experient jogai az Imperial Records-é lettek, amely kiadta az albumot. Első albumát, a Johnny Winter-t 1969 júniusában a Columbia Kiadó adta ki. Abban az évben különböző fesztiválokon, többek között a Woodstocki fesztiválon is fellépett, ahol 9 dalt adott elő, ebből kettőt a testvérével közösen.

Bővebben: Woodstocki fesztivál

Elterjedt a hír, hogy Winter közreműködött Jimi Hendrixszel és Jim Morrisonnal a Jimi Hendrix „Woke Up This Morning And Found Myself Dead" kalózfelvételén. Ezt Winter cáfolja: "... Jimi, Jim és én vagyok állítólag az albumon, de nem hiszem, hogy én vagyok, mert soha az életben nem találkoztam Jim Morrisonnal! Biztos vagyok benne: soha, de soha nem játszottam Jim Morrisonnal! Nem tudom, hogy honnan indult el ez a hír!” 1970 októberében kiadják a Johnny Winter And albumot, 1971 májusában pedig a Live Johnny Winter And-et. Az elkövetkezendő években Johnny Winter besegített a testvérének, majd abbahagyta a zenélést. 1977-ben visszatért, négy évig Muddy Waters együttesében játszott, közreműködött a Hard Again című, Chicago-stílusú electric blues-albumon is.

5-6 évenként kiadott egy-egy lemezt (2009-ben kettőt is, a The Johnny Winter Anthology-t és a The Woodstock Experience-t), aktívan zenélt, például 2008. augusztus 23-án a Kentucky állambeli Bowling Greenben olyan ismert blues-okat játszott, mint Bob Dylan Highway 61 Revisited című szerzeménye, vagy az It's All Over Now a The Rolling Stones együttestől.

2009-ben a Woodstock fesztivál közreműködői közül Santana, Janis Joplin, Sly & the Family Stone, Jefferson Airplane és Johnny Winter dalait egy díszdobozos kiadásban The Woodstock Experience címmel jelentette meg a Sony BMG/Legacy.

Láthattuk őt a háromévente megszervezett, Eric Clapton nevével fémjelzett Crossroads Guitar Festiválon, mely épp a méltatlanul elfelejtett blues zenészek és fiatal tehetségek közös fellépése, Johnny Derek Trucks zenekarával (2007, 2010).

2014. augusztus 1-jei kezdettel turnét tervezett az USA-ban. A 2014. július 14-én tartott franciaországi Cahors Blues Festival után két nappal, július 16-án hunyt el Zürichben, egy szállodai szobában, 70 éves korában. Halálának oka ismeretlen.

• 2008. október 27., Petőfi Csarnok, Városliget, 1146 Budapest, Zichy Mihály út 14.
• 2009. november 23., Diesel Club, Népliget, 1011 Budapest, Népliget út 2.

• Johnny Winter két Grammy-díjas Muddy Waters-albumon működött közre (Hard Agains, I’m Ready), és legalább három saját albumát is jelölték a díjra.
• 1980-ban ő volt a Guitar World havonta megjelenő szaklap első kiadásának a borítóján.
• 1988-ban vették fel a Blues Foundation Hall of Fame listájára.
• Ő "Johnny" a Smashing Pumpkins együttes 1996. április 23-án kiadott Zero című albumának B oldalán hallható "Tribute to Johnny" című dalban.

• The Progressive Blues Experiment (1968, Sonobeat)
• The Progressive Blues Experiment (1969, Imperial)
• Johnny Winter (1969)
• Second Winter (1969)
• Johnny Winter And (1970)
• Live Johnny Winter And (1971)
• "Roadwork" (1972) – with Edgar Winter's White Trash
• Still Alive and Well (1973)
• Saints & Sinners (1974)
• John Dawson Winter III (1974)
• Captured Live! (1976)
• Together (1976) with Edgar Winter
• Nothin' But the Blues (1977)
• White, hot and blue (1978)
• Raisin' Cain (1980)
• Guitar Slinger (1984)
• Serious Business (1985)
• Third Degree (1986)
• The Winter of '88 (1988)
• Let Me In (1991)
• Hey, Where's Your Brother? (1992)
• Scorchin' Blues (1992)
• Live In NYC '97 (1998)
• I'm A Bluesman (2004)
• The Johnny Winter Anthology (2009) via Shout! Factory
• The Woodstock Experience (2009)

• The Johnny Winter Story (1969)
• About Blues (1970)
• Early Times (1970)
• Before The Storm (1970)
• Birds Can't Row Boats (1988)
• A Rock n' Roll Collection (1994)
• White Hot Blues (1997)
• Winter Blues (1997)
• Deluxe Edition (Alligator) (2001)
• The Best of Johnny Winter (Sony) (2002)

