Wikipédia

Livónia

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 2.

Livónia más néven Livland, Livánia, Lívföld a mai Észtország és Lettország területének történelmi neve.

Livónia
Livónia 1260-ban
Livónia 1260-ban
A Wikimédia Commons tartalmaz Livónia témájú médiaállományokat.

Egy ideig csak a Rigai-öböl környékén élő ma már kihalt finnugor lív nép (utolsó anyanyelvi beszélő 2013-ban halt meg) földjét nevezték így. Miután az itt élő balti és finnugor népeket a keresztes Német Lovagrend leigázta, Livónia alatt értették a kúr, a lett, a lív és az észt területeket.

A Német Lovagrend uralma

szerkesztés
 Bővebben: Ó-Livónia

Livóniában a 12. század végén indította el a nyugati rítusú kereszténység terjesztését a holsteini Ágoston rendi Segeberg kolostorból való Augustus Chorher Meinhard barát az Ikšķile-i kolostor alapításával. Az ezt megelőző évtizedekben a szomszédos orosz fejedelmek tettek egy-két kósza kísérletet a livóniai népek leigázására és ortodox hitre való térítésére, de általában közönséges rablóháborúkat vezettek ellenük.

1202-ben Albert von Buxthoeven Livónia harmadik püspöke, Riga alapítója létrehozta a Kardtestvérek rendjét, amit a pápa 1204-ben szentelt fel. 1206-ra megszilárdította hatalmi pozícióját a Gauja folyó menti lívek területein (az Ős-Livónia). A következő harminc évben meghódították Kelet-Lettország (Latgale), Kursföld (Kurzeme) valamint Észtország egyes területeit.

1236. szeptember 22-én a Saulei csatában a kardtestvérek súlyos vereséget szenvedtek, amikor Szamogétföldet és Szemigalliát dúlták. 1237-ben a rendet beolvasztották, a porosz területeken tevékenykedő Német Lovagrendbe.

1241-ben a rend konföderációban a rigai püspökséggel, a dorpati (tartui), a saare-läänei és a kúr püspökséggel létrehozta Ó-Livóniát. A livóniai népek nagy felkelésének leverését követően (1290) befejeződött az ország meghódítása, s a délről jövő litván terjeszkedést 1298-ban a Riga melletti Neuermüllennél állították meg.

1343-ban IV. Valdemár dán király az észt parasztfelkelés (1343-45) és a revali Szent György napi felkelés ellen hívta segítségül a lovagokat. Miután a lázadásokat leverték a dán király 1346-ban eladta észt birtokát a német lovagoknak.

Bár német betelepítés jóformán nem folyt erre, de nyugatról elsősorban német és vallon területről jövő hospesek betelepülése jelentős gazdasági fellendülést hozott, a városok széles körű önrendelkezési-, vám- és kommerciális-kedvezményeket kaptak a lovagrendtől. Az ország a balti-tengeri kereskedelmen keresztül gabonával látta Nyugat-Európát és óriási bevétele származott ebből.

Ám a kölcsönös gyanakvás és a püspök valamint a szabad városok rivalizálása miatt nem volt politikai egység, a lovagok kevésbé voltak képesek uralmukat szilárdan kézben tartani. Mikor a német lovagrend hatalma a grünwaldi vereség hatására megrendült, 1419-ben a különböző politikai erők közös törvényhozási testületet hoztak létre Livóniában, amelyben a kardtestvérek és vazallusaik kerültek többségbe, s tehették ezt különösebb gond nélkül, minthogy Litvánia Oroszország ellen viselt hadat, Svédországnak pedig az amúgy évszázadok óta fennálló rossz viszonya ősellenségével Dániával sokadjára mérgesedett háborúvá.

1525-ben, amikor Albrecht von Hohenzollern nagymester szekularizálta a rend poroszországi földjeit, Walter von Plettenberg landmeister újra független rendé nyilvánította a Kardtestvéreket. Livónia V. Károly császártól hercegségi rangot és pénzverési jogot nyert, de elvesztette balti-tengeri monopóliumait a németalföldiekkel szemben, s a Német-római Birodalomnak eme eléggé nehezen kormányozható zuga inkább terhet jelentett. A katolikus lovagrend helyzetét nagyban megingatta a reformáció terjedése.

Reformáció kora

szerkesztés

1558-ban IV. (Rettegett) Iván orosz és tatár seregei élén elfoglalta Livónia nagy részét. A kardtestvérek utolsó nagymestere Gotthard von Kettler világi protestáns hercegséget szervez egyes területekből, ezek 1583 után lengyel uralom alá kerültek. Majd 1629-ben a svédek hódították meg.

Orosz Birodalom

szerkesztés

Nagy északi háború eredményeként Nagy Péter Livónia teljes területét elfoglalta az észtországi részeket a svédektől. 1795-től Oroszország a lett, litván és kur területeket vette el a lengyelektől. A történelmi Livónia területén 1721-ben Nagy Péter létrehozta a Rigai kormányzóságot. A Hanza városok (Riga, Tallinn, Dorpat (Tartu)) megtartották kiváltságaikat a városok közigazgatásának nyelve a 19. század végéig a német maradt. Az észtországi német nemesség létrehozza az Estlandi lovagrendet (Estländische Ritterschaft), ami különösebb hatalom nélkül 1920-ig állt fenn.

