Cornwall

Cornwall a Brit-sziget délnyugati félszigetének végén fekszik, így ki van téve az Atlanti-óceán irányából fújó erős szélnek. A tengerpartot a legtöbb helyen nagy kövek alkotják, melyek néhány helyen tekintélyes sziklákká álltak össze.

Az északi és a déli tengerpartnak más a karakterisztikája. Az északi part sokkal nyíltabb, s ezért sokkal vadabb az itt található természet. Az egyszerűen csak High Cliffnek (Magas Sziklának) hívott szikla Boscastle és Tintagel között a legmagasabb egyenes falú kőtömb a maga 224 méteres magasságával. A másik részen nagy kiterjedésű, arany színű homokkal határolt tengerpartok is vannak, ami a terület egyik nagy turisztikai vonzerejét jelenti. A legfontosabb turisztikai célpontok Bude, St. Agnes, St. Ives, Perranporth, Porthtowan, Polzeath, Fistral Beach, Lusty Glaze Beach and Watergate Bay és Newquay. Az egyetlen folyótorkolat északon a Camelé, mely kikötési lehetőséget biztosít Padstow és Rock számára. A déli partot gyakran Riviérának nevezik, mert sokkal védettebb területen fekszik, és sok folyótorkolat van, mely biztonságos horgonyzóhelyet biztosít Falmouthnál és Foweynél. A déli részen durvább a homok a tengerparton.

A terület belsejét kelet–nyugat irányú, terméketlen vad gerincek borítják, ahol elszórva gránitképződmények is vannak, mint például a Boodmin Moor, a megye legmagasabban fekvő területe. Keletről nyugatra, nagyjából ugyanolyan magasan fekszik a Boodmin Moor, a St. Austelltől északra fekvő vidék, a Camborne körüli terület, Penwith és a Land's End félsziget. Ezek a legfontosabb gránitlelőhelyek a sziget délnyugati részén. Ide tartozik még Devonban, ettől a területtől északabbra Dartmoon és nyugatra Scilly.

A gránit beékelődése az üledékes kőzetek közé nagy mértékű metamorfózist és ásványosodást indított el, ami oda vezetett, hogy a 20. század elejéig Cornwall volt Európa legfontosabb bányászati környéke. Ónt már a bronzkor óta bányásznak ezen a területen, amihez később hozzájött a réz, a ólom, a cink és az ezüst kitermelése. Ezek voltak a cornwalli bányászat fő termékei. A gránit átalakulása adott lehetőséget a kaolinit kitermelésére, főképp St Austelltől észara. Emiatt sok gyár települt ide.

A hegységeket termékeny legelőknek használt farmbirtokok kialakítására is alkalmas terület veszi körül. A déli partokhoz közeli mély, erdős völgyek biztonságos környezetet nyújtanak az olyan növények számára, melyek szeretik az árnyékos területeket és az enyhe, csapadékos időjárást. Ezeknek a területeknek a nagy részét devoni homokkő és pala fedi. Cornwall északkeleti része karbonkori köveken fekszik. Ezt a területet Culm Measuresnek hívják.

A Gyík-félsziget geológiailag szokatlan. A terület nagy részét prekambriumi szerpentinit kőzet borítja, melyek elbűvölő sziklákká álltak össze. A leghíresebb Kynance Cove-nál található. A szerpentinitet kifaragva, megtisztítva ajándéktárgyként árulják az itt járó turistáknak. A félszigeten nő a korni erika (Erica vagans), a félsziget jelképként is használt virága.^[7]

Cornwall a félsziget legdélebbi területe, ebből adódóan viszonylag napos és meleg az éghajlata. A tél enyhe, a fagy és a hó a hegyvidéki tájakat leszámítva szokatlan. Az éves középhőmérséklet 9,8–12 °C között, a terület tengerszint feletti magasságától függően változik.^[8] Cornwallban általában hűvös, jellemzően nyugati szél fúj az Atlanti-óceán felől, viszonylag gyakori itt az eső – az éves csapadék mennyisége 1051–1290 mm közötti –, de nem annyira, mint északabbra.^[9] Cornwall legnagyobb részén évente több mint 1541 órát süt a nap.^[10]

A terület neve két itt beszélt nyelvből származó szóból ered. A rómaiak az itt élő kornovi kelta törzset cornoviinak nevezték, mely attól a briton törzstől származik, akik a mai korni nyelv elődjét beszélték. A britonok ezt a törzset coreunak is nevezik. Ennek az elnevezésnek két forrása is lehet: az egyik a kelta cem vagy a másik a latin comu szótörzs. Mindkettő jelentése szarv vagy félsziget. Ezzel Cornwall földrajzi alakjára utaltak. A cornoviik sikeresen megalapították területüket, mely 700-tól egészen a középkorig fennmaradt, s a neve Cornubia volt.

