Ugrás a tartalomhoz

Franz Xaver Messerschmidt

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Franz Xaver Messerschmidt
Született1736. február 6.[1][2][3][4][5]
Wiesensteig
Elhunyt1783. augusztus 19. (47 évesen)[1][2][3][4][5]
Pozsony
Állampolgárságanémet
Foglalkozásaszobrász
Iskolái
SírhelyePozsony
A Wikimédia Commons tartalmaz Franz Xaver Messerschmidt témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Franz Xaver Messerschmidt (Wiesensteig, 1736. – Pozsony, 1783. augusztus 19.) német származású osztrák szobrász. Főleg a lelkiállapotot is kiválóan kifejező karakterfejeiről ismert.[6][7]

Életpályája

[szerkesztés]

Több mint egy századon át elfeledett nagy tehetségű művész volt. Tulajdonképpeni méltánylásra csak a bécsi Hagenbund 1907. évi kiállításán kiállított nyolc karakterfeje talált,majd 1922-ben az akkor megnyílt bécsi Barockmuseum Bécsben elszórt munkáit egyesítve mutatta be. 1750-ig nagybátyjának, az ugyancsak Wiesensteigből származó Johann Baptist Straub udvari szobrásznak volt a tanítványa Münchenben, majd két évig másik nagybátyjáé, Philipp Jakob Straub szobrászé Grazban. Messerschmidt 1752 és 1757 között a bécsi akadémián Mathäus Donnernál tanult. 1757-ben stukkófaragóként dolgozott a bécsi Zeughausban, közben 1765—1766 folyamán Rómában és Londonban fordult meg. 1769-ben helyettes tanár volt a bécsi akadémián, ám már 1774-ben „zavart elméjűsége“ miatt nyugdíjazták. 1775-ben hazájába ment és rövid ideig Münchenben hasztalan keresett alkalmazást. 1777-ben költözött Pozsonyba, ahol a zsidók lakta városrészben egy kis házikóban a munkáinak élt, magányosan, senkivel sem érintkezve.

Művei

[szerkesztés]

Kezdeti művei erősen barokk-rokokóízűek, később azonban, korát megelőzve, az emberi test arányainak általános kánonját kereste, ezáltal a klasszicizmus szellemének egyik előfutára lett. I. Ferenc császár és Mária Teréziának aranyozott bronzbüsztjei (1760), Gerard van Swieten aranyozott ólombüsztje (1769, valamennyi a bécsi barokkmúzeumban gazdag barokkos ruharedőikkel erősen a kor divatját követik, egyszerűbb és erőteljesebb van Swietennek ruhátlan kisebb márvány mellszobra (Bécs, Nationalbibliothek). I. Ferenc német császárt ornátusban ábrázoló álló ólomszobra, valamint párdarabja: Mária Terézia magyar díszruhában, fején a magyar koronával (1766, mindkettő a Barockmuseumban), az előbbiekhez hasonló szellemben fogantak. Szinte klasszicizálóan egyszerűek a mestere, Johann Baptist Straub feleségének síremlékéről származó, a hitet jelképező márvány női feje (1777 körül) és az újabban neki tulajdonított, előbbivel egykorú márványbüszt, amely Roman Anton Boos szobrász sírjáról való és a művészt ábrázolja (mindkettő Münchenben, a Nationalmuseumban). A Donner által Bécsben meghonosított elegáns kecsességet mutatják a bécsi Szent lstván-templom Savoy-kápolnájában levő márvány Immaculata és János evangélista, a bécsi Savoy-Damenstift külső homlokzatán elhelyezett ólom Immaculata egészen Donner-szerű angyalokkal, de még inkább az udvarban levő ólomkút a sareptai özvegy alakjával (1770—76). Kedvelt ábrázolási módja volt az ovális vagy kör alakú keretben készült domborművű arckép: II. József és neje, pármai Mária Izabella nagyobb ovális bronz reliefje (Barockmuseum), a valószínűleg Batthyány gróf pár kerek márvány-medaillonjai (pozsonyi múzeum) és a budapesti Szépművészeti Múzeumban levő 8 kis zsírkő medallion: Albert von Sachsen, Teschen hg., Mária Christina főhercegnő , II. József, önarckép, Kiss József és két ismeretlen férfi.

