Ugrás a tartalomhoz

Andrássy út 123. (Budapest)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
  A Duna-part látképe, a Budai Várnegyed és az Andrássy út
világörökségi helyszín része
Andrássy út 123.
TelepülésBudapest VI. kerülete
CímAndrássy út (123.)
Építési adatok
Építés éve1877
Építész(ek)
Hasznosítása
Felhasználási területvilla
Elhelyezkedése
Andrássy út 123. (Budapest VI. kerülete)
Andrássy út 123.
Andrássy út 123.
Pozíció Budapest VI. kerülete térképén
é. sz. 47° 30′ 49″, k. h. 19° 04′ 34″47.513500°N 19.076111°EKoordináták: é. sz. 47° 30′ 49″, k. h. 19° 04′ 34″47.513500°N 19.076111°E
Térkép
SablonWikidataSegítség

A Budapest VI. kerületi Andrássy út 123. szám alatti neoreneszánsz[1] villaépület az út villanegyedének vélhetően legrégebbi épülete. Ez az utolsó olyan épület, mely őrzi azt a képet, amit az Andrássy útnak erre a szakaszára képzeltek annak kialakításakor: 1876-77 körül épülhetett Kolbenheyer Ferenc és Benkó Károly építészek tervei alapján. Mivel több tulajdonosa és bérlője volt a villának, így olyan elnevezés, mint például a 129-es szám alatti Babocsay-villáé, nem honosodott meg, az épületről szóló irodalomban is leggyakrabban csak a címével – Andrássy út 123. – hivatkoznak rá. Jelenleg Törökország budapesti nagykövetségének ad otthont.

Története

[szerkesztés]

Az Andrássy utat építő Sugárúti Építő Vállalat az útnak a mai Kodály köröndtől kifelé eső, villanegyednek tervezett szakaszára négy villát építtetett a későbbi villatulajdonosok számára adandó mintaként.[2] Ez a négy ház (az Andrássy út mai 122., 123., 129. és 132. számai alatt) városi, egész évben használatos villaként Magyarországon mindaddig ismeretlen épülettípus volt.[3] A négy villát négy különböző építésszel terveztették, az akkor 135. (később 137.[4]), ma: 123. számú telekre Kolbenheyer Ferenc és Benkó Károly készíthette el mintaházát: a tervrajzok és az építési engedély is 1872-es dátumozású.[5] Mára ebből a négy mintaépületből csak egy maradt, a 123. szám alatti, a többit az építésük óta eltelt másfél évszázad alatt különböző időpontokban lebontották.

A villa neoreneszánsz stílusú volt, összevetve a másik három egyidőben felhúzott épülettel ez volt a legszerényebb és legigénytelenebb, ám ez felelt meg leginkább a helyi igényeknek. Az épületen eredetileg csak a középrész fölött képeztek ki emeletet, ami a korszakban megszokott építészeti megoldás volt. Vagyis a két oldalszárny földszintes maradt - nem kizárt, hogy mindkettő fölött nagy kiterjedésű terasz volt. Azóta azonban az emeletet beépítették az oldalszárnyak fölött is.[5] A villa első tulajdonosa 1877-ben (ez a villa építésének feltételezhető időpontja) Keglevich Béláné Batthyány Ilona volt,[3] aki a második házasságkötése előtt két évvel vette meg az állandó tartózkodásra is alkalmas - vagyis nem csak nyaralónak épült - villát. 1882-ben új tulajdonost jegyeztek be: Szentkirályi Albertet, majd 1894-ben Frankl Gottlieb vaskereskedőé lett az ingatlan. 1906-ban Geist Gáspárné birtokolta a villát, aki saját maga is ott lakott az első emeleten - ekkor már tehát több lakásra osztották az épületet. 1928-ban a Magyarországi Magántisztviselők Szövetsége, 1941-ben a Magyar Őskeresztény Malmok Szövetsége volt az épületben.[6]

Törökország budapesti nagykövetsége

A második világháborút követően az épületet - sok hasonló adottságú magyarországi villaépülettel egyetemben - államosították. Azonban nem lakóépületként használták, hanem különböző intézmények kerültek ide. 1947-ben a Közlekedési Minisztérium tulajdonában volt az épület, mely egy melléképület lebontásával és a maradványok helyreállításával tett hozzá a villához.[7] Ugyanebben az évben a Magyar Autóklub (akkori nevén: Köztársasági Magyar Automobil Club, KMAC) székháza lett az épület,[8] 1948-49-ben helyt adva az Autó-Motor című hetilap elődje - amely csak Autó címmel jelent meg - szerkesztőségének és kiadóhivatalának. Az épület földszintjén egy forrás szerint már az 1950-es évektől működött egy óvoda, mely az épület tulajdonjogával együtt a Budapesti Közlekedési Vállalathoz került. A BKV azonban rendszerváltást követően a vállalati óvodákat már nem tudta fenntartani, az intézményt bezáratta, az ingatlant pedig eladásra kínálta.[9] Hamarosan egy egészségügyi alapítvány címeként tűnik fel a villa, feltehetően bérelték az épületet.

Az 1991-2008 közötti időszakról nincs információ, nem kizárt, hogy a villa üresen állt, vagy ingatlankezelő cégek birtokában volt és bérbe adták. A török nagykövetség címeként első ízben 2008-ban bukkant fel az Andrássy út 123.[10]


Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Bardoly István: Gábor Eszter műveinek bibliográfiája. Ars hungarica, XXXV. évf. 1–2. sz. (2007) 332. o. (fizetős hozzáférés)
  2. Gábor Eszter: Budapesti villák. Budapest: Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatal. 1997. 20. o. = A mi budapestünk,  
  3. a b Gábor Eszter: Az Erdődy, Semsey, Vanderbilt Gladys palota. Budapesti Negyed (1993) (Hozzáférés: 2019. szeptember 14.)
  4. Andrássy út 123. (Népköztársaság útja 123.). Hungaricana Budapest topográfiája. o. (Hozzáférés: 2019. szeptember 13.)
  5. a b Gábor Eszter: Kolbenheyer Ferenc építész (Eperjes,1841-Buziás,1881). Művészettörténeti Értesítő, LVIII. évf. 2. sz. (2009. december) 181–222. o.
  6. Szomszédok. Andrássy út 127
  7. Bontás. Fővárosi Közlöny, LVIII. évf. 43. sz. (1947. október 18.) 1061. o. (fizetős hozzáférés)
  8. Surányi Endre: Emlékek az autóklub történetéből. Népszabadság, LIV. évf. 288. sz. (1996. december 10.) 30. o.
  9. Gyekiczki András: Hol volt, hol nem lesz óvoda az Andrássy úton. Beszélő, II. évf. 34–35. sz. (1991. augusztus 31.) 55. o.
  10. Címkereső: Török Köztársaság Nagykövetsége. Szabad Föld, LXIV. évf. 42. sz. (2008. október 17.) 37. o.