• Austin, TX also known as The Progressive Blues Experiment (1972)
• Whole Lotta Love (1978)
• Ready for Winter (1981)
• Still Blues After All These Years/Live In Chicago (1990)
• A Lone Star Kind of Day (Relix- Roy C. Ames production) (1991)
• Jack Daniels Kind of Day (1992)
• White Lightning (1996)
• Back in Beaumont (2000)

• Lonnie Brooks: "Wound Up Tight" (Alligator, 1986)
• Sonny Terry: "Whoopin'" (Alligator, 1980)
• Muddy Waters: "Hard Again" (Blue Sky, 1977)

"I'm Ready" (Blue Sky, 1978)

'Muddy "Mississippi" Waters Live' (Blue Sky, 1979)

"King Bee" (Blue Sky, 1981)

• Johnny Winter – ének, gitár, mandolin, szájharmonika
• Kenny Ascher – billentyűs hangszerek
• Todd Rundgren – billentyűs hangszerek
• Edgar Winter – billentyűs hangszerek
• Mark Klingman – zongora
• Jeremy Steig – fuvola
• A. Wynn Butler – tenorszaxofon
• Louis del Gatto – tenorszaxofon
• Stephen Ralph Sefsik – altszaxofon
• Norman Ray – baritonszaxofon
• John Smith – szaxofon^[8]
• Randy Brecker – trombita, szaxofon
• Karl Garin – trombita
• Alan Rubin – trombita
• David Taylor – harsona
• Willie Dixon – akusztikus basszusgitár
• Dennis Collins – basszusgitár
• Dan Hartman – basszusgitár, gitár, dob, ének
• Randy Jo Hobbs – basszusgitár
• Tommy Shannon – basszusgitár
• Richard Hughes – dob
• Bobby Caldwell – ütős hangszerek
• Richard Hughes – ütős hangszerek
• Paul Prestopino – ütős hangszerek
• Uncle John Turner – ütős hangszerek
• Randy Zehringer – ütős hangszerek
• Walter "Shakey" Horton – szájharmonika
• Rick Derringer – ének, gitár
• Lani Groves – ének
• Carl Hall – ének
• Barbara Massey – ének
• Tasha Thomas – ének
• Peggy Bowers – háttérvokál
• Carrie Hossel – háttérvokál
• Mark Kreider – háttérvokál
• Elsie Senter – háttérvokál

• Johnny Winter – gitár, steel gitár, ének, szájharmonika, basszusgitár, dob
• Rick Derringer – gitár
• Bob Margolin – gitár
• Floyd Radford – gitár
• Muddy Waters – gitár, ének
• Edgar Winter – billentyűs hangszerek, szaxofon, ének
• Dan Hartman – zongora
• Pinetop Perkins – zongora
• Dr. John Rebennack – zongora
• Ken Sayda – zongora
• Tom Strohman – szaxofon
• Dave Still – csörgődob
• James Cotton – szájharmonika
• Charles Calmese – basszusgitár
• Mark Epstein – basszusgitár, háttérvokál
• Johnny B. Gayden – basszusgitár
• Randy Jo Hobbs – basszusgitár, ének
• Jon Paris – basszusgitár, szájharmonika
• Tommy Shannon – basszusgitár
• Tom Compton – dob
• Richard Hughes – dob
• Casey Jones – dob
• Chuck Ruff – dob
• Willie "Big Eyes" Smith – dob
• Bobby Torello – dob
• Uncle John Red Turner- dob, ütős hangszerek

• Tardos Péter. Rocklexikon. Budapest: Zeneműkiadó (1982). ISBN 963-330-436-9 
• Géczi László. Fekete Rythm & Blues fehérben. Budapest: Literátor Kiadó (1994). ISBN 963-85309-5-2 

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Johnny Winter című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Woodstock Festival című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• A Johnny Winter című angol Wikipédia-szócikkben feltüntetett hivatalos albumok

• Hivatalos oldal
• Johnny Winter a Facebookon
• Johnny Winter az Internet Movie Database-ben (angolul)
• Johnny Winter a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Szól még a Johnny Guitar…
• Johnny Winter Biography (angolul)
• The Johnny Winter Story (angolul)
• Egy fehér ember fekete zenéje: Johnny Winter, 2009.11.23., Diesel Club Archiválva 2016. március 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Magyar Nemzet – Elhunyt Johnny Winter amerikai bluesgitáros^{[halott link]}

Minden idők 100 legjobb gitárosa (2011-es lista) – Rolling Stone magazin
Előző gitáros: Robert Fripp King Crimson (62. helyezett)	Johnny Winter (63. helyezett)	Következő gitáros: Duane Eddy (64. helyezett)