Hungarian

edit

Alternative forms

edit

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈfɛlkɛlt]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: fel‧kelt
  • Rhymes: -ɛlt

Etymology 1

edit

fel- +‎ kelt

Verb

edit

felkelt

  1. (transitive) to arouse, awake (to wake from sleep)
  2. (transitive) to arouse (to stimulate feelings, interest, attention)
Conjugation
edit
Derived terms
edit
Expressions

Etymology 2

edit

felkel (to get up; to revolt, uprise) +‎ -t

Verb

edit

felkelt

  1. third-person singular indicative past indefinite of felkel

Participle

edit

felkelt

  1. past participle of felkel
Declension
edit
Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative felkelt felkeltek
accusative felkeltet felkelteket
dative felkeltnek felkelteknek
instrumental felkelttel felkeltekkel
causal-final felkeltért felkeltekért
translative felkeltté felkeltekké
terminative felkeltig felkeltekig
essive-formal felkeltként felkeltekként
essive-modal
inessive felkeltben felkeltekben
superessive felkelten felkelteken
adessive felkeltnél felkelteknél
illative felkeltbe felkeltekbe
sublative felkeltre felkeltekre
allative felkelthez felkeltekhez
elative felkeltből felkeltekből
delative felkeltről felkeltekről
ablative felkelttől felkeltektől
non-attributive
possessive - singular
felkelté felkelteké
non-attributive
possessive - plural
felkeltéi felkeltekéi

Further reading

edit
  • (“to awake”, transitive verb): felkelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • (participle of felkel (to get up; to revolt, uprise)): felkelt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN