Juan Manuel Fangio
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Juan Manuel Fangio (IPA: [xwan maˈnwel ˈfaŋxjo]; Balcarce, 1911. június 24. – Buenos Aires, 1995. július 17.) legendás argentin autóversenyző, akit szülőhazájában még most is egyszerűen csak Mesternek hívnak. Ő uralta a Formula–1 történetének első évtizedét. A Formula–1 hivatalos weboldala szerint „sokan a legnagyszerűbb versenyzőnek tartják az összes Formula–1-es versenyző közül”. Öt világbajnokságot nyert, négy különböző csapattal – Alfa Romeo, Maserati, Mercedes és Ferrari. Ezt a sorozatot azóta sem ismételték meg. Miután a hosszú ideje fennálló rekordot, az öt világbajnoki címet Michael Schumacher 2003-ban megdöntötte, azt mondta: „Fangio sokkal magasabb szinten van, mint ahogy én most magamat látom. Amit ő csinált, az egyedülálló, és amit mi csináltunk, az is unikum. A kettőt egyáltalán nem lehet összehasonlítani”. Haláláig a legidősebb élő Formula–1-es világbajnok volt, Giuseppe 'Nino' Farina 1966. június 30-án bekövetkezett halála óta.
| Juan Manuel Fangio | |
.jpg) | |
| 1952-ben | |
| Életrajzi adatai | |
| Született | 1911. június 24. Buenos Aires, (Argentína) |
| Elhunyt | 1995. július 17. (84 évesen) Buenos Aires, (Argentína) |
| Nemzetisége |  Argentína |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1950 – 1951, 1953 – 1958 |
| Csapata |  Alfa Romeo (1950-1951) Maserati, Mercedes-Benz, Ferrari |
| Nagydíjak száma | 52 |
| Világbajnoki címek | 5 (1951, 1954-1957) |
| Győzelmek | 24 |
| Dobogós helyezések | 31 |
| Első rajtkockák | 29 |
| Leggyorsabb körök | 23 |
| Első nagydíj | .svg){kind=small} 1950 brit nagydíj |
| Első győzelem |  1950 monacói nagydíj |
| Legutolsó győzelem |  1957 német nagydíj |
| Legutolsó nagydíj |  1958 francia nagydíj |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Juan Manuel Fangio témájú médiaállományokat. | |
Fiatalkora
szerkesztésAz argentínai Balcarce-ban született. Szülei olaszok voltak, akik Olaszország középső részéről, egy Castiglione Messer Marino nevű kis faluból származtak. Autóversenyzői karrierjét Argentínában kezdte 1934-ben. Leginkább hosszútávú országúti versenyeken indult, és 1940–1941-ben Argentin Nemzeti Bajnok lett. A második világháború kitörése törést jelentett karrierjében, ami miatt 1947-ig nem versenyezhetett Európában.
A Formula–1-ben
szerkesztésJuan Manuel Fangio a legtöbb versenyzővel ellentétben nagyon idősen érkezett meg a Formula–1-be, és sok versenyen ő volt a legidősebb induló. Az ő idejében még nem állt a pilóták rendelkezésére biztonsági felszerelés. Olyan híres versenyzőkkel vívott élvezetes küzdelmeket, mint Alberto Ascari, Giuseppe Farina, és Stirling Moss.
