2015-ös Eurovíziós Dalfesztivál

Az osztrák műsorsugárzó, az ORF 2014. május 29-én jelentette be a pontos helyszín kiválasztásának követelményeit,^[6] majd június 21-én a fennmaradó három helyszínt. Ezek a bécsi Wiener Stadthalle, a grazi Stadthalle Graz és az innsbrucki Olympiahalle voltak.

Eredetileg a bécsi Heldenplatz, a Marx Halle, a Schönbrunn, a Trabrennbahn Krieau és a Bécs–Schwechati nemzetközi repülőtér Parking C-hangárja, a grazi Schwarzl Freizeit Zentrum, a linzi Brucknerhaus, a klagenfurti Wörthersee Stadion, a felsőőri Messezentrum, a welsi Messehalle, valamint a vorarlbergi Vorarlberger Landestheater is pályázott.

2014. július 31-én mutatták be a dalfesztivál megújult logóját, melyet kifejezetten a hatvanadik Eurovíziós Dalfesztivál tiszteletére, illetve a korábbi logó tizenegy éves használata miatt készítettek el.^[7]

2014. augusztus 6-án jelentették be, hogy a 2015-ös versenynek az Ausztria fővárosában, Bécsben található Wiener Stadthalle ad otthont, amelynek D-csarnoka 16 000 fő befogadására alkalmas.

A dalfesztivál hivatalos mottója Building Bridges lett, azaz Építsünk hidakat.^[8]

A szervezők célul tűzték, hogy a hogy a rendezvény minél kevesebb környezetszennyezéssel járjon és így ez volt első környezettudatos verseny a dalfesztiválok történetében. Ezért kizárólag zöldáramot használtak, újrahasznosítható papírra nyomtattak, a belépőjegyek egyúttal a bécsi tömegközlekedés eszközeire érvényes menetjegyekként is használhatók voltak. A szervezők külön figyelmet fordítottak az akadálymentesítésre, az egyes fellépések jelnyelven és hangalámondással is követhetők voltak.^[9]

Luxemburg 2014. július 30-án jelentette be, hogy nem tér vissza a versenyre. Ezzel ez volt sorozatban a huszonkettedik dalfesztivál a nagyhercegség nélkül.^[10] Hozzájuk hasonlóan az andorrai, a bolgár, a horvát, a monacói, a szlovák és a török műsorsugárzó sem kíván indulót küldeni a versenyre.^{[11][12][13][14][15][16]} A verseny eddigi egyetlen afrikai résztvevője, Marokkó 2014. október 31-én jelentette be a távolmaradását.^[17] Ciprus 2014. július 14-én döntött a részvételüket illetően, hogy egy kihagyott év után ismét jelen lesznek a megmérettetésen.^[18] Habár Bosznia-Hercegovina 2014. szeptember 9-én bejelentette, hogy két kihagyott év után újból részt vesz a versenyen,^[19] 2014. november 17-én végül hivatalosan is megerősítették, hogy távol maradnak a versenytől.^[20] A távolmaradás előzetes bejelentése^[21] ellenére 2014. november 19-én a Česká Televize bejelentette, hogy öt év kihagyás után Csehország visszatér a dalfesztiválra.^[22] Ukrajna 2014. szeptember 19-én úgy döntött, hogy a kelet-ukrajnai háború miatt nem vesznek részt a dalversenyen,^[23][24] így végül 39 állam vett volna részt a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztiválon, mely kettővel több, mint a 2006-os és a 2014-es létszám, illetve megegyezik a 2005-ös, a 2010-es és a 2013-as létszámmal.^[25]

Ez volt az első alkalom, hogy két dalnak is ugyanaz a címe egyazon évben: a grúz és a máltai dal címe is egyaránt Warrior, magyarul Harcos. A verseny történetében először Izrael és Szerbia versenydala nem tartalmazott anyanyelvű (héber, illetve szerb nyelvű) részt.

A finn dal 1 perc 27 másodpercével a legrövidebb dal a dalfesztivál történetében. A korábbi rekorder az Egyesült Királyság 1957-es dala volt, 1 perc 52 másodperccel.

