Érmihályfalva

Érmihályfalva (Valea lui Mihai)
A katolikus templom
Érmihályfalva címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Partium
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Bihar
Rang	város
Községközpont	Valea lui Mihai
Polgármester	Karsai Attila (RMDSZ)
Irányítószám	415700
SIRUTA-kód	32027
Népesség
Népesség	8969 fő (2021. dec. 1.)[1]
Magyar lakosság	7098 (79%, 2021)[2]
Népsűrűség	140 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	127 m
Terület	73,54 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 31′ 12″, k. h. 22° 07′ 48″47.52, 22.1347.520000°N 22.130000°EKoordináták: é. sz. 47° 31′ 12″, k. h. 22° 07′ 48″47.52, 22.1347.520000°N 22.130000°E
Érmihályfalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Érmihályfalva témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Érmihályfalva (románul: Valea Lui Mihai) határváros a romániai Bihar megye nyugati részén a Nagyvárad–Szatmárnémeti vasút és közút vonalán. Nyírábránnyal szintén vasút és közút köti össze.

Érmihályfalva Románia nyugati részén, Nagyváradtól északnyugati irányban mintegy 66 km távolságra, a magyar-román államhatártól 9 km-re fekszik.

A város első írásos említése 1270. augusztus 20-áról származik, ekkor Michal alakban írták. A Turul nemzetségbeli Turul ispán birtoka volt, mely 1270-ben már két faluból álló település volt.

1312-ben Károly Róbert királytól vámszedési jogot kapott. A város nevét akkor többféle módon írták, például: Nogh Myhalfalva vagy Nogmyhal. Hunyadi Mátyás uralkodása alatt a 18 bihar vármegyei város egyike volt. 1459-ben vásártartási jogot kapott. 1587-ben az Oszmán Birodalom megszállta a várost, a lakosság elmenekült. Miután a törökök elmentek, a lakosság visszatért és református hitre tért. A templomát újraépítették, az 1491-ben Nagyváradon öntött harangja a mai napig megtalálható a város templomjában.

A 15-16. századokban lakossága igen csekély számú volt. 1880-ban 1594 lakosa volt, teljesen magyar. Az 1910-es népszámlálás szerint a lakosság 58,1%-a volt református, 19,2%-a izraelita, és 11,3%-a görögkatolikus. 1880-ban, 1930-ban és 1989-ben többször visszakapta városi jogállását.

Az 1871-ben épített, Szatmár-Debrecen városokat összekötő vasút, majd pedig az 1887-ben épített Nagyvárad-Debrecen városokat összekötő vasút is érintette a várost. Az első világháború végétől Románia része volt. A második bécsi döntés visszaítélte Magyarországnak egy rövid időre. 1945-től újra Románia része lett.

A kommunista diktatúra idejében a városban fontos iparosítás folyt, több gyárat építettek. 2002-ben 10324 lakosából 8757 magyar (84,82%), 1442 román, 95 roma és 30 egyéb volt.^[3]

Mára már elpusztult település, mely egykor Érmihályfalva (Mihályfalva) közelében állott, és ma Apáti dűlő néven, mint határrész található. Pusztaapáti nevét 1327-ben említette először oklevél Apathy alakban írva, mikor a Turul nemzetséghez tartozó Nagymihályi Lőrinc fia Gergely kapta adományba a neve után ítélve eredetileg egyházi birtokot. 1520-ban Kysapathy, 1552-ben Pwztha Apathy írásmóddal említették.

1351-ben Olaszi Chine Marót, Turul Gergely leányának Margitnak férje kapta meg hozományként a birtokot. A 16. században, a török időkben a falu elnéptelenedett. Az egykori színmagyar lakosságú településen az 1520-1569 évekből fennmaradt családnevek: Bartha, Burján, Kis, Mátyás, Nagy, Pajsgyártó, Pál, Tar és Veress.

Mára Érmihályfalva határába olvadt egykori település. A települést 1329-ben említette először Tóthteluk alakban írva, mint a Turul nemzetség birtokát, 1349-ben nevét Tóthfalwnak írták. Az egykor önálló, templommal is rendelkező település a 16. században Érmihályfalvába (Mihályfalva) olvadt bele.

A település népességének változása:

A települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.

• Bocskai István mellszobra (2000)
• A 20. század hőseinek és áldozatainak emlékműve (2004)
• Az 1956-os "Érmihályfalvi csoport" emlékműve (2006)
• Református templom, Római katolikus templom,Ortodox templom
• Bujanovics ,Bernáth kastély
• Zsinagóga
• "Andrássy Ernő" Városi Néprajzi és Történelmi Múzeum: A múzeum Dr. Andrássy Ernő nevét viseli, aki a helység híres szülötte (1894-1968), orvos, ornitológus és régész volt. A múzeum rendelkezik egy dr. Andrássy Ernő személyes tárgyaiból álló kollekcióval, és néprajzi vonalon pedig olyan háztartásbeli és egyéb használati eszközökkel, melyek a XX. század eleji falusi kultúrába adnak betekintést.

• Csűry István (1956. szeptember 7.) református lelkész, a Királyhágómelléki református egyházkerület püspöke
• Kuthy Lajos (1813–1864) próza- és drámaíró
• Andrássy Ernő (Szalacs, 1894 – Érmihályfalva, 1968) orvos, ornitológus, régész, az „Érmellék utolsó polihisztora”
• Sass Kálmán (1904-1958) református lelkipásztor, 1956-os mártír
• Hollós István (Érmihályfalva, 1906. augusztus 8. – Szamosújvár, 1958. december 2.) jogász, '56-os mártír.
• Zelk Zoltán (1906–1981) József Attila és Kossuth-díjas költő, prózaíró.
• Máté Imre (1936–1989) költő
• Sass István (Érmihályfalva, 1945. április 3.) matematikus és csillagász.
• Nagy E. József (Érmihályfalva, 1951. május 30.) vegyészmérnök, egyetemi docens, szakíró, műfordító.

• Nyíló Akác Napok (1992–), városnapok
• Nyíló Akác Néptánccsoport (1985–), határon túl is elismert néptáncegyüttes
• Gödör Gasztró Galéria Irodalmi Stúdió (GGG), szavaló- és színjátszó csoport
• Móka színjátszó csoport (2000)
• Dióverő Szíp Napok (2007–), őszi városnapok
• Érmellék 2009 - fotóklub (Alakulás éve: 2009)
• Érmelléki Kézműves Napok (2013 - )

• Hajdúnánás, Magyarország
• Hajdúböszörmény, Magyarország
• Derecske, Magyarország
• Debrecen, Magyarország
• Balmazújváros, Magyarország
• Tornalja, Szlovákia

• Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai VI., Bihar vármegye és Nagyvárad, 1901 (online hozzáférés)
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  

• Képek a városról
• Az érmihályfalvi dohánybeváltó

• Érmihályfalvi járás
• Érmellék