Omán

Az ország mai területét Omana néven már Idősebb Plinius is említette a Krisztus utáni első században, ám tudósok valószínűnek tartják, hogy a név még ennél is régebbi. Plinius elsősorban Szuhar városát értette Omana alatt.^[5] A jelentése nem teljesen tisztázott, ám lehetséges, hogy azonos a jemeni Márib mellett található, hasonló nevű völgyével, ahonnét talán az ősi város alapítói származhattak.^[6] Egyik lehetséges magyarázat, hogy az Omán név lakott területre utal.

Az Arab-félsziget délkeleti részén elterülő ország sivár, lakatlan partszakasszal érintkezik az Arab-tengerrel és az Ománi-öböllel. Az ország északi részén a parttal párhuzamos Hadzsar-hegység, a déli parton a Kara-hegység keleti nyúlványai húzódnak. Területének nagy része sivatag. Legmagasabb pontja: Dzsebel-es-Sam, 3004 méter.^[7]

•  
  Omán domborzati térképe
•  
  Ománi táj egy oázissal
•  
  Muréna tengeri hal ( a kép jobb szélén)

A csapadék kevés állandó vízfolyások kialakulásához. Ahhoz viszont elég, hogy az időnkénti felhőszakadások nyomán súlyos károkat okozó árvizek alakuljanak ki. Ezek pont a legsűrűbben lakott, mezőgazdaságilag leginkább hasznosított vidékeket sújtják. Omán déli részét, Salalah város környékét, nyáron eléri a monszun, így ott pár hónapra növényekben gazdaggá válik a táj.

Az időjárás nyáron rendkívül forró, ráadásul a tenger közelében a levegő páratartalma is magas. Az éves csapadékmennyiség a fővárosban 100 mm, a hegyvidéken van hely, ahol eléri a 640 mm-t. A hegyek általában esősebbek, mint a sűrűbben lakott parti síkság, de vannak évek, amikor teljesen elmarad a csapadék. Nyáron az ország sivatagos részein nem ritka az 50 °C feletti hőmérséklet. Ezeken a területeken a téli hónapokban is 30 °C feletti hőmérsékletek dominálnak, viszont Omán magasabban fekvő részein nyáron mérhető 30 °C körüli hőmérséklet. Az ország 2500-3000 méter feletti területein télen előfordulhat 0 °C alatti hőmérséklet, ritkán kisebb havazás.

Dél-Arábia jellegzetes sivatagi növény- és állatvilága közönséges Ománban is. A csapadékosabb hegyvidékeken bujább a növényzet, de ott is sivatagi jellegű. Őshonos emlősök: leopárd, hiéna, róka, farkas, és nyúl, nyársas antilop, kőszáli kecske, arab tahr nevű vadkecske. Madarak: keselyű, sas, gólya, túzok, fogoly, sólyom, nektármadárfélék.

Volt Ománban egy – az UNESCO által számontartott – természeti világörökség, a Nyársasantilop rezervátum. Ez egy vadvédelmi terület volt, célja a nyársas antilop megóvása. 2007-ben azonban törölték a listáról. E lépés oka az volt, hogy az ománi kormány a vadvédelmi területet eredeti kiterjedésének egytizedére csökkentette.

A mai ország területének lakói már az időszámításunk előtt 4. évezredben magas szintre fejlesztették az öntözéses földművelést és a hajózást. Az i. e. 6. századtól az iszlám 7. századi érkeztéig Omán három iráni dinasztia birtokában volt, vagy befolyása alatt állt. Ezek: az achaimenida dinasztia, a pártusok és a szászánidák.

Az iszlám már Mohamed életében elterjedt Ománban. 634-ben területét az Arab Birodalomhoz csatolták és a 8. században a mai lakosok elődei, a háridzsiták saját imámjuk vezetésével függetlenné váltak. 1508-ban a portugálok jelentek meg és foglalták el. Maszkat 140 évig, 1508-tól 1648-ig volt a birtokukban, bár sokszor próbálták a portugál gyarmatosítókat kiverni az oszmán-törökök. Tengeri útjaik védelmében az európaiak megerősítették a várost, ahol máig fennmaradtak a gyarmati építészet emlékei. A portugál uralmat az Oszmán Birodalom váltotta fel 1650-ben.

A jelenlegi uralkodó dinasztia megalapítója, Ahmad ibn Szaíd 1741-ben vívta ki a terület függetlenségét, és egyesítette az országot, sőt elfoglalta Zanzibár szigetét is.

