Gyilokmadarak

Gyilokmadarak
	Evolúciós időszak: Középső paleocén - késő pliocén
	Paraphysornis brasiliensis
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Csoport:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Öregrend:	Telluraves;
Csoport:	Australaves;
Rend:	Kígyászdaru-alakúak (Cariamiformes);
Öregcsalád:	Phorusrhacoidea; Ameghino, 1889
Család:	Phorusrhacidae; Ameghino, 1889
Szinonimák
	Brontornithidae Moreno & Mercerat, 1891; Darwinornithidae Moreno & Mercerat, 1891; Devincenziidae Kraglievich, 1932; Hermosiornidae Rovereto, 1914; Mesembriorniidae Kraglievich, 1932; Patagornithidae Mercerat, 1897; Pelecyornidae Ameghino, 1891; Psilopteridae Dolgopol de Saez, 1927; Stereornithidae Moreno & Mercerat, 1891;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Gyilokmadarak témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Gyilokmadarak témájú kategóriát.

A gyilokmadarak (Phorusrhacidae) a madarak (Aves) osztályába és kígyászdaru-alakúak (Cariamiformes) rendjébe tartozó fosszilis család.^[1]

Korábban ezt a madárcsaládot a darualakúak (Gruiformes) rendjébe sorolták.^[2]^[3]

Óriás röpképtelen, ragadozó életmódot folytató madarak voltak; közülük a legnagyobb elérte akár 3 méteres testmagasságot is. Az első képviselői Dél-Amerikában mintegy 62 millió évvel ezelőtt jelentek meg; a mintegy kétmillió évvel ezelőtt történt kihalásukig csúcsragadozók voltak.

Leírása

A Phorusrhacidae család legtöbb tagja nem volt óriás termetű, testmagasságuk 60-90 centiméter közt lehetett. Az olyan beszélő neveket, mint a magyar „gyilokmadár” vagy az angol terror bird a család a csoport nagy termetű tagjairól kapta, amelyek élőhelyeik domináns ragadozói voltak a kardfogú macska Smilodon nemek megjelenéséig mintegy 2,5 millió évvel ezelőtt. Szárnyaikon húskampó-szerű karmok fejlődtek ki, amelyek segítségükre lehettek a zsákmány leterítésében.

A kis változatok és az óriások is legalább részben valószínűleg igen gyors futók voltak. Nem ismert, hogy magányosan, vagy csoportban vadásztak. Egy 2005-ös tanulmány szerint az óriás változatok zsákmányuk csontjait rúgásokkal törhették össze.

Legközelebbi ma élő rokonuk feltételezések szerint a 80 centiméteres magasságot is elérő kígyászdarufélék (Cariamidae).

Észak-Amerika

A család egyetlen neme, a Titanis élt csak Dél-Amerikán kívül, amely a nagy amerikai faunacsere során került mintegy hárommillió évvel ezelőtt a korábban a dél-amerikai tömbtől tenger által elválasztott Észak-Amerikába. A Titanis az egyetlen ismert dél-amerikai ragadozó, amely a faunacsere során északra vándorolt. Fosszíliáit Texasban és Floridában találták meg.

A legnagyobb madár

A középső miocénben élt Kelenken guillermoi faj, amelynek fosszíliáját 2006-ban fedezték fel Patagóniában, a koponya nagyságát tekintve a legnagyobb eddig ismert, röpképtelen húsevő madár. A csaknem teljes megtalált koponya mintegy 71 centiméter hosszúságú, a sok mai ragadozó madáréhoz hasonlóan horgas végű csőr ebből mintegy 45,7 centiméter.

A kutatók szerint e madarak magassága elérhette a 2,28–3 métert, testsúlyuk pedig a 230 kilogrammot. A Kelenken guillermoi fosszíliája ugyanazon állat lábcsontjainak egy részét is tartalmazza, amelyek cáfolják azt a korábbi véleményt, hogy a nagy testű gyilokmadarak nehézkesek és lassúk lehettek. A csontok alapján az állat akár 50 kilométeres óránkénti csúcssebességre is képes lehetett.^[4]

Taxonómiája

A család rendszertani besorolását illetően a források nem voltak mindig egységesek, volt, ahol a darualakúak (Gruiformes) rend családjaként, és volt, ahol az abból különválasztott kígyászdaru-alakúak (Cariamiformes) rendjébe tartozó családként említették. Ma már tudjuk, hogy az utóbbiba tartoznak.^[5]

Alvarenga és Höfling rendszerezése (2003) alapján a családon belül 5 alcsaládot különböztetnek meg, ezeken belül és 17-18 nemet:^[6]

Brontornithinae alcsalád – óriás, 2 méternél magasabb fajok.
- Brontornis Moreno & Mercerat, 1891 - (korai-középső miocén)
- Paraphysornis (Alvarenga, 1982) - (késő oligocén/kora miocén, Brazília, São Paulo állam)
- Physornis Ameghino, 1895 - (középső - késő oligocén, Argentína, Santa Cruz tartomány)
Mesembriornithinae alcsalád – középméretű fajok (1-1,5 méter magasak)
- Llallawavis Degrange et al., 2015 - (kora - késő pliocén)
- Mesembriornis Moreno, 1889 - (késő miocén - késő pliocén)
Patagornithinae alcsalád – középteremtű, nagyon karcsú, mintegy másfél méter magas fajok
- Andalgalornis Patterson & Kraglievich, 1960 - (késő miocén - kora pliocén)
- Andrewsornis Patterson, 1941 - (középső - késő oligocén, Argentína)
- Patagornis Moreno & Mercerat, 1891 - (kora - középső miocén, Santa Cruz tartomány, Argentína)
Phorusrhacinae alcsalád – óriás fajok, de valamivel kisebbek és jóval karcsúbb fajok, mint a Brontornithinae
- Devincenzia Kraglievich, 1932 - (késő miocén - kora pliocén, Argentína és Arroyo Roman, Uruguay)
- Kelenken Bertelli et al., 2007 - (kora miocén, Río Negro tartomány, Argentína (a legnagyobb ismert gyilokmadarak))
- Phorusrhacos Ameghino, 1887 - (kora - középső miocén)
- Titanis Brodkorb, 1963 - (kora - késő pliocén)
Psilopterinae alcsalád – kis, 70-100 centiméter magas fajok
- Eleutherornis Schaub, 1940 - (eocén, Franciaország, Svájc)^[7]
- Paleopsilopterus Alvarenga, 1985 - (középső paleocén, Itaboraí, Brazília)
- Procariama Rovereto, 1914 - (késő miocén - kora pliocén, Catamarca tartomány, Argentína)
- Psilopterus Moreno & Mercerat, 1891 - (középső oligocén, Argentína)

Az alábbi nemek még nincsenek alcsaládokba foglalva:

Lavocatavis Mourer-Chauviré et al., 2011 - (eocén, Algéria)^[8]
Patagorhacos - (kora miocén, Argentína)^[9]

Az európai Sophiornithidae nem szerepelt Alvarenga és Höfling rendszerében, erről kiderült, hogy a baglyok primitív rokonai.^[10]

A kultúrában

Bár a dinoszauruszoknál kevésbé ismertek, a gyilokmadarak gyakran feltűnnek a fikció különböző műfajaiban. Szerepelnek többek közt Robert E. Howard 1931-es The Gods of Bal-Sagoth (Bal-Sagoth istenei) című novellájában, a BBC 2001-ben készült Ősállatok között (Walking with Beasts) című dokumentumfilm sorozatában, az Ősvilági kaland (Prehistoric Park) című dokumentum stílusú sorozatban (2006), a 2008-ban mozikba került I. e. 10 000 című filmben és a Primeval: New World (2012) sorozat egyik részében.

