Eddystone-világítótorony

Az Eddystone-sziklákon az első világítótorony Henry Winstanley angol vésnök és feltaláló vezetésével készült 1696-tól. A kereskedéssel is foglalkozó Winstanley állítólag akkor döntött az építkezés mellett, amikor egyik hajója, a Constant épp ott futott zátonyra 1695. december 24-én.^[2][3]

1694. június 22-én Walter Whitfield már engedélyt kapott egy világítótorony létesítésére és működtetésére az angliai és walesi víziutak biztonságáért felelős Trinity House-tól,^[4] neki azonban kétségei támadtak a vállalkozás megvalósíthatóságával kapcsolatban, így összefogott az építészethez szintén nem értő, de magabiztosabb Winstanleyvel.

A torony Whitfield költségén épült, aki öt évig a használatáért járó vám teljes összegét beszedhette a hajóktól, majd további ötven évig a felét, a jog ezután visszaszállt a Trinity House-ra.^[2]

Winstanley és munkásai 1696. július 15-én kezdtek dolgozni a sziklák egyik legmagasabb pontján, a House Rockon, amelynek területe alig 300 m².^[5] Abban az évben csak a torony vázát biztosító 12 vasoszlopot sikerült a sziklába mélyíteniük. A vaspántokkal megerősített kő alapzat (3,7 méter magas, 4,3 méter átmérőjű) a következő évben készült el.^[2]

Az ekkor zajló pfalzi örökösödési háború miatt Anglia és Franciaország hadban állt egymással, azért az Admiralitás egy hadihajót rendelt a sziklákhoz, amikor Winstanley és munkásai ott dolgoztak. 1697. június 25-én a hajó nem érkezett meg, a figyelmetlenséget kihasználva egy francia kalózhajó legénysége Winstanley-t foglyul ejtette. Az Admiralitás lordjai az elengedéséért folyamodtak XIV. Lajos francia királyhoz, ami július elején meg is történt,^[2] mivel a király úgy vélte, a világítótorony elkészítése nem csak az angolok, de minden hajózó érdeke. (Lajos állítólag azt mondta: „Franciaország Angliával áll háborúban, nem az emberiséggel”.)^[6]

A torony alapjára egy ahhoz hasonlóan nyolcoldalú, fából készült alkotmány került. A fedetlen lépcső az épület oldalán futott, belül egy konyhának használható helyiség volt. A világításról 60 faggyúgyertya gondoskodott, a torony tetején egy nagy vas szélkakas volt, amellyel együtt a világítótorony magassága 24,4 méter volt.

A torony 1698. november 14-én kezdte meg működését, az első tél átvészelése után azonban rögtön felújításra is szorult. Alsó részét, a fennmaradt rajzok és festmények tanúsága szerint, nyolcoldalúról tizenkét oldalúra alakították át, magasságát 6 méterre, átmérőjét 7,3 méterre növelték. Több vaspántot és erősebb gerendákat használtak. A jelentősen megnövelt alapban három helyiséget alakítottak ki (köztük egy alvókamrát és egy kamrát). A felújított épületben a lépcsőket már a falakon belül vezették. A fából készült felső rész egy minden oldalon nyitott erkélyből, felette egy konyhából, afelett pedig egy hálókamrából és a gyertyaraktárból állt. A faszerkezet közepén lévő gerenda a tetőn kibukkanva zászlórúdként funkcionált, rá egy kisebb szélkakas került. A felújított világítótorony magassága 35 méter körül lehetett.^[2] (A jelentős átalakítások miatt egyes források ezt a világítótornyot számítják a másodiknak.)^[3]

A felújított torony 1703. november 27-én szinte teljesen elpusztult a Dél-Angliát ért legnagyobb természeti csapás, az 1703-as nagy vihar során. Henry Winstanley a vihar közeledésének híre ellenére kihajózott a sziklákhoz, abban bízva, hogy a torony ellenáll majd az időjárásnak, de alkotásával együtt odaveszett.^[3][7]

Az első eddystone-i világítótorony építési költségét 5000 font körülre becsülik, a vámokból származó bevétele pedig mintegy 2000 font lehetett.^[2]

Az első világítótorony pusztulását követően 1705-ben John Lovett (vagy Lowett) kapitány szerezte meg a sziklák használati jogát 99 évre, évi 100 fontos bérleti díjért.^[8] Lovett ugyanebben az évben a parlamenttől vámszedési jogot is nyert: mind a Plymouth kikötőjébe tartó, mind az onnan távozó hajóktól egy pennyt kérhetett tonnánként.^[6]

A kapitány egy John Rudyerd (vagy Rudyard) nevű selyemkereskedőt bízott meg az új világítótorony építésével, akinek semmilyen tapasztalata nem volt épületek tervezésében és kivitelezésében, a hajóépítéshez azonban érthetett valamelyest. Az építkezés 1706 júliusában kezdődött azzal, hogy a szikla lejtős felületébe lépcsőket vágtak. A réteges gneisz kőzetből gyakran olyan darabok is lepattantak, amelyeket a munkásoknak nem volt szándékában eltávolítani, így a hét lépcső a tervezettnél durvább kialakításúra sikerült.^[8]

Két koncentrikus körben összesen 36 kettős vasoszlopot rögzítettek a sziklába vájt mélyedésekbe. Az angol tölgyfából készült alap átmérője 7 méter, legnagyobb magassága 3 méter volt. A torony közepén emelt 15 méter magas faoszlop körül több gránitból és fagerendákból rakott réteget emeltek, e mag körül futott a csigalépcső. A külső faborítást kóccal szigetelték és szurokkal tették vízhatlanná.^[8]

A torony a sziklától az ólomfedelű lámpa tetejéig 28 méter magas volt, és öt helyiséget alakítottak ki benne: egy raktárt, az őr konyháját, nappali és hálószobáját, valamint azt a helyiséget, ahol a lámpát helyezték el.^[8]

A fényt biztosító 24 gyertyát 1708. július 28-án gyújtották meg, bár a torony teljesen csak 1709 októberére lett kész.^[8][9] Az építkezés költsége 10 ezer font volt.^[8]

Lovett 1715-ben meghalt, a világítótorony bérleti jogát Robert Weston, Alfred Noyes és egy bizonyos Cheetham úr szerezte meg.^[8]

1723-ban a torony vízzel érintkező faborítását hajóférgek kezdték ki. 1744-ben újabb felújításra volt szükség: egy vihar a faborítás 71 gerendája közül 30-at megrongált.^[8]

Az 1755. december 1-jéről 2-ra virradó éjszaka a világítótoronyban tűz ütött ki: a konyhai tűzhely elrozsdásodott kéményéből kipattanó szikráktól^[8] vagy maguktól az égő gyertyáktól^[6] előbb a lámpában összegyűlt zsíros korom, majd a szurokkal kezelt fa kapott lángra. A három toronyőrnek egyetlen vödörrel kellett szembeszállnia a tűzzel, de végül kénytelenek voltak egy sziklapárkány alatt elrejtőzni, ahonnan a tűz kezdete után nyolc órával egy csónak mentette ki őket. A világítótorony öt napon át égett.^[6][8]

Az egyik őr, a 84 (vagy 94) éves Henry Hall az oltás közben a lámpa tetejéről leolvadó ólomtól mérgezést kapott, amibe 12 nappal később belehalt.^[6][8][10] Az épület roncsából egy ólomdarabot jelenleg a Skót Nemzeti Múzeumban őriznek.^[11]

Rudyerd több mint öt évtizeden át álló világítótornya a La Manche csatornán navigálók fontos és megszokott segédjévé vált, ezért a Trinity House minél hamarabb pótolni szerette volna. 1756-ban a yorkshire-i John Smeaton építőmérnököt bízták meg a feladattal, akit a Royal Society ajánlott a figyelmükbe.^[6] A munka költségeit a Proprietors of the Lighthouse ('a világítótorony tulajdonosai') nevű társulat állta.^[12]

Smeaton a tervezés és a kivitelezés során számos úttörő megoldást alkalmazott. Világítótornya felfelé keskenyedett, így súlypontja alacsonyra került, alapja pedig a korábbiakénál sokkal jobban eggyé vált a sziklával. Az ötletet a kocsányos tölgy (angol tölgy) törzsének formájából merítette.^[12]

Smeaton 1756 áprilisában az akkor még újdonságnak számító teodolittal felmérte a sziklát. Rudyerdhez hasonlóan lépcsőket alakított ki a kőben, de ő fecskefarokszerű bevágásokat is ejtett rajtuk, amikbe aztán pontosan illeszkedő gránitblokkok kerültek. Az épület változó méretű kövei (a legnagyobb 2,5 tonnás volt) ugyanilyen módon kapcsolódtak egymáshoz. (A köveket a plymouthi Millbay dokkban vágták méretre, és próbaképpen egymáshoz is illesztették őket.)^[13] A 7,6 méter átmérőjű alap felületét simára csiszolták, hogy a hullámverés ne kezdhesse ki.^[5]

Az építmény tartósságát két, Smeaton által továbbfejlesztett megoldás is biztosította. Megalkotott egy pozzolana (pozzolán-föld, vulkanikus hamu) és mész keverékéből álló hidraulikus kötőanyagot, amelyhez hasonlót az ókori rómaiak már használtak, de készítésének módja birodalmuk bukása után eltűnt a köztudatból.^[14][15] Smeaton különböző helyekről származó alapanyagokkal kísérletezve felfedezte, hogy a legjobb és leginkább vízálló kötőanyagokban nagyobb mennyiségű agyag is található. Eredményei halála után, 1792-ben kerültek publikálásra, és az egyik legfontosabb lépést jelentették a modern cementek gyártása felé.^[16] Az építész másik, akkoriban egyedinek számító megoldása, márvány tiplik alkalmazása volt a kövek biztosabb rögzítéséhez.^[5]

Az első köveket 1757. június 12-13-án fektették le. Az építkezés első szakasza 1758 augusztusáig tartott: ekkorra készült el a torony alsó, tömör része, amely ma is látható a House Rockon.^[5] A felső részt 1759. augusztus 24-én fejezték be, szeptemberben emelték fel a torony tetejébe a vasból készült, nyolcoldalú lámpát és a rézből készült kupolát. A 24 gyertyát először 1759. október 16-án gyújtották meg.^[12]

A Proprietors of the Lighthouse bérleti joga 1807-ben járt le, a világítótorony a Trinity House tulajdonába került.^[12]

1810-ben a gyertyákat olajlámpás reflektorra cserélték.^[12]

Robert Stephenson skót mérnök 1818-ban arra figyelmeztetett, hogy a világítótorony alapjául szolgáló szikla meggyengült. A toronyőr hevesebb viharok idején az épület mozgását tapasztalta. 1838-ban a falakat vaspántokkal erősítették meg.^[12]

1845-ben egy nagyobb, bronzból készült lámpát szereltek fel, amelyből Fresnel lencsék szórták a fényt. 1861-ben a tornyot, fennállása óta először, lefestették: 1875-ig fehér, később fehér és piros csíkos volt.^[12]

1877-re az épület állaga odáig romlott, hogy új világítótorony építése mellett döntöttek. A szikla eróziója miatt a nagyobb hullámok csapásai alatt rázkódó^[17] toronyban 1882. február 3-án aludt ki végleg a lámpa. Még abban az évben felső részét elbontották és egy részét két év múlva a Plymouth Hoe nevű halmon építették fel.^[12]

Az új, napjainkban is működő világítótornyot 1878-ban a House Rocktól 40 méterre délkeletre lévő sziklán kezdték el építeni James Nicholas Douglass, a Trinity House főmérnöke vezetésével. Douglass a Smeaton által használt és Robert Stevenson által továbbfejlesztett megoldásokat használta.^[6]

Mivel az új helyszín a korábbinál mélyebben feküdt, hosszabb időszakokra került víz alá, így az első év egy ideiglenes töltés építésével telt.^[18]

Az alapkövet 1879. augusztus 19-én Alfréd, Edingburgh hercege tette le, és ő helyezte el az utolsó követ is az épületen 1881. június 1-jén. Az 51,2 méter magas világítótorony 1882. május 18-án kezdte meg működését.^[18]

Az építkezést eredetileg öt évesre tervezték, költségét pedig 80 ezer fontra becsülték, ám az épület végül három és fél év alatt elkészült és csak 62 ezer fontba került.^[18]

A világítótornyot – a Trinity House kezelésében lévő, nem a parton álló világítótornyok közül elsőként – szolgálatba lépésének századik évfordulóján, 1982. május 18-án automatizálták. Tetején azóta egy helikopter-leszállóhelyet is kialakítottak.^[6]

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Eddystone Lighthouse című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Charles Harrison Wallace webpage
• John Smeaton's model for the foundation of the Eddystone lighthouse