1986-os Formula–1 világbajnokság

37. Formula–1-es szezon
(F1 1986 szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 18.

Az 1986-os Formula–1-es szezon volt a 37. FIA Formula–1 világbajnoki szezon. 1986. március 23-ától október 26-áig tartott.

1986-os FIA
Formula–1 világbajnokság
Alain Prost McLarenje
Alain Prost McLarenje
Egyéni világbajnok
Francia Alain Prost73
Konstruktőri világbajnok
UK Williams F1141

 ← 1985
1987 → 

Az évet a Williams két versenyzője, Nigel Mansell és Nelson Piquet uralta, ám végül egyikük sem lett világbajnok: Az évadzáró ausztrál nagydíjon mindketten defektet kaptak, és a nevető harmadik Alain Prost megvédte címét. Hosszú szünet után visszatért a versenynaptárba a spanyol nagydíj a jerezi pályával. Először rendezték meg a magyar nagydíjat az újonnan épített Hungaroringen. A versenyt Piquet nyerte Senna előtt, aki végül negyedik lett a pontversenyben, akárcsak az előző évben. A Williams nagy előnnyel nyerte a konstruktőr vb-t a McLaren előtt.

Miután a szívómotorokat betiltották, ez volt az első olyan idény, amikor kizárólag turbómotorok alkalmazására volt lehetőség. A korlátozás egészen 1989-ig maradt életben.

Az 1986-os Formula–1-es versenyautók voltak a valaha létezett legerősebbek. Még nem korlátozták a motorok teljesítményét, így néhány, köztük az erős, de megbízhatatlan BMW M12/13 képes volt akár 1350 lóerő leadására is időmérő edzéseken. Mivel ez a teljesítmény az egész autót igénybevette, így a futamokon jellemzően egy másik beállítást használtak, amely már nem a minél gyorsabb köridőre volt optimalizálva, s így érték el, hogy a motorok ne menjenek idő előtt tönkre. Az autók teljesítménye a súlyukhoz képest (ami átlagosan 540 kg volt) szintén rendkívüli volt, így valóban hihetetlen erejük volt. A szerkezetek egyetlen igazi hátrányos tulajdonsága a késleltetettség volt: ebben az időben a turbómotorok teljesen mechanikusak voltak, és a gyártók némelyike (különösen a Ford és a Honda) nem tudta megnyugtatóan megoldani azt a problémát, hogy az erőhatás a gázadást követő 2-3 másodperccel jelentkezett csak - akkor viszont robbanásszerűen. Emiatt nagyon nehéz volt vezetni ezeket a kocsikat, és bonyolult versenyzői feladat volt annak kiszámítása, mikor érdemes rálépni a gázra és mennyire.

Összességében a motorok körülbelül 900-1000 lóerőt tudtak leadni. A BMW már említett motorja mögött a második legerősebb a Williams csapat ikerturbós V6-os Honda-motorja volt, ettől a kettőtől pedig némiképp elmaradt a Ferrari, a TAG-Porsche, és a Renault megoldása. A Ford-Cosworth V6-os turbómotorja sietős munka eredménye lett, így kiforratlan és meglehetősen gyenge lett, de a folyamatos fejlesztéseknek hála versenyről versenyre jobb lett. A leggyengébb és legmegbízhatatlanabb motorok tulajdonosai az Alfa Romeo és a Motori Moderni voltak. Az évtized elejéhez képest a motorok átlagos lóereje éppen a kétszeresére emelkedett.

Még egy nagy probléma volt az üzemanyag-felhasználás, mivel egy versenyen már csak 195 litert lehetett használni, és ez az erősebb motorok megnövekedett fogyasztását nézve komoly gondot okozott. Nem egyszer fordult elő egy futamon, hogy megálltak a versenyautók, mert nem volt több üzemanyaguk - a legjellegzetesebb példája ennek Hockenheimben volt, ahol Alain Prost néhány méterrel a cél előtt állt meg a harmadik helyről, és kétségbeesetten próbálta áttaszigálni autóját a célvonalon, sikertelenül. Főként a Honda motorokat sújtotta ez a probléma.

1986 végén visszavonult Patrick Tambay, valamint az 1980-as és 1982-es világbajnokok, Alan Jones és Keke Rosberg. Jacques Laffite a Brit Nagydíjon szenvedett sérülései miatt kényszerült visszavonulásra, Johnny Dumfries, Huub Rothengatter, és Allen Berg pedig mindössze ezen az egy idényen indultak a Formula–1-ben. Marc Surer egy ralibaleset miatt volt kénytelen feladni versenyzői karrierjét, Elio de Angelis pedig egy teszthétvégén szenvedett halálos balesetet - sokáig ő volt a Formula–1 utolsó halálos áldozata.

Az idényben két új pálya kapott szerepet: a Magyar Nagydíj, és a Mexikói Nagydíj (mely 16 év után tért vissza). 33 év után kikerült viszont a naptárból a Holland Nagydíj, és 21 év után a Dél-afrikai Nagydíj.

A szezon menete

szerkesztés
 
Mansell Williams-Hondája

Monacóban az alagút utáni gyors sikánt átépítették, lelassították. Prost szerezte meg a pole-t Mansell és Senna előtt. A rajt balesetmentes volt, az első tíz induló sorrendje nem változott. Rosberg az első boxkiállások után a kilencedik helyről a második pozícióba ért fel, és meg is tartotta azt. Alboreto a turbó meghibásodása miatt kiesett. A mezőny hátsó részében Martin Brundle és Patrick Tambay karambolozott a Mirabeau-kanyarban. A verseny végéig az élmezőny sorrendje nem változott, Prost győzött csapattársa, Rosberg, valamint Senna és Mansell előtt.

 
Ayrton Senna a Lotusszal Brands Hatch-ben

Az első magyar nagydíj pole-pozícióját Senna szerezte meg, mellőle honfitársa, Piquet indulhatott, míg a második sorba a világbajnoki pontversenyt vezető Mansell és Prost sorakozott fel. A rajt után Senna megtartotta a vezetést, míg Mansell feljött a második helyre, Prost és Piquet elé. A brazil azonban hamarosan megelőzte Mansellt, akitől átvette a második pozíciót. A hatodik helyről induló Patrick Tambay a Lola-Harttal megelőzte Prostot, de a McLaren és csapattársa, Alan Jones is hamarosan túllépett rajta. A 11. körben Prost megelőzte Mansellt, majd egy fordulóval később Piquet átvette a vezetést Sennától, aki elkezdett visszaesni a francia felé. Prost nem sokkal később műszaki probléma miatt kiállt a boxba, amely megzavarta csapattársa, Keke Rosberg versenyét, mivel ő is ugyanakkor hajtott ki kerékcserére, de a szerelők továbbintették. Ezek következtében Mansell harmadik, Johnny Dumfries negyedik, Gerhard Berger pedig ötödik volt. Féltávnál Piquet kereket cserélt, míg Senna kint maradt, és előnyre tett szert, így amikor ő állt ki, sikerült az élre visszatérnie. A különbség azonban a két brazil között gyorsan csökkent, Piquet pedig az 57. körben visszaelőzte Sennát. Ezután a két autó végig szorosan együtt haladt, de Piquet-nek sikerült Sennát maga mögött tartania. A dobogó legalsó fokára Mansell állhatott fel, az ötödik Dumfries, az utolsó pontszerző Martin Brundle lett.

 
Gerhard Berger Detroitban a Benettonnal

Csapatok és versenyzők

szerkesztés
Csapat Konstruktőr Modell Motor Gumi # Versenyző
  McLaren International McLaren MP4/2C TAG Porsche G 1   Alain Prost
2   Keke Rosberg
  Tyrrell Racing Organisation Tyrrell 014
015
Renault G 3   Martin Brundle
4   Philippe Streiff
  Williams Grand Prix Engineering Williams FW11 Honda G 5   Nigel Mansell
6   Nelson Piquet
  Motor Racing Developments Brabham BT55 BMW P 7   Riccardo Patrese
8   Elio de Angelis
  RAM Racing for Australia RAM 03B Hart P 9   Mike Thackwell
  John Player Special Team Lotus Lotus 98T Renault G 11   Johnny Dumfries
12   Ayrton Senna
  West Zakspeed Formula Racing Zakspeed 861 Zakspeed G 14   Jonathan Palmer
29   Huub Rothengatter
  Team Haas Lola THL1
THL2
Hart G 15   Alan Jones
16   Patrick Tambay
  Eddie Cheever
  Arrows Racing Team Arrows A8
A9
BMW G 17   Marc Surer
18   Thierry Boutsen
  Benetton Formula Benetton B186 BMW P 19   Teo Fabi
20   Gerhard Berger
  Osella Squadra Corse Osella FA1G
FA1F
FA1H
Alfa Romeo P 21   Piercarlo Ghinzani
22   Christian Danner
  Alex Caffi
  Allen Berg
  Minardi Team Minardi M185B
M186
Motori Moderni P 23   Andrea de Cesaris
24   Alessandro Nannini
  Equipe Ligier Ligier JS27 Renault P 25   René Arnoux
26   Jacques Laffite
  Philippe Alliot
  Scuderia Ferrari Ferrari F186 Ferrari G 27   Michele Alboreto
28   Stefan Johansson

Nagydíjak

szerkesztés
# Verseny Dátum Pálya Győztes pilóta Győztes csapat Összefoglaló
421   brazil nagydíj Március 23. Jacarepaguá   Nelson Piquet   Williams-Honda Összefoglaló
422   spanyol nagydíj Április 13. Jerez   Ayrton Senna   Lotus-Renault Összefoglaló
423   San Marinó-i nagydíj Április 27. Imola   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
424   monacói nagydíj Május 11. Monaco   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
425   belga nagydíj Május 25. Spa-Francorchamps   Nigel Mansell   Williams-Honda Összefoglaló
426   kanadai nagydíj Június 15. Circuit Gilles Villeneuve   Nigel Mansell   Williams-Honda Összefoglaló
427   kelet-amerikai nagydíj Június 22. Detroit   Ayrton Senna   Lotus-Renault Összefoglaló
428   francia nagydíj Július 6. Paul Ricard   Nigel Mansell   Williams-Honda Összefoglaló
429   brit nagydíj Július 13. Brands Hatch   Nigel Mansell   Williams-Honda Összefoglaló
430   német nagydíj Július 27. Hockenheimring   Nelson Piquet   Williams-Honda Összefoglaló
431   magyar nagydíj Augusztus 10. Hungaroring   Nelson Piquet   Williams-Honda Összefoglaló
432   osztrák nagydíj Augusztus 17. Österreichring   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló
433   olasz nagydíj Szeptember 7. Monza   Nelson Piquet   Williams-Honda Összefoglaló
434   portugál nagydíj Szeptember 21. Estoril   Nigel Mansell   Williams-Honda Összefoglaló
435   mexikói nagydíj Október 12. Hermanos Rodríguez   Gerhard Berger   Benetton-BMW Összefoglaló
436   ausztrál nagydíj Október 26. Adelaide   Alain Prost   McLaren-TAG Összefoglaló

Bajnokság végeredménye

szerkesztés

Versenyzők

szerkesztés

Pontozás:

Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7.-20.
Pont 9 6 4 3 2 1 0
Helyezés Versenyző BRA
 
ESP
 
SMR
 
MON
 
BEL
 
CAN
 
USE
 
FRA
 
GBR
 
GER
 
HUN
 
AUT
 
ITA
 
POR
 
MEX
 
AUS
 
Pont
1   Alain Prost Ki 3 1 1 6 2 3 2 3 6 Ki 1 Kiz 2 2 1 72 (74)
2   Nigel Mansell Ki 2 Ki 4 1 1 5 1 1 3 3 Ki 2 1 5 Ki 70 (72)
3   Nelson Piquet 1 Ki 2 7 Ki 3 Ki 3 2 1 1 Ki 1 3 4 2 69
4   Ayrton Senna 2 1 Ki 3 2 5 1 Ki Ki 2 2 Ki Ki 4 3 Ki 55
5   Stefan Johansson Ki Ki 4 10 3 Ki Ki Ki Ki 11 4 3 3 6 12 3 23
6   Keke Rosberg Ki 4 5 2 Ki 4 Ki 4 Ki 5 Ki 9 4 Ki Ki Ki 22
7   Gerhard Berger 6 6 3 Ki 10 Ki Ki Ki Ki 10 Ki 7 5 Ki 1 Ki 17
8   Jacques Laffite 3 Ki Ki 6 5 7 2 6 Ki 14
9   Michele Alboreto Ki Ki 10 Ki 4 8 4 8 Ki Ki Ki 2 Ki 5 Ki Ki 14
10   René Arnoux 4 Ki Ki 5 Ki 6 Ki 5 4 4 Ki 10 Ki 7 15 7 14
11   Martin Brundle 5 Ki 8 Ki Ki 9 Ki 10 5 Ki 6 Ki 10 Ki 11 4 8
12   Alan Jones Ki Ki Ki Ki 11 10 Ki Ki Ki 9 Ki 4 6 Ki Ki 4
13   Johnny Dumfries 9 Ki Ki NK Ki Ki 7 Ki 7 Ki 5 Ki Ki 9 Ki 6 3
14   Philippe Streiff 7 Ki Ki 11 12 11 9 Ki 6 Ki 8 Ki 9 Ki Ki 5 3
15   Patrick Tambay Ki 8 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 8 7 5 Ki HN Ki HN 2
16   Teo Fabi 10 5 Ki Ki 7 Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 8 Ki 10 2
17   Riccardo Patrese Ki Ki 6 Ki 8 Ki 6 7 Ki Ki Ki Ki Ki Ki 13 Ki 2
18   Christian Danner Ki Ki Ki NK Ki Ki Ki 11 Ki Ki Ki 6 8 11 9 Ki 1
19   Philippe Alliot Ki 9 Ki Ki Ki 6 8 1
20   Thierry Boutsen Ki 7 7 8 Ki Ki Ki HN HN Ki Ki Ki 7 10 7 Ki 0
21   Derek Warwick Ki 10 9 8 7 Ki NI Ki Ki Ki Ki 0
22   Jonathan Palmer Ki Ki Ki 12 13 Ki 8 Ki 9 Ki 10 Ki Ki 12 10 9 0
23   Huub Rothengatter Ki NK Ki 12 Ki Ki Ki Ki Ki 8 Ki Ki Ki 0
24   Andrea de Cesaris Ki Ki Ki NK Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 8 Ki 0
25   Elio de Angelis 8 Ki Ki Ki 0
26   Marc Surer Ki Ki 9 9 9 0
27   Piercarlo Ghinzani Ki Ki Ki NK Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki 11 Ki Ki Ki Ki 0
28   Allen Berg Ki Ki Ki 12 Ki Ki 13 16 HN 0
29   Alessandro Nannini Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki Ki HN 14 Ki 0
  Ivan Capelli Ki Ki 0
  Eddie Cheever Ki 0
  Alex Caffi HN 0
Helyezés Versenyző BRA
 
ESP
 
SMR
 
MON
 
BEL
 
CAN
 
USE
 
FRA
 
GBR
 
GER
 
HUN
 
AUT
 
ITA
 
POR
 
MEX
 
AUS
 
Pont

Konstruktőrök

szerkesztés
Helyezés Konstruktőr Model Motor Gumi Győzelem Dobogós hely Pole Leggy. kör Pont
1   Williams-Honda FW11 Honda RA166E G 9 19 4 11 141
2   McLaren-TAG MP4/2C TAG Porsche P01 G 4 12 2 2 96
3   Lotus-Renault 98T Renault EF15B G 2 8 8 58
4   Ferrari F1/86 Ferrari 032 G 5 37
5   Ligier-Renault JS27 Renault EF4B
Renault EF15
P 2 29
6   Benetton-BMW B186 BMW M12/13 P 1 2 2 3 19
7   Tyrrell-Renault 014
015
Renault EF4B
Renault EF15
G 11
8   Haas Lola-Ford THL2 Ford GBA G 6
9   Brabham-BMW BT54
BT55
BMW M12/13 P 2
10   Arrows-BMW A8
A9
BMW M12/13 G 1
11   Zakspeed 861 Zakspeed 1500/4 G
12   Osella-Alfa Romeo FA1F
FA1G
FA1H
Alfa Romeo 890T P
13   Haas Lola-Hart THL1 Hart 415T G
14   AGS-Motori Moderni JH21C Motori Moderni Tipo 615-90 P
15   Minardi-Motori Moderni M185B
M186
Motori Moderni Tipo 615-90 P

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz 1986-os Formula–1 világbajnokság témájú médiaállományokat.