A hatodik és hetedik században Cornubia nevének jelentése az óangol nyelvben jelentősen megváltozott. Az angolszászok hozzátették a wealas végződést, melynek jelentése: idegenek. Sok történész azt állítja, ezt a kifejezést a walesiekre használták, de inkább az tűnik valószínűnek, hogy minden, britonok által lakott területet és a hozzájuk tartozó népet így hívtak.

Cornwall történelme a rómaiak előtti lakókkal kezdődik, akik közt megtaláljuk a kelta nyelveket beszélőket, kiknek nyelvéből később kialakult a briton és a korni nyelv. Egy római megszállás után Cornwall ismét független kelta törzsi terület lett. A mostani Cornwall római elnevezése egy akkori törzs, a cornovii nevéből származik. A sziget római megszállásának kezdetén ez a népcsoport a leírások szerint a mai Wales középső részén, Anglia határánál lakott. Néhány hely neve elárulja, hogy a cornovii törzs ebben az időbe vándorolt délre, és telepedett le "Cornwallban". Egy ilyen példa a Gwentben fekvő Coed Kernew, aminek jelentése: Kernow Erdője, de lehet, hogy érthetőbb a mai nyelvezetben a Korni Erdő elnevezés. Számos kapcsolat van a walesi és a korni nép között, amit a közös szentek, a hagyományok hasonlósága is bizonyít. Ezenkívül megerősíti a népvándorlás hihetőségét az, hogy Bretagne-ban is hasonló dolgokkal lehet találkozni. Van Franciaországban egy olyan tradicionális tartomány, melyet Cornouaille-nek hívnak. A heptarchia idejében Cornwallt Nyugat-Walesnek, a mai Walest pedig Észak-Walesnek hívták. Cornwallról az első feljegyzést a szicíliai görög Diodorus Sicilius írta, ami valószínűleg idézet egy i. e. 4. századi földrajztudóstól, Pütheasztól, aki Britanniába hajózott:

Nem tudjuk, kik lehettek ezek a kereskedők. Egyik elképzelés szerint föníciaiak, de erre nincs bizonyíték.^[12]

Julius Caesar volt az utolsó klasszikus, aki megemlítette az ónkereskedelmet, ami úgy tűnik, a római megszállástól hanyatlóban volt.^[13]

Egy teória szerint a rómaiakat megelőző időkben az itteni ónércből ezüstöt vontak ki, mivel az ezüst a vízben található nagy mennyiségű klór miatt könnyen kivált, és ezüst-klorid lett belőle.

A kora középkorban Cornwall összetűzésbe keveredett a terjeszkedő Wessexszel. Az Annales Cambriae elbeszélése szerint 722-ben a briton seregek, köztük a cornwalliak is győzelmet arattak Hehilnél (valószínűleg a Camel torkolatánál vagy északabbra, Bude környékén) a nyugati szászok fölött. Annales Cambriae Archiválva 2010. december 4-i dátummal a Wayback Machine-ben. Egy évszázad eltelik, míg újra hallunk a nyugati szászokról, mikor Egbert 814-ben seregeket vezet Cornwallba keletről nyugatra.^[14] Az Angolszász krónika elmeséli, hogy 825 környékén az itt élő walesiek és az angolszász devonshire-i népek Galfotdnál összecsaptak.^[15] Végül 838-ban Hengestesdune-nál, talán Hingston Downnál a korniakat és viking szövetségesüket leverte Egbert (Angolszász Krónika). William of Malmesbury (az 1125 körül megírt Gesta regum Anglorumban) azt írja, hogy 936 táján Athelstan a Tamar északi partjánál rögzítette a határokat az angol és a korni nép között. A 880-as évekre Wessex Cornwallnak legalább egy részét elfoglalta, ahol Nagy Alfrédnak is voltak földbirtokai.^[16] Az angolok itteni terjeszkedésének időrendje nem világos, de Hitvalló Edward idejében már teljesen Anglia része volt.^[17] A Domesday Book tanúsága szerint erre az időre teljesen kicserélődött a földbirtokos osztály, minden földet angolok birtokoltak. A normann hódítás után a földeket felosztották, és az új normann hódítók arisztokráciája kapta meg, a területek oroszlánrészét pedig Robert, Mortain grófja, I. Vilmos féltestvére kapta meg, aki a király után ezen a területen a legnagyobb földesúr volt.^[18]

