Ghána

Az országot a valaha létezett Ghánai Birodalom után nevezték el, de ennek a névnek az eredete sem teljesen tisztázott. Több elképzelés szerint, amelyeket egyebek mellett a volt ghánai elnök Kwame Nkrumah is képviselt (aki nyelvész és történész is volt) egy összetett szóból alakulhatott ki, amely uralkodói cím lehetett: a ga-na kifejezés talán vitéz király-t takar.^[8] A másik lehetséges verzió, hogy a ga-adaigme népcsoport nevéből ered.^[8] Nkrumah ezen elképzeléseit azonban mások nem fogadják el, s megállapításaiban még elfogultságot is vélnek felfedezni, lévén az elnök erőteljes pánafrikanista is volt.^[8]

Egyéb elterjedt elmélet a szoninke nyelv gajannia szavára vezeti vissza, amely szintén a harc, háború szavakkal van összefüggésben.^[9]

Ghána nagy része dombság, az ország közel fele 150 méternél alacsonyabban fekszik a tenger szintje felett.

A tengerpart hossza 543 km. Az ország 158 000 km²-én van a Volta vízgyűjtő területe.

Az országot földrajzilag 5 tájra oszthatjuk: alföldek az ország déli részén, Ashanti-felföld, Akwapim-Togó dombság, Volta-medence és magasföldek észak-északnyugaton.

Az Akwapim-Togó-dombság és az Atakora-hegység egészen Beninig fut. Az ország legmagasabb pontja a 885 m magas Afagyato hegy, amely a togói határon fekszik.

Az ország közepén lévő Volta-tó (8500 km²) a világ legnagyobb mesterséges tava, az ország területének 3,6%-át teszi ki. Az ország nagyobb folyói: Fekete-Volta, Fehér-Volta, Afram, Daka, Oti, Pra, Tano, Ankobra, Birim és Densu. Az országnak nincs természetes tengeri kikötője, ezért két mesterséges kikötőt építettek Takorádiban és Temában.

Az ország egyetlen krátertava az Ashanti régió fővárosától, Kumasitól mintegy 30 km-re kialakult Bosumtwi-tó (Lake Bosumtwi). Ismert üdülőkörzet, ahol viszonylag háborítatlan a táj és gazdag az élővilág.^[10].

Ghána éghajlata trópusi. Délen, a partvidéken az évi csapadékmennyiség 2000 mm felett van, északon csak 1000 mm.

Élővilága fő értékeinek a madarakat és a lepkéket tartják.^[10]

Az eredeti növénytakaró a partvidéken és az ahhoz közeli dombságokon esőerdő volt. Nagyobb részét a 20. században kivágták, leginkább délnyugaton találhatók meg az egykori erdőségek maradványai. A kivágott erdőségek helyén ma sűrű bozótos nő. Észak felé haladva, ahogy a csapadék csökken, ezt az övet szavanna váltja fel, tovább északra pedig füves puszták.

Az országban 55 170 km² őserdő volt 2005-ben, ami 1154 km²-rel csökken évente.

Ghána állatvilága fajokban gazdag. Az erdős területeken több mint 200 féle madár, 222 különféle emlős állat, 131 féle hüllő, számtalan lepke és gyík faj él.

A folyókban 90 halfajta található, például tilápia és afrikai törpe harcsa.

A szavannán leopárdok, oroszlánok, elefántok, orrszarvúak, gnúk, antilopok, varacskos disznók, majmok élnek.^[11]

Ghánában is kiépült a természetvédelem modern rendszere.^[12]

• Mole Nemzeti Park — szavanna, a folyók mentén galériaerdővel.
• Kakum Nemzeti Park — a trópusi esőerdőben^[10] rendkívül magasra nőnek a fák.
• Digya Nemzeti Park — a Volta-tó nyugati partján szavanna, galériaerdő.
• Bui Nemzeti Park — a Fekete-Volta két partján, sok vízilóval.
• Bia Nemzeti Park és bioszféra rezervátum — az örökzöld és a lombhullató erdők határvidékén.
• Nini Suhien Nemzeti Park — a nyugati országrész örökzöld erdeiben.
• Kyabobo Nemzeti Park — félszáraz lombhullató erdő.

