Helyesírás (Osiris)

Szerzője dr. Laczkó Krisztina, az ELTE Bölcsészettudományi Kara Mai Magyar Nyelvi Tanszékének adjunktusa és az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának tagja, valamint dr. Mártonfi Attila, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa.

A kötet két fő részre tagolódik: Tanácsadó (420 oldal) és Szótár (1077 oldal). Első része az 1984-es szabályzat (11. kiadás) alapján igazít el a helyesírás kérdéseiben, második része pedig az eddigi két legátfogóbb gyűjteménynél^[1] közel másfélszer bővebb, 213 974 szóalakot és kifejezést tartalmazó példatárral szolgál. A kötetet irodalomjegyzék, glosszárium és tárgymutató egészíti ki.

Jelentősége abban áll, hogy a helyesírás számos olyan kérdésével részletesen foglalkozik, amit a szabályzat csak érintőleg vagy egyáltalán nem említ, és amire eddig csak nyelvtudományi szaklapokból vagy egyedi tanácskérés útján lehetett választ találni. (Az Irodalomjegyzék sorolja fel azt a több mint kétszáz forrást az egyes helyesírási területek szerint – nyelvtudományi szakkönyveket és cikkeket –, amelyekre épített.) A jelenségeket korszerű szemlélettel és példaanyaggal tárgyalja; a valamilyen szempontból különleges szócsoportokat és a kivételeket átfogó listákban sorolja fel (l. alább).

Bár maga nem az Akadémiai Kiadó kiadványa, mindkét szerzője az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársa: Laczkó Krisztina tagja, Mártonfi Attila állandó meghívottja a helyesírási bizottságnak.^[2] Az MTA Magyar Nyelvi Bizottságának két elismert tagja, Fábián Pál és Szathmári István lektorálta; ajánlásuk a kötet hátsó borítóján olvasható.^[2] A kötet teljes egészében az AkH 11. kiadására épül (sőt azt az MHSZ-nél szigorúbban követi^[2][3]); csak olyan helyeken tér el tőle a szakirodalom alapján, ahol az nem adott kellően kidolgozott eligazítást: ezekre az esetekre új javaslatokat vetett föl, amelyeket a szabályzat új kiadásának készítésekor figyelembe vesznek.

Az MTA Nyelvtudományi Intézete Nyelvművelő Osztályának GYIK-je szerint az OH „minden ellenkező híresztelés ellenére hiteles (nemcsak azért, de azért is, mert az akadémiai kiadás szerzői lektorálták)”,^[4] közönségszolgálatuk ezt a kötetet is alapul veszi a tanácsadásnál. Az egyik szerző, Mártonfi Attila, egy fórumos hozzászólásában úgy fogalmazott: (az OH) „felül nem írta, inkább annotálta” (a szabályzatot).^[5]

A példaanyagban előfordulnak elvétve eltérések a Magyar helyesírási szótártól: ezek elsősorban abból adódnak, hogy a korszerű adatkezelési eljárások és a szakirodalom áttekintő feldolgozása révén jobban ki tudták szűrni a hibákat, következetlenségeket,^[6][7] illetve hatékonyabban tudták érvényesíteni a szabályzatban lefektetett elveket (például a hatszótag-szabályt). A felmerült eltéréseket azonban szándékosan nem kívánták összegyűjteni^[5] (a helyesírási szótárak eltéréseiből adódó lehetséges problémákra Dede Éva hívta fel a figyelmet az Édes Anyanyelvünk c. folyóiratban^[8]).

• Általános tudnivalók
• A betűk (a magánhangzók és a mássalhangzók írása)
• A betűrendbe sorolás (a magyar és latin betűrend, a bibliográfiai tételek betűrendje)
• A hangjelölés (alapelvek, a magánhangzók és a mássalhangzók jelölése, hangjelölés magyar családnevekben)
• Különírás – egybeírás (az összetett szavak keletkezésének okai, mellérendelő és alárendelő összetett szavak, a morfológiai típusú és a hagyományosan szervetlennek nevezett összetételek, a szótagszámlálás szabálya, a mozgószabályok, a tulajdonnevet, ill. rövidítést, betűszót, valamint idegen írásmódú előtagot tartalmazó összetételek, szaknyelvi külön‑ és egybeírási szabályok)
• A kezdőbetű
• A tulajdonnevek (a névterjedelem jelölése, az állandóság kritériuma, a személynevek, az állat‑ és tárgynevek, a földrajzi nevek, a csillagászati elnevezések, az intézménynevek, a márkanevek, a kitüntetések és díjak elnevezései, a címek)
• Az idegen szavak és nevek írása (a magyaros és az idegenes írásmód sajátosságai, átírás idegen írásrendszerű nyelvekből – szerb, japán, kínai, cirill betűs szláv nyelvek, ógörög, újgörög, koreai, héber és jiddis, arab, szanszkrit –, toldalékok kapcsolása, az idegen írásmódú előtagot tartalmazó összetételek)
• Az elválasztás (a szótagolás szerinti elválasztás, az összetett szavak elválasztása, nehézséget okozó elválasztások, tipográfiai konvenciók az elválasztásban)
• Az írásjelek (az írásjelhasználat kötelezőségi szabályai, az írásjelek formai jellemzői, a térköz mint tagolóeszköz, az írásjelhasználat részletes szabályai – a mondatnál nagyobb egységek, a mondatok, a tagmondatok és a szókapcsolatok írásjelezése, az idézés, a szavakon belüli írásjelhasználat, a toldalékok kapcsolása –, egyéb írásjelhasználati tudnivalók)
• Rövidítések és mozaikszók (a valódi rövidítések, nagybetűk használata a valódi rövidítésekben, jelszerű rövidítések; a mozaikszók: betűszók, szóösszevonások és egyéb mozaikszók)
• A számok, a keltezés és a címzés (a számok számjegyekkel való írása, a számok betűvel való írása, a keltezés, a címzés és a számok írásának egyéb szabályai)

A kötet az alábbi témákban közöl (túlnyomórészt átfogó) felsorolásokat:

• az idegen mellékjeleket bemutató lista (37. o.);
• a tő belseji hosszú magánhangzót toldalék előtt megrövidítő, illetve megőrző tőszavak (53–54. o.);
• az idegen képzők előtti magánhangzó-rövidülés bemutatása, valamint az ez alóli kivételek (55–56. o.);
• az ingadozó kiejtésűnek ítélt szavak (56–57. és 60–61. o.);
• az i-re végződő földrajzi nevek -i képzős alakja (59. o.);
• összetéveszthető szópárok (61–62. o.);
• a szótárban megtalálható összes ly-os írásmódú szó (65–67. o.);
• a különféle szótári alakváltozatok (40., 70.);
• az -ll képzős igék (71. o.);
• az igei alaptagú állandósult szókapcsolatok és az ezekből képzett főnévi származékok (93–96. o.);
• az Igei igenévi alanyos összetett szavak (103–104. o.);
• az állandósult szókapcsolatokból képzett hagyományos összetételek (105–106.);
• az önálló használatban nem létező magyar és idegen összetételi előtagok (111–113. és 129–130. o.);
• az igekötők (122–123. o.);
• a személynévi előtagú összetételekből egy nagyobb mutatvány (167–169. o.);
• a tulajdonnevek köznevesült formái (172. és 209–210. o.);
• az ország- és államnevek, valamint ezek rövidülései (180–184. és 380–384. o.);
• a legnagyobb tájegységek neve (195. o.), a bonyolultabb helyesírású magyar helységnevek (196–197. o.) és Budapest városrésznevei (198–199. o.);
• a csillagképek elnevezései (213–214. o.);
• az állami díjak és kitüntetések elnevezései (228. o.);
• a legnagyobb példányszámú magyar nyelvű lapok címei (233–238. o.);
• a kétféleképpen elválasztható idegen összetételek listája (287–288. o.);
• rövidítésjegyzék (360–374. o.), a szótárban található mozaikszavak jegyzéke (391–402. o.) és mutatvány a szóösszevonások közül (404–407. o);
• a vegyjelek (378. o.), a mértékegységek rövidítései (386–388. o.) és a matematikai jelek (388–389. o.);
• a római számok (412–414. o.).

Illusztrációként szerepel továbbá:

• a bibliográfiai betűrendet bemutató részlet (33. o.);
• a betűzéshez mintát adó táblázat (38. o.);
• az összetett szavak rendszerének, valamint az alárendelő összetételek és szókapcsolatok összefüggéseinek megértését segítő táblázat (90–91. o.);
• szótári mutatvány az állandósult jelzős szerkezetek és a főnévi jelzős szerkezetek illusztrálásához (108–111. és 114–117. o.);
• az összetett mondatok írásjelezését bemutató táblázat (319–321. o.);
• a helységnevek típusainak, az utcaneveknek és a földrajzi közneveknek összegző felsorolása (178–180. és 184–186. o.);
• az idegen szavak magyar és idegen írásmódjában eligazító diagram (243. o.).

(A fenti lista jórészt az Előszóból származik, a kötet 11. oldaláról.)

• Az Osiris Helyesírás és az új helyesírási szabályzat, Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila cikke (2019). In: Szabályzat, oktatás, gyakorlat: Helyesírásról sokszínűen. Eger, Eszterházy Károly Egyetem Líceum Kiadó, pp. 227–237.
• Indul „a magyar Duden”! (Könyvpiac.hu)
• A mozgószabály titka – A valóság és a helyesírás – a Népszabadság interjúja (2005. január 6.)
• Van-e neme egy szótárnak? – a Népszabadság interjúja (2004. szeptember 4.)
• A November 7. Erőműtől DJ Newlig – Nádasdy Ádám recenziója Archiválva 2005. október 28-i dátummal a Wayback Machine-ben (2004. november 21.), megjelent a Magyar Narancs 2004/51–52. számában
• Följegyzések és gondolatok a magyar írásmódról – Ágoston Mihály recenziója (Magyar Nyelvőr, 133. évfolyam 3. szám, 2009. július–szeptember, Szemle)
• Az egyik szerző, Laczkó Krisztina szakmai életrajza és publikációs listája
• A másik szerző, Mártonfi Attila szakmai önéletrajza és publikációs listája

• Magyar helyesírás
• A magyar helyesírás szabályai
• A Magyar helyesírási szótár és az Osiris-féle Helyesírás eltéréseinek listája
• Ahol szándékosan eltérünk az OH-tól