Ezúttal szólóénekesként állt színpadra a Máltát képviselő Amber, aki korábban a 2012-es Eurovíziós Dalfesztiválon volt az akkori máltai induló, Kurt Calleja háttérénekese. Ugyancsak háttérénekesként vett részt korábban a Fehéroroszországot képviselő Uzari, 2011-ben, Anastasia Vinnikova produkciójában. A San Marinót képviselő Michele Perniola és Anita Simoncini mindketten egy korábbi Junior Eurovíziós Dalfesztivál résztvevői voltak. Michele volt a törpeállam első indulója a 2013-as versenyen, míg Anita 2014-ben a The Peppermints nevű lánybanda tagjaként lépett fel a máltai versenyen. Emellett Anita Simoncini volt az első énekes, aki a junior versenyen való szereplése utáni évben rögtön részt vett az Eurovíziós Dalfesztiválon. Kettejük duettje pedig a legfiatalabb tagokból álló duett a verseny történetében.^[106] Másodszor vett részt az örmény Inga Arshakyan is, aki 2009-ben testvérével, Anush-sal együtt képviselte országát a dalversenyen, ezúttal pedig a Genealogy együttes tagjaként lépett színpadra. Ugyanúgy másodjára állt színpadra az azeri Elnur Huseynov is, aki 2008-ban Samirral együtt Azerbajdzsán első indulója volt. Az izlandi produkcióban háttérénekesként vett részt Hera Björk, aki korábban 2010-ben képviselte az országot, a szereplését megelőző években pedig szintén háttérénekesként szerepelt több izlandi előadásban.

2015. február 10-én hivatalossá vált, hogy Ausztrália is küld dalt a versenyre. Ausztrália 2014-ben már küldött egy produkciót, melyet versenyen kívül, a második elődöntő szavazási szünetében közvetítettek. Ekkor Jessica Mauboy adta elő a Sea of Flags című dalát. Ezúttal viszont a szervezők megengedték, hogy mint versenyzők vegyenek részt a fesztiválon. Emellett Ausztrália jogot kapott arra, hogy szavazzon mindkét elődöntőben és a döntőben is. Az ausztrál versenyző közvetlenül a döntőbe jutott, és ugyanazokkal a feltételekkel versenyzett ott, mint a többi ország. Minden országnak lehetett szavazni akár az ausztrál dalra is, viszont az továbbra is fennálló szabály, hogy senki sem szavazhat a saját országára. Ausztrália automatikus döntőbe jutásának az volt a magyarázata, hogy nem szerették volna, ha csökkenti a többi, elődöntőkön résztvevő országok döntőbe jutási esélyét. Ha Ausztrália megnyerte volna a versenyt, akkor az SBS lett volna a társ-házigazdája a következő versenynek, melyet egy európai országban rendeztek volna meg egy EBU-tag műsorszolgáltató társasággal. Ausztrália az eredeti tervek szerint csak egyszeri lehetőséget kapott a részvételre, viszont ha megnyerte volna a versenyt, akkor jogot nyert volna arra, hogy a következő Eurovízión is részt vegyen. Később, november 17-én bejelentették, hogy az ország a soron következő, stockholmi versenyen is indulhat, ezúttal viszont részt kell vennie az egyik elődöntőben.

Ausztráliával együtt így összesen 40 ország vett részt a 2015-ös Eurovíziós Dalfesztiválon. Korábban sosem volt még olyan verseny, amelyen pontosan ennyi résztvevő volt.

2014. július 9-én este az M1 a Koppenhágából jeles című riportműsorban jelentette be, hogy részt kíván venni a soron következő dalversenyen és nyílt pályázatot írnak ki, akárcsak az előző három évben.^[107] Az MTVA október 1-jén tette közzé a pályázati feltételeket és a hivatalos versenyszabályzatot.^[108][109] A dalok leadásának határideje 2014. november 15-e volt.^[110] Ez volt az első év, hogy Kállay-Saunders András versenyzőként nem vett részt a műsorban.^[111]

A beérkezett 351 dal közül egy tíz tagú előzsűri választotta ki a magyar válogató résztvevőit. 2014. december 2-án az escbubble.com internetes újság megtudta, hogy ebben az évben is harminc dalt fognak beválogatni az élő műsorokba. 2014. december 8-án, 10-én és 12-én ismertették a közönséggel, hogy melyik az a harminc dal, amelyik bejutott az élő műsorba.^[112] A nemzeti döntő zsűrije az előző évhez hasonlóan ismét négyfős volt, és a tagjai Rákay Philip, a Magyar Televízió Zrt. vezérigazgató-helyettese; Csiszár Jenő, az MTVA program-főtanácsadója; Rúzsa Magdi, a 2007-es Eurovíziós Dalfesztivál hazai résztvevője és Pierrot, EMeRTon-díjas zeneszerző, előadó, dalszövegíró és producer lettek. Az első elődöntőre 2015. január 24-én került sor, a döntő pedig 2015. február 28-án került képernyőre.

A szavazás legnagyobb újítása az volt, hogy a nézők az adott versenydal előadása közben elküldhették saját pontszámukat, majd ezek átlagát hozzáadták a zsűritagok pontszámaihoz és így alakult ki a végeredmény. A kialakult sorrend alapján az elődöntők esetében az első öt dal, a középdöntőkben az első három dal automatikusan továbbjutott a következő fordulóba. Az adások végén a nézők még egy dalt vigaszágon továbbjuthattak az SMS-szavazás segítségével.

A döntőt február 28-án tartotta az MTV nyolc előadó részvételével. A végeredmény az okostelefonos applikációs szavazás, az SMS-szavazatok illetve szakmai zsűri szavazatai alapján alakult ki. A zsűri a dalok elhangzása után csak szóban értékelte a produkciókat. Az összes dal elhangzása után, az Eurovíziós Dalfesztivál gyakorlatához hasonlóan pontozta a produkciókat a zsűri. Az első helyezett 10 pontot kapott, a második 8-at, a harmadik 6-ot, míg a negyedik 4 pontot. A pontozás során a négy legtöbb pontot szerzett dal közül a nézők SMS-ben és applikáción keresztül küldött szavazatokkal választották ki a verseny győztesét. A műsort élőben közvetítette az M1 és a Duna World, illetve interneten az adal2015.hu és a eurovision.tv. A műsor nyitányaként a nyolc döntős előadta A Nap Dalát, mely a Magyar Könnyűzeneszerzők és Szövegírók Egyesületének összefogásával a magyar dalok tiszteletére íródott. A versenyprodukciók mellett extra fellépő volt az akusztikus szavazás első helyezettje, a Leander Rising, akik bemutatták a daluknak, a Lőjetek felnek ezen verzióját; illetve a Kállay-Saunders András és zenekara, a Kállay Saunders Band, akik a Running és a Juliet című dal egyvelegét adták elő az MR Szimfonikusokkal.

Az SMS-szavazás során közel 145 000 érvényes szavazat érkezett be. A nézői szavazás alapján A Dalt Csemer Boglárka – Boggie nyerte.^[4]

Jon Ola Sand, a verseny igazgatója 2014. május 1-jén elmondta a görög oikotimes.com eurovíziós hírportál kérésére, hogy nem tervez az EBU semmi komolyabb változtatást a 2015-ös versenyre. Mindössze annyit szerettek volna, hogy a dalbeküldési határidő és ezzel a delegációvezetők márciusi találkozója valamivel korábban legyen, mint az elmúlt években, hogy így több idő maradjon felkészülni mind a szervezőknek, mind a versenyzőknek a májusi nemzetközi versenyre.^[113] Ennek ellenére nem történt meg a változtatás; a delegációvezetők találkozója március 16-án és 17-én volt Bécsben. Ehhez hasonlóan a közszolgálati televíziók jelentkezésének határidejét is előbbre hozták a versenyszervezők. Az előző években általában december végéig volt lehetőségük az egyes részt vevő nemzeteknek a visszalépésre illetve a jelentkezésre. Ez az időpont ezúttal 2014. október 10-e volt.^[114] Csak Bosznia-Hercegovina és Bulgária kapott haladékot 2014. november 14-ig, de végül mindkét ország a távolmaradás mellett döntött. A döntő mezőnyének érdekessége volt, hogy Ausztrália csatlakozásával az eddigi 26 résztvevős döntő 27-re nőtt. Legutóbb 2007-ben fordult elő hasonló az elődöntőben, ahol rekordmennyiségű 28 dal hangzott el egymás után.