Jegyzetek

↑ Ameghino, F (1889). „Contribuición al conocimiento de los mamíferos fósiles de la República Argentina” (spanyol nyelven). Actas Academia Nacional Ciencias de Córdoba 6, 1–1028. o.
↑ Mayr, Gerald (2005): "Old World phorusrhacids" (Aves, Phorusrhacidae): a new look at Strigogyps ("Aenigmavis") sapea (Peters 1987). PaleoBios (Berkeley) 25(1): 11-16 HTML abstract
↑ Alvarenga, Herculano M. F. & Höfling, Elizabeth (2003): Systematic revision of the Phorusrhacidae (Aves: Ralliformes). Papéis Avulsos de Zoologia 43(4): 55-91 PDF fulltext
↑ [Anitei, Stefan, "The Largest Terror Bird - It had the largest bird skull" http://news.softpedia.com/news/The-Largest-Terror-Bird-38936.shtml]
↑ (2012) „Review Of The Putative Phorusrhacidae From The Cretaceous And Paleogene Of Antarctica: New Records Of Ratites And Pelagornithid Birds”. Polish Polar Research 33 (3), 239–258. o. DOI:10.2478/v10183-012-0014-3.
↑ Alvarenga, Herculano M.F., Höfling, Elizabeth (2003). „Systematic revision of the Phorusrhacidae (Aves: Ralliformes)”. Papéis Avulsos de Zoologia 43 (4), 55–91. o.
↑ (2013) „"Terror Birds" (Phorusrhacidae) from the Eocene of Europe Imply Trans-Tethys Dispersal”. PLOS One 8 (11), e80357. o. DOI:10.1371/journal.pone.0080357. PMID 24312212. PMC 3842325.
↑ (2011) „A phororhacoid bird from the Eocene of Africa”. Naturwissenschaften 98 (10), 815–823. o. DOI:10.1007/s00114-011-0829-5. PMID 21874523.
↑ (2015) „New fossil bird remains from the Chichinales Formation (Early Miocene) of northern Patagonia, Argentina”. Annales de Paléontologie 101 (2), 87–94. o. DOI:10.1016/j.annpal.2015.02.001.
↑ Mayr, Gerald (2005-04-15). „Old World phorusrhacids (Aves, Phorusrhacidae): a new look at Strigogyps ("Aenigmavis") sapea (Peters 1987)” (abstract). PaleoBios 25 (1), 11–16. o. (Hozzáférés: 2008. július 4.)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Phorusrhacidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

Hooper Museum
Terror Birds: Bigger and Faster Archiválva 2008. május 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (|Science)
Darren Naish: Tetrapod Zoology: "terror birds"
Darren Naish: Tetrapod Zoology: "Raven, the claw-handed bird, last of the phorusrhacids" includes links to other articles on phorusrhacids
Index - Tudomány - Fény derült a gyilokmadarak titkára. Index. (Hozzáférés: 2010. augusztus 19.)

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Ameghino1889-1] Ameghino, F (1889). „Contribuición al conocimiento de los mamíferos fósiles de la República Argentina” (spanyol nyelven). Actas Academia Nacional Ciencias de Córdoba 6, 1–1028. o.

[Mayr_2005-2] Mayr, Gerald (2005): "Old World phorusrhacids" (Aves, Phorusrhacidae): a new look at Strigogyps ("Aenigmavis") sapea (Peters 1987). PaleoBios (Berkeley) 25(1): 11-16 HTML abstract

[3] Alvarenga, Herculano M. F. & Höfling, Elizabeth (2003): Systematic revision of the Phorusrhacidae (Aves: Ralliformes). Papéis Avulsos de Zoologia 43(4): 55-91 PDF fulltext

[4] [Anitei, Stefan, "The Largest Terror Bird - It had the largest bird skull" http://news.softpedia.com/news/The-Largest-Terror-Bird-38936.shtml]

[5] (2012) „Review Of The Putative Phorusrhacidae From The Cretaceous And Paleogene Of Antarctica: New Records Of Ratites And Pelagornithid Birds”. Polish Polar Research 33 (3), 239–258. o. DOI:10.2478/v10183-012-0014-3.

[Alvarengaetal2003-6] Alvarenga, Herculano M.F., Höfling, Elizabeth (2003). „Systematic revision of the Phorusrhacidae (Aves: Ralliformes)”. Papéis Avulsos de Zoologia 43 (4), 55–91. o.

[Eleutherornis-7] (2013) „"Terror Birds" (Phorusrhacidae) from the Eocene of Europe Imply Trans-Tethys Dispersal”. PLOS One 8 (11), e80357. o. DOI:10.1371/journal.pone.0080357. PMID 24312212. PMC 3842325.

[Lavocatavis-8] (2011) „A phororhacoid bird from the Eocene of Africa”. Naturwissenschaften 98 (10), 815–823. o. DOI:10.1007/s00114-011-0829-5. PMID 21874523.

[ChichinalesFmbirds-9] (2015) „New fossil bird remains from the Chichinales Formation (Early Miocene) of northern Patagonia, Argentina”. Annales de Paléontologie 101 (2), 87–94. o. DOI:10.1016/j.annpal.2015.02.001.

[Mayr2005-10] Mayr, Gerald (2005-04-15). „Old World phorusrhacids (Aves, Phorusrhacidae): a new look at Strigogyps ("Aenigmavis") sapea (Peters 1987)” (abstract). PaleoBios 25 (1), 11–16. o. (Hozzáférés: 2008. július 4.)

[1]