Ugrás a tartalomhoz

Endívia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Endívia
Escarole (széles levelű) fajta
Escarole (széles levelű) fajta
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Kétszikűek (Magnoliopsida)
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Katángformák (Cichorioideae)
Nemzetség-
csoport
:
Katángrokonúak
Alnemzetség-
csoport
:
Hieraciinae
Nemzetség: Katáng (Cichorium)
Faj: C. endivia
Tudományos név
Cichorium endivia
L.
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Endívia témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Endívia témájú médiaállományokat és Endívia témájú kategóriát.

Endívia, nyers
Tápanyagtartalom 100 g-ban
Energia 17 kcal   71 kJ
Szénhidrátok3.35 g
- Étkezési rostok  3.1 g
Zsír0.2 g
Fehérje 1.25 g
A-vitamin ekviv.  108 μg14%
β-karotin  1300 μg12%
Tiamin (B1-vitamin)  0.08 mg7%
Riboflavin (B2-vitamin)  0.075 mg6%
Niacin (B3-vitamin)  0.4 mg3%
Pantoténsav (B5-vitamin)  0.9 mg18%
Folsav (B9-vitamin)  142 μg36%
C-vitamin  6.5 mg8%
E-vitamin  0.44 mg3%
K-vitamin  231 μg220%
Kalcium  52 mg5%
Vas  0.83 mg6%
Magnézium  15 mg4% 
Mangán  0.42 mg20% 
Foszfor  28 mg4%
Kálium  314 mg7%
Cink  0.79 mg8%

Az endívia vagy endíviasaláta (Cichorium endivia) az őszirózsafélék családjába, a cikória (Cichorium) nemzetségbe tartozó növényfaj. Ugyanígy, vagy salátakatángnak nevezik a mezei katáng levélzöldségként termesztett fajtáját (C. intybus convar. foliosum) is. Európában őshonos növény, már a középkorban jól ismerték. A vadon növő endíviasaláta kétéves növény, ám egyévesként termesztik. Több fajtája is ismert.

Jellemzői

[szerkesztés]

Vékony, finom gyökerei függőlegesen, oldalra alig elágazva haladnak lefelé akár a 130–160 cm-es mélységig. A gyökérnyakból induló tőlevelek alakja és színe fajtától függően igen különböző lehet. Lehetnek szétterülők vagy alkothatnak fejet, a levélnyél és az erezet húsos, a levéllemez lehet keskeny vagy széles, kerek, kopasz vagy fehéren csíkozott, hullámos, szeldelt vagy karéjozott, széle fodrozott vagy csipkézett. Színük a zöld különböző árnyalataitól a sárgán és a vörösön keresztül a barnáig terjed. A kemény magszár a tőlevélrózsából későn fejlődik ki, nyárra 80–100 cm magasságot ér el. Virágai kékek vagy rózsaszínek, hímnősek, öntermékenyülésre képesek; a fészkek a szárvégeken és a levélhónaljakon fejlődnek, a fészekpikkelyek két sorban állnak. Termése kaszat, 2–3 mm hosszú és mintegy 1 mm vastag.

Táplálékként

[szerkesztés]

Tápértéke és íze a fejes salátáétól kevéssel tér el, valamivel alacsonyabb kalóriaértéke és magasabb ásványianyag-tartalma van: foszforból, mészből és vasból tartalmaz jelentősebb mennyiséget. Kissé kesernyés ízét a szeszkviterpén-laktonok közé tartozó intibin okozza. Inulint is tartalmaz.

A szabadföldön termesztett endívia 100 grammja a következő mennyiségeket tartalmazza: kalóriaérték 14 kJ; 0,83% szénhidrát, 1,35% fehérje; 12 mg C-vitamin, 1,0 mg karotin, 0,02 mg B1-vitamin, 0,15 mg B2-vitamin, 0,4 mg P-vitamin; 20,0 mg kalcium, 70,0 mg foszfor, 1,0 mg vas.[1]

Főzve is fogyasztják, dekorativitása miatt azonban elsősorban hidegtálak díszítésére, nyers salátákban használják fel.

A levelek összekötésével, vagy takarással halványítják (ez elveszi a keserű ízt), egész évben termesztik.

Termesztett változatai

[szerkesztés]
  • hullámos levelű: zöld, hullámos külső levelei vannak
  • Es­carole típus (széleslevelű): széles, fakó zöld levelei vannak, a többi változatnál kevésbé keserű ízű
  • Frisée típus (szeldelt levelű)

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]