2010-es Eurovíziós Dalfesztivál

A norvég kultúrminiszter Trond Giske és a norvég köztelevízió, az NRK vezetője Hans-Tore Bjerkaas 17 millió eurós költségvetésben állapodtak meg. (Ez 150 millió norvég korona) A költségvetés a 2009-es versenyre szánt összegnél kevesebb, de a 2007-es verseny összköltségénél több. 2009. július 3-án született döntés arról, hogy az újonnan épült Telenor Aréna fog otthont adni a versenynek, az 1996-os Eurovíziós Dalfesztivál helyszínéül szolgáló Oslo Spektrum helyett.^[2]

A verseny témáját, logóját az NRK 2009. december 4-én hozta nyilvánosságra, amikor Moszkva polgármestere ünnepélyesen átadta a vendéglátó szerepét Oslo és Bærum polgármesterének.^[3] A logó több, különböző méretű (szürke, rózsaszín és arany) buborékból áll, amiben fellelhető a 2004 óta használatos "szívecskés" jel, illetve az EBU és az NRK logója. A műsor szlogenje: "Share The Moment", vagyis Oszd meg a pillanatot.

A versenyt szervező Európai Műsorsugárzók Uniója (EBU) legfontosabb célkitűzése volt, hogy a korábbi éveket kihagyó országok - Olaszország, Monaco, Luxemburg és Ausztria - 2010-ben újra részt vegyenek a versenyen.^[4] Később mindannyian megerősítették, hogy nem neveznek, visszatért viszont a 2009-es versenyt kihagyó Grúzia. Magyarország (MTV) 2009. október 22-én bejelentette – anyagi problémákra hivatkozva – hogy visszalép a szerepléstől, így az MTV nem nevezett magyar résztvevőt az oslói versenyre. A cseh, a montenegrói és az andorrai televízió szintén a visszalépés mellett döntött. Így összesen harminckilenc ország vett részt a versenyen.^[5] 2006 óta először volt negyven alatt a résztvevők száma. A résztvevőkön kívül Ausztrália, Új-Zéland, Koszovó, Montenegró és Kazahsztán is közvetítette a dalversenyt. Magyarországon a Duna Televízió közvetítette a műsort.^[6]

Az EBU büntetést szabott ki az ukrán tévétársaságra, mivel a határidő lejártakor még nem neveztek be a versenydalukat. Az NTU eredetileg még 2009 decemberében jelentette be, hogy Vaszil Lazarovics fogja képviselni az országot, majd egy március 5-én tartott válogatón öt szerzemény közül választották ki számára az I Love You című versenydalt. Ám március 15-én – egy héttel a nevezési határidő lejárta előtt – új nemzeti döntőt írtak ki, miután kritika érte az NTU-t, amiért nem adtak lehetőséget más előadóknak a nemzeti döntőben való részvételre. A húszfős mezőnyben Lazarovics is versenyzett, viszont csak a hetedik helyen végzett. A győztes Alyosha To Be Free daláról néhány órával a döntő után kiderült, hogy már két évvel korábban megjelent, így nem felel meg a verseny szabályainak. Az EBU a helyzetre való tekintettel nem zárta ki Ukrajnát, viszont pénzbüntetést szabott ki rájuk, és emellett lehetőséget adott nekik, hogy egy héten belül új dalt válasszanak. A határidőn kívül Alyoshának a Sweet people című rockballadát választották.^[7]

Másodszor vett részt az 1993-as Eurovíziós Dalfesztivál ír győztese, Niamh Kavanagh. Ugyancsak másodszor szerepelt a horvát Feminnem együttes, bár 2005-ben Bosznia-Hercegovinát képviselték. Sorozatban harmadszor szerepelt az izlandi Hera Björk, aki az előző két évben csak háttérénekes volt, ám ezúttal szólóénekesként versenyzett.^[9]

2009. október 11-én az EBU Referenciacsoportjának ülésén született döntés arról, hogy az előző évi döntőben bevezetett szavazási módszert kiterjesztik az elődöntőkre is, ennek értelmében ott is telefonos szavazás és szakmai zsűri keveréke állítja fel a sorrendet, és az első tíz helyezett fog továbbjutni a döntőbe. Egyúttal eltörölték a 2008-ban és 2009-ben alkalmazott rendszert, mely alapján kilenc dal jutott tovább a nézői szavazatok alapján, egy pedig a zsűri szabadkártyásaként.^[10]

