eposz
Jump to navigation
Jump to search
Hungarian
[edit]Etymology
[edit]Borrowed from Latin epos (“epic”) (compare English epos (obsolete), German Epos), from Ancient Greek ἔπος (épos, “speech, story”).
Pronunciation
[edit]Noun
[edit]eposz (plural eposzok)
Declension
[edit]Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | eposz | eposzok |
accusative | eposzt | eposzokat |
dative | eposznak | eposzoknak |
instrumental | eposszal | eposzokkal |
causal-final | eposzért | eposzokért |
translative | eposszá | eposzokká |
terminative | eposzig | eposzokig |
essive-formal | eposzként | eposzokként |
essive-modal | — | — |
inessive | eposzban | eposzokban |
superessive | eposzon | eposzokon |
adessive | eposznál | eposzoknál |
illative | eposzba | eposzokba |
sublative | eposzra | eposzokra |
allative | eposzhoz | eposzokhoz |
elative | eposzból | eposzokból |
delative | eposzról | eposzokról |
ablative | eposztól | eposzoktól |
non-attributive possessive - singular |
eposzé | eposzoké |
non-attributive possessive - plural |
eposzéi | eposzokéi |
Possessive forms of eposz | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | eposzom | eposzaim |
2nd person sing. | eposzod | eposzaid |
3rd person sing. | eposza | eposzai |
1st person plural | eposzunk | eposzaink |
2nd person plural | eposzotok | eposzaitok |
3rd person plural | eposzuk | eposzaik |
Derived terms
[edit]Compound words
Related terms
[edit]Further reading
[edit]- eposz in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- eposz in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).