Természetvédelmi területei közül kiemelendő

• az Owabi madárrezervátumban különösen sok madár- és (nappali) lepkefaj él.^[10]
• a Shai dombság természetvédelmi területet (Shai Hills Resource Reserve) a Nagy Accra régió Shai Osudoku megyéjében, Doryumu városához közel jelöltzék ki 1962-ben 4700 hektáron az erdei élővilág védelmére.^[13] A ritka Anubisz-pávián (zöld pávián, Papio anubis) menedéke.

Jelenleg nem tart számon ghánai tájat az UNESCO világörökségként.

A középkorban létezett már egy Ghána állam, ahonnan az akan népek ősei erednek, az azonban nem is érintette a mai Ghána területét. A térség sok népvándorlást élt meg; az akanul beszélő népek a 15. század vége felé kezdtek beköltözni.^[14][15] A 16. század elejére az akanok szilárdan megalapozódtak a Bonoman nevű államban, amelyről később a Brong-Ahafo régiót nevezték el.^[16]

1600 körül a mai Közép-Ghána területén létrejött annak a királyságnak az alapja, amelyből később kialakult az Asanti Birodalom (wd). Ez a birodalom a 19. századig fennmaradt.

Az úgynevezett Aranyparton 1482-ben a portugálok felépítették Elmina erődjét. Ez lett az arany-, az elefántcsont- és a rabszolga-kereskedelem központja. A 17. században a portugálokat kiszorítva a hollandok, angolok, svédek, dánok is meghódítottak egy kis szeletet a parton. Emiatt Európán kívül sehol máshol a világon nem látni ilyen sűrűn európai építésű katonai létesítményeket. A leghosszabb ideig az angolok maradtak itt.

1820 körül lett az Aranypart Nagy-Britannia birtoka. 1874-ben koronagyarmattá nyilvánították. A második világháború idején 40 000 ghánai vett részt a harcokban a brit hadseregben.

1947-ben Kwame Nkrumah harcot indított a függetlenség elnyerésére. Ő az Amerikai Egyesült Államokban járt egyetemre, ahol megismerkedett a pánafrikai eszmékkel. Valójában nem csupán Aranypart függetlenségére törekedett, hanem olyan egységes Afrikáról álmodott, amely képes ellenállni a neokolonialista törekvéseknek. Szándéka szerint ebben az Afrikában a következő elvek érvényesültek volna: szabadság és igazság, egyenlőség és ingyenes oktatás mindenkinek, tekintet nélkül a gyerekek nemzetiségére vagy vallására.

A függetlenséget 1957. március 6-án vívta ki Ghána, első elnöke Nkrumah lett. Ekkor Aranyparthoz csatolták Brit Togót is. A fiatal ország gyors iparosításba kezdett a szocialista tervgazdálkodásra emlékeztető módon. Az 1960-as évekre Afrika egyik legjobban iparosodott, legfejlettebb országává küzdötte fel magát.

1966-ban Nkrumah hatalmát katonai puccs számolta fel, bizonyos vélemények szerint a CIA állt a háttérben. Sorozatos katonai puccsok következtek. A katonák azonban korruptak voltak, képtelennek bizonyultak az ország irányítására, és Ghána hanyatlani kezdett. 1981-ben Jerry John Rawlings repülőhadnagy megdöntötte a hivatalban lévő juntát és megpróbálta demokratizálni Ghánát.

Az átmeneti gyors fejlődést hanyatlás követte a kakaó árának csökkenése és a kőolaj drágulása miatt. A gazdasági hanyatlást és a fizetési mérleg súlyos hiányát politikai válságok tetézték. Az ország gazdasága összeomlott, az 1980-as évek végére gyakorivá váltak az éhínségek. A stabilizációs program kidolgozásához és bevezetéséhez a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank adott irányelveket. A gazdasági egyensúly helyreállt, de ennek áraként elmélyültek a társadalmi feszültségek, növekedtek a környezeti károk.

1992 óta az ország demokratikus köztársaság.

2020-ban az egykori Brit Togo Nyugat-Togo néven függetlennek kiáltotta ki magát; azóta tart Ghána keleti részén a Nyugat-togói felkelés.^[17]

A népesség eloszlása egyenlőtlen: a partvidék viszonylag sűrűn lakott, a mezőgazdaság és kereskedelem jelenti a megélhetést. Az északi rész a mostoha természeti feltételek okán ritkán lakott.