A 19. század második felében az angolok vetették meg a lábukat a térségben, és 1891-ben védnökségi szerződést kényszerítettek a Maszkat és Omán Szultánságra, amelynek függetlensége csak formális lett. 1913-ban az ország belsejében élő törzsek fellázadtak az angol uralom ellen, és kikiáltották a független Ománi Imamátust. Ezt hétéves véres háború után ismerte el a partvidéki Maszkat és Omán szultánja, valamint Nagy-Britannia. 1951-ben Szaíd maszkati szultán csapatai, angol fegyveresek támogatásával, elfoglalták az imamátus egész területét. Szaíd uralma a sötét elmaradottság korszakát hozta. Általános volt a rabszolgaság, a szultán magánvagyonának tekintette az ország olajkincsét is. A trónörökös, Kábúsz, oxfordi tanulmányait befejezve, megpróbálta rávenni apját egy mérsékelt reformpolitika bevezetésére. Amikor kudarcot vallott, 1970-ben – az akkor 29 éves herceg, brit segítséggel – csendes puccsal megdöntötte apja hatalmát. 1970-ig az ország két részből állt, a Maszkat és Omán Szultánságból és az Ománi Imamátusból, melyet az új szultán uralkodása kezdetén egyesített.

Kábúsz 2020 elején utód nélkül halt meg, s az ománi örökösödési szabályok szerint utódját a családi tanács választotta ki – elfogadva az elhunyt uralkodó által borítékban hátrahagyott jelöltjét – Hajszam bin Tárik Ál Szaíd személyében.^[8]

Az 1996-ban elfogadott alkotmány kétkamarás parlamentet és egyetemes szavazati jogokat vezetett ugyan be, a szultánság azonban abszolút monarchia maradt. A politikai pártok, a gyűlések és a kritikus sajtóhangvételek tiltva vannak, a parlamentnek pedig legfeljebb tanácsadói jogai vannak. A szultán egyúttal a hadsereg parancsnoka, a védelmi, a pénzügy- és a belügyminiszter.^[8]

Az ország korábbi felosztása: 5 körzet és 3 kormányzóság:

• Körzetek: al-Batina, ad-Dahiliya, ash-Sharqiya, az-Zahira, al-Wusta.
• Kormányzóságok: Maszkat, Muszandam, Zofár.

2011-től az ország 11 kormányzóságra (muhafazah, arab: محافظة) oszlik:^[9]

• Ad Dakhiliyah
• Ad Dhahirah
• Al Batinah Észak (Šamāl al-Bāṭinah)
• Al Batinah Dél (Ǧanūb al-Bāṭinah)
• Al Buraimi
• Al Wusta
• Ash Sharqiyah Észak (Šamāl aš-Šarqīyah)
• Ash Sharqiyah Dél (Ǧanūb aš-Šarqīyah)
• Dhofar
• Masqat
• Musandam

A kormányzóságok alatt tartományok (wilayat arab: ولاية) vannak.

2020-ra Omán lakossága meghaladta az ötmillió főt.^[2] A lakosság mintegy fele Maszkatban és a fővárostól északnyugatra fekvő Batinah nevű tengerparti síkságon él. Az omániak túlnyomórészt arab, beludzs és afrikai származásúak.^[10]

• Városi lakosság aránya (2020-ban): 87%.

Az országban a hivatalos nyelv az arab. Az angolt széles körben beszélik az üzleti életben, és már kiskortól kezdve tanítják az iskolákban. A turisztikai területeken és főutakon a legtöbb tábla megjelenik arabul és angolul is.

A nagyszámú bevándorlók az urdut, a beludzsit, a hindít és más indiai nyelveket is beszélnek.

A lakosság 88%-a arab, 3%-a beludzs, 3%-a perzsa, 3%-a indiai és pakisztáni, 3%-a egyéb népcsoporthoz tartozik.^[mikor?]

A népesség kb. 94%-a muszlim (kb. 60%-a ibadita, 31%-a szunnita, 3%-a síita), 3%-a hindu, 3%-a pedig egyéb vallású.

A gazdaság alapja a térség többi országához hasonlóan a kőolaj, de a halászat és a gazdálkodás aránya relatíve magasabb, mint a környező országokban.^[11]

Az Öböl Menti Együttműködési Tanács tagja.

A lakosság nagy részének nyújt a mezőgazdaság megélhetést, de az ország területének kevesebb mint 1%-a alkalmas művelésre a vízhiány miatt. Datolyát, banánt, citromot és zöldséget termesztenek, valamint tevéket és szarvasmarhákat tenyésztenek.

Jelentős még a halászat (főként szardínia, makréla, tonhal, homár).

Gazdaságának alapja a kőolaj-, földgáz- és rézbányászat. Jellemző iparágai a kőolaj-finomítás, a tengervíz-sótalanítás, a színesfémkohászat, a cementgyártás és a hagyományos kézműipar.

• Exportcikkek: kőolaj, földgáz, finomított kőolaj, műtrágya, vasáruk
• Importcikkek: gépek, járművek, iparcikkek, élelmiszerek, élőállat, kenőanyagok.

Főbb kereskedelmi partnerek 2019-ben: ^[12]

• Export:   Kína 46%, India 8%, Japán 6%, Dél-Korea 6%, Egyesült Arab Emírségek 6%, Szaúd-Arábia 5%
• Import:   Egyesült Arab Emírségek 36%, Kína 10%, Japán 7%, India 7%, Egyesült Államok 5%

A turizmus ágazata gyorsan növekszik.