Az ónkereskedelem a középkorban újra felvirágzott. Az 1497-ben kitört cornwalli felkelésben egy ideiglenes korni hadsereg Londonba vonult, ahol a királyi haderő felmorzsolta őket. A következő hanyatlás az ónkereskedelemben a 19. század közepén következett be.^[19]

Amikor az ónkitermelés elkezdett hanyatlani, sok itteni férfi kivándorolt Amerikába, Ausztráliába, Új-Zélandra és Dél-Afrikába, ahol igényt tartottak képességeikre. A jelenlegi cornwalli bányák a mostani árak mellett gazdaságosan már nem kitermelhetők, de az itt megszerzett szaktudás és az itteni kultúra a világ különböző tájain tovább él. Egy mondás szerint bárhol találsz egy lyukat, annak az alján biztosan találsz kornit is.

Az ónbányászat, a mezőgazdaság és a halászat hanyatlása óta a terület gazdasága nagymértékben függ a turizmustól – Nagy-Britannia legszebb tengerpartjainak nagy része itt található. Cornwall az Egyesült Királyság legszegényebb vidéke, és ezt támogatott kategóriába sorolta az Európai Unió. 1951-ben helyi pártot alapítottak, Mebyon Kernow (Cornwall fiai) néven. Ez a párt helyi szinten tud eredményeket elérni, de a parlamentbe még nem jutott képviselőjük. A képviselők közül ketten helyi nyelven tették le esküjüket.^[20]

Cornwallnak gazdag élővilága van, amiben benne van a szárazföldi és a tengeri ökoszisztéma is. Egyik kihalóban lévő, ezért törvényileg védett a tömlősgombák közé tartozó Cladonia rangiferina.

Cornwallnak öt képviselői helye volt a brit alsóházban, a 2005-ös választásokon mindet a Liberális Demokraták szerezték meg. A következő választásoktól eggyel több választókerület lett, így hatra növekedett a képviselők száma. A 2015-ös választásokon mind a hat helyet a konzervatívok nyerték meg.

A közgyűléseket Truróban tartják, a 2010-es választásokig 82 képviselője volt, a többségét liberális demokraták nyerték meg. A megyén belül hat régió van, aminek összesen 249 képviselői helye volt a saját tanácsaiban. Keletről nyugatra a körzetek: Észak-Cornwall, Caradon, Restormel, Carrick, Kerrier, és Penwith. A legtöbb képviselője összességében a liberális demokratáknak, majd a konzervatívoknak, végül a függetleneknek van. Scilly volt, hogy Cornwallhoz tartozott, de ma független önkormányzattal rendelkező terület. Ennek ellenére számos tekintetben Cornwallhoz sorolják. Ide tartozik az egészségügyi ellátás és a rendőrség.^[21]

2007. július 25-én Cornwall önkormányzati státuszát elfogadta a kormányzat, a döntés életbe léptével, 2009 elején, a mostani hat körzet eltűnt, s helyette egy trurói központú vezetőség irányítja a megyét.^[22] Az új tanács neve Cornwalli Tanács lesz.^[23]

A legnagyobb, a megyében versenyző, bejegyzett pártok a konzervatívok, a zöldek, a Munkáspárt a liberális demokraták, a Mebyon Kernow és az UKIP.

Egy függetlenségi mozgalom nagyobb autonómiát akar,^[24] a többi kelta néppel együtt. Ezen felül vannak olyan személyek és szervezetek, amelyek megkérdőjelezik Cornwall jelenlegi alkotmányos státuszát és Cornwallnak a Cornwalli Hercegséggel való kapcsolatát.

