zöld

From older Hungarian zeld, of uncertain further origin. Most likely borrowed from Iranian, perhaps Alanic. Compare Ossetian зӕлдӕ (zældæ, “a kind of grass”),^[1][2] ultimately from Proto-Indo-European *ǵʰelh₃-.

• IPA^(key): [ˈzøld]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: zöld
• Rhymes: -øld

zöld (comparative zöldebb, superlative legzöldebb)

1. green (having a color between yellow and blue)
   • 1910, Dezső Szomory, “Különös történet”, in Az isteni kert‎^[1]:

     A szeme derűs, átlátszó és zöld, mint egy-egy szőlőszem.

     Her eyes are serene, transparent and green, like two grapes.

2. green (densely planted with trees and other vegetation)
   • 1972, Györgyi Lévay, “Születőben a legzöldebb városrész”, in Észak-Magyarország‎^[2], volume 28, number 49:

     A diósgyőri városrész olyan lesz, mint amilyenről álmodnak a belváros lakói: tiszta levegőjű, tágas, zöld.

     The Diósgyőr district will be what downtown dwellers dream about: clean-aired, spacious, green.

3. (figurative) green (environmentally friendly)

   Synonyms: környezetbarát, környezettudatos

   • 2016, “Környezetbarát”, in 24 Óra‎^[3], volume 27, number 71:

     Világszerte egyértelmű, hogy az energiahatékonyságnál zöldebb megoldás nincs.

     It is obvious all over the world that there is no greener solution than energy efficiency.

4. unripe, green (not yet ready for reaping or gathering)
   • 1933, “Egy és más mezőgazdasági állataink tartásáról”, in Bizalom‎^[4], volume 4, number 11:

     A kukorica még zöld, de jó aratást ígért.

     The corn was still green, but it promised a good harvest.

5. (card games) leaves (a suit in German or Hungarian cards)

   Coordinate terms: piros, makk, tök

   • c. 1938, “Kártyajátékok”, in Játsszunk valami mást‎^[5]:

     A zöld és makk hetest a játék megkezdése előtt kiveszik a csomagból.

     The seven of leaves and seven of acorns are taken out of the pack before the start of the game.

• zöld in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN