Zacharias Ursinus

Tizenöt évesen beiratkozott a wittenbergi egyetemre, ahol a következő hét évben Philipp Melanchthon tanítványa volt. Melanchthon csodálta a fiatal Ursinust intellektuális képességeiért és szellemi érettségéért, és beajánlotta őt több európai pártfogónak. Így Ursinus Strassborgban, Bázelben, Lausanne-ban és Genfben folytatta teológiai tanulmányait, Lyon-ban és Orléans-ban pedig héber nyelvtudását tökéletesítette. Visszatérve Boroszlóba kiadott egy pamfletet a szentségekről, amely kiváltotta a lutheránusok haragját, azzal vádolva őt, hogy inkább református, mint lutheránus. A boroszlói ellenfelek vitriolos reakciója miatt Ursinus Zürichbe költözött, ahol az olasz reformátor Pietro Martire Vermigli lett a barátja.

1561-ben III. Frigyes rajnai választófejedelem professzorrá nevezte ki a heidelbergi kollégiumban. Itt írta meg 1563-ban a választófejedelem megbízásából a heidelbergi kátét, Olavianussal együttműködve. A választófejedelem halála Ursinus elmozdítását eredményezte, aki ezután Neustadt an der Haardt-ban lett professzor 1578-tól 1583-ban bekövetkezett haláláig.

• Philip Schaff: New Schaff-Herzog Encyclopedia on Religious Knowledge. Baker Book House. 1952. 111–112. oldal
• Ulrich Hutter-Wolandt: Ursinus, Zacharias. In: Biographisch-bibliographisches Kirchenlexikon
• Boris Wagner-Peterson, Doctrina schola vitae. Zacharias Ursinus (1534-1583) als Schriftausleger, Vandenhoeck & Ruprecht (= Dissertation Universität Heidelberg 2011/12), Göttingen 2013 (Refo500 Academic Studies, 13.) ISBN 978-3-525-55055-7

• Holland nyelvű életrajz