A karakterfejek

[szerkesztés]

Karakterfejekkel 1770-től foglalkozott. Az eredetileg tervezett 64 fejből Messerschmidt haláláig azonban csak 49 készült el, ezek közül 32 ólomból, 16 kőből és egy fából. Másolatok útján ezek a fejek nagyon elterjedtek. Christoph Friedrich Nicolai, aki útleírásában bőven megemlékezik Messerschmidtről, 1781-ben Pozsonyban meglátogatta őt. Nicolai írja, hogy a fejeket nagyrészt saját arca után, tükörből mintázta. A fejek kivétel nélkül férfifejek; nemcsak ú. n. karaktereket, hanem temperamentumokat és lelki állapotokat ábrázolnak, sőt, azok egyikében, a „csőrösszájú“-ban, a művész az őt folytonosan kínzó, hallucinált rossz szellemet igyekezett megtestesíteni. A karakterfejek legtöbbje a bécsi Barockmuseumbanvan: A mogorva (ólom), Az aggastyán, A megbízható, A bohóc, A mélybánatú (valamennyi márványból), A derűsen mosolygó (hársfa). Budapesten a Szépművészeti Múzeumban: A nevető és síró (stukkó), a Fővárosi Képtárban: Az ásító és alvó (ólom) [forrás?]. A fejekkel rokon felfogású egy kapucinus ólommellképe a pozsonyi múzeumban, valamint az ugyancsak Pozsonyban (1783) készült Kovachich Márton György jogtudós vasmellképe (Budapest, Történeti Arcképcsarnok). Életét kortársa, a pozsonyi Christoph Oeser (t 1791), egy „Hebe Herculae“ dramolettben dicsőítette (megjelent „Theestunden is Lindenhain“, kiadta Christoph Oeser, Lipcse, 1846).

Emlékezete

[szerkesztés]

1894-ben Bécs Währing nevű városrészében (18. kerület) utcát neveztek el róla (Messerschmidtgasse).

Képgaléria

[szerkesztés]
  • Demokritosz (alabástromból), Württembergisches Landesmuseum Stuttgart)
    Demokritosz (alabástromból), Württembergisches Landesmuseum Stuttgart)
  • Karakterfej: Ásító (1777–1781)
    Karakterfej: Ásító (1777–1781)

Testvére, Johann Messerschmidt

[szerkesztés]

Johann Messerschmidt szobrász Franz Xaver Messerschmidt testvére volt. Pozsonyban élt és inkább dekoratív szobrász volt. 1776 és 1779 között ő készítette a pápai plébániatemplom belső szobrászmunkáit. Tőle való ezen kívül e templom homlokzatának középső szakaszát díszítő Szt. István vértanút ábrázoló szobor, továbbá a tőle jobbra és balra ülő két angyal, valamint a homlokzat vázái. [8]

További művei (válogatás)

[szerkesztés]
  • Bildnisbüste József Vencel liechtensteini herceg, vor 1783, Bronze/grauer Marmor, 70 × 70 × 88 cm, Heeresgeschichtliches Museum, Wien.
  • Bronzerelief Josef II. als Erzherzog mit Gegenstück Isabella von Parma, 1760/1763, Bronze, 125 × 98 × 8 cm (hochoval), Belvedere, Wien.
  • Zweiter Schnabelkopf, 1770/1783, Braun gefleckter Alabaster, 43 × 25 × 23 cm, Belvedere, Wien.
  • Der Schaafkopf, 1770/1783, Braun gefleckter Alabaster, 43 × 23 × 32 cm, Belvedere, Wien.
  • Maria Theresia als Königin von Ungarn, 1764–1766, Zinn-Kupfer-Legierung, 202 × 110 × 60 cm, Belvedere, Wien.
  • Kaiser Franz I. Stephan von Lothringen, 1765–1766, Zinn-Kupfer-Legierung, 216 × 110 × 80 cm, Belvedere, Wien.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Franz Xaver Messerschmidt (holland nyelven)
  3. ↑ a b Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  6. ↑ Művészeti kislexikon. Akadémiai, Budapest, 380. old.
  7. ↑ Németül Charakterkopf
  8. ↑ 111. old.