Az előző két versenyhez hasonlóan a részt vevő országok rajtsorrendjét a műsor producerei határozták meg. Egyedül a rendező Ausztria helyzetét bízták a véletlenre a döntőben. Januárban a korábbiakhoz hasonló módon zajlott le az országok elődöntőkbe való szétválasztása. A rendezők csak ezt követően, a március közepén megtartott delegációvezetők találkozója után, 2015. március 23-án tettek eleget a rajtsorrend végleges meghatározásának. Az így kialakult fellépési sorrendnek az érdekessége, hogy az első elődöntőt Moldova, míg a másodikat Litvánia nyitotta, akárcsak a 2010-es Eurovíziós Dalfesztiválon; igaz, akkor ez még sorsolással alakult ki.

A harminchárom elődöntős országot öt kalapba osztották földrajzi elhelyezkedésük és szavazási szokásaik alapján, a 2008-ban bevezetett módon. Január 26-án tartották a sorsolást, ahol a kalapok egyik fele az első elődöntőbe, a másik a második elődöntőbe került. Ennek célja a szavazás igazságosabbá tétele. A sorsolás során azt is eldöntötték, hogy az egyes országok az adott elődöntő első, vagy második felében fognak fellépni, valamint azt, hogy az automatikusan döntős Öt Nagy és a rendező ország melyik elődöntőben fog szavazni. Így a delegációk előre tudják, mikor kell megérkezniük a próbákra.^[115] Érdekessége a sorsolásnak, hogy Oroszország már hetedjére került az első elődöntőbe. A 2008-ban bevezetett két elődöntős rendszer óta mindig az első elődöntőben vettek részt az orosz versenyzők.

2014. december 15-én kezdték meg a jegyek árusítását a dalfesztivál kilenc nyilvános előadására.^[116]

2015. április 18-án ismét megrendezték a dalfesztivál legnagyobb elő-koncertjét, a Eurovision In Concertet Hollandia fővárosában, Amszterdamban. 24 részt vevő ország képviselője adta elő versenydalát az eseményen, valamint fellépett az 1985-ös Eurovíziós Dalfesztivál győztese, a norvég Bobbysocks! is.^[117]

Az amszterdami koncerthez hasonlóan április 26-án megrendezték a London Eurovision Preview Partyt, ahol 16 ország előadója lépett fel. Mindkét eseményen előadta a versenydalát a magyar Boggie is.

Magyarországon az M1 aktuális csatorna az Eurovíziós Hét során naponta beszámolt a magyar delegáció bécsi történéseiről.^[118]

A próbák május 11-én kezdődtek a verseny helyszínén, a Wiener Stadthallében. Első körben minden ország elpróbálhatta a produkcióját többször is egymás után, valamint beállították a fényeket és a mikrofonokat. Ezután a delegációk a videószobába vonultak, ahol megnézhették, hogy a rendező csatorna hogyan képzeli el a produkció lefilmezését. Innen a sajtótájékoztatóra mentek az előadók, ahol egy műsorvezetővel – felváltva Riem Higazival, illetve Kati Bellowitschcsal – beszélgettek a versenyről, a próbákról, valamint a sajtó akkreditált tagjai is tehettek fel kérdéseket. A próbák és a sajtótájékoztatók egyszerre zajlottak: míg az egyik ország sajtótájékoztatót tartott, addig a következő már próbált az arénában. Az első napon Moldova, Örményország, Belgium, Hollandia, Finnország, Görögország, Észtország és Macedónia képviselője tartotta próbáját. A második napon következett Szerbia, Magyarország, Fehéroroszország, Oroszország, Dánia, Albánia, Románia és Grúzia versenyzője. A harmadik napon Litvánia, Írország, San Marino, Montenegró, Málta, Norvégia, Portugália és Csehország próbált. A negyedik napon pedig Izrael, Lettország, Azerbajdzsán, Izland, Svédország, Svájc, Ciprus, Szlovénia és Lengyelország résztvevője próbált először. Az első elődöntősök második próbáit május 15-én, a második elődöntősökét május 16-án rendezték. Az automatikusan döntős országok – Olaszország, Spanyolország, Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Ausztrália – és a házigazda Ausztria képviselője május 17-én, illetve május 20-án próbált.