A későbbi korok versenyzői, például Jim Clark, Alain Prost, Ayrton Senna és Michael Schumacher a saját idejükben mindig Fangio eredményeivel hasonlították a sajátjukat. Ezt teszik annak ellenére, hogy köztudomásúlag teljesen más szabályok között futják a versenyeket. Például abban az időben egy versenyző több autót is elhasználhatott. Fangio már az Alfa Romeóval is rendkívül sikeresen versenyzett 1950-ben. 1950-ben a világbajnokságot a második helyen fejezte be, csapattársa Giuseppe Farina mögött. (Abban az évben mind a hat európai Forma 1-es versenyt egy Alfa Romeo nyerte, vagy Fangioval, vagy Farinával a volánnál.) Első világbajnoki címét 1951-ben szerezte meg. Az 1952-es sorozatban szépen szerepelt egészen az olasz monzai futamig, ahol nyaksérülést szenvedett. A baleset után gyorsan visszatért a versenyzéshez, mikor első futamán egy Lancia D24-gyel megnyerte e 200 mérföldes La Carrera Panamericana országúti versenyt. Az 1954-es évad első felében, a Mercedes megjelenéséig a Maseratinál, utána az új csapatnál versenyzett. A tizenkét futamból nyolc (a világbajnokság nyolc futamából hatot) megnyert. Ebben az évben a továbbfejlesztett Mercedes-Benz W196 autóval versenyzett. Az 1955-ös (a Le Mans-i katasztrófa miatt szomorú emlékű) szezonban megszerezte második világbajnoki címét, és a Mercedesé lett az összes elsőség abban az évben.
1956-ban Fangio átment a Ferrarihoz Alberto Ascari helyére, aki egy balesetben életét vesztette. Három futamon győzött, az összes többin pedig második helyen ért célba. 1957-ben visszatért a Maseratihoz, és bevallottan pályafutása legnagyobb futamgyőzelmével a német nagydíjon[1] megnyerte ötödik világbajnoki címét. 51 versenyen indult, és ebből 24 futamot megnyert. (A legjobb nyerési arány a sportág történelmében.)
Kubai felkelők 1958. február 23-án elrabolták, de később kiszabadult.
Élete nagy részében Fangio a Mercedes-Benzet képviselte, gyakran vezette régi versenyautóját bemutatókon. Juan Manuel Fangio 1995-ben Buenos Airesben halt meg. 2005-ben az olasz Pagani róla nevezte el a legújabb, Zonda 2005 C12 F autóját.
Unokaöccse, Juan Manuel Fangio II szintén sikeres autóversenyző volt.
Eredményei
szerkesztésTeljes Formula–1-es eredménysorozata
szerkesztés(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | Helyezés | Pontok |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1950 | Alfa Romeo | GBR Ki |
MON 1 |
500 |
SUI Ki |
BEL 1 |
FRA 1 |
ITA Ki |
2. | 27 | ||||
| 1951 | Alfa Romeo | SUI 1 |
500 |
BEL 9 |
FRA 1 |
GBR 2 |
GER 2 |
ITA Ki |
ESP 1 |
1. | 31 (37) | |||
| 1953 | Maserati | ARG Ki |
500 |
NED Ki |
BEL Ki |
FRA 2 |
GBR 2 |
GER 2 |
SUI 4 |
ITA 1 |
2. | 28 (29.5) | ||
| 1954 | Maserati[2] | ARG 1 |
500 |
BEL 1 |
FRA 1 |
GBR 4 |
GER 1 |
SUI 1 |
ITA 1 |
ESP 3 |
1. | 42 (57.14) | ||
| 1955 | Mercedes-Benz | ARG 1 |
MON Ki |
500 |
BEL 1 |
NED 1 |
GBR 2 |
ITA 1 |
1. | 40 (41) | ||||
| 1956 | Ferrari | ARG 1 |
MON 2 |
500 |
BEL Ki |
FRA 4 |
GBR 1 |
GER 1 |
ITA 2 |
1. | 30 (33) | |||
| 1957 | Maserati | ARG 1 |
MON 1 |
500 |
FRA 1 |
GBR Ki |
GER 1 |
PES 2 |
ITA 2 |
1. | 40 (46) | |||
| 1958 | Scd. Sud Americana | ARG 4 |
MON |
NED |
500 |
BEL |
FRA 4 |
GBR |
GER |
POR |
ITA |
MAR |
14. | 7 |
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Máth Dávid: Ma 60 éves az autósport talán legnagyobb győzelme. totalcar.hu, 2017. augusztus 4. (Hozzáférés: 2017. augusztus 6.)
- ↑ Az első két futamon Maseratival vett részt, a hátralévő versenyen Mercedesszel.
További információk
szerkesztés- Profilja a grandprix.com honlapon (angolul)
- Profilja a statsf1.com honlapon (angolul)