A két világháború között

szerkesztés

1917-ben az Orosz Birodalom felbomlásának eredményeként mind a három balti állam Észtország, Lettország és Litvánia kimondta függetlenségét.

Szovjetunió

szerkesztés

Az 1939 augusztusában aláírt Molotov–Ribbentrop-paktum értelmében a balti köztársaságok a Szovjetunió érdekszférájába kerültek.

1940 júniusában, a szovjet kormány több lett miniszter leváltását és szovjet katonai egységek Lettországban való állomásoztatását követelte. Az ultimátum a lett kormány számára elfogadhatatlan volt, és ez 1940. június 17-én az Ulmanis kormány lemondásához és egy új szovjetbarát kormány megalakulásához vezetett. A lett parlament 1940. július 21-én kérte Lettország felvételét a Szovjetunióba. Lettországot 1940. augusztus 5-én fel is vették a Szovjet Szocialista Szövetségi Köztársaságok közé. Ettől kezdődően a neve Lett Szovjet Szocialista Köztársaság volt.

Livóniai egyházmegyék és vezetőik

szerkesztés

Rigai egyházmegye

szerkesztés

A Rigai egyházmegyét 1185-ben alapították, akkor Üxküll (Uxhall, Ikšķile) néven. 1202-ben helyezte át székhelyét Rigába Albert, az egyházmegye harmadik püspöke. 1252-ben emelték főegyházmegyei rangra, 1540-ben megszűnt az egyházmegye.[1] 1918. szeptember 22-én újra létrejött a Rigai egyházmegye. Az egyházmegye elismert püspökei, érsekei:

1252-ben IV. Ince pápa a rigai egyházmegyét főegyházmegyévé nyilvánította, így a rigai püspök rigai érsekké lett.

  • Albert Suerber 1253-1273[6]
  • Juan de Luna 1274-1286[7]
  • Johannes von Vechten 1286-1294[8]
  • Johannes von Schwerin 1295-1300[9]
  • Isarnus Tacconi (Morlane) 1300–1302[10]
  • Jens Grand 1302–1304[11]
  • Frederic de Fernstein 1304-1341[12]
  • Engelbert von Dahlen 1341–1347[13]
  • Bromhold von Vyffhusen 1348-1369[14]
  • Siegfried Blomberg 1370–1374[15]
  • Johannes von Sinten 1374–1393[16]
  • Johann Walenrode 1393–1418[17]
  • Johannes Abundi 1418–1424[18]
  • Henning Scharpenberg 1424–1448[19]
  • Sylvester Stodewässcher 1448–1479[20]
  • Stefano Grube 1480–1483[21]
  • Michael Hildebrandi 1484–1509[22]
  • Jasper Linde 1509-1524[23]
  • Johann Blankenfeld 1524–1527[24]
  • Thomas Schoning 1531–1539[25]
  • Wilhelm von Brandeburg 1539–1563[26]

Kurföldi egyházmegye

szerkesztés

A Kurföldi egyházmegyét 1219-ben alapították és 1655-ben szűnt meg, amikor beolvadt a vilniusi egyházmegyébe.A kurföldi egyházmegye a rigai egyháztartomány egyik megyéje volt.[27] Az egyházmegye elismert püspökei:

  • Hermann 1219–1223[28]
  • Engelbert 1227–1245[29]
  • Heinrich von Lützelburg 1251–[30]
  • Edmund von Werth 5 Mar 1263–[31]
  • Burckhard 1300–1322[32]
  • Paul 1322–1326[33]
  • Johann 1332–1353[34]
  • Ludolf 1354–1359[35]
  • Jakob 1360–1370[36]
  • Otto 1371–[37]
  • Rutger von Bruggenowe 1399–1404[38]
  • Gottschalk Schutte 1405–1424[39]
  • Johann Tiergart 1425–1456[40]
  • Paul Einwald von Walteris 1457–[41]
  • Martin Leonis 1473–1500[42]
  • Michael Sculteti 1500–1500[43]
  • Heinrich Basedow 1501–1523[44]
  • Hermann Ronneberg (Kunnenbergh) 1524–1539[45]
  • Johann von Münchhausen 1540–1560[46]

Tartu (Dorpat) egyházmegye

szerkesztés

Észtország első püspöke Fulco volt, akit a lundi érsek nevezett ki 1170 körül. Sem Fulco életéről, sem tevékenységéről, sem haláláról nincs megbízható információ, l. lejjebb. A megbízható források szerint az Észt egyházmegyét 1211-ben alapították. Első püspöke Theodericus von Treiden volt, a második Albert von Buxthoeven testvére, Herman von Buxthoeven. Herman, Alberthez hasonlóan birodalmi hercegi címet kapott, így ő is hercegpüspök volt. 1224-ben a püspökség székhelye Dorpat lett. Herman egyik utóda, Johann Buxthoeven von Roppa, szintén a Buxhovden családhoz tartozott. A dorpati egyházmegye a rigai egyháztartomány egyik megyéje volt.[47] Az egyházmegye elismert püspökei:

  • Fulco 1170–[48] (Fulco életéről lejjebb olvashat.)
  • Theodericus Dietrich, Thierry von Treiden 1211–1218[49]
  • Herman von Buxhoevden 1219–1245[50]
  • Friedrich von Haseldorf 1268–1285[51]
  • Dietrich von Vischhausen 1303–1312[52]
  • Nicolaus 1313–[53]
  • Engelbert von Dahlen 1323–?[13]
  • Joahnn von Vischhausen 1346–1373[54]
  • Heinrich de Velde 1373–1378[55]
  • Dietrich Damerow 1378–1400[56]
  • Heinrich Wrangel 1400–1410[57]
  • Bernhard Bulo 1411–1413[58]
  • Dietrich Ressler 1413–1426[59]
  • Dietrich Gronow 1427–1440[60]
  • Bartholomaeus Sawijerwe 1443–1459[61]
  • Helmicus von Malingrode 1459–1468[62]
  • Andreas Piperi 1468–1473[63]
  • Johann Bertkow 1473–1485[64]
  • Thierry Hake 1485–1498[65]
  • Johann Buxhoevden von Roppa 1499–1505[66]
  • Gerhard Schwut Schrowe 1505–1514[67]
  • Johann Duisburg Seborg 1514–1514[68]
  • Christian Bomhower 1514–1518[69]
  • Johann Blankenfeld 1518–[24]
  • Johann Gellingshausen 1532–1543[70]
  • Jobst von der Recke 1544–1554[71]
  • Hermann Weiland Wessal 1554–1563[72]

Fulco püspök, aki talán létezett és lehet, hogy járt Észtországban

szerkesztés

Az 1161 és 1167 között Franciaországban és a pápai udvarban száműzetésben élt Egino[73] lundi püspök az észak-franciaországi La Celle kolostorból Fulco ciszterci szerzetest [74][75][76][77][78] szentelte fel az észtek püspökévé ("Estonum episcopus").[79] Több év próbálkozás után az újonnan felszentelt püspök III. Sándor pápától megkapta a "ministerium praedicationis" (prédikációs szolgálat) jogot, valamint egy Dánia, Norvégia és Svédország uralkodóinak és alattvalóiknak címezett búcsúbullát.[80] A bulla egyéves bocsánatot biztosított mindazoknak, akik „az úgynevezett pogányok ellen erőteljesen és nagylelkűen küzdöttek”[81][82]. Következésképpen Fulco küldetése ugyanolyan státuszt kapott, mint a a Szentföldet célba vevő keresztes háborúk. A pápa egy másik bullája, amely minden dániai keresztény hívőhöz szólt, arra buzdította őket, hogy anyagi segítséget nyújtsanak Fulco püspök munkájához.[83] Mivel Fulco tudatában volt annak, hogy a megtérítendő törzsek más nyelvet beszélnek, az észt származású, stavangeri kolostorban élő Miklós szerzetest fogadta fel tolmácsnak.[84]

Nem ismert, hogy az új püspök hogyan és mikor szándékozott missziója területére utazni. Minden bizonnyal először Egino püspökhöz kellett volna utaznia Dániába, majd valószínűleg a dán keresztesekkel akart Svédországba utazni, ahol csatlakoztak volna hozzá az expedícióban részt venni hajlandó svédek. Valószínűtlen, hogy számított I. Valdemár dán király támogatására, akivel nem sokkal korábban konfliktusa volt. A misszió résztvevőit toborzó búcsúbulla is arra utal, hogy nem remélték a király támogatását. Valószínűleg egy kereskedelmi hajót béreltek – ahogy később a német keresztesek tették rigai expedícióik –, csak ebben az esetben a hajót valószínűleg Lübeck helyett a Gotland szigegi Visbyben bérelték volna.

Az első, pápa által támogatott livóniai misszióról nincs információ, kétséges, hogy egyáltalán megtörtént-e. III. Sándor pápa három, keltezetlen bullája[85] és a későbbi dán érseknek, Absalonnak[86][87] írt két, az észt püspöknek nyújtott konkrét támogatást köszönő, levélen kívül nincs olyan adat, amely alapján következtetéseket lehetne levonni a misszió menetéről. Ha azonban feltételezzük, hogy a küldetés megtörtént, a tengeri utazásra legkorábban 1172-ben kerülhetett sor – feltéve, hogy húsvétig elegendő résztvevőt toboroztak. Ami előtt az útra sor kerülhetett, az 1177, amikor Egino érsek lemondott, és Clairvaux-ba költözött, ahol egyszerű szerzetesként élt. (24) Nem valószínű, hogy Fulco – még ha eljutott volna Észtországba is – egyszer is a hajózási szezonnál (tavasz-kora ősz) hosszabb tartózkodás mellett döntött volna.