Az országban jellemzően nagycsaládosok élnek, a rokonok segítik egymást. A városokban él a lakosság közel fele.

A lakosság nagyon sokszínű, csakúgy mint egész Afrikában. Sokféle etnikai csoport él az országban, szinte mindannyian sötét bőrű szudáni népcsoportok. Legnépesebb etnikum az akan 44%-kal, őket követik a moszik, a szomszédos Burkina Faso legnépesebb etnikuma 16%-os aránnyal. Nem sokkal kevesebben vannak az ewék 13%-kal. A ga-adaigme törzsek 8%-ot tesznek ki. Több országban is elterjedt szudáni népcsoport a gurmák és a jorubák, előbbiek 3, utóbbiak már csak 0,6%-át adják a népességnek. Ezenkívül még számtalan kisebb szudáni fekete népcsoport él az országban. Ők a csekély számú európai (brit) származású lakossal együtt 15%-át teszik ki a népességnek.^[18]

Ghana egy soknyelvű ország, ahol mintegy nyolcvan nyelvet beszélnek.^[19] Ezek közül a gyarmati korszakból örökölt angol a hivatalos nyelv és 2019 óta a francia is azon az úton van, hogy második hivatalos nyelv legyen.^[20][21] Az őshonos nyelvek közül az akan a legszélesebb körben beszélt nyelv.^[22]

2000

A 2000-ben végzett népszámlálás adatai szerint a lakosság:^[23]

• 68,8%-a keresztény (24,1% pünkösdi/karizmatikus, 18,6% protestáns, 15,1% katolikus, a maradék egyéb),
• 15,9%-a muszlim,
• 8,5%-a törzsi vallású,
• 0,7% egyéb és 6,1% nem válaszolt.

2021

A 2021-es népszámlálás alapján:^[5]

• 71,3 % keresztény (31,6% pünkösdi-karizmatikus, 17,4% protestáns, 10% katolikus, 12,3 egyéb keresztény)
• 19,9 % muszlim,
• 7,7 % hagyományos vallású vagy egyéb,
• 1,1% nem vallásos.

A keresztények aránya városokban kicsit magasabb (közel 75%), mint vidéken (67%),^[5] míg a hagyományos vallásúaké vidéken magasabb, az iszlám követői minimális eltérést mutatnak.^[5]

Az emberek nagyon vallásosak, úgy gondolják, aki nem hívő, azt könnyen baj érheti.

Államforma: elnöki köztársaság. 1957. március 6-án Ghána elérte a függetlenségét, ez volt az első afrikai ország, amely a gyarmati országok közül szabad lett. Azóta különböző demokratikus és diktatórikus kormányok kerültek hatalomra. 1993. január 7. óta elnöki köztársaság a Nemzetközösségen belül. A parlament egykamarás, amelyben 230 képviselő foglal helyet. A többpártrendszerű országban jelenleg az Nemzeti Demokratikus Kongresszus (NDC) 114 képviselővel vesz részt, az ellenzéki Új Hazafi Párt (NPP) 107 helyet tud magáénak, a Népi Nemzeti Kongresszus (PNC) 2, a Népi Konvent Párt (CPP) 1 helyet szerzett és 4 független képviselő került be a 228 fős parlamentbe.^[24]

A parlament és az elnök is 4 évre kap bizalmat a szavazóktól. A legutóbbi választás 2008 decemberében volt, ahol John Evans Atta Mills győzött. Az alkotmány garantálja a lakosságnak, hogy szabadon éljen és magántulajdonnal rendelkezzen.

Az országban 10 régió van.

Az ország Amerika-barát. Ghána Nyugat-Afrikában a legstabilabb ország. Az ország több humanitárius és katonai bevetésen vesz részt. Az ENSZ megbízásából Libanonban, Koszovóban, Elefántcsontparton, Burundiban és Szudánban (Darfur) is állomásoztat katonákat.

Ghána tagja az ENSZ-nek, az Afrikai Uniónak, a Nemzetközösségnek, a Nyugat-afrikai Gazdasági Közösségnek (ECOWAS), a Nemzetközi Valutaalapnak (IWP), a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO).

