Nelson Piquet

brazil autóversenyző, Formula–1-es pilóta
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 4. 1 változtatás vár ellenőrzésre.

Nelson Piquet Souto Maior (Rio de Janeiro, 1952. augusztus 17. –) brazil autóversenyző, háromszoros Formula–1-es világbajnok. Fia, Nelson Angelo Piquet szintén autóversenyző, 2007-ben a Renault Formula–1-es csapat tesztpilótája, 2008-tól 2009-ig pedig a Renault versenyzője volt Fernando Alonso mellett.

Nelson Piquet
2013-ban
2013-ban
Életrajzi adatai
Született1952. augusztus 17. (72 éves)
Rio de Janeiro
Nemzetiségebrazil brazil
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei19781991
CsapataEnsign, McLaren, Brabham, Williams, Lotus, Benetton
Nagydíjak száma203
Világbajnoki címek3 (1981, 1983, 1987)
Győzelmek23
Dobogós helyezések60
Első rajtkockák24
Leggyorsabb körök23
Első nagydíjNémetország 1978-as német nagydíj
Első győzelemUSA 1980-as nyugat-amerikai nagydíj
Legutolsó győzelemKanada 1991-es kanadai nagydíj
Legutolsó nagydíjAusztrália 1991-es ausztrál nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Nelson Piquet témájú médiaállományokat.

Gyermekkora és családja

szerkesztés

Nelson egy meglehetősen gazdag családban született, apja a brazil egészségügy-miniszter volt az 1960-as évek elején João Goulart kormányában. 14 éves korától kezdve kezdett el gokartozni, majd a brazil bajnokság A osztályában versenyzett. 1971-ben és 1972-ig megnyerte a brazil gokart bajnokságot. Nevét ekkoriban Piket-ként használta, mert a többiek előtt titokban akarta tartani francia származását. 1976-ban megnyerte a Forma-Super-V Paulista Bajnokságot, majd a Forma-Super-V Brazil Bajnokságot. Édesapja helyett a tehetségére felfigyelő Prado család támogatta. 1978-ban Angliába ment, hogy részt vegyen a brit Forma-3-as bajnokságban. Nelson az első évben megnyerte, és egymás után hét versenyt nyert meg.

A Formula–1-ben

szerkesztés

A kezdetek

szerkesztés

Képességeire több Formula–1-es csapatvezető is felfigyelt, még ez évben Silverstone-ban tesztelt egy McLarent, majd az 1978-as német nagydíjon debütált a Formula–1-be az Ensign csapattal. Az Ensign-nal csak egy versenyen vett részt, a következő három versenyen egy McLarennel versenyzett. Bár pontot nem szerzett, de jó benyomást tett Bernie Ecclestone-ra, a Brabham csapat akkori vezetőjére, aki egy három évre szóló szerződést ajánlott fel neki.

Brabham (1978–1985)

szerkesztés

Piquet aláírta, így a szezon utolsó versenyén, Kanadában már a Brabham-Alfa Romeóban ült. Csapattársa a tapasztalt Niki Lauda volt, akitől sokat tanulhatott, míg Lauda 1979-ben visszavonult. Az 1979-es esztendőben a Brabham csapat Alfa Romeo motorral kezdett, majd Fordra váltott. Piquet-t a szezon során szinte folyton technikai problémák sújtották, ahogy csapattársát is. Első pontjait a holland nagydíjon szerezte egy negyedik hellyel. 1979 végén Piquet 3 ponttal a 15. helyen végzett. Lauda első visszavonulása után (1982-ben tért vissza a McLarennel) Ricardo Zunino lett a csapattársa, aki jóval rosszabb eredményeket ért el nála, egyetlen pontot sem szerzett. 1980 igen jó évnek bizonyult Piquet számára, az első futamon második lett, megszerezve első dobogós helyezését evvel, Long Beach-en első futamgyőzelmét ünnepelhette. Emellett győzött még a Holland és az azt követő olasz nagydíjon is. 54 ponttal a második lett az 1980-as esztendőben Alan Jones mögött.

 
Piquet az 1981-es monacói nagydíjon

1981-ben az argentin Carlos Reutemann és Alan Jones volt (Williams-Ford) Piquet legnagyobb ellenfele. Az év végén összesen három futamgyőzelemmel, és 50 ponttal meg tudta előzni a két Williamset, Reutemann előtt egy, Jones előtt négy ponttal. Ezt részben a két Williams-pilóta rossz viszonyának is köszönhette, mert nem voltak hajlandóak együttműködni. Emerson Fittipaldi után ő lett Brazília második Formula–1-es világbajnoka. Csapattársa, a mexikói Héctor Rebaque 11 ponttal csak a kilencedik lett.