A dalfesztivál hivatalos megnyitó ceremóniáját május 17-én tartották a bécsi városházánál, ahol a részt vevő negyven ország képviselője egy vörös szőnyeges bevonuláson vett részt. Az Eurovíziós Hét során Bécs főterén, a Rathausplatzon felállított Eurovíziós Falu színpadán több eurovíziós résztvevő is koncertet adott a helyieknek, illetve a rajongóknak. Emellett több kísérőrendezvényt tartottak a dalfesztivál ideje alatt a város különböző pontjain.^[119]

A három adásból álló műsorfolyamot élőben, HD minőségben közvetítette a Duna, miután az M1 2015. március 15-től napi aktuális csatornává alakult át.^[120][121] Ez volt az első év, hogy nem az M1, vagy az M2 közvetítette a műsort, amikor Magyarország is résztvevő volt. Korábban 2010-ben adta a Duna a verseny elődöntőit és döntőjét élőben, de akkor nem vett részt magyar versenyző a fesztiválon, illetve akkor még a Magyar Televízió és a Duna Televízió külön működtek. Az első elődöntőt és döntőt megelőzően 20:30-tól Tatár Csilla műsorvezetésével, az Elővízió című műsorban tudhattunk meg kulisszatitkokat, érdekességeket a versenyről. A második elődöntő előtt nem vetítettek felvezető műsort, 2011 óta először. A dalfesztivál magyarországi kommentátora Gundel Takács Gábor volt.^[122] Az M1 aktuális csatorna angol nyelvű híradója, a Hungary reports éjfél előtt bekapcsolódott egy percre a közvetítésbe, amikor a szavazás során Málta és Finnország ismertette a pontjait.^[123]

2014. december 19-én jelentették be a verseny házigazdáit. Első alkalommal a dalfesztivál történetében három nő látta el a műsorvezetői feladatokat: Alice Tumler, Arabella Kiesbauer és Mirjam Weichselbraun. Az előző év győztese, Conchita pedig az úgynevezett Green Roomban beszélgetett a versenyzőkkel a dalok közötti szünetben.^[124]

A dalok közötti képeslapok az adott versenyzővel készült kisfilmek, melyeket a rendező műsorsugárzó, az ORF forgatott márciustól április végig a részt vevő 40 országban, illetve a házigazda Ausztriában. A képeslapok első részében az előadók egy meghívást kaptak Ausztria kilenc tartományának egyikébe, hogy ott részt vegyenek egy szabadidős programon. Minden énekes kipróbált egy osztrák jellegzetességet, erről a kalandról szóló rövidfilmet vetítették le a képeslap második felében.^[125] A magyar Boggie filmje arról szól, hogy az alsó-ausztriai Tulln an der Donau tűzoltó akadémiáján szolgál.^[126]

Az előző két évhez hasonlóan a döntő és immáron az elődöntők is a részt vevő országok versenyzőinek a Green Roomból a színpadra történő bevonulásával kezdődött.

