Ugrás a tartalomhoz

Írország zászlaja

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Írország zászlaja
HasználatNemzeti zászló és lobogó? Nemzeti zászló és lobogó
Arányok1:2
Elfogadva1922
Adoptálás1922
A Wikimédia Commons tartalmaz Írország zászlaja témájú médiaállományokat.

Írország zászlaja három függőleges sávból áll, amelyek színe a zászlórúd oldalától kifelé rendre zöld, fehér és narancssárga. A lobogót írül An Bhratach Náisiúnta néven emlegetik. Írország trikolórja nem tekint vissza túl nagy múltra, hiszen első megjelenése 1848-hoz köthető, és a függetlenné váló Írország 1922-ben tette hivatalos jelképévé a háromszínű lobogót. Az ír föld lobogói viszont már sokkal távolabbi múltra tekinthetnek vissza. Írország területén ugyanis mind a mai napig több lobogó is használatban van, amelyek szintén nemzeti jelképekké váltak az idők folyamán.

Az ír trikolór

[szerkesztés]

A háromszínű ír lobogó tehát elsőként az európai forradalmak évében, 1848. március 7-én született meg, bár valószínűleg akkor fordított sorrendben használták a színeket. A brit elnyomás ellen fellázadó ír ifjak élén Thomas Francis Meagher lengette meg a trikolort Waterford városban. A zászlót a Nagy Francia Forradalom hatására alakították háromszínűvé. A lobogó színeit ekkor határozták meg, és ezek jelentése még ma is elfogadott. Ezek szerint a zöld szín a nemzeti függetlenség pártján álló katolikus íreket szimbolizálja. A zászló másik szélén található narancssárga Írország protestáns lakóit jelképezi, akik támogatták a britekkel való egyesülést. A narancssárga Orániai Vilmos, angol királyra utalt. Ugyan a népszerű hiedelmekkel ellentétben a húsvéti lázadás idején nem ez a lobogó mutatott irányt az íreknek, mégis a háromszínű zászlót 1919-ben hivatalosan is ír lobogóvá tették, majd 1922-től a független Írország nemzeti jelképe a három szín.

Észak-Írország azonban a függetlenségi harcokban úgy döntött, hogy az Egyesült Királyság részeként folytatja útját, nem függetlenedik. Mindemellett a trikolór itt is gyakran előfordul. Azonban az Ír-sziget északi részén már egészen más jelentéstartalommal töltődik az ír trikolor. Északon ugyanis 1953-ban a Union Jack-en kívül az északír parlament hivatalosan elfogadott egy újabb lobogót, amely Ulster tartomány történelmi zászlójából alakult ki (lásd: Észak-Írország zászlaja). A zászló szimbólumainak ellentmondva északon a protestánsok és a katolikusok nem békültek ki, sőt Írország függetlenedése óta folyamatosak a harcok. Ezért a trikolór a szakadárok jelképe lett, azon katolikusoké, akik szívesebben válnának meg London irányításától. Ezzel szemben a protestánsok a brit lobogó színeivel jelzik hovatartozásukat. Nem ritka, hogy az északír házak kéményeinél vagy erkélyein a kétfajta zászló jelzi, hogy a benne lakók protestánsok vagy katolikusok. Leggyakrabban azonban minden város és tartomány a saját jelképeit használja.

Az ír trikolór fordított sorrendben az elefántcsontparti lobogót jelöli. Tehát amennyiben nem a zöld szín van a rúd felől, hanem a narancssárga, Elefántcsontpart zászlaját látjuk.

Más ír lobogók

[szerkesztés]
Szent Patrik-zászló. Fehér alapon vörös Andráskereszt.
Szent Patrik-zászló. Fehér alapon vörös Andráskereszt.
A Szent Patrik-rend kitűzője.
A Szent Patrik-rend kitűzője.
Az Egyesült Királyság zászlaja, amelyben ott a Szent Patrik zászló.
Az Egyesült Királyság zászlaja, amelyben ott a Szent Patrik zászló.