A pápai bulla csak egy év megbocsátást adott a keresztes hadjáratban való részvételért, és csak a halál adott a teljes feloldozást. Nem valószínű, hogy úgy döntött, hogy a telet Észtországban tölti, és még kevésbé, hogy több évig egy pogány országban tartózkodott volna katonai védelem nélkül. Nem sokkal a tárgyalt küldetés előtt Szent Henrik,[88] Uppsala[89] püspökének finnországi expedíciója tragikusan végződött számára, miután úgy döntött, hogy ott marad, miután Erik király Svédországba távozott.[90][91][92] Tudjuk, hogy Fulco nem halhatott mártír halált[93], mert 1180-ban Dániában tartózkodott. Neve III. Sándor bullájában szerepel, amely Rügen szigetét a dán roskildei egyházmegyéhez[94] tartozónak nyilvánítja.

Feltételezhető, hogy Fulco békés missziót szándékozott folytatni, észt pogányokat próbált megtéríteni az expedícióját kísérő fordító segítségével. Az esetlegesen felfegyverzett keresztes lovagok jelenlétére a tengeri kalózokkal való találkozás veszélye miatt volt szükséges, Észtországba érve a püspök és más papok személyi védelmét biztosíthatták. Őrültség lett volna erőszakkal rávenni a bennszülötteket a keresztény hitre, ez a misszió valamennyi tagjának – laikusoknak és papoknak – kegyetlen halálával végződhetett volna viszonylag kis létszámuk a helyi társadalmi és földrajzi ismeretek hiánya miatt. Küldetésének emléke nem került be egyetlen dán krónikába vagy évkönyvbe sem, amely abban az időszakban íródott.[95]

Semgallen egyházmegye

szerkesztés

1217-ben jött létre a Semgallen egyházmegye (Semigallen, Selburg)[96] Az egyházmegye elismert püspökei:

  • Bernard de Lippe 1217–1224[97]
  • Baudoin d’Aulne 1232–1243[98]
  • Heinrich von Lützelburg 1247–[30]
  • Bonfiace du Puy 1379–[99]
  • Giovanni Jagow 1383–[100]

Ösell (Oesell) [Saare-Lääne] egyházmegye

szerkesztés

Az egyházmegye 1228-ban jött létre és 1560-ban szűnt meg.[101]

  • Gottfried 1227–1229[102]
  • Heinrich 1235–1260[103]
  • Hermann von Burdeham 1262–[104]
  • Heinrich 1290–[105]
  • Jakob 1294–1307[106]
  • Hartung 1312–1320[107]
  • Jacques 1322–1337[108]
  • Hermann Osenbrügge 1338–1363[109]
  • Konrad 1363–1369[110]
  • Heinrich 1374–1383[111]
  • Winrich von Kniprode 1385–1419[112]
  • Caspar Schuwenflug 1420–1423[113]
  • Christian Kuband 1423–1432[114]
  • Johann Schutte 1433–1439[115]
  • Johann Krewel 1439–1454[116]
  • Ludolf Grau 1454–1458[117]
  • Judoc Hohenstein 1458–1471[118]
  • Pierre von Wedberch 1471–1491[119]
  • Johann Orgass 1492–1515[120]
  • Joannes Rynel 1515–1527[121]
  • Jürgen Georg de Tisenhusan 1527–1530[122]
  • Reinhold Buschoveden 1532–1542[123]
  • Johann von Münchhausen 1542–1560[46]

Reval (Rewel) egyházmegye

szerkesztés

A revali egyházmegye 1219-ben jött létre és 1561-ben szűnt meg. A reveli egyházmegye a rigai egyháztartomány egyik megyéje volt.[124] Az egyházmegye elismert püspökei:

