Hittani Kongregáció
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Hittani Kongregáció (Congregatio pro Doctrina Fidei) | |
.svg) | |
| Rangja: | kongregáció (dikasztérium) |
| Alapítója: | III. Pál pápa |
| Alapítás dátuma: | 1542. július 21. |
| Korábbi elnevezései: | Szent Officium, Római és Egyetemes Inkvizíció Szent Kongregációja |
| Feladatköre: | az egész katolikus világban előmozdítani és védelmezni a hitről és erkölcsről szóló tanítást |
| Vezetője: | Luis Ladaria Ferrer SJ érsek, prefektus |
| Titkára: | Giacomo Morandi[1] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hittani Kongregáció témájú médiaállományokat. | |
A Hittani Kongregáció (latinul: Congregatio pro Doctrina Fidei), régebbi nevén Szent Officium a Római Kúria egyik hivatala (dikasztériuma), amely elsősorban a katolikus tanítást felügyeli.
Története
[szerkesztés]
Ez a hivatal a legrégibb a Római Kúria kilenc kongregációja közül. 1542. július 21-én III. Pál pápa alapította a Licet ab initio konstitúció kihirdetésével az eretnekségekkel szemben az egyház megvédésére. Az intézményt a már régóta hatástalanná vált, helyi szinten működtetett inkvizíciós bíróságok helyébe állította a pápa, központosította azt, és szélesebb jogokkal ruházta fel. Ekkor a neve a Római és Egyetemes Inkvizíció Szent Kongregációja (Sacra Congregatio Romanae et Universalis Inquisitionis) lett. A kinevezett bíborosok testülete és más tisztviselők feladata az volt, hogy „fenntartsák és megvédjék a hit épségét, és megvizsgálják és elítéljék a tévedéseket és a hamis tanításokat”. Bár az inkvizítorok bárhol, bárki ellen eljárást kezdeményezhettek, a hivatal lényegében csak a pápai területekre és Itáliára korlátozódott. Az inkvizíciós eljárásokról – főként a római inkvizícióról – festett sötét képet a mai történészek már árnyaltabban látják.[forrás?] A legkeményebb fellépése IV. Pál pápa ötéves uralkodására tehető, aki az intézményt rangban a kúria minden más hivatala elé helyezte, és az eretnekek elleni harcában nemegyszer túlzásokra ragadtatta magát. Utóda, IV. Pius pápa már visszatért az eredeti célkitűzésekhez, és megszelídítette az eljárásokat. A szervezet például több olyan jogi reformot is bevezetett (például „kegyelmi idő”, védőügyvéd, jogi tanács kérése), amelyek a világi bíróságokon csak 1836-tól léptek érvénybe.[2]
A 18. századra az Inkvizíciós Kongregációnak a pápai államon kívül gyakorlatilag semmi hatalma, befolyása nem volt. XIV. Benedek pápa óta legfőbb feladata a klérus és a könyvek cenzúrázása lett, amely részben az Index Kongregációjának feladatkörét fedte le. 1809 és 1814 között a pápa Itáliából való száműzetése alatt, a működését szüneteltették, azt követően pedig hatalmát csökkentve indították újra. A kongregáció 1908-ban X. Pius pápától a Sacra Congregatio Sancti Officii, ‘Szent Officium’ (Szent Hivatal) nevet kapta, és magába olvasztotta a Búcsúk Hivatalát. XV. Benedek pápa 1917-ben e hivatalt áthelyezte az Apostoli Penitenciáriába, és a Szent Officiumhoz kapcsolta az önállóságától megfosztott Index Kongregációt. VI. Pál pápa 1965. december 7-én a nevet Hittani Szent Kongregációra (Sacra Congregatio pro Doctrina Fidei) változtatta, majd 1983-ban – az új Egyházi Törvénykönyv kihirdetésével – kapta meg a mai nevét.
