Frank Stokes
Frank Stokes | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1888. január 1. Whitehaven, Tennessee, USA |
Elhunyt | 1955. szeptember 12. (67 évesen) Memphis |
Pályafutás | |
Műfajok | blues |
Híres dal | Crump Don't 'Low it |
Hangszer | gitár |
Hang | tenor |
Tevékenység |
|
Kiadók | Paramount |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Frank Stokes (Whitehaven, Tennessee, 1888. január 1. – Memphis, Tennessee, 1955. szeptember 12.) afroamerikai bluesénekes, dalszerző és gitáros. Sok zenekutató szerint tőle eredeztethető a Memphis blues gitárstílus.[1]
Élete
[szerkesztés]Frank Stokes Whitehavenben, Shelby megyében született (Tennessee állam), a Mississippi vonalától kissé északra (a pontos születési hely bizonytalan).[1] Szülei halála után mostohaapja nevelte Tutwilerben (Mississippi állam).[2] Stokes itt tanult meg gitározni gyermekkorában, majd 1895 után Hernandóban, ahol olyan afro-amerikai gitárosok éltek, mint Jim Jackson, Dan Sane, Elijah Avery (a Cannon's Jug Stompers-ből) és Robert Wilkins. A századforduló táján, amikor 12 éves volt, kovácsként dolgozott. Hétvégenként a 30 km-re lévő Memphisbe gyalogolt, ahol Dan Sane-nel együtt énekelt és gitározott az utcán. Hosszú ideig tartó zenei barátság alakult ki köztük.
Az 1910-es évek közepe táján kétszemélyes társulatot képeztek Garfield Akersszel, és mint énekes, táncos, komikus léptek fel vásárokon a déli államokban. Az előadások során Stokes tapasztalatokat szerzett a szórakoztatóiparban, ami később megkülönböztette őt a „vidékiesebb”, kevésbé képzett zenészektől. Stokes előadása nagyban befolyásolta Jimmie Rodgers western- és country-zenészt, aki dalokat és dalrészleteket vett át Stokestól.[3]
1920 körül Stokes letelepedett Oakville-ben (Tennessee állam), ahol újból a kovácsmesterséget folytatta.[1] Majd újból összeállt Sane-nel, akivel szalonokban, de piknikeken is felléptek. Stokes és Sane csatlakoztak a Jack Kelly által vezetett Jug Busters zenekarhoz, hogy fehérek által látogatott klubokban is fel tudjanak lépni.
Első hangfelvételeik 1927 augusztusában készültek a Paramount Recordsnál „Beale Street Sheiks” néven.[1] Stokes összességében 38 olyan számot játszott, amit a Paramount vagy a Victor Records rögzített. „A Stokes és Sane közötti folyamatosan szövődő gitárjáték, az élénk ritmus, a szellemes szöveg és Stokes sztentori hangja ellenállhatatlanná tették őket.”[4] Kettősük stílusa hatással volt a fiatal Memphis Minnie és férje, Kansas Joe McCoy közötti duó stílusára.
A „Sheiks” következő felvétele a Victor Recordsnál volt, 1928 februárjában, amikor a hangsúly a blues felé tolódott és kevésbé a régi számok felé. Ugyanaz év augusztusában a Victornál Stokes az I Got Mine számát énekelte, egy blues-korszak előtti dalt, amiben szerencsejátékról, lopásról és nagy életről van szó. Felvették a sokkal modernebb Nehi Mamma Blues-t is, ami viccet csinált a „Nehi” nevű üdítőitalból és az akkoriban divatossá váló, térdig érő szoknyából. Sane a második napon kapcsolódott be a felvételekbe, ekkor vették fel kétféle változatban a Tain't Nobody's Business If I Do című számot, amit később Bessie Smith és Jimmy Witherspoon is énekelt.[5] A „Sheiks” mindeközben folytatta az utcai zenélést, és partikon is felléptek.
1929-ben újabb felvétel készült Stokesszal és Sane-nel a Paramountnál, amikor Beale Street Sheiks számaikat adták elő. Szeptemberben a Victornál készült felvétel, ezúttal Sane nélkül. Stokes partnere Will Batts hegedűs volt.[1] A zene hagyományos, ugyanakkor eredeti volt, de a közönség ekkor már inkább a blues felé hajlott. Stokes az 1930-as és 1940-es években vándorzenészekkel járta az országot, köztük a „Ringling Brothers” cirkusszal is.
Az 1940-es években Clarksdale-be költözött, és időnként fellépett Bukka White-tal különféle lebujokban.[1]
Agyvérzésben halt meg Memphisben, 1955. szeptember 12-én. Ugyanott van eltemetve, a Hollywood Cemetery-ben.
Stokes dalai
[szerkesztés]- "Ain't Goin' to Do Like I Used to Do"
- "Beale Town Bound"
- "Bedtime Blues"
- "Blues in "D""
- "Chicken You Can Roost Behind the Moon"
- "Downtown Blues"
- "Fillin' in Blues"
- "Frank Stokes' Dream"
- "Half Cup of Tea"
- "How Long"
- "Hunting Blues"
- "I Got Mine"
- "I'm Going Away Blues"
- "It Won't Be Long Now"
- "It's A Good Thing"
- "Jazzin' the Blues"
- "Jumpin On The Hill"
- "Last Go Round"
- "Memphis Rounders Blues"
- "Mistreatin' Blues"
- "Mr. Crump Don't Like It"
- "Nehi Mama"
- "Old Sometime Blues"
- "Right Now Blues"
- "Rockin' on the Hill Blues"
- "South Memphis Blues"
- "Sweet to Mama"
- "Ain't Nobody's Business If I Do"
- "Take Me Back"
- "Wasn't That Doggin' Me"
- "What's The Matter Blues"
- "You Shall"
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f Russell, Tony. The Blues - From Robert Johnson to Robert Cray. Dubai: Carlton Books Limited, 169. o. (1997). ISBN 1-85868-255-X
- ↑ Harris, Sheldon (1994). Blues Who's Who (Revised Ed.). New York: Da Capo Press. ISBN 0-306-80155-8 p.485
- ↑ 'How the Blues affected Race Relations in the United States' - Jessicagrant.net. [2005. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2005. december 30.)
- ↑ 'Trail of the Hellhound:Frank Stokes @ cr.nps.gov. [2006. február 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 20.)
- ↑ Frank Stokes mini-biography @ Document-records.com
Források
[szerkesztés]- Heroes of the blues – trading cards, Yazoo Recors, 1993