Az ENSZ főtitkára 1997 és 2006 között a ghánai Kofi Annan volt. Érdekesség, hogy a Magyarországgal szomszédos Szlovénia egyik városának, Pirannak polgármestere, Peter Bossman is ghánai születésű.^[26][27]

Japánból, az Egyesült Államokból és Európából Ghánába szállított elektronikai hulladék kérdése felveti a környezeti igazságosság^[28] kérdését, Ghánának komoly környezeti problémái (talaj, víz, levegő szennyeződés) adódnak a más kontinensekről odaszállított hulladék miatt.^[29] Több ezer ember dolgozik az illegális hulladékiparban, akik az alábbi egészségügyi kockázatoknak vannak kitéve: meddőség, vetélés, daganatos megbetegedések, hormonális betegségek és születési rendellenességek.^[30]

Ghána piacalapú gazdasággal rendelkezik, és viszonylag kevés politikai akadálya van a kereskedelemnek és a beruházásoknak a régió más országaival összehasonlítva. Jó természeti erőforrásokkal rendelkezik és a gazdaságát megerősítette a negyed évszázad viszonylag jó gazdálkodása, a versenyképes üzleti környezet és a szegénységi szint tartós csökkenése.^[31] A 2010-es években viszont elszenvedte a laza költségvetési politika, a magas költségvetési és folyó fizetési mérleg hiány, valamint a leértékelődő valuta következményeit.^[31]

A mezőgazdaság a 2010-es években a GDP mintegy 20% -át teszi ki, és a munkaerő több mint felét foglalkoztatja. Az arany, az olaj és a kakaó exportja, valamint az egyéni átutalások a deviza fő forrásai. A ghánai születőben lévő olajipar bővülése fellendítette a gazdasági növekedést, de az olajárak 2015 óta bekövetkezett csökkenése felére csökkentette az olajbevételét.^[31]

Az ország bruttó nemzeti összterméke (GDP) a Világbank várakozásai szerint 8,3%-kal nőhet 2018-ban, ezzel a növekedési ütemmel az adott évben a világ leggyorsabban fejlődő gazdasága lehet.^[32]

A kakaót a sűrűn lakott Ashanti-küszöbön termesztik monokultúraszerűen. A kisparaszti birtokok sok idénymunkást foglalkoztatnak. Az ország évtizedeken át a világ vezető kakaótermesztője volt, de az elterjedő vírusfertőzés, illetve a talaj kimerülése miatt csökkent a termelés, ma már csak a második, de a cikk még így is a kivitel 1/3-át képviseli.

Az ország középső és északi részén a lakosság naturálgazdálkodást folytat. A kisparcellás művelés a munkaképes korú lakosság mintegy 85%-át foglalkoztatja. Az ország nem képes önellátására, gabonából, rizsből behozatalra szorul. A csapadékosabb területeken őshonos esőerdőt folyamatosan irtják, bár a feldolgozatlan farönkök exportját a kormány 1995-ben betiltotta. [1]

Nemzetközileg is jelentős mennyiségű aranyat, mangánércet és ipari gyémántot termelnek ki. A nagy mennyiségű, de még szerény kitermelésű bauxit a jövőben növelheti az ország bevételeit. 2007-ben felfedeztek egy tengeri olajmezőt, ami becslések szerint 3 milliárd hordó kőolajat rejt. Az olaj kitermelése 2010 végén kezdődött, ez adja az ország kivitelének 9%-át.^[33]

Fontosabb ipari ágazatai közé tartozik a faipar, az élelmiszeripar és a textilipar. A villamos energia nagy része a Volta folyón épült vízerőműből származik, mely 1965-ben készült el. (Az Akosombónál felépített gát felduzzasztotta a folyó vízét, és így egy 520 km hosszú, 8500 km²-es tó keletkezett, a tó feltöltődése miatt a területről körülbelül 80 000 embert kellett kitelepíteni). 1991 és 1999 között a 300 állami vállalat több mint 2/3-át privatizálták.

Az ipar legnagyobb része a déli tengerparton, és a fővárosban, Accrában tömörül.

A fő tengeri kikötő Temában található, 30 km-re keletre a fővárostól. Tema mélyvizű kikötője 1962-ben készült el. A városban összpontosul a gyáripar (alumíniumkohó, kőolaj-finomító, acélmű, cementgyár, halkonzerv- és csokoládégyár, textilipar).

