Ugrás a tartalomhoz

Honti László

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Honti László
Született1943. augusztus 27. (81 éves)
Lengyeltóti
Állampolgárságamagyar[1]
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásanyelvész,
finnugrista,
egyetemi tanár
KitüntetéseiSzéchenyi-díj (2014)

SablonWikidataSegítség

Honti László (Lengyeltóti, 1943. augusztus 27. –) Széchenyi-díjas magyar nyelvész, finnugrista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső, majd 2004-től levelező, 2010-től rendes tagja. Kutatási területe az uráli összehasonlító nyelvészet.

Életpályája

[szerkesztés]

1961-ben érettségizett a keszthelyi Vajda János Gimnáziumban, majd 1963-ig betanított gépmunkás volt a Villamosforgó Gépgyárban. Ekkor iratkozott be az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar magyar–orosz szakára. 1965-ben (első szigorlata letétele után) felvette a finnugor szakot is. 1969-ben szerzett középiskolai tanári diplomát. Eközben 1966–1967-ben ösztöndíjasként Finnországban, a Turkui és a Helsinki Egyetemen tanult. 1970-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját.

Diplomájának megszerzése után az MTA Nyelvtudományi Intézet Finnugor Osztályának tudományos segédmunkatársa lett. 1972-től az osztály tudományos munkatársa, 1976-tól tudományos főmunkatársa. 1980-ban az Uráli Nyelvek Osztályának vezetőjévé nevezték ki. Az osztályt 1988-ig vezette. 1989-ben tudományos tanácsadói megbízást kapott. 1988-ban a hollandiai Groningeni Állami Egyetem finnugor tanszékén kapott egyetemi tanári és tanszékvezetői megbízást. 1997-ben átment Olaszországba, az Udinei Egyetem általános nyelvészeti és klasszika-filológiai tanszékének egyetemi tanára lett. 2008-ban a Károli Gáspár Református Egyetem magyar nyelvészeti tanszékén kapott egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezést. 1993 és 1994 között a Bécsi Egyetem vendégelőadója volt.

1976-ban védte meg a nyelvtudományok kandidátusi, 1989-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Nyelvtudományi Bizottságának lett tagja, ennek 1981 és 1985 között titkára volt. 1981 és 1990 között az MTA Uralisztikai Komplex Bizottságának volt tagja. 1998-ban a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává, majd 2004-ben – szokatlan módon – hazai akadémikussá tették; az MTA levelező tagjává választották meg. 2010-ben az akadémia rendes tagja lett. 1980 és 2002 között a finnországi Finnugor Társaság külső tagja volt, majd ezt követően tiszteleti taggá fogadták. Számos más magyarországi és nemzetközi tudományos társaságban is tevékenykedik: 1986-tól a Magyar Nyelvtudományi Társaság választmányi tagja, 2003-tól pedig alelnöke. Emellett 1971-től a Kőrösi Csoma Társaság, 1975-től a Nemzetközi Magyar Filológus Társaság, 1995-től a finnugor kongresszusok nemzetközi és magyar nemzeti bizottsága, 1996-tól pedig a Nyelvtipológiai Szövetség tagja.

1976 és 1986 között a Nyelvtudományi Közlemények című tudományos folyóirat technikai szerkesztője, majd 1990-ig felelős szerkesztője volt. 1998-ban a folyóirat főszerkesztője lett. 1993-tól az Officina Hungarica, 2004-től a Magyar Nyelv szerkesztőbizottságának tagja.

Munkássága

[szerkesztés]

Fő kutatási területe az uráli összehasonlító nyelvészet, ezen belül az etimológiai, a hangtörténeti és morfoszintaktikai kérdései.

Külön foglalkozik a obi-ugor nyelvek történetével, ezen belül hangtörténetével. Foglalkozik az esetragok kialakulásával is. Több publikációt írt az uráli számnevek problémáival és a nyelvek közötti kapcsolatok kérdéseivel kapcsolatban. Az uráli (pontosabban a finnugor) nyelvcsaláddal kapcsolatos morfológiai, szintaktikai és morfoszintaktikai (azaz az alaktan és a mondattan kapcsolatát vizsgáló nyelvtudományi ágát érintő) kérdésekkel is foglalkozik. Művei magyar, angol, német, olasz nyelven jelennek meg. Több mint háromszáz tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]
  • Gombocz Zoltán-emlékérem (1977)
  • Kritikai nívódíj (1977, 1982, Akadémiai Kiadó)
  • Akadémiai Díj (1993, megosztva)
  • Munkácsi Bernát-díj (2006)
  • Széchenyi-díj (2014)

Főbb publikációi

[szerkesztés]
  • System der paradigmatischen Suffixmorpheme des wogulischen Dialektes an der Tawda (1975)
  • Geschichte des obugrischen Vokalismus der ersten Silbe (1982)
  • Chrestomathia Ostiacica (1982, 1985)
  • Die Grundzahlwörter der urarischen Sprache (1993)
  • Numerusprobleme (1997)
  • Die Negation im Uralischen I–III. (1997)
  • Az obi-ugor konszonantizmus története (1999)
  • Hol és milyen uráli finnugor „ősnyelvet” beszéltek távoli eleink? (2000)
  • Uráli birtokos szerkezetek (2004)
  • Research on the Prehistory of the Hungarian Language (2005)
  • A nyelvrokonságról. Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság; főszerk. Honti László, szerk. Csúcs Sándor, Keresztes László; Tinta, Bp., 2010 (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához)
  • A nyelvrokonságról. Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság; 2. bőv. kiad.; főszerk. Honti László, szerk. Csúcs Sándor, Keresztes László; Tinta, Bp., 2010 (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához)
  • Anyanyelvünk atyafiságáról és a nyelvrokonság ismérveiről. Tények és vágyak; Tinta, Bp., 2012 (Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához)
  • Magyar nyelvtörténeti tanulmányok; szerk. Fóris Ágota; KRE–L'Harmattan, Bp., 2013 (Károli könyvek. Monográfia)
  • Personae ingratissimae? A 2. személyek jelölése az uráliban; MTA, Bp., 2014 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
  • Uráli birtokos szerkezetek; MTA, Bp., 2014 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF catalogue général (francia nyelven). Francia Nemzeti Könyvtár. (Hozzáférés: 2017. március 27.)

Források

[szerkesztés]