A korni nacionalisták két pártot hoztak létre, a Mebyon Kernowot és a Korni Nacionalista Pártot. Ezek mellett egy parlamentnek nevezett testület is nyomást gyakorol a korni nemzeti ügyek érdekében, és a Cornwall 2000 emberi jogi csoport dolgozik a cornwalli kultúra érdekében. 2000 novemberében megalapították a Korni Alkotmányos Konvenciót, hogy kampányoljon a cornwalli képviselő testület megalakításáért. Ez egy pártokat átívelő összefogás, amelyben a magánszektor és a közszféra dolgozói, minden politikai csoportosulás részt vesz. 2000. március 5. és 2001 decembere között a kampány 41 650 helybéli és 8896 máshol lakó aláírását gyűjtötte össze, hogy Cornwallnak legyen saját képviselő testülete.

Sokan Szent Pirán zászlaját tekintik Cornwall zászlajának. Többek között ide tartoznak a korni nacionalisták is. A többiek csupán a megye zászlaját látják benne. Szent Pirán jelképe a fekete alapon fehér kereszt; egy történet szerint a színek eredete abból ered, hogy egyszer megpillantotta a fehér ónt a fekete szén között, amikor megpróbálta felfedezni az ónt. Egy 1847-es történet ezt mondja Szent Pirán zászlajáról: Szent Pirán keresztje a korni emberek ősi jelképe. A régi Bretagne zászlaja a mai Cornwall zászlajának az inverze volt: fehér alapon fekete kereszt.

Sokan úgy gondolják, hogy a fehér jelképezi a fehér ónfémet, és a fekete az ónércet. Egy másik felfogás szerint a fehér a sötétségen átvilágító igazság fényét szimbolizálja.

Megint más teória szerint a fehér kereszt a vulkáni eredetű metamorfikus gránitot és palát jelképezi a zászlóban. Ezek az anyagok megtalálhatók Cornwall Dél-Walesnek nevezett területén.) Eszerint a fekete a devoni palatáblát és a karbon kori homokkövet jelképezi, amelyek nagyrészt feketék vagy sötétszürkék, és a terület északi részén találhatók.

Vitatkoznak még azon, hogy a terület védőszentje Mihály arkangyal, Szent Petroc vagy Szent Pirán, de legelterjedtebben az utóbbit tekintik^[25][26] és nemzetközileg is ő az elfogadott. Az ő jelképét tekintik a legtöbben Cornwall zászlajának, és március 5-ét, Szent Pirán napját a korni diaszpóra mindenhol megünnepli.

Cornwall népessége 513 527 fő, népsűrűsége 144 fő/km², ezzel a 48 angol megye 40-41. legnépesebb területe. Népességnövekedése dinamikus, az 1980-as években 11,2%, egy évtizeddel később 5,3%, amivel a megyék között az ötödik helyen áll.^[27] A természetes népességváltozás csökkenést mutat, ezért a külső bevándorlás nagyon fontos szerepet játszik Cornwallban.^[28] Az 1991-es népszámlálás adatai szerint akkor a terület népessége 469 800 fő volt. A 2015-ös adatok szerint 551 700 fő.

Cornwall lakossága jelentősen elöregedett, közülük 22,9% nyugdíjas, míg ez az arány országosan 20,3% az Egyesült Királyságban.^[29] Ez lehet, hogy a mezőgazdasági és tengerparti területekkel való magas fokú lefedettségének és az itt született fiatalok gazdaságilag fejlettebb területekre való kivándorlásának tulajdonítható. Az idősek be- és a fiatalok kivándorlása régóta megfigyelhető, állandósult jelenség.

Cornwall Bretagne, az Ír-sziget, a Man sziget, Skócia és Wales mellett egyike a hat kelta területnek. Csak a népesség 7%-a vallotta magát korninak a 2001-es népszámláláskor.^[30]

Cornwall az Egyesült Királyság egyik legszegényebb területe. 2004-ben az egy főre eső GNP 65%-a az országos szintnek.^[31] Az EU-27 átlagához képest a terület GNP-értéke 79,2%, míg az országé 123%.^[32]

Cornwall egyike az ország négy területének; szegénysége miatt támogatást kap az EU Európai Szociális Alapjából. Ma az itteni gazdaság nagymértékben függ a turisztikai iparág sikerességén, ami a gazdaság negyedéért felelős. Ha részletesebben megvizsgáljuk a kisebb körzeteket, láthatóvá válik, hogy Anglia legszegényebb területei közül ugyanúgy kerülnek ki innen, mint a leggazdagabbak közül. Az Angliában lévő 32 482, statisztikailag vizsgálható terület között a nélkülözést mérő mutatószámok alapján az itteni körzetek a 819-től (Észak-Penzance egy része) 30 899-ig (Saltash Burraton egy része Caradonban) találhatók, ahol az alacsonyabb szám a nagyobb nélkülözést mutatja.^[33]

Cornwall egyedi kultúrája, különleges tájai és hűvös időjárása teszi a turisták kedvelt célpontjává annak ellenére, hogy az ország főbb turistacsalogató attrakcióitól messze fekszik. Három oldalról a La Manche és a Kelta-tenger szegélyezi, így itt több mérföldnyi tengerpart és szikla van. Az egyéb látványosságok közé tartoznak a mocsaras területek, a vidéki kertek és az erdős völgyek. Évente ötmillióan érkeznek ide, legtöbben az országon belülről.^[34] Az idelátogatók repülővel a newquay-i és a plymouthi repülőterekre jöhetnek, míg a magánrepülőket, a charterjáratokat és a helikoptereket Perranporth is tudja fogadni. Nappali és hálókocsikkal felszerelt éjszakai vonatok biztosítják a vasúton történő eljutást Londonból és még néhány helyről az országon belülről, Cornwallba.

Newquay és Porthtowan a szörfösök kedvenc célpontjai. Az utóbbi években St Austell melletti Eden Project ért el nagyobb gazdasági sikert, s minden nyolcadik látogatót ez vonzott ide.^[35]

A többi, itt meglévő iparág közé tartozik a halászat, bár ezt nagy mértékben sújtja az EU halászati politikája. (A Southwest Handline Fisherman's Association (Délnyugati Halászok Szövetkezete) már elkezdte újjáéleszteni a halászatot.^[36]) Másik nagy terület a mezőgazdaság szintén jelentősen hanyatlott. Az ón- és rézbányászat is jelentős volt egykor, de ma már csak világörökségi helyszínként élnek tovább az elhagyott bányák.^[37] Ennek ellenére a Camborne School of Mines bányászati iskola még ma is kiváló a saját területén,^[38] világörökségi helynek is jelölték, hogy a turizmusból tudják fedezni az állagmegóvást.^[39] Régebben St Austell környékén fontos iparág volt a kaolinitbányászat is, de manapság ez a szektor is hanyatlik, az egyre nagyobb mértékű gépesítés is oka az egyre nagyobb elbocsátásoknak.

A legutóbbi években Cornwallban a kreatív ipar nagy növekedésen ment át, amit nagyrészt az EU támogatásainak köszönhet. Ezek közé tartozik a design, az építészet, a képzőművészet és a fényképészet.

Ez a nyelv közeli rokonságban van a walesi és a breton nyelvvel, és távolabbi rokona az írnek, a skót gael és a manx nyelvnek. Egy 2000-ben készült tanulmány szerint körülbelül 300 ember beszéli folyékonyan ezt a nyelvet.^[40] Ennek ellenére az Egyesült Királyságban egyetlen törvény sem említi. A nyelvet még 12 általános iskolában tanítják, és alkalmanként használják is egyházi vagy civil rendezvények alkalmával.^[41]

Sok helyet az ideérkező ír és walesi hittérítőkről neveztek el, akik az ötödik században érkeztek, és haláluk után szentté avatták őket. Néhány misszionárius történeti hitelessége problematikus^[42] és Doble kimutatta, hogy ez elterjedt volt a középkorban, hogy a helyet egy szenttel hozzák összefüggésbe.^[43] Néhányan ezek közül a szentek közül nem szerepelnek a régi szentek listáján.^[44]

Szent Piránt tekintik Cornwall védőszentjének, akiről Perranporth a nevét kapta.^[45]

A XVI. században, az 1549-es felkeléskor voltak olyanok, akik a katolikus hitről át akarták téríteni a híveket a protestáns hitek egyikére.^[46] A XVIII. századtól a XX. század közepéig a metodista volt a legjellemzőbb keresztyén vallás, de ez ma már hanyatlóban van.^[47] Az anglikán truroi egyházmegyét 1877-ben alapították.^[48]

Cornwall és délnyugat-Anglia Európában a legtöbb buddhistának ad helyet.