Emellett megváltoztatták a szavazás időtartamát is. A korábbi években a dalok elhangzása után tizenöt percig lehetett szavazni. A szabályváltozás értelmében a nézők már az első dal előadásának kezdetekor szavazhatnak, illetve a dalok elhangzása után még tizenöt percig. E módszert az EBU először a Junior Eurovíziós Dalfesztiválon tesztelte, ahol 2006 óta sikerrel alkalmazzák.^[11]

A harmincnégy elődöntős országot öt kalapba osztották földrajzi elhelyezkedésük, és szavazási szokásaik alapján, a 2008-ban bevezetett módon. A február 7-én tartott sorsoláson a kalapok egyik fele az első elődöntőbe, a másik a második elődöntőbe került. Ennek célja a szavazás igazságosabbá tétele volt. Újításként a sorsolás során azt is eldöntötték, hogy az egyes országok az adott elődöntő első, vagy második felében fognak fellépni, így a delegációk előre tudják, mikor kell megérkezniük a próbákra.^[12] A végleges fellépési sorrend egy március 23-án tartott sorsolás után alakult ki. A sorsolás során a 2007-ben bevezetett módon néhány ország saját maga választhatta ki a sorszámát. E szabadkártyát a két elődöntő első és második felének, illetve a döntő fellépési sorrendjének sorsolása során elsőként kihúzott országok kapták. A szerencsések Szerbia, Fehéroroszország, Svájc, Bulgária és Németország voltak.^[13]

A három adásból álló műsorfolyamot élőben, HD minőségben közvetítette a Duna, Jeszenszky Zsolt kommentálásával Magyarországon. A versenyt megelőzően a Duna Televízió műsorra tűzte a Eurovision: Countdown, azaz a Visszaszámlálás című három részes dokumentumfilmet is, 2010. május 20-án 22:30-tól, május 21-én 21:55-től és május 24-én 15:50-től. Az elődöntők, és a döntő előtt nem volt felvezető műsor.

1999 után második alkalommal három műsorvezető volt, Nadia Hasnaoui, Haddy N'jie és Erik Solbakken. Hasnaoui feladata volt az elődöntők eredményének kihirdetése és a döntőben a szavazatok fogadása.

1964 után második alkalommal fordult elő, hogy megzavarták a versenyt: a döntőben a spanyol dal előadása alatt Jimmy Jump a színpadra futott, majd elszaladt a közelgő biztonsági őrök elől. Bár az énekes zavartalanul folytatta az előadást, a közjáték miatt a spanyol dalt az utolsó fellépő után újból előadták.

A dalok közötti képeslapok a következő ország alakjával kezdődtek, mely az arénában a nézők feje fölött egy számítógépes grafikaként rajzolódott ki. Ezt követően az adott ország fővárosában zászlót lengető rajongókat láthattunk, miközben mutatták a színpadon készülődő énekeseket. A képeslap a nézők feje fölött kifeszülő grafikus zászlóval zárult.

A döntő egy zenés történelmi áttekintéssel kezdődött, bemutatva a dalfesztivál fejlődését. A szavazatok számlálása alatti szünetben egy flash mob előadást láthattunk a Madcon együttes közreműködésével, előre felvett, valamint élő képeket Európa-szerte táncoló emberekről. A norvég televízió emellett mindegyik országban előre felvett egy videót, amely egy televíziót néző és zászlót lengető család ünneplését mutatta. Ezeket a videókat a döntőben az egyes előadások végén, illetve a szavazás során is láthattuk. Az ukrán családban feltűnt egy korábbi énekes is, a 2007-ben induló Verka Szergyucska.^[14]

Konkrét nézettségi adatok nincsenek a magyar közvetítésről, de a Duna Televízió adatai szerint 800 ezer magyar néző ült le a tévé elé, hogy megnézze a dalfesztivál döntőjét.^[15]

Az elődöntőkben a szavazás a 2009-ben bevezetett módon történt. Mindegyik ország rendelkezett egy ötfős szakmai zsűrivel, és az ő pontjaik, valamint a nézők telefonos szavazatai közösen alakították ki az eredményt. Nagy meglepetést okozott a svéd induló kiesése, hiszen így Svédország 1976 óta először nem volt ott a döntőben. Az elődöntők eredményeit a döntő után hozták nyilvánosságra. Ez alapján az első elődöntőben Finnország mindössze három, a második elődöntőben Svédország mindössze öt ponttal maradt le a továbbjutást érő tíz hely egyikéről. Az első elődöntőben Lettország végzett az utolsó helyen sorozatban második alkalommal, míg a második elődöntőben Svájc zárt a tabella legalján.^[16][17]

