kincsem

From Wiktionary, the free dictionary
Jump to navigation Jump to search

Hungarian

[edit]

Etymology

[edit]

kincs (treasure) +‎ -em (my, possessive suffix)

Pronunciation

[edit]
  • IPA(key): [ˈkint͡ʃɛm]
  • Hyphenation: kin‧csem

Noun

[edit]

kincsem

  1. first-person singular single-possession possessive of kincs:
    1. (literal) my treasure
    2. (figurative) dearest, sweetheart, darling (a term of endearment for a beloved person)

Declension

[edit]
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kincsem
accusative kincsemet
dative kincsemnek
instrumental kincsemmel
causal-final kincsemért
translative kincsemmé
terminative kincsemig
essive-formal kincsemként
essive-modal kincsemül
inessive kincsemben
superessive kincsemen
adessive kincsemnél
illative kincsembe
sublative kincsemre
allative kincsemhez
elative kincsemből
delative kincsemről
ablative kincsemtől
non-attributive
possessive - singular
kincsemé
non-attributive
possessive - plural
kincseméi