•  
  1 ománi riálos bankjegy Kábúsz szultán portréjával, az 1995-ös sorozatból.
•  
  5 ománi riálos bankjegy Kábúsz szultán portréjával, a 2010-es sorozatból.

A közúthálózat hossza 34 965 km, a kikötők száma 3, a repülőtereké 139, ebből 3 nemzetközi.

A tömegközlekedési eszközök az országon belül ritkák, közlekedni leginkább taxival lehet.

A jó minőségű úthálózat ellenére nagyon sok a közúti baleset; Omán az egyik legrosszabb statisztikával rendelkező ország.^[forrás?]

A 2020-as évek elején nincsenek jelentősebb vasutak, de néhányat terveznek, a szomszédos országokba tartó kapcsolattal.

A főbb repülőterek Maszkat és Szalála városok mellett találhatók.

Az ománi állam légitársasága az Omán air

Fő kikötők:

• Ománi-öböl: Al Wajajah, Muttrah, Mina al Fahal, Sohar
• Arab-tenger: Salalah, Duqm, Mina' Raysut

Az ománi állampolgárok közel 60%-a beszél angolul.^[forrás?] Híres egyetemük a Sultan Quaboos University (Kábúsz szultán), ahol magyar oktatók is tartanak előadásokat.^[forrás?]

A 21. század elején az ország lakosságának közel 20%-a írástudatlan.^[13]

Ománban sok kulturális intézmény van, például a Nemzeti Operaház, a körzetben ez az egyetlen operaház, A magyar operaházból is léptek fel előadók.

Bár Omán vidéke az Európa központú történelemszemléletből kiesik, régi magaskultúrák földje az. Ez a tény tükröződik abban, hogy aránylag sok itt a világörökséggé nyilvánított emlék:

• Bahlá erődje;
• Bát, al-Hutm és al-Ajn régészeti lelőhelyei (bronzkori települések);
• A tömjén földje;
• Afládzsi öntözőrendszer.

Az ománi konyha a keleti arab gasztronómia része, amelyre hatással voltak más arab nemzetek konyhái, illetve a pakisztáni, iráni, indiai, afrikai, több ázsiai, sőt kissé az európai mediterrán gasztronómia is.

Omán évszázadokon át hatalmas forgalmat bonyolított le a fűszerkereskedelemmel, ennél fogva fűszeres, gyógynövényes és fűszeres pácolással (ún. marinálással) készült ételek igen gazdag választékát találjuk itt.

A legtöbb étel alapja ugyanakkor a bárány-, baromfi- és halhús, valamint rizs. A sertéshúsnak a behozatala, sőt még a nem muszlim vallásúaknak az Omán területén történő fogyasztása is szigorúan tilos.

A kávé nemzeti ital, míg a tea a vendéglátás elmaradhatatlan kelléke.

A helyi étkezésben általában nem jellemző a reggeli, az ebéd a legfőbb étkezés, amit napközben fogyasztanak. A vacsora igen szerény, leginkább könnyebb fogásokból áll.

Egy-egy vidéknek megvannak a maga jellegzetességei Ománban, de mindenütt gyakoriak a levesek, úgy a csirke- és bárányhúsleves, valamint a zöldségleves (pl. füstölt padlizsánleves). A fűszerek közül az indiai curry nagyon elterjedt Ománban is.

•  
  Ománi piláf babbal
•  
  Halwa
•  
  Hagyományos ománi különlegesség, amely datolyából és mézből készül, a neve mahfúsza

Omán a kalandturizmus egyik úti célja. Az ománi irodák sivatagi terepjárós túrákat és hegyvidéki barangolásokat kínálnak.

Omán hagyományos sportágai a dhow vitorláshajó-verseny, a lóverseny, a teveverseny és a solymászat.^[14] A labdarúgás, a kosárlabda , a vízisí és a homokdeszkázás (sandboarding) ^[15] azon sportok közé tartoznak, amelyek főleg a fiatalabb generáció körében váltak népszerűvé.^[14] Elsősorban a dél-ázsiai bevándorlóknak köszönhetően a 21. század első felétől kezdve népszerűvé vált a krikett is, amelyben az ománi válogatott ma már világszinten is jelentős eredményeket képes elérni, többek között egyike azon 20 válogatottnak, amelyek ENN-státusszal is rendelkeznek.^[16][17]

A legnagyobb vallási ünnep Ománban is a Ramadán, és a böjtöt lezáró három napos ünnep, az Eid Al-Fitr.

Az iszlám újév és Mohamed próféta születésnapja szintén kiemelkedő jelentőségű. A nem vallási ünnepek közül a Nemzeti Nap, a Szultán Születésnapja a legfontosabb ünnep (nov. 18.).

• Oman – a meleg fogadtatás – Beszámoló egy ománi útról (magyarul)
• Omán látnivalói (magyarul)
• Omán képgaléria.lap.hu – linkgyűjtemény Ománról

• Omán uralkodóinak listája