A nyugaton található másik nagy kikötőváros, Sekondi-Takoradi bonyolítja le a faipari áruk és bányakincsek kereskedelmét, ipara is főként ezekhez a cikkekhez kötődik (fűrésztelepek, furnérgyárak). Takorai az új olajbányászat központja is, mivel a mélytengeri olajlelőhelyek Takoradiból érhetők el legegyszerűbben.

Az általános forgalmi adót 1998-ban vezették be, amelynek egységes mértéke 2000 óta 12,5%

Főbb áruk ^[31]:

• Exporttermékek: arany, kakaó, nyersolaj, mangán, kesudió
• Importtermékek: közszükségleti cikkek, fémcsövek, hajók, autók, finomított kőolaj, rizs

Főbb kereskedelmi partnerek 2019-ben ^[31]:

• Export:   Svájc 23%,   India 17%,   Kína 12%, Egyesült Arab Emírségek 8%, Dél -Afrika 8%
• Import:   Kína 24%,   Nigéria 22%, Egyesült Államok 5%

Az utak hossza 35 000 km, ebből 11 000 km aszfaltozott. A legfontosabb útvonalak a tengerparton futnak, és észak Ghánát, Togót, valamint Malit kötik össze a tengeri kikötőkkel. Egy európai szintű rövid autópálya található Accra és Tema között.

Az utakon főleg személygépkocsik és trotrók (=kisbuszok) közlekednek. Északon az emberek főleg kerékpárral járnak. Az utak túlterheltek és a levegő elég szennyezett, mivel a járművek elavultak.

A fő tömegközlekedési eszköz a trotro, amely egy 12–35 fős kisbusz. Az országban nincsenek buszmegállók, vagy csak kevés. Ha valaki le- vagy fel akar szállni, az jelez a buszsofőrnek.

A Kotoka International Airport Accrában a nemzetközi repülőtér, amelyet nemrégiben modernizáltak. Az országba menetrendszerű járatokat indít a Lufthansa, KLM, British Airways, Delta Airlines, Emirates, Egypt Air, Ethiopian Airline, South African Airways és Alitalia.

Az ország alábbi városaiban van belföldi reptér:

Tema és Sekondi-Takoradi a két nagy tengeri kikötő. 2002-ben felújították Tema kikötőjét, és modern terminálokat építettek.

A Volta-tavon árut és személyeket is szállítanak. A főbb kikötők a tó partján: Kpandu, Kete Krachi, Yeji és Yapei.

A gyarmati időkben kezdődött el a vasút építése, amelyen nyersanyagokat és árukat szállítottak. Az első vonalat 1907-ben kezdték el építeni Sekondi és Tarkwa között. Mára a vasúti áruszállítás gyakorlatilag megszűnt, a vasúti pályák felújításra szorulnak, illetve új vonalak építésére lenne szükség.

Ghána legtöbb városa délen van, nagy részük a tengerparton. Bőség és nyomor egyaránt jelen van itt. Megtalálhatók a gyarmati múlt emlékei, a kétemeletes házak, elöl-hátul tágas verandákkal, amelyeket magas fa- vagy kőoszlopok támasztanak meg.

Északon a falusi lakosság főleg kerek, lapos vagy kúpos tetejű, sárból, gallyakból vagy más helyben található anyagból készült kunyhókban lakik. Egy-egy nagyobb család kunyhói kerítéssel vagy fallal körülkerített udvaron körben helyezkednek el. Az udvarban baromfit tartanak, itt raktározzák el a terményeket és pányvázzák ki éjszakára a nagyobb állatokat. Az ősök tisztelete ma is élő szokás és különböző szertartásokon emlékeznek meg a halottak szelleméről.

Minden ghánai városban - kicsiben és nagyban - van piacnap. Ezen a vidám és zajos eseményen az üzlet és a szórakozás keveredik. A nagyobb városok piacán szinte minden kapható: zöldség és szerelmi bájital, valamint a bennszülött hiedelmekre alapozott népszokások szerint készített bonyolult gyógyító szerek. A piacot a testes piaci mamák, azaz kofák uralják, akiknek üzleti fortélyai a maguk nemében egyedülállóak, politikai tájékozottságuk pedig helyi, regionális, néha országos ügyekben rendkívül figyelemre méltó.^[34]

A függetlenség óta folyamatosan bővül a képzés, csökken az analfabéták száma. Az állami büdzséből 1994 és 2004 között 22% volt a képzésre fordított pénzösszeg aránya.