1982-ben a Brabham BMW turbómotorra váltott. bár néhány versenyen visszatért a Ford-Cosworth-höz. Piquet új csapattársa az olasz Riccardo Patrese lett. Gyenge szezonjában első pontjait Zolderben, a belga nagydíjon szerezte, melynek időmérőjén meghalt a Ferraris barátja, Gilles Villeneuve. Montrealben szerezte egyetlen győzelmét az évben. A hockenheimi német nagydíjon vezette a versenyt, amikor a lekörözésnél a Eliseo Salazar nem engedte el és emiatt összeütköztek. Piquet az eset után kipattant autójából és ököllel, lábbal ütötte Salazart. Néhány évvel az eset után megtudta, hogy a motor a versenyen nem sokkal a baleset után tönkrement volna. Összesen 20 ponttal a tizenegyedik helyen végzett, míg Patrese 21 pontot gyűjtött. 1982 világbajnoka Keke Rosberg lett, miután a világbajnoki pontversenyt addig vezető Didier Pironi a német nagydíjon megsérült, és nem tudott már részt venni az utolsó öt futamon.

Az 1983-as Formula–1 világbajnokság-ban jobbnak bizonyult a BMW turbómotor, az évadnyitó, hazai brazil nagydíjat azonnal meg is nyerte. Ezután több dobogós helyezést gyűjtött, majd a szezon vége felé az olasz és az európai nagydíjat is megnyerte. 1983-as világbajnoki cím nagy esélyese Piquet mellett a Renault-s Alain Prost volt, aki végül néhány ponttal maradt el a braziltól. Ez volt a Formula–1 történetének első turbómotorral szerzett világbajnoki címe.

 
Az 1984-es amerikai nagydíjon

1984-ben már a McLaren is turbó motort használt (Porsche), és az évet egyértelműen uralta Niki Laudával és Alain Prosttal. A Brabhamnél Piquet új csapattársat kapott az olasz Teo Fabi személyében (szóba került az akkor debütálásra készülő Ayrton Senna szerződtetése is, de Piquet a szponzor Parmalattal való kapcsolatait is kihasználva ezt megakadályozta). A csapat legnagyobb problémáját a megbízhatatlanság jelentette ebben az évben. Kilenc pole-pozícióból két versenyt tudott megnyerni a már leszállóágban lévő Brabhammel, amelyeken kívül csak két dobogós helyezése volt. A sok műszaki hiba miatt sok versenyen kiesett. Az év végén Nelson 29 ponttal csak az ötödik helyen végzett, csapattársa, Fabi pedig 11 ponttal a tizenegyedik lett.

 
A német nagydíjon, 1985-ben

Az 1985-ös szezon hasonlóan alakult. Ebben az évben két csapattárs váltotta egymást Nelson mellett: a monacói nagydíjig a francia François Hesnault, utána pedig a svájci Marc Surer. 1985-ben Nelson már csak egy győzelmet tudhatott magáénak. Franciaországi győzelme mellett az olasz nagydíjon lett második, valamint még néhány versenyen szerzett pontot. 1985-ben nyolcadik helyen végzett a világbajnokságban 21 ponttal. 1985-ben is a McLaren dominált a leginkább, Alain Prost megszerezte első világbajnoki címét.

Williams (1986–1987)

szerkesztés
 
Piquet 1986-os Williamse

Az 1983-as világbajnoki cím elnyerése után a Brabham egyre gyengébb lett és már soha többé nem lett olyan erős csapat, mint régebben volt. Nelson ezért elfogadta a Williams-Honda ajánlatát, amelynél 1987 végéig maradt. Az új csapattársa az akkor igen sikeres Nigel Mansell lett. A Williams 1986-ban valószínűleg a mezőny legjobb autóit tudhatta magáénak, de mégsem sikerült a világbajnoki cím elnyerése, Mansell és Piquet is körülbelül ugyanannyi ponttal rendelkezett a szezon során és a csapat nem tudta eldönteni, melyiküket támogassa a világbajnoki cím elnyerésében. Frank Williams, a csapat alapítója és vezetője az év elején egyik munkatársával, Peter Windsorral egy Paul Ricard-i tesztelésről tartott hazafelé bérelt autójával, amikor elkövetett egy hibát a volánnál, az autó többször egymás után megpördült és fejjel lefelé landolt a mezőn. Windsor karcolásokkal megúszta az esetet, de Frank Williams gerincsérülései miatt nyaktól lefelé megbénult. A csapat vezetését Frank Williams távollétében, Patrick Head vette át. Az ausztrál nagydíjon utóbb kiderült a Goodyear szakemberei elszámították magukat és a gumik nem bírták ki a teljes versenytávot. Ezeket használta a McLaren és a Williams is. A verseny elején Prostnak gumiprobléma miatt ki kellett állnia a boxba, amivel több pozíciót vesztett. Mansell, aki Piquet és Prost mögött a harmadik helyen állt, 300 km/h-s sebességnél kidurrant a gumija és kiesett. Maradt a vezető Piquet és Prost. Nelsont is utolérte a gumiprobléma. Defekt fenyegette és nem kockáztatott, inkább kiment kereket cserélni. Ezzel Prost vehette át a vezetést és megnyerte a versenyt valamint ezzel a világbajnokságot is. Nelson 4, Mansell 5, és az az évi világbajnok Alain Prost 4 futamgyőzelmet aratott. Az év végén a 72 pontos Prost mögött Mansell második lett 70, Piquet a harmadik lett 69 ponttal.