A döntő nyitányaként a Bécsi Filharmonikus Zenekar előadásában csendült fel a Te Deum, az előadás közben bécsi képeket mutattak. A nyitányban közreműködött Lidia Baich, az 1998-as Fiatal Zenészek Eurovíziójának győztese, aki Udo Jürgens 1966-os győztes dalának részletét adta elő hegedűn. Ezután Conchita, a Bécsi fiúkórus, a Suparar-kórus, Left Boy illetve a verseny műsorvezetői közösen adták elő a 2015-ös dalfesztivál hivatalos himnuszát, a Building Bridges című dalt. A produkció egyik leglátványosabb eleme az volt, amikor az előző évi győztes egy emelvényről a nézők felett „repült át” a színpadra.^[127] Miután a műsorvezetők üdvözölték a show nézőit, a huszonhét részt vevő ország képviselői is bevonultak a színpadra. Ezután a verseny mottójához kapcsolódóan egy kisfilmet vetítettek arról, hogy különböző országokban élő emberek hétköznapjai összekapcsolódnak, ehhez az aláfestő zene a 2013-as orosz versenydal volt. A dalok utáni szavazási szünetben meghívott előadóként lépett fel Martin Grubinger osztrák zenész, aki a 2000-es Fiatal Zenészek Eurovíziójának döntőjében is szerepelt Ausztria versenyzőjeként. A szavazatok számlálása alatti szünetben Conchita előadta a You Are Unstoppable és a Firestorm című dalát. Ezután Alice Tumler, az egyik műsorvezető, Vincenzo Cantiellóval, a 2014-es Junior Eurovíziós Dalfesztivál győztesével készített interjút, aki győztes dalának refrénjét a cappella is előadta.

Első alkalommal Ausztrália élőben is közvetítette a versenyt, lehetővé téve a helyi nézők számára a szavazást: kelet-ausztráliai idő szerint az első elődöntőt május 20-án, a második elődöntőt 22-én, a döntőt pedig 24-én adták le, mindegyik adást du. 5 órai kezdettel. A dalfesztivált ezenkívül felvételről május 22-én, 23-án és 24-én, főműsoridőben is láthatták az ország nézői, mindegyik fordulót helyi idő szerint 19.30-kor.^[128]

A kínai nézők is először láthatták az elődöntőket és a döntőt élőben. Kína második legnézettebb csatornája, a Hunan TV tűzte műsorra a dalfesztivál három adását, helyi idő szerint 4 órakor.

A második elődöntő zsűris főpróbáján a portugál produkció alatt technikai problémák adódtak, így a dalt a műsor végén újra előadták.^[129]

A döntőben a grúz dal előadása alatt a füstgép nem megfelelően működött. A nagy szürke füst miatt az énekesnőt, Nina Szublatit az egyes kamereállásokból többször nem lehetett látni az előadás közben.^[130]

A verseny előtt a legesélyesebbnek Ausztráliát, Észtországot, Olaszországot, Oroszországot és Svédországot tartották, végül a svéd versenyző tudott győzni.

A szavazás az elődöntőkben és a döntőben is azonos módon történt: mindegyik ország rendelkezett egy ötfős szakmai zsűrivel, és az ő pontjaik, valamint a nézők telefonos szavazatai közösen alakították ki az országonkénti eredményeket. Az elődöntők eredményeit a döntő után hozták nyilvánosságra. Az első elődöntőben Finnország végzett az utolsó helyen, történetük során tizenegyedjére, míg a második elődöntőben Svájc zárt a tabella legalján, történetük során nyolcadszor.

A döntőben a szavazás során összesen három ország váltotta egymást az élen: Svédország, Oroszország és Olaszország. A szavaztok kihirdetésének a feléig Oroszország vezetett. A huszonhetedikként szavazó Egyesült Királyság pontjai után Svédország fordított a sorrenden, amellyel biztos előnyét végig őrizve hatodik győzelmét aratta. Az elődöntők 2004-es bevezetése, ezáltal a résztvevők számának megemelkedése óta a 365 pont a harmadik legmagasabb, amivel nyerni lehetett. Ez éppen hét ponttal kevesebb, mint amennyit a 2012-es, szintén svéd győztes, Loreen összegyűjtött. Emellett a győztes dal tizenkét országtól gyűjtötte be a maximális tizenkét pontot. Minden ország adott pontot a győztesnek, a legkevesebbet Görögország: négyet. A harminchatodik szavazó ország után kihirdették a győztest, miután matematikailag eldőlt, hogy megnyerte a döntőt Svédország, és csak utána adták meg a lehetőséget, hogy kihirdesse a pontjait a még fennmaradó négy ország. A második helyezett az első elődöntő győztese, Oroszország lett. A harmadik helyen Olaszország végzett. A döntőben az utolsó helyet Ausztria és Németország szerezte meg, nulla ponttal. Ausztriának ez volt a negyedik nulla pontos dala (1962, 1988 és 1991 után), míg a német versenyző 1964 és 1965 után harmadszor távozott üres kézzel. A dalfesztivál történetében ez volt az első alkalom, hogy a rendező ország 0 ponttal zárt az utolsó helyen.