Feladat- és jogköre
[szerkesztés]
Tevékenységi körét legutóbb Ferenc pápa 2022.március 19-én kihirdetett, "Predicate Evangelium" kezdetű apostoli konstitúciója határozta meg. Eszerint feladata az egész katolikus világban előmozdítani és védelmezni a hitről és erkölcsről szóló tanítást, illetékes mindenben, ami ezt a tárgykört valamiképpen érinti. A hitbeli tanítás elmélyítését szolgálja a hit megértésére és az új problémáknak a hit fényében való megválaszolására irányuló tanulmányok, kutatások támogatása, kezdeményezése. Az ilyen feladatok megoldásában a Hittani Kongregáció segítséget nyújt az egyes püspököknek és a püspökök csoportjainak is. Együttműködik a Szentszék többi hatóságával, valahányszor azoknak a tanítással kapcsolatos ügyekben kell dönteniük vagy megnyilatkozniuk. Közzétesz önálló állásfoglalásokat, melyeknek a katolikusok hitbeli eligazításában igen fontos szerepük van.
A hitbeli és erkölcsi tanítás védelmével, az Egyház tanúságtétele hitelességének és azonosságának alapvető követelményével függ össze a Hittani Kongregáció másik feladata: gondoskodni arról, hogy semmilyen módon terjesztett tévedés miatt a hit és az erkölcs kárt ne szenvedjen. Ennek érdekében felül kell vizsgálnia az új tanokat és esetleg el is kell utasítania azokat; meg kell vizsgálnia az elé terjesztett könyveket szerzőjük és az illetékes ordinárius meghallgatásával, s vannak feladatai a hívők hitről és erkölcsről kiadandó írásainak előzetes vizsgálat alá vételével kapcsolatban is. De gondoskodnia kell arról is, hogy a téves és veszélyes tanítások ne maradjanak kellő válasz, kritika nélkül.
A tanítás és tanúságtétel védelme érdekében a Hittani Kongregáció ítélkezik a hit elleni, a legsúlyosabb erkölcs elleni, valamint a szentségek kiszolgáltatásával kapcsolatos büntetendő cselekmények tárgyában. Jogosult büntetések kinyilvánítására és kiszabására is, mind közigazgatási, mind bírói úton.
A szerkezeti felépítését tekintve az előbbiekben ismertetett két feladatkörnek megfelelően két részlegből áll.
A Hittani Kongregáció foglalkozik a házasságoknak a hit kiváltsága okán való felbontásával és a laicizált (kilépett) papok visszavételével a klerikusi állapotba. Korábban hozzá tartoztak a laicizálási, illetve a cölibátus alóli felmentési ügyek is. Ez utóbbiak újabban átkerültek az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregációhoz.
Szervezete
[szerkesztés]1968-ig maga a pápa volt a kongregáció prefektusa, de lényegében sohasem gyakorolta ezt a feladatkört, hanem mindig kinevezett egy bíborost, aki titkárként elnökölt a szervezet gyűlésein. 1968-tól a szervezet bíboros vezetője kapta meg a prefektus címet, és a titkár a második legmagasabb hivatal lett. Általában további tíz bíboros van kinevezve a kongregációba.
A hivatal munkája négy részlegben történik: doktrinális hivatal, fegyelmi hivatal, házassági hivatal és papi hivatal.
A Hittani Kongregációhoz tartozik a Pápai Biblikus Bizottság (Pontificia Commissio Biblica) és a Nemzetközi Teológiai Bizottság (Commissio Theologica Internationalis) is, amelyeknek elnöke ex officio (hivatalból) a bíboros prefektus.
Jelenlegi tagjai
[szerkesztés]| Fénykép | Név, beosztás | Országa | Kinevezés dátuma |
|---|---|---|---|
 |
Luis Ladaria Ferrer SJ bíboros
prefektus |
 Spanyolország |
2017. július 2. |
 |
Giacomo Morandi érsek titkár[1] |
 Olaszország |
2017. július 18. |
 |
José Luis Mollaghan érsek ügyintéző |
 Argentína |
2014. május 19. |
 |
Joseph Augustine Di Noia, O.P. érsek, ügyintéző |
 Amerikai Egyesült Államok |
2013. szeptember 21. |
- Segédtitkár: Matteo Visioli (2017. szeptember 14. –)
- Jogvédő: Charles J. Scicluna
- 25 tag (bíborosok, érsekek és püspökök; például Antonio Cañizares Llovera bíboros, Jean-Pierre Ricard bíboros)
- 28 tanácsadó
- 33 állandó személyzet
Néhány legutóbbi dokumentuma
[szerkesztés]- Válaszok az Egyházról szóló tanítás néhány szempontjával kapcsolatban feltett kérdésekre - a II. vatikáni zsinat egyházról szóló tanításának értelmezéséről. (2007. június 29.)
