John Lee Hooker

John Lee Hooker
Életrajzi adatok
Született	1917. augusztus 22. Clarksdale, Mississippi
Elhunyt	2001. június 21. (83 évesen) Los Altos, Kalifornia
Pályafutás
Műfajok	Blues, Electric blues, Delta blues, Country blues, Detroit blues
Aktív évek	1942–2001
Hangszer	Epiphone Sheraton, Epiphone Sheraton II
Díjak	Grammy Lifetime Achievement Award (2000) csillag a Hollywoodi Hírességek Sétányán Rock and Roll Hall of Fame (1991)
Tevékenység	gitáros énekes énekes-dalszerző zeneszerző előadóművész
Kiadók	Modern, Vee-Jay, Chess, ABC/Bluesway, Pointblank
IPI-névazonosító	00040694880
John Lee Hooker weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz John Lee Hooker témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

John Lee Hooker (Clarksdale, Mississippi, 1917. augusztus 22. – Los Altos, Kalifornia, 2001. június 21.) négyszeres Grammy-díjas amerikai bluesénekes, gitáros és dalszövegíró. Az amerikai Mississippi állam Coahoma megyéjében, Clarksdale-től nem messze született egy zenész családban. Mostohaapja egy helyi blues gitáros volt.

Hooker 1917. augusztus 22-én született Coahoma megyében, Clarksdale-től nem messze, William (1871-1923) Hooker földbérlő és baptista prédikátor és Minnie Ramsey Hooker (1875-?) tizenegyedik gyermekeként. John és testvérei otthon tanultak. Csak vallási zenéket hallgathattak. 1921-ben szülei elváltak, a következő évben anyja hozzáment William Moore-hoz, egy blues énekeshez, aki biztosította Johnnak az első gitár bemutatóját. Egy évvel később (1923-ban), mikor John édesapja meghalt, John elszökött otthonról. Soha többet nem találkozott anyjával és mostohaapjával.

Az 1930-as években Memphisben élt és dolgozott a Beale Streeten, ahol alkalmi fellépései voltak házibulikon. Különféle gyárakban dolgozott a második világháború alatt, később a Ford Motor Company-nál Detroitban is. Detroit északi részén a Hastings Streeten (a feketék mulatozóhelyének központja) töltötte idejét blues bárokban, találkozóhelyeken. Detroiti klubokban lépett fel, népszerűsége gyorsan nőtt. Új, "hangosabb" hangszerre volt szüksége, ezért megvette első elektromos gitárját.

Hooker karrierje 1948-ban kezdődött el, mikor az ügynöke készíttetett egy demo lemezt Hookerrel és a Bihari brothers-szel (a Modern Records tulajdonosaival).

Dadogott, a dalait félig beszélve adta elő, ami jellegzetességévé vált. Zenéjének ritmusa kötetlen volt, hasonlított a Delta blues előadóira. Éneke is inkább a beszédhez állt közelebb, semmint dallamok kiénekléséhez. Ez a laza, kötetlen stílus a Chicagóból érkező elektromos blues zenekarok megjelenésével vesztett népszerűségéből, bár amikor nem szólóban játszott, Hooker megpróbálta a kettőt ötvözni.

Hooker Memphisben (Tennessee állam) kezdett zenélni, majd 1943-ban Detroitba költözött, ahol gyári munkás volt. Itt élt 1969-ig, a város keleti részén, a feketék szórakozóhelyei közelében. Első lemezfelvételeit 1948-ban készítette, ezek közül a "Boogie Chillen" sláger lett. Több mint egymillió darabot adtak el belőle. Ez megteremtette számára a lehetőséget, hogy olyan, ma már klasszikus dalokat vegyen fel, mint a "Crawling King Snake", az "In the Mood", a "Rock House Boogie" és a "Shake Holler Run".

Szólókarriert kezdett, az 1960-as évek elején a blues és a folk rajongói között is népszerűvé vált, így ő mutathatta be a közönségnek a fiatal Bob Dylant.

1980-ban előadta nagy sikerű dalát, a "Boom Boom"-t a Blues Brothers című filmben.

1989-ben vendégmuzsikusok – Keith Richards, Carlos Santana – társaságában felvette The Healer című, Grammy-díjnyertes albumát.

2001-ben, röviddel európai turnéja előtt betegedett meg, és nem sokkal utána elhunyt.

Hooker több, mint 100 albumot vett fel, utolsó éveiben San Franciscó-ban élt.

Jellegzetes, mély tónusú énekhangja mellett gitárkísérete iskolát teremtett. Gitárstílusa egyszerűnek tűnik, ám lüktető basszusmeneten alapuló, egyetlen gitáron játszott kétszólamú kísérete technikai bravúr. Még az 1990-es évek elején is készített felvételeket, így duettet énekelt Van Morrison Gloria című dalában, illetve Bonnie Raitt-tal.

• Csillagot kapott a hollywoodi Walk of Fame-en
• Bekerül a Blues Hall of Fame-be (1980)
• Bekerül a Rock and Roll Hall of Fame-be (1991)

Grammy díjai

• A legjobb tradicionális blues felvétel 1990-ben az "I'm in the Mood"-ért (Bonnie Raittel)
• A legjobb tradicionális blues felvétel 1998-ban a "Don't Look Back"-ért
• Grammy életműdíj 2000-ben

Két dalát, a "Boogie Chillen"-t és a "Boom Boom"-t beválasztották a Rock and Roll Hall of Fame: "500 dal, amely megváltoztatta a Rock and Roll-t" listájába. A "Boogie Chillen" egyike volt Az évszázad dalainak.

Számos dalát popegyüttesek is lemezre vették, így a Rolling Stones és az Animals.

Dalait lemezre vették például Dimples (Animals, Spencer Davis Group), Boom boom (Animals, Yardbirds).

• Hivatalos oldal
• John Lee Hooker a PORT.hu-n (magyarul)
• John Lee Hooker az Internet Movie Database-ben (angolul)
• John Lee Hooker a Rotten Tomatoeson (angolul)
• Hooker
• John Lee Hooker hivatalos oldal

• John Lee Hooker, A Blues Legend;^[1] ARC MUSIC CORP., 1991, ISBN 0-7935-0310-8

1. ↑ A bevezető magyarázatot ad a bravúros technikára is.