 
Piquet 1987-es Williamse

Ennek ellenére 1987-ben sem lett szorosabb az együttműködés Nelson és Nigel között, sőt egyre nagyobbak lettek az ellentétek. A Williams-Honda azonban ekkorra már annyira domináns volt, hogy még a belső harcok sem tudták elvenni a világbajnoki címet. Imolában az edzésen Nelson hatalmasat bukott a Tamburello-kanyarban és agyrázkódást kapott, ezért nem indulhatott a másnapi versenyen. Két versennyel a szezon vége előtt már csak Piquet-nek és Mansellnek volt matematikai esélye a világbajnoki címre. Suzukában először rendeztek versenyt abban az évben, így csütörtökre is beiktattak egy szabadedzést, hogy a versenyzők ismerkedhessenek a pályával. Mansell autójának a hátulja több, mint 200 km/h-s sebességnél kitört és a brit nagyot bukott. Olyan szerencsétlenül csapódott a gumifalba, hogy súlyos gerincsérülést szenvedett. Ezzel véget ért számára az 1987-es világbajnokság és Nelson ezzel gyakorlatilag megnyerte a világbajnokságot. Az utolsó két versenyen nem szerzett pontot, de így is 73 ponttal, míg Mansellnek 61 volt, megnyerte az 1987-es egyéni címet. Három világbajnoki címet Nelsonon kívül addig addig csak Juan Manuel Fangio (5), Jack Brabham (3), Jackie Stewart (3) és Niki Lauda (3) nyert. Ezek után két évre a Lotushoz szerződött.

Lotus (1988–1989)

szerkesztés
 
A Lotus 100T, amelyet a csapat 1988-ban használt (Nakadzsima autója)
 
Piquet a Lotusszal Mansell előtt 1988-ban, Kanadában

1988-ban Nelson egyetlen futamot sem nyert, de tulajdonképpen jól döntött, hiszen a Williams csapat (Judd motorral) még rosszabbul szerepelt. Az évet teljes mértékben a McLaren dominálta (Sennával és Prosttal), és egyedül az olasz nagydíjat nyerte más (Gerhard Berger egy Ferrariban). Piquet csapattársa Nakadzsima Szatoru lett. Nelson a Lotus-Hondával harmadik lett az első két nagydíjon, ezután azonban csak néhány pontszerző helyet ért el, majd az utolsó ausztrál nagydíjon harmadik lett. Csapattársa egy pontot szerzett.

Az 1989-es év még rosszabbul alakult. A Lotus a gyenge és megbízhatatlan Judd motorra volt kénytelen váltani és ez meg is látszott a teljesítményen: Összesen hat futamon szerzett pontot egyetlen dobogós helyezés nélkül. Összesen 12 pontot szerzett az év során. Csapattársa, Nakadzsima 3 ponttal zárt. Szezonja mélypontját a belga nagydíj jelentette, amelyre még kvalifikálni sem tudta magát. Szerződését Nelson ilyen körülmények között nem kívánta meghosszabbítani, ehelyett elfogadta a Benetton-Ford ajánlatát a következő évre. Míg a Lotus már egy leszállóágban lévő csapat volt, addig a Benetton stabil és rendszeres pontszerzésre képes csapatnak ígérkezett. Új csapattársa a Benettonnál az olasz Alessandro Nannini lett.