A XIX. század óta Cornwall a maga érintetlen tengerparti látképével és az itteni sok napsütéssel nagy hírnévre tett szert a vizuális művészetek alkotói körében. Az itteni művészeti tevékenységek központja, a newlyni művésztelep az előző századfordulón volt híres,^[49] és olyan nevekkel fémjelezhető, mint Stanhope Forbes,^[50] Elizabeth Forbes, Norman Garstin és Lamorna Birch.^[51] A két világháború között olyan írók éltek itt, mint D.H. Lawrence és Virginia Woolf. A második világháború kitörésekor költözött ide Ben Nicholson, festő és felesége, Barbara Hepworth szobrász.^[52] A festő már az 1920-as években meglátogatta St Ivest. Később csatlakozott hozzájuk az orosz emigráns, Naum Gabo^[53] és még mások is. Közéjük tartozott Peter Lanyon, Terry Frost, Patrick Heron, Bryan Wynter és Roger Hilton. St Ivesban van a Leach Pottery, ahol Bernard Leach és követői sikerre vitték a japán eredetű, kis területen működő stúdió-fazekasműhelyeket.^[54] Sok modern alkotás látható a Tate St Ivesban.^[55]

Cornwallnak gazdag és változatos népzenei hagyományai vannak, amik egészen napjainkig fennmaradtak. Ismertebb néphagyományok a Mummers Play, a Fury Dance Helstonban és az Obby Oss Padstowban.

Mint a többi régi bányászkörnyéken, a férfikórus és a fúvószenekar^[56] nagyon népszerű Cornwallban.

Korni művészek elsősorban kelta fesztiválokon lépnek fel, amik közül itt rendezik meg Perranporth Lowender Folklórfesztiválját.^[57]

A modern kultúra tekintetében innen származik Richard D. James, aki Aphex Twin néven vált ismertté, és Alex Parks, aki a Fame Academy díját 2003-ban nyerte el. Roger Taylor, a Queen dobosa szintén itt nevelkedett, és most is Falmouthtól nem messze lakik. Tori Amos amerikai énekes és zeneszerző most családjával Észak-Cornwallban, Bude mellett él.^[58]

A Cornwalli Hegedűs Zenekar [3] húros hangszereken játssza a kelta népek zenéit.

Cornwall nemzeti sportja a birkózás, ami a bretagne-i birkózásra hasonlít. Népszerű a korni hurling, amit ezüstlabdával játszanak. Ez nem összekeverendő a hurlinggal, amit az Ír-szigeten játszanak. E sport legismertebb helyszínei St Columb Major és St Ives.

Bár sokan úgy vélik, hogy a rögbit a Rughby Schoolban kezdték el játszani, de ennél sokkal régebbi, hasonló játékokról szóló írások is fennmaradtak. Ezek közé tartozik az Richard Carew 1602-ben írt munkája, a Survey of Cornwall, ebben egy a rögbihez hasonlító játékról ír, amely távol áll a hurlingtól. A korni hurler játékosok Londonba utaztak, hogy itt több alkalommal bemutató mérkőzést játsszanak a XVII. század folyamán. Az uniós rögbinek itt van a legnagyobb szurkolótábora (nagyobb, mint a labdarúgásnak). Két itteni csapat is benn van a nemzeti ligában: a Cornish Pirates (előző neve Penzance & Newlyn RFC volt) és a Launcerston RFC, a „Korni Feketék”. Szintén nagyon népszerű a másodosztályban játszó Redruth R.F.C., a Vörösök. A korni rögbiválogatott mérkőzéseire gyakran tömött sorokban érkeznek a szurkolók az országos bajnokságokra.

