szóelem

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

szó (word) +‎ elem (element)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈsoːɛlɛm]
  • Hyphenation: szó‧elem

Noun

[edit]

szóelem (plural szóelemek)

  1. morpheme
    Synonym: morféma
    Hyponyms: előtag, utótag, szótő, toldalék, képző, jel, rag

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szóelem szóelemek
accusative szóelemet szóelemeket
dative szóelemnek szóelemeknek
instrumental szóelemmel szóelemekkel
causal-final szóelemért szóelemekért
translative szóelemmé szóelemekké
terminative szóelemig szóelemekig
essive-formal szóelemként szóelemekként
essive-modal
inessive szóelemben szóelemekben
superessive szóelemen szóelemeken
adessive szóelemnél szóelemeknél
illative szóelembe szóelemekbe
sublative szóelemre szóelemekre
allative szóelemhez szóelemekhez
elative szóelemből szóelemekből
delative szóelemről szóelemekről
ablative szóelemtől szóelemektől
non-attributive
possessive - singular
szóelemé szóelemeké
non-attributive
possessive - plural
szóeleméi szóelemekéi
Possessive forms of szóelem
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. szóelemem szóelemeim
2nd person sing. szóelemed szóelemeid
3rd person sing. szóeleme szóelemei
1st person plural szóelemünk szóelemeink
2nd person plural szóelemetek szóelemeitek
3rd person plural szóelemük szóelemeik