Imrédy-kormány

Az Imrédy-kormány 1938. május 14. és 1939. február 16. közt állt Magyarország élén, dr. ómoravicai Imrédy Béla miniszterelnöksége idején.

Az Imrédy-kormány működése kezdetén elfogadta az első zsidótörvényt, amelynek értelmében minden olyan személy zsidónak számított, aki 1919. augusztus 1. után keresztelkedett ki. Korlátozta a zsidók jogait, az orvosi kamarának, valamint az ügyvédi és mérnöki karnak csupán 20%-a lehetett zsidó.

A kormány még működése elején fogadta el az új választójogi törvényt, melynek értelmében újra titkosították a választást, viszont tovább emelték a műveltségi és vagyoni cenzust, amelynek értelmében mintegy 300 000-rel csökkent a választók száma.

A különböző szociális törvényeket követően vezették be az iparban, kereskedelemben, bányászatban és kohászatban dolgozók családi pótlékát, gyermekenként 14 éves korig havi 5 pengőt. Javult a közalkalmazottak fizetése és a nyugdíjak értéke. Csökkent a munkanélküliség és nőtt a keresetek vásárlóértéke.

A kormány eleinte a szélsőjobboldali pártokkal is keményen fellépett. A Nyilaskeresztes Párt vezérét, Szálasi Ferencet letartóztatták és 3 év fegyházra ítélték. 1938. május 29-én rendeletet adtak ki, amelyben megtiltották a közalkalmazottak számára, hogy akár szélsőjobboldali, akár baloldali pártba belépjenek. 1938 végén azonban Imrédy gyökeresen változtatott politikáján és a diktatúra bevezetésére tett kísérletet, amiért nemcsak politikustársaival, hanem Horthyval is rossz viszonyba került. Megígérte a földreform végrehajtását, ugyanakkor egy új, szigorúbb zsidótörvény kidolgozását is megígérte. Megalakította a Magyar Élet Mozgalmat, amelyben igyekezett minden szalonképes szélsőjobboldali mozgalmat egyesíteni, a nyilasokon kívül. Ezt követően maga a parlament szegült szembe Imrédy törekvéseivel. Amikor Imrédy javaslatot terjesztett elő a házszabály módosításáról, a képviselők leszavazták. Imrédy benyújtotta lemondását, de a kormányzó ekkor még politikai okokból nem fogadta ezt el.

Az első fontos külpolitikai esemény Horthy Miklós, Imrédy Béla, Kánya Kálmán külügyminiszter és Rátz Jenő honvédelmi miniszter Berlinbe látogatása volt. Ezt követte a bledi konferencia a Kisantanttal, amelyen a Kisantant államai elfogadták Magyarország fegyverkezési egyenjogúságát, de csak azzal a feltétellel, hogy ez nem az ország szomszédainak rovására fog történni. Cserében a kisantant államai javítottak egy keveset a magyar kisebbség viszonyain.

1938. szeptember 29-én, a müncheni konferencián Hitler keresztülvitte Csehszlovákia németlakta területeinek Németországhoz csatolását. Az ország meggyengítése érdekében Hitler követelte a lengyel és magyar területi igények kielégítését is. Csehszlovákia át is adta Lengyelországnak Teschen várost és környékét, Magyarország számára a komáromi tárgyalásokon azonban csak legfeljebb a magyar többségű települések autonómiáját ígérte meg. Magyarország erre német-olasz döntőbíráskodást kért. A német–olasz döntőbíróság november 2-án hirdette ki az első bécsi döntést, melynek értelmében a Felvidék déli része visszakerült Magyarországhoz.

1938. november 28-án Kánya Kálmán külügyminiszter lemondott és Csáky István lett az utóda, amely a tengelyhatalmak irányába való elköteleződést is jelentette. 1939. január 24-én Magyarország a tengelybarát államok közül elsőként csatlakozott az antikomintern paktumhoz. A csatlakozás következménye volt, hogy a Szovjetunió megszakította diplomáciai kapcsolatait az országgal.

Imrédy számára a bukás a diktatúrára való törekvés miatt elkerülhetetlen volt. Megbuktatásának módját a korábbi miniszterelnök, Bethlen István és Rassay Károly találták ki. Nekik ugyanis sikerült bebizonyítaniuk, hogy Imrédy egyik dédanyja zsidó volt, ezért a saját csapdájába esett Imrédy kénytelen volt lemondani, február 15-én. Lemondását követően megszűnt a kormány is.

• Imrédy-kormány
• https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=2797 – 1938. május, Magyar Világhíradó 743., azonosító: mvh-0743-06