Források

[szerkesztés]
  • Művészeti Lexikon 2. L-Z (Budapest, 1935) 109 - 111. old.
  • Művészeti kislexikon. Akadémiai Kiadó, Budapest, 380. old.
  • Magyar nagylexikon XIII. (Mer–Nyk). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. 22. o. ISBN 963-9257-09-5  

További információk

[szerkesztés]
  • Hans-Georg Behr, Herbert Grohmann, Bernd-Olaf Hagedorn: Die Kunst der Mimik. Franz X. Messerschmidt und seine Charakterköpfe. 2. neu ausgestattete Auflage, Beltz, Weinheim u. a. 1989, ISBN 3-407-85098-0.
  • Maraike Bückling (Hrsg.): Die phantastischen Köpfe des Franz Xaver Messerschmidt. Hirmer, München 2006, ISBN 3-77743365-9.
  • Otto Glandien: Franz Xaver Messerschmidt (1736–1783). Ausdrucksstudien und Charakterköpfe. Dissertation an der Universität Köln 1981. Forschungsstelle des Instituts für Geschichte der Medizin der Universität, Köln 1981.
  • Albert Ilg: Messerschmidt, Franz Xaver. In: Allgemeine Deutsche Biographie (ADB).  21. kötet, Duncker & Humblot, Leipzig 1885,  497–499. oldal (németül)
  • Karpatendeutsches Biographisches Lexikon, Stuttgart 1988, ISBN 3-927096-00-8, S. 224
  • Ernst Kris: Ein geisteskranker Bildhauer. Imago 19/1933, S. 384–411.
  • Michael Krapf (Hrsg.): Franz Xaver Messerschmidt. 1736–1783. Hatje Cantz, Ostfildern-Ruit 2002, ISBN 3-7757-1245-3.
  • Brigitte Kronauer: Die Einöde und ihr Prophet. Über Menschen und Bilder. Klett-Cotta, Stuttgart 1996, ISBN 3-608-93406-5.
  • Ulrich Pfarr: Franz Xaver Messerschmidt : 1736 - 1783 ; Menschenbild und Selbstwahrnehmung. Berlin 2006, ISBN 978-3-7861-2525-9.
  • Maria Pötzl-Malikova: Franz Xaver Messerschmidt. Jugend und Volk, Wien u. a. 1982, ISBN 3-7141-6794-3.
  • Maria Pötzl-Malikova: Franz Xaver Messerschmidt (1736–1783) – Monografie und Werkverzeichnis. Verlag Bibliothek der Provinz, Weitra 2015, ISBN 978-3-99028-449-0. (Belvedere-Werkverzeichnisse; 4).
  • Merkwürdige Lebensgeschichte des Franz Xaver Messerschmidt, k. k. öffentlicher Lehrer der Bildhauerkunst. Herausgeber: Verfasser der freimüthigen Briefe über Böhmens und Oestreichs Schaafzucht. Wien 1794. Faksimilienausgabe der Wiener Bibliophilen-Gesellschaft mit einem Nachwort von Maria Pötzl-Malikova. Wien 1982.
  • Theodor Schmid: 49 Köpfe. Die Grimassen-Serie des Franz Xaver Messerschmidt. Dissertation an der Universität Zürich 2004. Schmid, Zürich 2004, ISBN 3-906566-61-7.
  • Frank Matthias Kammel: Charakterköpfe: die Bildnisbüste in der Epoche der Aufklärung. Verlag des Germanischen Nationalmuseums, Nürnberg 2013, ISBN 978-3-936688-75-7.

Külső hivatkozások

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Franz_Xaver_Messerschmidt&oldid=25726955”