- Levél a katolikus egyház Püspökeihez a férfi és a nő együttműködéséről az Egyházban és a világban (2004. május 31.)
- Megfontolások az azonos nemű személyek együttéléseinek törvényes elismertetésére irányuló törekvésekről (2003. június 3.)
- Katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben (2002. november 24.)
- Instrukció a gyógyító imákról (2000. szeptember 14.)
- Dominus Iesus - Nyilatkozat Jézus Krisztus és az Egyház egyetlen és egyetemesen üdvözítő voltáról. (2000. augusztus 6.)
- Fatima üzenete (2000. június 30.)
A Hittani Kongregáció vezetői
[szerkesztés]Főinkvizítorok
[szerkesztés]Giovanni Pietro Carafa
Titkárok
[szerkesztés]- Luigi Bilio bíboros, C.R.S.P. (1883–1884)
- Raffaele Monaco La Valetta bíboros (1884–1896)
- Lucido Parocchi bíboros (1896–1903)
- Serafino Vannutelli bíboros (1903–1908)
- Mariano Rampolla bíboros (1908–1913)
- Domenico Ferrata bíboros (1914)
- Rafael Merry del Val bíboros (1914. október 14.���1930. február 26. (haláláig)
- Donato Sbarretti bíboros (1930. július 4.–1939. április 1.) (haláláig)
- Francesco Marchetti-Selvaggiani bíboros (1939. április 30.–1951. január 13.) (haláláig)
- Giuseppe Pizzardo bíboros (1951. február 16.–1959. október 12.)
Ezt követően a dikasztérium vezetőjét prefektusnak nevezik.
Prefektusok
[szerkesztés]| Név | Hivatal kezdete | Hivatal vége | Megjegyzés |
|---|---|---|---|
| Alfredo Ottaviani bíboros | 1959. november 7. | 1968. január 6. | |
| Franjo Šeper bíboros | 1968. január 8. | 1981. november 25. | |
| Joseph Ratzinger bíboros | 1981. november 25. | 2005. április 2. | emeritus XVI. Benedek pápa |
| William Levada bíboros | 2005. május 12. | 2012. július 2. | |
| Gerhard Ludwig Müller bíboros[4] | 2012. július 2. | 2017. július 2. | |
| Luis Ladaria Ferrer SJ bíboros (2017. július 2. –) | 2017. július 2. | jelenleg is |
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b 20170811: Giacomo Morandi érseket nevezte ki a pápa a Hittani Kongregáció titkárává (magyar nyelven). Vatikáni Rádió, 2018. augusztus 17.
- ↑ John Tedeschi: The Prosecution of Heresy: Collected Studies on The Inquisition in Early Modern Italy, Medieval and Renaissance Texts and Studies Vol. 78, (Binghampton, NY: 1991).
- ↑ Felmentés, magyaridok.hu
- ↑ Regensburg érsekét nevezte ki a pápa a Hittani Kongregáció prefektusának (magyar nyelven). haon.hu, 2012. július 2. [2014. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. október 13.)
Források
[szerkesztés]- Hivatalos oldal
- Magyar katolikus lexikon
- Erdő Péter: Egyházjog, Budapest, 2003. ISBN 963-361-463-5 (elektronikus változata a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtárban)
- Pietro Brunori: A katolikus egyház – Alapok, személyek, intézmények, Budapest, 2002. ISBN 963-361-273-X
- Gárdonyi Máté: Bevezetés a katolikus egyház történetébe, JEL Könyvkiadó, 2006. ISBN 963-9670-11-1
- Dr. Szántó Konrád: A katolikus egyház története II. köt., Ecclesia, 1985. ISBN 963-363-417-2
.svg){kind=small}
