Morgan Freeman

Freeman a Tennessee állambeli Memphisben született idősebb Morgan Porterfield Freeman borbély és Mamie Edna Revere tanítónő fiaként;^[10][11][12] apja 1961-ben, májzsugorodás következtében halt meg. Három idősebb testvére van. Gyermekkorában gyakran költöztek, éltek a Mississippi állambeli Greenwoodban, az indianai Garyben és végül Chicagóban, Illinois államban. Freeman nyolcévesen szerezte első színészi tapasztalatait, mikor egy iskolai darab főszerepét játszotta. Tizenkét évesen megnyert egy állami drámaversenyt, a középiskola alatt pedig a nashville-i székhelyű rádióműsorban működött közre. 1955-ben visszautasított egy részleges színi ösztöndíjat a Jackson Állami Egyetemre, hogy szerelőként dolgozhasson az Egyesült Államok Légierejénél.

Freeman a '60-as évek elején Los Angelesbe költözött, s a Los Angeles-i Közösségi Főiskolán másolóként tevékenykedett. Az évtized során New York Cityben is lakott, ahol az 1964-es Világkiállításon táncosként dolgozott, illetve San Franciscóban, ahol az Opera Kör zenei társulat tagja volt. Fellépett a The Royal Hunt of the Sun egy vándorszíntársulat által előadott változatában, s statisztaként feltűnt az 1965-ös The Pawnbroker című filmben. 1967-ben Viveca Lindfors mellett játszott a The Nigger Lovers címet viselő darabban^[13][14] (amely a fekete civiljogi mozgalom idején játszódik), mielőtt sor került Broadway-debütjére a Hello, Dolly! 1968-as, teljes egészében afro-amerikai színészek által előadott verziójában.

Noha a stáblistán neve elsőként az 1971-es Who Says I Can't Ride a Rainbow? című film kapcsán jelent meg, Freemant az amerikai média az Another World című szappanopera és a The Electric Company című gyermekműsor révén ismerte meg. Utóbbiban az Easy Reader (kb. 'Szelíd Olvasó') és Vincent the Vegetable Vampire ('Vincent, a Vegetáriánus Vámpír') szerepében jelent meg, s úgy nyilatkozott róla, hogy hamarabb ott kellett volna hagynia.

Az 1980-as évek közepétől Freeman jelentős mellékszereplőként tűnt fel számos mozifilmben, aminek köszönhetően a bölcs és atyai szerepek megformálójaként lett ismert. Első Oscar-jelölését az 1987-es Hamis riportban való epizódszerepéért kapta. Ahogy nőtt hírneve, egyre nagyobb szerepekhez jutott, úgymint a címszerep a Miss Daisy sofőrjében és Rawlins főtörzsőrmesteré Az 54. hadtestben, mindkettőt 1989-ben. Előbbiért megszerezte második Oscar-jelölését, ezúttal már a főszereplő kategóriában. 1993-ban a kamera másik oldalán is kipróbálta magát, s Danny Glover főszereplésével megrendezte a Bopha! című filmdrámát. 1994-ben játszotta el Redet, a megtért elítéltet A remény rabjai ünnepelt filmváltozatában. Alakításáért újfent felfigyelt rá az Akadémia, de a szobrocskát ezúttal sem ő vitte haza. Sztárstátusza az 1990-es években már megkérdőjelezhetetlenné vált, hiszen olyan kasszasikerekben szerepelt, mint a Robin Hood, a tolvajok fejedelme, a Hetedik vagy a Deep Impact.

1997-ben Lori McCreary producerrel Freeman megalapította a Revelations Entertainment produkciós céget, s ők ketten a vezetői az online testvércégnek, a 2004 óta működő ClickStarnak is. Itt Freeman a házigazdája az „Our Space” csatornának, ahol speciálisan összeállított videók láthatók, melyekben megosztja a látogatóval szeretetét a tudományok, különösen az űr felfedezése és a repüléstan iránt. A ClickStaron vált Freeman 10 Items or Less című filmje az elsővé, amelyet legálisan le lehetett tölteni, még a moziforgalmazás idején.

2005-ben végül elnyerte a régóta érlelődő Oscar-díjat Clint Eastwood Millió dolláros bébi című filmjében nyújtott alakításáért mint mellékszereplő. Ebben az évben öt filmet számlál filmográfiája, 2006-ban pedig további három szerepe volt. 2007 végén került a mozikba Rob Reiner A bakancslista című rendezése, melyben Freeman Jack Nicholsonnal játszik együtt. 2008 nyarán két képregény alapján készült filmben is láthatják a nézők: elsőként a Wanted című akciófilmben, majd az újabb Batman-moziban.

2008. december 6-án többek között neki ítélték oda a Kennedy Központ életműdíját, melyet a washingtoni külügyminisztériumban vehetett át.

2009. február 2-án újra Oscar-díjra jelölték a Nelson Mandela életét feldolgozó Invictus című, Clint Eastwood rendezte filmben nyújtott alakításáért.

Freeman egyedi orgánumának köszönhetően gyakran vállal narrátori feladatokat. 2005-ben két sikerfilmben, a Világok harcában és az Oscar-díjas Pingvinek vándorlása című dokumentumfilmben is hallható volt hangja.

1967. október 22-től 1979-ig volt Jeanette Adair Bradshaw férje. 1984. június 16-án vette el második feleségét, Myrna Colley-Lee-t, akitől Morgana nevű lánya született. Korábbi kapcsolataiból két fia van, Alphonso és Saifoulaye, s mellettük adoptálta első felesége lányát, Deenát. Freeman a Mississippi állambeli Charlestonban, illetve New York Cityben él. Rendelkezik privát pilótaengedéllyel és társtulajdonosa és működtetője a Madini nevű étteremnek, illetve a Ground Zero bluesklubnak; mindkettő Clarksdale-ben, Mississippiben található.

Ellenzője a Black History Month-nak („Fekete Történelmi Hónap”), s nem vesz részt semmilyen ehhez kapcsolódó eseményen. Úgy nyilatkozott, „Nem akarok fekete történelmi hónapot. A fekete történelem az amerikai történelem.” Szerinte az egyetlen módja a rasszizmus megállításának, ha nem beszélnek róla többet, s megjegyzi, hogy nincs „fehér történelmi hónap.” Egy a 60 Minutes műsorvezetőjének, Mike Wallace-nak adott interjúja során azt mondta, „Nem nevezem többé fehér férfinek, s arra kérem, hogy Ön se nevezzen engem többet fekete férfinek.”^[15] A színész 2010. február 9-én mégis részt vett a Fekete Történelmi Hónap (Black History Month) keretében rendezett koncerten a washingtoni Fehér Ház nagy báltermében.

2006. október 28-án Freemant életműdíjjal tüntették ki az első Mississippi's Best Awardson, Jacksonban, a nagyvásznon és azon kívül végzett munkájáért. „Ő afféle apafigura számomra,” mondta C.A. Webb, az esemény alapítója. „Mr. Freeman azon emberek közé tartozik, akiket egyszerűen tisztelsz, bármilyen szerepet is játszanak.”

Freeman Művészetek és Levelek Doktora tiszteletbeli diplomát kapott a Delta State Universitytől 2006-ban.

Morgan Freeman 2008. augusztus 3-án éjjel súlyos közúti balesetet szenvedett charlestoni otthona közelében, Mississippi államban. A 71 éves Freeman által vezetett autó lesodródott az útról és többször megpördült, mielőtt megállt volna. A színészt légi mentők szállították kórházba. Azóta képtelen volt mozgatni bal kézfejét, amiről 2013-ban kijelentette, hogy idegi károsodás miatt véglegesen megbénult. Emiatt több hobbijáról le kellett mondania, így a repülőgép-vezetésről és a vitorlázásról is, de mint mondta, a golf megmaradt számára, továbbra is tud dolgozni, és sétálni mindig el tud menni a birtokán.^[16]

• 2005. Pingvinek vándorlása (La marche de l'empereur) /narrátor, angol nyelvű változat/
• 2004. A Remarkable Promise /rövidfilm, narrátor/

• Morgan Freeman a Facebookon  
• Morgan Freeman a PORT.hu-n (magyarul)  
• Morgan Freeman az Internetes Szinkronadatbázisban (magyarul)  
• Morgan Freeman az Internet Movie Database-ben (angolul)  
• Morgan Freeman a Rotten Tomatoeson (angolul)