A döntőben az elődöntőkhöz hasonlóan szakmai zsűrik és a nézők közösen alakították ki az eredményt. A szavazás során Németország hamar az élre állt, és végül 1982 után második győzelmüket aratták, egyesített országként először. Emellett ez az első alkalom, hogy a Négy Nagy – 2011-től Öt Nagy – ország egyike nyerte meg a dalfesztivált a státusz 2000-es bevezetése óta.

A második helyezett a második elődöntő győztese, Törökország lett, míg a harmadik helyen 2005 után másodszor Románia végzett. Az első elődöntőben fölényes győzelmet arató Belgium a döntőben a hatodik helyen zárt. A döntőben utolsó helyen az Egyesült Királyság zárt, 2003 és 2008 után rövid időn belül már a harmadik alkalommal. A házigazda Norvégia ezúttal csak a huszadik helyen végzett. Érdekesség, hogy akárcsak az előző két alkalommal, amikor ők rendezték a versenyt (1986 és 1996), ezúttal sem örülhettek hazai pályán 12 pontnak. A legtöbb, hét pontot, Észtországtól kapták.^[18]

Érdekesség, hogy Románia először nem adott 12 pontot Moldovának, csak 10-et.

Az első elődöntőt május 25-én rendezték tizenhét ország részvételével.^[19] Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki. Az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A részt vevő országokon kívül   Franciaország,   Spanyolország és   Németország is az első elődöntőben szavazott.

A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó három oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök ábécésorrendben találhatók meg.

A második elődöntőt május 27-én rendezték tizenhét ország részvételével.^[20] Az egyes országok által kiosztott pontok telefonos szavazás, illetve szakmai zsűrik szavazatai alapján alakultak ki. Az első tíz helyezett jutott tovább a döntőbe. A résztvevőkön kívül az   Egyesült Királyság és   Norvégia is a második elődöntőben szavazott.

A sorok és az oszlopok a fellépés sorrendjében vannak rendezve. Az utolsó két oszlopban az itt szavazó automatikus döntősök az angol ábécé szerinti sorrendben találhatók meg.

A döntőt május 29-én rendezték.^[21] A huszonöt fős mezőnyt a következő országok alkották:

• Az első elődöntő első tíz helyezettje:   Belgium,   Görögország,   Izland,   Portugália,   Szerbia,   Albánia,   Oroszország,   Bosznia-Hercegovina,   Fehéroroszország,   Moldova
• A második elődöntő első tíz helyezettje:   Törökország,   Azerbajdzsán,   Grúzia,   Románia,   Dánia,   Örményország,   Ukrajna,   Izrael,   Írország,   Ciprus
• A házigazda ország, egyben az előző év győztese:   Norvégia
• Az automatikusan döntős Négy Nagy:   Egyesült Királyság,   Franciaország,   Németország,   Spanyolország

Az elhangzott huszonöt dalból tizenkilencet angolul, míg a maradék hatot anyanyelven adták elő a fellépők. A spanyol dal előadása alatt Jimmy Jump a színpadra futott, majd a közeledő biztonsági emberek láttán elszaladt. Bár közvetlenül nem zavarta meg az énekest, a közjáték miatt a spanyolok lehetőséget kaptak, hogy a fellépési sorrendben utolsó Dánia után még egyszer előadják a dalt.

2010. március 23-án Oslóban sorsolták ki a döntőbeli szavazás sorrendjét. A szóvivők között ezúttal is több, korábban részt vevő énekes volt: a ciprusi Christina Metaxa (2009), az izlandi Yohanna (2009), a lett Kārlis Būmeisters (2005) és a máltai Chiara (1998, 2005, 2009). A szavazás sorrendje a következőképpen alakult:

A sorok a fellépés, az oszlopok előbb a döntősök, majd az elődöntőben kiesettek fellépési sorrendjében vannak rendezve.

Az alábbi országok kaptak 12 pontot a döntőben:

• (angolul) Az Eurovíziós Dalfesztivál hivatalos honlapja
• (magyarul) Az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi rajongói oldala