A ma közbeszédben egyértelműen Szent Patrik-keresztes zászlóként említett lobogó létrejöttének nincs pontos dátuma.

Egy korai említés, amely Szent Patrik zászlajára utalhat, John Glanville naplójából származik, aki az angol-holland flotta 1625-ös Cádizba való útjáról írt: „... Hogy ez angol és nem ír akció volt, és a vitatott színek Szent György zászlajára vonatkoztak, nem pedig Szent Patrikéra [utalva arra, amit Valentia vikomtja felvont]...”[1]

A Szent Patrik lovagrend[m 1] 1783-ban jött létre. A rend jelvényén egy fehér alapon vörös András-kereszt volt – lásd jobb oldali illusztráció –, amelyet „Szent Patrik keresztjének” neveztek.[2]

A Szent Patrick-rend kapcsán élénk vita zajlott. Az egymást derékszögben metsző Andráskeresztet többen skótnak tartották (Szent András a skótok véfőszentje). Az ír kereszt talpas kereszt, a lovagrendé pedig ettől eltért.

Sokan úgy vélik, hogy a Szent Patrick-keresztet egyszerűen a Leinster hercegek címeréből vették át. Leinster hercegei uralták a XVIII. századi Dublin politikai és társadalmi életét, különösen a Leinster Házból, a hercegi palotából (amely később az ír parlament és szenátus, az Oireachtas székhelye lett). William FitzGerald, Leinster 2. hercege az Ír Lordok Házának első nemese és a Szent Patrik-rend alapító tagja volt.[3] Más vélekedés szerint Lord Temple a rend jelvényeit a Térdszalagrend szimbólumaira alapozta, és egyszerűen 45 fokkal elforgatta annak Szent György keresztjét.[4] Henry Gough 1893-ban kétségbe vonta Szent Patrik keresztjének régiségét azon az alapon, hogy ha a kereszt Írország hivatalos szimbóluma lett volna a Protektorátus idején, akkor az akkori zászlók ezt használták volna az arany ír hárfa helyett.[5]

1783-tól az angolok Írország hivatalos jelképévé tették a fehér háttér előtti piros keresztet. A keresztet az írek jelentős hányada hazug jelképnek tartotta, és ezért nem is tisztelték. Ennek több oka is volt, azonban szinte mindegyik oda vezetett, hogy a zászlót az angolok erőltették a szigetországra. Ezért aztán 1922-ben száműzték az ország jelképei közül a keresztet. Ugyanakkor a amely ráadásul 1801-től a brit lobogón Írország jelképeként is megjelent.

Ma a zászló még mindig felfedezhető Észak-Írország lobogóján, és gyakran használják akkor, amikor ír küldöttség érkezik a sziget protestáns északi felébe, semleges ügyben. Sőt Szent Patrik keresztje jelzi azt is, ha valahol az egész ír nemzet együtt képviselteti magát (így például a közös rugby-csapat esetében.)

A kereszt egyébként az Amerikai Egyesült Államok két államának lobogójában is megjelenik: Alabama és Florida lobogóiban.

Az ír tartományi zászló

Az ír tartományi zászló, vagy más néven a négy tartomány-zászló Írország történelmi lobogója. A zászló négy részre van osztva, amely a sziget négy történelmi tartományának zászlaját mutatja. A korábbi időkben az írek szívesen használták ezt a lobogót, ha minden írt képviselni akartak. Manapság is az egész sziget ír lakóit jelképezi ez a lobogó. A bal felső negyedben Munster zászlaja látható. Mellette Connacht, a bal alsó negyedben Ulster (amely ma javarészt Észak-Írországhoz tartozik), és mellette Leinster lobogója látható. Ezt a zászlót használják mind a mai napig a curling és rugby csapatok.

A Leinster-zászló

A 19-20. században Írország katolikus vidékeinek jelképévé vált az úgynevezett zöld zászló. A lobogó megtalálható a tartományi zászlóban is, a déli részt képviselő zászló Leinster tartomány lobogójával egyezik meg. A zöld háttér előtt látható arany hárfa az ír nemzetiség régi jelképe. Mindemellett a sziget politikai és közigazgatási központjának, Dublinnak a tartománya Leinster. A lobogó tehát nem csupán az ír függetlenséget fejezte ki, hanem azt is, hogy Dublin az írek központja.

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ A Szent Patrik-rend (Order of St. Patrick) brit lovagrend volt, amelyet III. György brit király alapított 1783. február 5-én. A rend jele a név után: KP (Knight of St. Patrick), a Bogáncsrendet követi és a Bath rendet előzi meg az érdemrendek listáján. A rend célja az ír nemesség lojalitásának megerősítése és az angol korona befolyásának növelése volt Írországban. A rend tagjai kizárólag az ír arisztokrácia köréből kerülhettek ki, és legfeljebb 15 lovag lehetett tagja egyszerre. A rend ceremóniáinak központja a dublini Szent Patrik-székesegyház volt, ahol a lovagok hivatalos szertartásait tartották. Az ír függetlenség elnyerése után, 1922-ben, a rend gyakorlati jelentősége megszűnt. Az utolsó nem királyi tagot – James Hamilton Abercorn 3. hercegét – V. György nevezte ki 1922-ben. Az utolsó lovag Henrik Gloucester 1. hercege 1974-ben halt meg, ő 1934-ben lett a lovagrend tagja. Utoljára a yorki herceget, a későbbi VI. Györgyöt fogadta tagjai közé a rend. Hivatalosan soha nem oszlatták fel a rendet. Az Ír Köztársaság nem ismeri el a nemesi címeket – bár a lovagrendi tagság jogilag nem nemesi cím. A brit uralkodó – bár jogilag megtehetné, mint a rend mindenkori automatikus feje – politikai okból nem nevez ki lovagot a rendbe, nem kíván utalni arra, hogy az Ír Köztársaság elődje brit birtok volt. A rend ma főként történelmi és kulturális érdekességként ismert, különösen szimbolikus kapcsolatban Írország nemesi hagyományaival.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Glanville, John. The Voyage to Cadiz in 1625, Camden Society, Camden Society New Series, Westminster: Nichols and Sons, 85. o. (1883. január 4.). OCLC 4327266 
  2. ↑ „És a mondott jelvény aranyból lesz, amelyet lóhere vagy háromlevelű lóhere koszorú vesz körül, amelyben egy arany kör található, amely a rendünk jelmondatát tartalmazza arany betűkkel, azaz *QUIS SEPARABIT?* (Ki választ el?), valamint az 1783-as dátumot, amely az év, amikor rendünk megalakult. Ezek a Szent Patrik vörös keresztjét körbeölelik, amelyet egy zöld lóhere koronáz meg, minden levelét arany császári korona díszíti, egy fehér mezőn.” Forrás: Crossle Genealogy (angol nyelven). Morley Family Genealogy . (Hozzáférés: 2024. december 3.)
  3. ↑ Hayes-McCoy, Gerard Anthony. A History of Irish Flags from Earliest Times. Dublin: Academy Press, 38. o. (1979). ISBN 978-0-906187-01-2. OCLC 5903942 
  4. ↑ Kildare Street History (angol nyelven). Houses of the Oireachtas . (Hozzáférés: 2024. december 3.)
  5. ↑ Casey, Michael (1991). „The Most Illustrious Order of Saint Patrick”. Dublin Historical Record 44 (2), 4–12. o, 6. o, Kiadó: Old Dublin Society. ISSN 0012-6861. JSTOR 30100982. 

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
Commons:Category:Flags of Ireland
A Wikimédia Commons tartalmaz Írország zászlaja témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Írország_zászlaja&oldid=27717605”