Ouagadougou

A kristályos kőzeteken és homokkövön kialakult alföld közepe táján, 300 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el.

A száraz szavanna éghajlatú főváros évi középhőmérséklete 29 °C. A nedves évszak, mely áprilistól októberig tart, adja az évi 900 mm csapadékot.

A város levegője a nyári hónapokban elviselhetetlenül fülledt és forró. Ilyenkor valamennyi nyári hónap középhőmérséklete meghaladja a 30 °C-t. A téli félévben az égbolt derült, csak nagy ritkán van egy-egy kisebb zápor, és a csekély páratartalom miatt a hőség is elviselhetőbb;a januári középhőmérséklet 25 °C.

A város alapításának pontos dátuma nem ismert. A XI. században nyomult be az ország mai területére a szudáni moszi törzs, melynek félfeudális, törzsi jellegű állama a Moszi-Ouagadougou fejedelemségnek, illetve annak fejének, a Moro Nabának székhelye lett. Ouagadougou (Vagadugu), a fokozatosan terjeszkedő moszi birodalom fővárosaként jelentős kézműves- és kereskedővárossá fejlődött. 1896-ban nyomultak be ide a francia gyarmatosítók, és a városból kiindulva igázták le a későbbi Burkina Faso területén kialakult államokat.

A város szerepköre ettől kezdve gyakran változott:

1919 és 1932 között Felső-Volta protektorátusnak volt a központja, az országot a franciák a szomszédos gyarmataik között felosztották, s ettől kezdve ezt a funkcióját elvesztette.

1947-től Felső-Volta gyarmati székhelye volt.

1960-tól lett a függetlenné vált ország fővárosa.

Ouagadougou az ország legjelentősebb gazdasági központja, külkereskedelmének kapuja. Az elmaradott agrárország szerény ipara a pályaudvar környékén összpontosul. Az itteni kisüzemekben kizárólag a környező agrárvidék nyersanyagait dolgozzák fel: pamut- és ruházati ipar, bőr- és cipőgyártás, sör- és növényipari termékek kerülnek ki innen. A közszükségleti cikkek előállítását a hagyományos kézművesműhelyek végzik. Kiviteli cikkei közül a földimogyoró, gyapot, márvány, az e cikkekkel megrakott vasúti szerelvények borsos áron jutnak el az abidjani kikötőbe. E vonalon áramlik ki az országból a legfontosabb exportcikk, a munkaerő is. Kakaó- és kávészüret idején a szomszédos Ghánában és Elefántcsontparton százezernyi Burkina Faso-i idénymunkás dolgozik.

Az 1984-es adatok szerint ekkor már 300 000 ember élt a fővárosban. A lakosság kétharmadát alkotó moszikon kívül bobók, szoninkék, hauszák és fulbék, valamint még néhány száz francia élt a fővárosban.

• Musée de Manega
• Nemzeti Zenei Múzeum

• Katedrális

A főváros városképe az afrikai és az európai építészet sajátos keveréke. A pályaudvartól délre elterülő európai jellegű városrész modern épületeiben a tehetősebbek laknak. Ebben a városrészben kapott helyet a kereskedelmi és szórakoztatónegyed is. A főváros északi részét a félkomfortos vagy komfort nélküli afrikai lakótelepek uralják. A főváros által az 1960-as évek utáni időktől elnyelt falvakból létrejött peremi településgyűrű és lakosainak élete szinte semmit sem változott.

Az ország más területeivel és a környező államok nagyvárosaival (Bamako, Niamey, Bobo-Dioulasso) elsősorban a közutakon teremt kapcsolatot, ugyanakkor légiforgalma is jelentős. A város repülőtere a főváros délkeleti határában fekvő Ouagadougou Airport légikikötő, mely interkontinentális járatok fogadására is alkalmas.

A főváros az állam forgalmi ütőerének, az elefántcsontparti Abidjanba vezető vasútvonalnak egyik legfontosabb állomása. 1954-ben kezdték el az 1145 km hosszúságú vasútvonal megépítését, majd az elkövetkező három évtizedben lakossága hatszorosára növekedett.

A kedvenc sport a labdarúgás, a kosárlabda és a röplabda.

•   Québec City, Québec, Kanada
•   Lyon, Franciaország
•   Grenoble, Franciaország
•   Torino, Olaszország
•   San Miniato, Olaszország
•   Leuze-en-Hainaut, Belgium
•   Kuvaitváros, Kuvait