Benetton (1990–1991)

szerkesztés
 
A Benetton 1991-es modellje, a B191

1990-ben Piquet szinte minden futamon pontot szerzett. A szezonban mindössze két futamon esett ki az igen megbízható B190-nel. Emellett egyszer lett harmadik és második. Az utolsó két futamot pedig megnyerte. Ezen a két futamon Nannini helyett már Roberto Moreno volt Piquet csapattársa, aki a japán nagydíjon második lett, a Benetton első kettős győzelmét megszerezve ezzel. Nannini helikopterbaleset miatt kénytelen volt befejezni Formula–1-es pályafutását. Nelson végül a harmadik helyen végzett a világbajnokságban Senna és Prost mögött 43 ponttal. A Benetton szintén harmadik lett a konstruktőrök között.

1991-ben is a Benettonnál folytatta. Utolsó Formula–1-es szezonja nem sikerült olyan jól, mint az előző, Kanadában szerezte utolsó, és egyetlen 1991-es futamgyőzelmét. Emellett két versenyen lett harmadik. Monzában új csapattársat kapott az újonc, későbbi hétszeres világbajnok Michael Schumacher személyében, aki a belga nagydíjon debütált a Jordan-Ford színeiben és szerződése körüli hosszas viták után került a Benettonhoz az olasz nagydíjtól. Ez volt Piquet 200. futama, melyen a háromszoros világbajnok a nyolcadik rajtkockából indult, míg mindössze második Formula–1-es hétvégéjén részt vevő csapattársa a hetedikből. A versenyen Piquet hatodik Schumacher ötödik lett. Az együtt eltöltött öt versenyből Piquet mindössze egyszer tudta időmérő edzésen megverni újonc csapattársát (Adelaide) és egyszer versenyen - amennyiben mindketten célba értek (Estoril). Talán ez is közrejátszott abban, hogy az év végén 204 verseny, 3 világbajnoki cím, 23 futamgyőzelem és 485,5 pont után bejelentette visszavonulását a Formula–1-től.

A Formula–1 után

szerkesztés
 
Nelsinho Piquet a Renault-val 2008-ban

Formula–1-es karrierje után versenyzői pályafutását nem hagyta abba. 1992-ben a Menard Lola Buick csapattal részt vett az indianapolisi 500-as versenyen, ám egy műszaki hiba miatt balesetet szenvedett az edzésen, minek következtében agyrázkódást kapott és a lába is megsérült. 1993-ban újra próbálkozott (ugyanazzal a csapattal), de akkor motorhiba miatt kényszerült kiállni. 1994-ben részt vett a brazíliai 1000 mérföldes túraautó versenyen Interlagosban, ahol Johnny Cecottóval és Ingo Hofmannal a negyedik helyen végzett egy BMW M3 GTR volánjánál. 1995-ben egy BMW 320i-vel indul a Spa-i 24 órás túraautó versenyen, ahol a második helyet szerezte meg A. Busgstalerrel és M. Duezzel. 1996-ban elindult a Le Mans-i 24 órás versenyen Johnny Cecottóval és Danny Sullivennel és a nyolcadik helyen végeztek egy McLaren F1 GTR-rel. Ugyanebben az évben még két GT versenyen vett részt Cecottóval (Curitiba, Rio de Janeiro) - és mindkettőt megnyerték. 1997-ben Brazíliavárosban megnyerte a brazil 1000 mérföldes GT versenyt Cecottóval és Soperrel a McLaren F1 GTR volánjánál. A Le Mans-i 24 órás versenyen is ezzel a géppel indult JJ Lehto és Hans-Joachim Stuck társaságában, ám baleset miatt kiesnek. 1997. július 5-én Rio de Janeiróban elindult egy Formula–3-as versenyen egy Amir Nasr Dallara/Mugen Hondával és a negyedik helyen végzett. Ismét részt vett a Spa-i 24 órás versenyen (BMW 320i) és Joachim Winkelhockkal és Cecottóval a második helyen végeztek. 1998. július 12-én egy Amir Nasr Dallara/Mugen Hondával a tizedik helyen végzett a Rio de Janeiro-i Forma-3-as versenyen. 2000-ben Rodrigo Piquet-vel megnyerte a brazíliai 1000 km-es versenyt Rio de Janeiro-ban egy Amir Nasr Racing/BMW Prototype Super Compact autó volánjánál.

Nelsonnak összesen hat gyermeke született (Geraldo, Nelson jr., Kelly, Laszlo, Julia, Pedro Estácio – a László nevet egy barátjától hallotta, csak később tudta meg, hogy magyar név) négy különböző nőtől, de - többek között - volt afférja a monacói Stéphanie hercegnővel is. Piquet Formula–1-ben eltöltött időszakának végén pár évig "Pilar Rossi" nevű jachtján élt és ma is szívesen hajózik az északkelet-brazíliai vizeken. Szerette a teniszt, a síelést és vízisielést - ameddig indianapolisi balesete miatt ezeket abba nem kellett hagynia. Emellett szereti a futballt és a szambát. Megalapította a Független Motorsport Ligát (LIA), melyet a bürokratikus Brazil Motorsport Konföderáció (CBA) ellenlábasának szán. 1985-ös születésű fia, ifjabbik Nelson Piquet 2002-ben fölényesen nyerte meg a brazil Forma-3-as bajnokságot, majd 2003-ban a brit Forma-3-ban is sikeresen szerepelt. 2008-as és 2009-es szezonban a Formula–1-es Renault csapatának egyik versenyzője volt Fernando Alonso csapattársaként.