Annak ellenére, hogy a megyében játszik, a devoni Plymouth Argile F.C. errefelé is nagyon népszerű. A Cornwalli Labdarúgó Szövetséget 1889-ben alapították. A legmagasabb színvonalú és kétségtelenül a legnépszerűbb korni labdarúgócsapat a Truro City F.C., mely 2007-ben első cornwalli csapatként játszhatott a Wembley-stadionban, ahol megnyerték az FA Vase-t. Cornwall azon kevés megyék egyike, amelyek még sohasem adtak otthont ligamérkőzésnek, és még soha nem játszott egyetlen csapata sem a Football Conference keretei között. 1966-ban a korni korni Mike Trebilcock két gólt lőtt az Evertonnak az FA kupa döntőjén. John Gilbert Jack Cock olyan korni játékos volt, aki több csapatnál is csatárposztot játszott. Ő volt az első korni származású, aki az angol nemzeti válogatottban játszott és lőtt gólt. 1901-ben Mexikó első labdarúgócsapatát korni bányászok alapították. Ez volt a Club de Fútbol Pachuca. Eredetileg kedvtelésből, szabadidejükben játszottak. 1917 és 1920 között a csapat a korni Alfred Crowle vezetésével bajnok volt.

A Cornwall Cougars az egyetlen nemzeti bajnokságban játszó kosárlabdacsapat. Székhelye St Austellben van.

Az itteni hosszú tengerpartnak köszönhetően igen kedveltek itt a vízi sportok, mint például a hajózás és a szörfözés. Mindkét sportágban rendeznek itt nemzetközi versenyeket. 2006-ban itt rendezték meg a Vízi Sportok Összkelta Fesztiválját. A szörfözés nagyon népszerű, leginkább az olyan helyeken, mint Bude és Newquay. Ezek a területek a leginkább megfelelőek az országban. A korni kormányos gig (kielboat) már évek óta népszerű, és Scillyn évente rendeznek ebben a sportágban világbajnokságot.

A sziklamászás A. W. Andrews felfedezőmunkája óta népszerű ezen a területen.^[forrás?]

Az euchre Cornwallban népszerű kártyajáték. Általában négyen játsszák, a játékosok két csapatot alkotnak. Eredete bizonytalan, de néhányan azt mondják, korni játék.

A 2006. évi Nemzetközösségi Játékokon Cornwall azt szerette volna elérni, hogy Cornwall Guernseyhez és Man-szigethez hasonlóan külön indulhasson a játékokon.^[59]

2007. szeptember 2-án több mint 300 szörfös érkezett Polzeath tengerpartjára, hogy megdöntsék azt a rekordot, hogy egy hullámot egyszerre hányan használnak fel szörfözésre. Erre a kísérletre a globális felmelegedésre figyelmeztető Earthwave rendezvény keretében került sor. Az ezt megelőző világrekord 44 volt, amit Írország tart. A nem hitelesített legnagyobb szám 73, amit a dél-afrikai Kahunai Szörfakadémia állított fel.^[60]

2001 és 2003 között az egyetlen teljesen professzionális sportcsapat a Trelawny Tigers motorkerékpáros csapat volt, akik a St Austell mellett fekvő Clay Country Moto Parkban tartották edzéseiket. A csapat az amatőr St Austell Gullsból nőtte ki magát, ami 1997 és 2000 között működött.

A Trelawny Tigers alatt egy új helyi gyorsasági motoros, Chris Harris mutatkozott be, azóta a világ egyik legjobbjaként vált ismertté. Cornwall-szerte igen népszerű, és kétszer megnyerte a helyi televíziós személyiségének járó díjat. Chris füves pályás versenyeken vált ismertté. Ez a motorozásnak egy népszerű, cornwalli válfaja. Jelenleg a Speedway Grand Prixban, az előkelő gyorsasági versenysorozatban versenyez.

Cornwallnak régi gasztronómiai hagyományai vannak. Mivel három oldalról tenger veszi körül, sok halat lehet fogni. Itt természetesen megtalálhatók a friss tengeri ételek: Newlyn a legnagyobb az ország legnagyobb halászati kikötője, ha a méretet a kirakodott halak értékében mérjük.^[61] Rick Stein televíziós szakács emiatt sokáig üzemeltetett Padstow-ban egy halételekre specializálódott éttermet, és Jamie Oliver is Newquay közelében, Watergate Bayben nyitotta meg második éttermét, a Fifteent.

Cornwall jelmondata korniul 'Onen Hag Oll', aminek jelentése: Mindenki.

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Cornwall című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Cornwall Megyei Tanács
• Kampány egy korni gyűlésért
• This is Cornwall, helyi hírek
• Cornwall 24 - Cornwall független hír- és fórumoldala
• A hivatalos Cornwall Tourist Board
• Cornwall News
• Cornwall független fotógallériája
• Történelmi korni térképek