A 6 éves gyerek már iskolaköteles és ennek a minimuma 9 év.

A 2007-es oktatási reform bevezetése után a 4 éves gyerekeknek 2 évig óvodába, majd 6 éves kortól 6 évig általános iskolába, utána 3 évig Junior High School-ba kell járniuk, azután Senior High School-ban tanulnak 3 évet, ezután írják az érettségit (West African Senior Secondary Certificate Examination - WASSCE). Alternatívan lehet technikai iskolát végezni, ahol szakmunkás bizonyítványt kapnak a diákok.

Az országban 6 állami egyetem működik és számtalan magánegyetemet alapítottak.

Az UNESCO az emberiség közös kulturális örökségéhez tartozónak tekinti:

• Erődítmények és várak az Accrai, a Közép és a Nyugati Régióban (1979) - Ghánában páratlan sűrűségben maradtak fenn a rabszolga-kereskedelem emlékei. A kereskedelem biztosítására 1482 és 1786 között számos erődöt és várat épített egész sor európai ország. Ezeket sohasem építették át, így Ghánában jól lehet tanulmányozni a kora újkori európai erődépítészetet.
• Az asantik hagyományos építményei (1980) - A rabszolgavadászatot nem európaiak, hanem afrikai emberek végezték, és ők hajtották a zsákmányukat a tengerpartra. E tevékenység katonailag erős, jól szervezett államokat kívánt. Ezen államok egyike volt az asantiké. Az asantik nem csak erős hadsereget állítottak fel, hanem egyedi, fejlett kulturájuk volt.

• Építészet
• Képzőművészetek
• Irodalom: Ghánai költők, írók listája
• Filmművészet

A hagyományos ghánai zene alaphangszere a dob. A nagy ünnepeken a falubeliek a piactéren ünnepelnek. Többfajta táncot táncolnak ekkor, amit dobbal kísérnek: Bosoe, Adowa, Agbadza, Taka, Kpanlogo. Északon a fuvola kedvelt hangszer.

A dobból többféle változat is létezik, de a legismertebb a donno-dob, amelynek mindkét oldalán van bőr, tehát mindkét oldalán tudnak játszani. További dobok: kpanlogo, djembe, conga, kete, etwiay és atumpan.

Ghánai konyha elég színes. A húsfélékben a marha, bárány, szárnyasok, kecske szerepel főleg, de vadhús is könnyen az asztalra kerül. Disznóhúst sokan vallási okokból nem fogyasztanak. A Guineai-öbölben és a folyók mentén halászat folyik.

A halat és a húsokat főleg rizzsel, kukoricával, kölessel, maniokával, yammal, taróval és édes krumplival fogyasztják el.

A kenyeret az asszonyok készítik el otthon. 3 fő kenyérfajta van: Sugar-Bread (édes, kalácsszerű, nagyobb cipó), Tea-Bread és Butter-Bread (nem cukrosak).

A tejtermékek elég drágák, így kevés tejet és sajtot esznek. Friss tejet és vajat is inkább importálnak.

A fő zöldségek: hagyma, paradicsom, sárgarépa, káposzta, zöldpaprika, bab, zöldbab, uborka, avokádó, padlizsán, spenót, okra, csilipaprika.

A ghánaiak 2 fő étkezést tartanak hagyományosan: délelőtt és este esznek.

Hagyományos ghánai ételek: Jollofrice (rizses hús), pörkölt, pálma leves, mogyoró leves, kelewele, banku, kenkey, gari és fufu.

Az országban a nemzeti sport a labdarúgás, 1957-ben alapították meg a Ghánai Futball Szövetséget (Ghana Football Association - GFA). 2006-ban vettek részt első ízben a világbajnokságon. A labdarúgó-válogatott eddig 4 alkalommal nyerte meg az Afrikai Nemzetek Kupáját (1963, 1965, 1978, 1982).

• Lásd még: Ghánai labdarúgó-válogatott

Ghána 2004-ben az olimpián 31 sportolóval vett részt, azonban nem tudtak érmet szerezni. Eddigi eredményeik az olimpiákon: 1 ezüst és 3 bronz. A legeredményesebb sportág az ökölvívás. A labdarúgó-válogatottjuk bronzérmes lett az 1992. évi nyári olimpiai játékokon.

