Egregor
Az egregor (vagy egregóra[1]) egy olyan okkult elképzelés, mely önálló, emberek és szellemi entitások által létrehozott gondolatformát, vagy csoporttudatot fejez ki, és amely kihat emberek valamely csoportja gondolkodásmódjára. Az egregor és csoportja közötti kapcsolat szimbiotikus és gyakran hasonlítják az újkeletű, nem-okkult[2] „korporáció” (vállalat, mint jogi személy), illetve a mém fogalmához.
Történelem
szerkesztésAz első szerző, aki az „egregor” kifejezést modern nyelvi környezetben alkalmazta, a francia költő, Victor Hugo volt a La Légende des siècles („Korok legendája”) című 1859-ben megjelent versgyűjteményében, ahol az „égrégore” szót először melléknévként használja, majd főnév gyanánt, miközben a jelentését homályban hagyja.[3] Úgy tűnik, a szerzőnek a „mandragore”-ra rímelő szó kellett. Nem ez lenne az első példa Victor Hugonál a szóteremtésre. A szó azonban normál alakjában a görög ἑγρήγορος (Virrasztó, figyelő) szó franciába átültetése. E fogalmat Énok könyvei hatalmas angyalszerű szellemi lényekre alkalmazzák.
Éliphas Lévi az 1868-ban kiadott Le Grand Arcane („A Nagy Misztérium”) c. könyvében a hagyomány szerinti Virrasztókkal azonosítja az „egregorokat”, a nefilimek atyjaival, akiket olyan „rettenetes lényekként” ír le, akik „könyörtelenül összezúznak bennünket, mivel nincsenek tudatában létezésünknek.”[4]
Az egregor, mint csoport-tudatforma elképzelése a rózsakeresztesek munkáiban jelent meg, de a modern-kori Rózsakeresztes rend is jól ismeri és ontológiájának szerves részét képezi a „Rózsakeresztes Egregor” fogalma.[5]
Valentin Tomberg a névtelenül írt Meditations on the Tarot könyvéről és antropozófusként is ismert író is hivatkozott a fogalomra.[6] Az „Antropozófia Lénye”' is az egregorhoz hasonló lényeggel bír.[7]
További ismert egregor-elképzelés a Szaturnusz Testvériség(en) GOTOS-a.[8]
Jelenkori használat
szerkesztésGaetan Delaforge a Gnosis magazin 1987-es számában az egregort egyfajta csoporttudatként határozza meg, melyet emberek közös célért való tudatos összerendeződése hoz létre.[9]
A Corporate Metabolism 2001-ben megjelent cikksorozatában Paco Nathan is leírta a koncepciót.
Az „egregor” képzete megjelenik Daniel Andrejev Roza Mira című művében, ahol tündöklő felhőszerű szellemként jelenik meg az Egyházzal összefüggésben.
Az egregor fogalma a montreali szürrealisták („Automatistákként” is ismertek) vonatkozásában is említésre került Ray Ellenwood Egregore: a history of the Montréal automatist movement című könyvében.[10]
Az egregor egy-egy nemzet spirituális megtestesülésére (népszellem) is használatos a brit Profound Decisions által működtetett Empire nevű élő szerepjátékában.[11]
Határ Győző 1948-ban írott antiutópisztikus, bizarr jövőképet leíró regényének címében szerepel a kifejezés.
- Az Őrző Könyve („Egregor”). „Regényes elmélkedések” és „Üzenet a jövőből”. Őfelsége a császár legkegyelmesebb Engedelmével és Tulajdonában – az Udvari Könyvtár kézirattárából. A hiányzó részeket kiegészítette és ó-alánról új-hunra fordította Határ Győző; Aurora, München, 1974 (Aurora Könyvek); Életünk, Szombathely, 1992 (Életünk Könyvek. A nyugati magyar irodalom gyöngyszemei)
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Lásd itt: http://www.szomagyarito.hu/szocikk.php?id=88
- ↑ nem titkos, azaz bárki által megismerhető.
- ↑ Victor Hugo, "Le jour des rois", La Légende des Siècles IV, V, and "L'Italie – Ratbert", La Légende des Siècles VII. Both in the Première Série, 1859.
- ↑ Éliphas Lévi, The Great Mystery (1868) pp. 127–130, 133, 136
- ↑ Lásd a 161. kérdésre adott választ itt: http://www.amorc.hu/kerdesek_es_valaszok.php Archiválva 2018. december 11-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Anonymous. Meditations on the Tarot: A Journey Into Christian Hermeticism (english nyelven). Jeremy P. Tarcher/ Putnam (2002. június 1.). ISBN 9781585421619
- ↑ Szergej O. Prokofjev: Az égi Szófia és az Antropozófia lény. Budapest: Genius. 2004. ISBN 9789638644633
- ↑ Flowers (1995), pp. 36–38
- ↑ Delaforge, Gaeten, "The Templar Tradition: Yesterday and Today", Gnosis Magazine, #6, 1987.
- ↑ Ellenwood, Ray, Egregore : a history of the Montréal automatist movement. Toronto: Exile Editions, 1992. ISBN 9781550960211
- ↑ Egregores - Empire. Empire Wiki . profounddecisions.co.uk
Irodalom
szerkesztés- Mark Stavish. Egregorok – Az emberiség sorsa felett őrködő okkult entitások (magyar nyelven). Angyali Menedék (2019). ISBN 978-615-5647-96-3
- Bernstein, L. S.: Egregor. The Rosicrucian Archive. Confraternity of the Rose Cross, 1998 [2012. január 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 22.)
- Butler, Walter Ernest: The Egregore of a School. Servantsofthelight.org. The Servants of the Light, 1970 (Hozzáférés: 2011. november 22.)
- Flowers, S. Edred. Fire & Ice: Magical Teachings of Germany's Greatest Secret Occult Order, 2nd, Llewellyn's Teutonic Magick Series, Llewellyn Publications (1995). ISBN 0-87542-776-6
- Nathan, Paco Xander: Chasing Egregors. The Scarlet Letter. Scarlet Woman Lodge, Ordo Templi Orientis, 2001 [2018. december 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. december 12.)
Fordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben az Egregore című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.