  • Wesselin 1218–1240[125]
  • Thorkill 1240–1260[126]
  • Thurgot 1263–1279[127]
  • Johann 1279–1294[128]
  • Johann Tristivere 1297–1298[129]
  • Heinrich 1298–1315[130]
  • Otto von Kulm 1323–1323[131]
  • Olav von Roskilde 1323–1346[132]
  • Ludwig von Münster 1352–1381[133]
  • Johann Rekeling 1390–1398[134]
  • Dietrich Tolke 1403–1405[135]
  • Johannes Ochmann 1405–1418[136]
  • Arnold Stoltevoth 1418–1419[137]
  • Heinrich Üxküll 1419–1457[138]
  • Everard Kalle 1457–1475[139]
  • Ivan Stoltevoth 1475–1477[140]
  • Simon van den Borch 1477–1492[141]
  • Nicolas Rodendorp 1493–1509[142]
  • Gottschalk Hagen 1509–1513[143]
  • Christian Czernekow 1514–1514[144]
  • Johann Blankenfeld 1514–???[24]
  • Jürgen Georg de Tisenhusan 1525–1530[122]
  • Johann Roterd Romet 1531–1535[145]
  • Arnold Annebat 1 1536–1550[146]
  • Friedrich von Ampten 22 1553–1557[147]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Hierarchia Catholica: Archidioecesis Rigensis (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. december 31.)
  2. ↑ Meinhard, (Meinhard von Segeberg, St. Meinhard, Augustus Chorher) 1130 körül született. Üxküll (Uxhall, Ikšķile) püspökévé 1186-ban nevezték ki és iktatták be, 1196-ban halt meg Üxküllben. Bishop St. Meinhard (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2022. november 1.)
  3. ↑ Berholdot 1196-ban nevezték ki, és iktatták be Üxküll (Uxhall, Ikšķile) püspöki székébe, 1198-ban halt meg Üxküllben. Bishop Berthold (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2022. november 1.)
  4. ↑ Alfred Suerbert a brémia érsek Alber rigai püspök halála után nevezte ki riga püspökévé, de a rigai konvent Nikolaus von Nauent választotta püspökének, és a pápa is Nauent fogadta el. Suerber csak Nauen halála után nyerte el a rigai, érsekivé váló széket 1253-ban.
  5. ↑ Nikolaus von Nauent 1231. április 8-án választották meg riga püspökének, 1252-ben emelkedett rigai érsekké. 1253-ban halt meg.Hierarchia Catholica: Nikolaus von Nauen (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 25.)
  6. ↑ Alfred Suerbert 1240. szeptember 30-án nevezték ki az ír Armagh érsekévé, 1246-47 között a német Chiemsee egyházmegyéért is felelt. 1247. július 9-én Lübeck címzetes érsekévé nevezte ki a pápa. 1253-ban lett Riga érseke, 1273-ban halt meg.Hierarchia Catholica: Albert Suerber (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 6.)
  7. ↑ Juan de Luna-t 1274. május 17-én nevezeték ki Riga érsekévé, 1274. november ötödikén iktatták be. 1286-ban bekövetkezett haláláig viselte a tisztséget.Hierarchia Catholica: Juan de Luna (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 29.)
  8. ↑ Johannes von Vechten-t 1286-ban nevezeték ki (a történelmi) Warmia (Ermland) püspökévé, 1286. január 10-én Riga érsekévé. 1294-ben halt meg.Johannes von Vechten (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. január 8.)
  9. ↑ Johannes von Schwerin-t 1295. április 18-án nevezték ki Riga érsekévé, vélhetően 1300-ban halt meg.Johannes von Schwerin (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. január 8.)
  10. ↑ Isarnus Tacconi-t 1300. december 19. és 1302 április 11. között volt rigai érsek, ekkor Lund érsekévé nevezték ki. 1310. június 12-én a lundi érseki székből Salerno érseki székébe ült át. 1310 szeptemberében halt meg Rómában.Isarnus Tacconi. (Hozzáférés: 2023. január 9.)
  11. ↑ Jens Grand 1260-ban született. 1290. március 18-án nevezték ki Lund érsekévé, 1302. március 30-án rigai érsekké – az előző rigai érsek lett a lundi érsek –, 1304-ben lemondott a rigai érseki székről. 1310. február 11-én Bréma érsekévé nevezték ki, 1327. május 30-án bekövetkezett haláláig viselte azt a tisztséget.Jens Grand. (Hozzáférés: 2023. január 25.)
  12. ↑ Frederic de Fernsteint Rómában 1304. március 21-én nevezték ki rigai érsekké. A tisztséget halálig, 1340-ig viselte.Frederic de Fernstein (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. január 9.)
  13. ↑ a b Engelbert von Dahlen-t 1323. november 26-án nevezték ki Dorpat püspökévé, 1341. október 18-án nevezték ki Riga érsekévé, 1347. szeptember 9-én halt meg.Hierarchia Catholica: Engelbert von Dahlen (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 25.)
  14. ↑ Bromhold von Vyffhusen-t 1348. március 17-én nevezték ki Riga érsekévé.Hierarchia Catholica: Bromhold von Vyffhusen (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 25.)
  15. ↑ Siegfried Blomberg-et 1370. február 11-én nevezték ki Riga érsekévé, 1374. június 30-án halt meg.Hierarchia Catholica: Siegfried Blomberg (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 25.)
  16. ↑ Johannes von Sintent 1374. október 23-án nevezték ki Riga érsekévé, 1393. szeptember 24-én lemondott tisztségéről.Johannes von Sinten (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. január 11.)
  17. ↑ Johann Walenrode-t 1393. szeptember 27.én nevezték ki Riga érsekévé, 1418. május 30-án Liège püspöke és címzetes érseke lett, 1419. május 28-án halt meg.Johann Walenrode (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. január 11.)
  18. ↑ Johannes Abundi 1365-ben született. 1418. február 28-án nevezték ki Chur püspökévé, de még abban az évben – július 11-én – megkapta a rigai érsek székét. 1424. május 14-én bekövetkezett haláláig viselte ezt a tisztséget.Johannes Abundi (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. január 11.)
  19. ↑ Henning Scharpenberget 1424. október 13-án nevezték ki Riga érsekévé, tisztségét haláláig, 1448. április 5-ig viselte.Henning Scharpenberg (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. január 12.)
  20. ↑ Sylvester Stodewässcher 1448. október 9-e és 1479. július 12-e között, haláláig volt riga érseke. Sylvester Stodewässcher (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. január 12.)
  21. ↑ Stefano Grube-t 1474. március 10-én nevezték ki Troia püspökévé, 1480. március 22-én riga érsekévé. 1483. december 26-án halt meg.Stefano Grube. (Hozzáférés: 2023. január 12.)
  22. ↑ Michael Hildebrandi-t 1484. június 4-én nevezték ki Riga érsekévé, 1484. június 13-án szentelték fel. 1509. február 5-én halt meg.Hierarchia Catholica: Michael Hildebrandi (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 25.)
  23. ↑ Jasper Linde-t 1509. május 23-án nevezték ki Riga érsekévé, 1524. június 29-én halt meg.Hierarchia Catholica: Jasper Linde (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 25.)
  24. ↑ a b c Johann Blankenfeld-et 1514. október 30-án nevezték ki Reval, 1518. június 19-én nevezték ki Dorpat (Tartu) püspökévé. 1523. május 11-én lett Riga koadjuktor érseke, 1524. június 29-én pedig automatikusan Riga érsekévé vált. 1527. szeptember 9-én halt meg.Hierarchia Catholica: Johann Blankenfeld (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 25.)
  25. ↑ Thomas Schoning-ot 1528. március 15-én nevezték ki, 1531. január 18-án iktatták be a rigai érsek tisztségébe, amelyet haláláig, 1539. augusztus 10-ig viselt.Thomas Schoning (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  26. ↑ Wilhelm von Brandeburg-ot 1531. november 17-én nevezték ki a rigai érsek segédjévé. 1539. augusztus 10-én, elődje, Thomas Schoning, halálakor ő lett a rigai érsek. A rigai érsekség 1540-ben megszűnt, az utolsó érseke, Wilhelm, 1563. február 4-én halt meg.Wilhelm von Brandeburg (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. január 13.)
  27. ↑ Hierarchia Catholica: Dioecesis Curoniensis seu Quironiensis (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 4.)
  28. ↑ Hermann (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  29. ↑ Engelbert (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  30. ↑ a b Heinrich von Lützelburg-ot 1247. december 5-én nevezték ki Semgallen (Semigallen) püspökévé, 1247. december 5-én szentelték fel. 1251-én nevezték ki Kurföld, 1263. február 13-án Chiemsee püspökévé, 1274. február 8-án halt meg.Heinrich von Lützelburg (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  31. ↑ Edmund von Werth 5 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  32. ↑ Burckhard (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  33. ↑ Paul (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  34. ↑ Johann (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  35. ↑ Ludolf (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  36. ↑ Jakob (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  37. ↑ Otto (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  38. ↑ Rutger von Bruggenowe (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  39. ↑ Gottschalk Schutte (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  40. ↑ Johann Tiergart (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  41. ↑ Paul Einwald von Walteris (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  42. ↑ Martin Leonis (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  43. ↑ Michael Sculteti (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  44. ↑ Heinrich Basedow (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  45. ↑ Hermann Ronneberg (Kunnenbergh) (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  46. ↑ a b Johann von Münchhausen-t 1540. július 16-án nevezték ki Curland és 1542. január 9-én Ösell (Oesell) [Saare-Lääne] püspökévé. 1251-ben halt meg.Johann von Münchhausen (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  47. ↑ Diocese of Dorpat (angol nyelven). (Hozzáférés: 2022. december 4.)
  48. ↑ Fulco (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  49. ↑ Thierry von Treiden 1160-ban született. 1211-ben egyszerre lett Liège és Köln segédpüspöke, valamint Leal (Lihula) püspöke. 1218. július 18-án halt meg. Érdekesség, hogy püspökké nem egy érsek, hanem Albert rigai püspök szentelte fel, erre Albert a pápától nyert egyedi (és ritka) jogot.Theodericus Dietrich, Thierry von Treiden (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  50. ↑ Herman von Buxhoevden 1163-ban született, 1219-ben nevezték ki Leal (Lihula) püspökévé. A leali egyházmegyéből lett a tartui egyházmegye, Herman így automatikusan tartui püspökké lett. A tisztségtől 1245-ben lemondott, 1248-ban halt meg. Karrierjét öccsének, Albert rigai püspöknek köszönhette.Herman von Buxhoevden (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  51. ↑ Friedrich von Haseldorf (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  52. ↑ Dietrich von Vischhausen (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  53. ↑ Nicolaus 15 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  54. ↑ Joahnn von Vischhausen 23 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  55. ↑ Heinrich de Velde 5 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  56. ↑ Dietrich Damerow 1330-ban született, 1378. december 21-én nevezték ki Dorpat (Tartu) püspökévé. Tisztségéről 1400-ban lemondott, 1408-ban halt meg.Dietrich Damerow 21 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  57. ↑ Heinrich Wrangel 15 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  58. ↑ Bernhard Bulo 7 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  59. ↑ Dietrich Ressler 14 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  60. ↑ Dietrich Gronow 16 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  61. ↑ Bartholomaeus Sawijerwe 17 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  62. ↑ Helmicus von Malingrode, O. Praem. 22 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  63. ↑ Andreas Piperi 5 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  64. ↑ Johann Bertkow 6 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  65. ↑ Thierry Hake 18 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  66. ↑ Johann Buxhoevden von Roppa 20 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  67. ↑ Gerhard Schwut Schrowe 22 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  68. ↑ Johann Duisburg Seborg 15 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  69. ↑ Christian Bomhower 30 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  70. ↑ Johann Gellingshausen 16 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  71. ↑ Jobst von der Recke 1490-ben született, 1544. április 21-én nevezték ki Dorpat (Tartu) püspökévé. 1554-ben lemondott, 1570-ben halt meg.Jobst von der Recke 21 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  72. ↑ Hermann Weiland Wessal 25 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  73. ↑ Egino-t 1060-ban nevezték ki Dalby püspökévé, 1061-től Lund püspöke. 1072. október 19-én halt meg.Hierarchia Catholica: Egino (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  74. ↑ LEKU  20. oldal
  75. ↑ Fonnesberg-Schmidt, Iben. Papieże i krucjaty bałtyckie 1147-1254 (lengyel nyelven). Warszawa: Bellona, 56. o.. ISBN 978-83-11-11612-2 
  76. ↑ szerk.: Alan V. Murray: The Incorporation of the Northern Baltic Lands into the Western Christian World, Crusade and conversion on the Baltic frontier, 1150-1500 (angol nyelven). DOI: 10.4324/9781315258805 (2017. május 26.). ISBN 9781315258805. Hozzáférés ideje: 2023. január 26. 
  77. ↑ Bombi, Barbara. Novella plantatio fidei : missione e crociata nel nord Europa tra la fine del XII e i primi decenni del XIII secolo (olasz nyelven). Roma: Istituto storico italiano per il Medio Evo. ISBN 978-88-89190-38-8 
  78. ↑ Jarosław Nikodem: Chrystianizacja wschodnich pobrzeży Bałtyku (lengyel nyelven) pp. 178-179. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  79. ↑ Paul Johansen. Nordische Mission, Revals Gründung und die Schwedensiedlung in Estland.. Stockholm: Wahlström og Widstrand, 90. o. (1951. november 12.) 
  80. ↑ LEKU  5. kötet
  81. ↑ adversus saepedictos paganos potenter et magnanimiter decertaverint
  82. ↑ LEKU  5. kötet
  83. ↑ LEKU  6. kötet “[...] qualiter [...] Fulco, Estonum episcopus, inopia et paupertate prematur, et ad convertendum gentem illam sui episcopatus, quae Christianae idei ignara est [...] monemus [...] quatinus de bonis, a Deo vobis collatis, praedicti episcopi inopiam subleventes, ei manum auxilii porrigatis et caritatis solatia divini amoris intuitu ministretis [...]”. (latin) :: „... hogyan [...] Fulco, Észtország püspöke nélkülözés és szegénység sújtja, és hogy megtérítse püspökségének azt a nemzetét, amely nem ismeri a keresztény eszmét [...] figyelmeztetünk [ ...] mi a helyzet a jó dolgokkal, amelyeket Istennek adtál, enyhítve a fent említett püspök szegénységét, kinyújtva feléje a segítő kezét, és az isteni szeretet szemszögéből adva a szeretet vigasztalását [...]”.
  84. ↑ LEKU  4. kötet
  85. ↑ LEKU  7-8. kötet
  86. ↑ Absalon Hvide 1128-ban született. 1158-ban nevezték ki Roskilde püspökévé, majd 1177-ben nevezték ki Lund érsekévé. 1192-ben lemondott Roskilde püspöki címéről, 1201. március 21-én halt meg Lund érsekeként.Hierarchia Catholica: Absalon Hvide (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  87. ↑ LEKU  7-8. kötet
  88. ↑ Henriket 1152-ben nevezték ki Uppsala püspökévé, 1157. január 19-én halt meg.Hierarchia Catholica: St. Henrik (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  89. ↑ Uppsala egyházmegye. 1123-ban vált ki a Bréma érseki egyházmegyéből az uppsalai. 1134-ben Sigtuna egyházmegye szétosztásakor bővült területe. 1164. augusztus elsején érsekséggé vált, 1558-ban megszűnt.Hierarchia Catholica: Archidioecesis Upsalensis (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  90. ↑ Jarosław Nikodem: Chrystianizacja wschodnich pobrzeży Bałtyku (lengyel nyelven) pp. 277. (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  91. ↑ szerk.: Alan V. Murray: Crusades and Crusading Ideology in the Political History of Sweden, 1140–1500, Crusade and conversion on the Baltic frontier, 1150-1500 (angol nyelven). DOI: 10.4324/9781315258805 (2017. május 26.). ISBN 9781315258805. Hozzáférés ideje: 2023. január 26. 
  92. ↑ Anna Waśko (2013). „Crusades in Finland and the Crusade Ideology in Sweden from the 12th to 14th Centuries” (angol nyelven). Quaestiones Medii Aevi Novae (18), 257-280. o, 261. o, Kiadó: Wydawnictwo Towarzystwa Naukowego „Societas Vistulana”. 
  93. ↑ LEKU  3. kötet “[...] quam duram provinciam sortitus sit [...] potius mortem sem- per expectans quam longam vitam [...]” (latin) :: “[...] milyen nehéz tartományt osztottak ki rá [...] inkább a halálra vár örökké, mint egy hosszú életre [...]"
  94. ↑ A Roskilde (Roeskilde) egyházmegyéből 1048-ban vált ki Dalby és Lund egyházmegyék. 1060-ban a Dalby és Schonen (Scania) egyházmegyéket Lund egyházmegyéhez csatolták. 1103-ban a lundi egyházmegye érseki székhellyé vált. A lundi egyházmegye 1536-ban szűnt meg.Hierarchia Catholica: Archidioecesis Lundensis (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  95. ↑ Maja Gąssowska (2017. november 12.). „Apostołowie średniowiecznych Inflant (do początku XIII w.)” (angol, lengyel nyelven). Folia Historica Cracoviensia 231 (1). DOI:10.15633/fhc.2210. (Hozzáférés: 2023. január 26.) 