• Bővebben: Ghána az olimpiai játékokon

A 16. században a Guineai-öböl partvidékén egymás után épültek a rabszolgák fogva-tartására szolgáló erődök. A 19. századra már átlagosan 6 kilométerenként összesen 76 erőd sorakozott az Aranypart mentén. Az erődítmények egy része épségben fennmaradt, ezek ma Ghána nemzeti örökségei, a világörökség részei. Az ország belsejében fekvő Kumasi a 18. században virágzó Asanti Királyság fővárosa ma is őrzi a királyság hagyományát. Kumasi asanti épületei szintén a világörökség részei. Ghána településein az év szinte minden hónapjára esik valamilyen fesztivál. A papok, a törzsfők, a halászok, a vadászok megtartják színes maszkos, zenével és tánccal kísért ünnepségeiket.^[48] További látnivalók Accra és a piacai, egyes tengerparti részek és halászfalvak, a vízesések és a nemzeti parkok.

Javasolt oltások Ghánába utazóknak:

• Hastífusz
• Hepatitis A (nagy a fertőzésveszély)
• Hepatitis B (nagy a fertőzésveszély)

Malária ellen tabletta van. (Nagy a kockázata a fertőzésnek).

Javasolt oltások bizonyos területekre utazóknak:

• Járványos agyhártyagyulladás
• Kolera
• Veszettség

Kötelező oltás, nemzetközi oltási igazolvány szükséges:

• Sárgaláz

Ghánában meglehetősen nagy a sajtószabadság. A rádió, TV és a sajtó különös megszorítások nélkül működhetik, talán a legszabadabban a kontinensen [2].

Megjelenő újságok:

A Ghanaian Times, a Daily Graphic és a Mirror kormányzati országos újságok.

A televíziózás Ghánában a legkedveltebb időtöltés. Az állami televíziócsatorna mellett az országban több csatorna is működik: Ghana Broadcasting Corporation (GBC).

Magántelevíziók: Metro TV, TV3, TV Africa, Private TV channel, Crystal TV (Kumasi), Multichoice (fizetős műholdas tv-csatornák)

Kábeltelevíziók: (MNET Cable, TV channel, V-NET Cable TV channel, Fantazia Cable TV channel, DSTV, Cable Gold).

29 rádió FM adó működik Accrában, 17 Kumasiban (a második legnépesebb város) és tíznél több elszórtan az országban. 2 országos adó van: GBC 1 és GBC 2.

• Január 1.: újév
• Március 6.: a függetlenség napja
• Május 1.: a munka ünnepe
• Nagy péntek
• Húsvét hétfő
• Május 25.: Afrika egységének napja
• Július 1.: a köztársaság napja
• December első pénteke: a farmerek napja
• December 25–26.: karácsony
• December 31.: a forradalom napja
• Id al-Adha: áldozati ünnep
• Id al-Fitr: a böjt megtörésének ünnepe (a Ramadán záró napja)

A két utolsó ünnepnap muzulmán ünnep. A holdnaptár miatt csúszó ünnepek, nincs előre rögzített időpontjuk, mint a karácsonynak.

• Midi Világatlasz, Nyír-Karta és Topográf Kiadó, 2003, ISBN 963-9516-63-5
• ↑ Vojnits András: A Kamerun-hegy árnyékában. In: Vojnits András, 2000: Afrika. Kossuth Kiadó, Budapest. p. 98. ISBN 963 09 41 48 1

• Ghanaweb.com
• A ghánai Választási Bizottság Honlapja Archiválva 2011. január 12-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Datenmaterial
• művészet
• országinformációk
• hivatalos oldal Archiválva 2007. május 8-i dátummal a Wayback Machine-ben
• a parlament oldala
• A bíróság oldala Archiválva 2008. április 16-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Adatok a világról -- Ghána Archiválva 2020. augusztus 30-i dátummal a Wayback Machine-ben
• BBC Országprofil: Ghána
• Az amerikai Kongresszusi Könyvtár anyaga Ghánáról
• Francz Norbert: Az alkotmányos dekolonizáció példája: Ghána függetlenedése (Pécs: PTE BTK) 2013.
• Francz Norbert: A független Ghána első évtizede (Budapest: ELTE BTK) 2016.