A legtöbb 12 pontot a győztes, Svédország kapta: tizenkét darabot. A döntőben mindössze tizenöt olyan dal volt, amely nem kapott legalább egyszer tizenkét pontot; tizenkettő pedig legalább egyszer kapott. Magyarország pontjait Tatár Csilla hirdette ki, a tizenkét pontot Belgium dala kapta, a későbbi győztes Svédország tíz pontot kapott. Magyarország nem kapott semelyik országtól sem tizenkét pontot; nyolc pontot adott Észtország, négyet Románia és San Marino, egyet pedig Csehország, Franciaország és Németország. A részt vevő negyven országból tehát hat pontozta a magyar produkciót a döntőben.

Magyarország szakmai zsűrijének tagjai Pierrot, Milkovics Mátyás, Polgár Odett, Hrutka Róbert és Fábián Juli voltak. A póttag Szabó Ágnes volt.

Az első elődöntőt május 19-én rendezték meg tizenhat ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül négy automatikusan döntős ország is szavazott az első elődöntőben, ők   Ausztria,   Franciaország és   Spanyolország, illetve   Ausztrália voltak.

A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó négy oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök találhatók meg.

Az alábbi országok kaptak 12 pontot az első elődöntőben:

Magyarország pontjait az első elődöntőben 50%-ban a zsűri szavazatai, 50%-ban pedig a telefonos szavazók szavazatai tették ki. Magyarország területéről a telefonos és SMS szavazás telefonszáma 06–91–636–136 volt. A hívás és SMS díja bruttó 195 Ft volt.

A második elődöntőt május 21-én rendezték meg tizenhét ország részvételével. Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki, mely alapján az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül négy automatikusan döntős ország is szavazott a második elődöntőben, ők az   Egyesült Királyság,   Németország és   Olaszország, illetve   Ausztrália voltak.

A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó négy oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök találhatók meg.

Az alábbi országok kaptak 12 pontot a második elődöntőben:

A döntőt május 23-án rendezték meg huszonhét ország részvételével. A mezőnyt a következő országok alkották:

• Az első elődöntő első tíz helyezettje:   Oroszország,   Belgium,   Észtország,   Grúzia,   Románia,   Görögország,   Örményország,   Magyarország,   Szerbia,   Albánia
• A második elődöntő első tíz helyezettje:   Svédország,   Lettország,   Izrael,   Norvégia,   Szlovénia,   Ciprus,   Litvánia,   Lengyelország,   Montenegró,   Azerbajdzsán
• A házigazda ország, egyben az előző év győztese:   Ausztria
• Az automatikusan döntős „Öt Nagy” ország:   Egyesült Királyság,   Franciaország,   Németország,   Olaszország,   Spanyolország
• Az Eurovíziós Dalfesztivál meghívott vendége:   Ausztrália

A szavazás sorrendjét a döntő napján, 2015. május 23-án jelentették be.^[131] A pontbejelentők között, a korábbi évekhez hasonlóan, több korábbi résztvevő is volt: a dán Basim (2014), az észt Tanja (2014), a fehérorosz Teo (2014), a finn Krista Siegfrids (2013) a görög Helena Paparizou (az Antique tagjaként 2001, 2005 győztes), a holland Edsilia Rombley (1998, 2007), a montenegrói Andrea Demirović (2009), a máltai Julia Zahra (Ludwig közreműködésében, 2004), a portugál Suzy (2014), a san marinói Valentina Monetta (2012, 2013, 2014) és a szlovén Tinkara Kovač (2014).

A szavazás sorrendje a következőképpen alakult:^{[m 1]}