  96. ↑ Dioecesis Semigallensis (Seloniensis). (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  97. ↑ Bernard de Lippe (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  98. ↑ Baudoin d’Aulne (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  99. ↑ Bonfiace du Puy-t 1373. november 14-én nevezték ki Vence és 1379-ben Semgallen püspökévé.Bonfiace du Puy (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  100. ↑ Giovanni Jagow-ot 1383. február 18-án nevezték ki Semgallen és 1384. július 20-án Strängnäs (Strengnäs) püspökévé.Giovanni Jagow (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  101. ↑ Hierarchia Catholica: Dioecesis Osiliensis (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  102. ↑ Gottfried (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  103. ↑ Heinrich (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  104. ↑ Hermann von Burdeham (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  105. ↑ Heinrich (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  106. ↑ Jakob (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  107. ↑ Hartung (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  108. ↑ Jacques (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  109. ↑ Hermann Osenbrügge (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  110. ↑ Konrad (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  111. ↑ Heinrich-t 1370. január 30-án nevezték ki Schleswig, 1374. október 23-án Ösell (Oesell) [Saare-Lääne] püspökévé. 1383-ban halt meg.Heinrich (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  112. ↑ Winrich von Kniprode (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  113. ↑ Caspar Schuwenflug (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  114. ↑ Christian Kuband 10 (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  115. ↑ Johann Schutte (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  116. ↑ Johann Krewel O.T. (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  117. ↑ Ludolf Grau (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  118. ↑ Judoc Hohenstein (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  119. ↑ Pierre von Wedberch (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  120. ↑ Johann Orgass (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  121. ↑ Joannes Rynel-t 1513. október 3-án nevezték ki Ösell (Oesell) [Saare-Lääne] koadjuktor püspökévé, így 1515. március 19-én automatikusan lett Ösell (Oesell) [Saare-Lääne] püspökévé. 1527-ben halt meg.Joannes Rynel (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  122. ↑ a b Jürgen Georg de Tisenhusant 1525. július 21-én nevezték ki Reval (Rewel) püspökévé, e tisztségét megtartva lett 1527. május 20-án Ösell (Oesell) [Saare-Lääne] püspöke is. 1530. október 12-én halt megJürgen Georg de Tisenhusan (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  123. ↑ Reinhold Buschovedent 1480-ban született, 1532. július 8-án nevezték ki Ösell (Oesell) [Saare-Lääne] püspökévé. 1542-ben lemondott, 1557-ben halt meg.Reinhold Buschoveden (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  124. ↑ Hierarchia Catholica: Dioecesis Revaliensis (angol nyelven). (Hozzáférés: 2023. január 26.)
  125. ↑ Wesselin (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  126. ↑ Thorkill (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  127. ↑ Thurgot (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  128. ↑ Johann (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  129. ↑ Johann Tristivere (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  130. ↑ Heinrich , (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  131. ↑ Otto von Kulm-ot 1323-ban nevezték ki Reval (Rewel), 1323. december 23-án Chełmno (Culma) püspökévé. 1348. február 15-én halt meg.Otto von Kulm, (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  132. ↑ Olav von Roskilde (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  133. ↑ Ludwig von Münster, (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  134. ↑ Johann Rekeling (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  135. ↑ Dietrich Tolke, (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  136. ↑ Johannes Ochmann, (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  137. ↑ Arnold Stoltevoth, (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  138. ↑ Heinrich Üxküll (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  139. ↑ Everard Kalle (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  140. ↑ Ivan Stoltevoth (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  141. ↑ Simon van den Borch (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  142. ↑ Nicolas Rodendorp (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  143. ↑ Gottschalk Hagen (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  144. ↑ Christian Czernekow-ot kinevezték, de halála miatt nem iktatták be a püspöki tisztségbe.Christian Czernekow (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  145. ↑ Johann Roterd Romet (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  146. ↑ Arnold Annebat (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)
  147. ↑ Friedrich von Ampten (angol nyelven). Hierarchia Catholica. (Hozzáférés: 2023. február 1.)

Források

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Livónia&oldid=27569057”