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

szerkesztés

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Helyezés Pont
1978 Ensign ARG BRA RSA USW MON BEL ESP SWE FRA GBR GER
Ki
- 0
BS Fabrications AUT
Ki
NED
Ki
ITA
9
USA
Brabham CAN
11
1979 Brabham ARG
Ki
BRA
Ki
RSA
7
USW
8
ESP
Ki
BEL
Ki
MON
Ki
FRA
Ki
GBR
Ki
GER
12
AUT
Ki
NED
4
ITA
Ki
CAN
Ki
USA
Ki
15. 3
1980 Brabham ARG
2
BRA
Ki
RSA
4
USW
1
BEL
Ki
MON
3
FRA
4
GBR
2
GER
4
AUT
5
NED
1
ITA
1
CAN
Ki
USA
Ki
2. 54
1981 Brabham USW
3
BRA
12
ARG
1
SMR
1
BEL
Ki
MON
Ki
ESP
Ki
FRA
3
GBR
Ki
GER
1
AUT
3
NED
2
ITA
6
CAN
5
LVS
5
1. 50
1982 Brabham RSA
Ki
BRA
Kiz
USW
Ki
SMR
BEL
5
MON
Ki
USE
NK
CAN
1
NED
2
GBR
Ki
FRA
Ki
GER
Ki
AUT
Ki
SUI
4
ITA
Ki
LVS
Ki
11. 20
1983 Brabham BRA
1
USW
Ki
FRA
2
SMR
Ki
MON
2
BEL
4
USE
4
CAN
Ki
GBR
2
GER
13
AUT
3
NED
Ki
ITA
1
EUR
1
RSA
3
1. 59
1984 Brabham BRA
Ki
RSA
Ki
BEL
9
SMR
Ki
FRA
Ki
MON
Ki
CAN
1
USE
1
USA
Ki
GBR
7
GER
Ki
AUT
2
NED
Ki
ITA
Ki
EUR
3
POR
6
5. 29
1985 Brabham BRA
Ki
POR
Ki
SMR
8
MON
Ki
CAN
Ki
USE
6
FRA
1
GBR
4
GER
Ki
AUT
Ki
NED
8
ITA
2
BEL
5
EUR
Ki
RSA
Ki
AUS
Ki
8. 21
1986 Williams BRA
1
ESP
Ki
SMR
2
MON
7
BEL
Ki
CAN
3
USE
Ki
FRA
3
GBR
2
GER
1
HUN
1
AUT
Ki
ITA
1
POR
3
MEX
4
AUS
2
3. 69
1987 Williams BRA
2
SMR
Ni
BEL
Ki
MON
2
USE
2
FRA
2
GBR
2
GER
1
HUN
1
AUT
2
ITA
1
POR
3
ESP
4
MEX
2
JPN
15
AUS
Ki
1. 73 (76)
1988 Lotus BRA
3
SMR
3
MON
Ki
MEX
Ki
CAN
4
USE
Ki
FRA
5
GBR
5
GER
Ki
HUN
8
BEL
4
ITA
Ki
POR
Ki
ESP
8
JPN
Ki
AUS
3
6. 22
1989 Lotus BRA
Ki
SMR
Ki
MON
Ki
MEX
11
USA
Ki
CAN
4
FRA
8
GBR
4
GER
5
HUN
6
BEL
Nk
ITA
Ki
POR
Ki
ESP
8
JPN
4
AUS
Ki
8. 12
1990 Benetton USA
4
BRA
6
SMR
5
MON
Kiz
CAN
2
MEX
6
FRA
4
GBR
5
GER
Ki
HUN
3
BEL
5
ITA
7
POR
5
ESP
Ki
JPN
1
AUS
1
3. 43 (44)
1991 Benetton USA
3
BRA
5
SMR
Ki
MON
Ki
CAN
1
MEX
Ki
FRA
8
GBR
5
GER
Ki
HUN
Ki
BEL
3
ITA
6
POR
5
ESP
11
JPN
7
AUS
4
6. 26.5

További információk

szerkesztés