Ugrás a tartalomhoz

Letov Š–16

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Š–16
Letov Š–16.1, az első prototípus
Letov Š–16.1, az első prototípus
Funkciófelderítő és könnyűbombázó repülőgép
GyártóLetov
TervezőAlois Šmolík
Sorozatgyártás1928–1932
Gyártási darabszám172
Fő üzemeltetőkCsehszlovák Légierő Csehszlovák Légierő
Lett Légierő Lett Légierő
Török Légierő Török Légierő
Jugoszláv Királyi Légierő Jugoszláv Királyi Légierő
Személyzet2 fő
TípusváltozatokŠ–16/L/T/J, ŠB–16
Első felszállás1926. november
Szolgálatból kivonva1941. június
Méretek
Hossz10,22 m
Fesztáv15,3 m
Magasság3,23 m
Szárnyfelület46,4 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg1400 kg
Üzemanyag709 kg
Tömeg üzemanyaggal2450 kg
Hajtómű
HajtóműŠkoda Lorraine Dietrich 12 cm³ (Š–16)
Teljesítmény331 (444 Le) kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség230 km/h
Utazósebesség190 km/h
Hatótávolság500 km
Legnagyobb repülési magasság6500 m
Fegyverzet
Beépített fegyverzet1x .303 Vickers vz.09 géppuska (fix)
1x .303 Lewis vz.15 ikercsövű géppuska (mozgatható)
Bombák300 kg (2x100 kg, 2x50 kg)
Háromnézeti rajz
Letov Š-16 sematikus rajza
Letov Š-16 sematikus rajza
A Wikimédia Commons tartalmaz Letov Š–16 témájú médiaállományokat.

A Letov Š–16 a csehszlovák Letov repülőgépgyár könnyűszerkezetű, első teljesen fémvázas, kétfedeles, kétüléses felderítő és bombázó repülőgépe. 1925-ben kezdődött meg a tervezése, majd 1928-ban megrendelték a sorozatgyártását, melyben nagy szerepet játszott, hogy teljesítette a Prága–Tokió ultrahosszú repülési távot, és rekordot állított fel 1000 kg rakomány 500 km-re szállításával. Több exportváltozat készült belőle, és számos motortípust kipróbáltak a géphez. Kora egyik legmegbízhatóbb repülőgépének tartották.

Története

[szerkesztés]

Típusváltozatok

[szerkesztés]
Letov S–116 L-BAAP, első prototípus, 1929.
Letov S–116
  • Š–16
 Felderítő változat, a prototípushoz képest magasabb függőleges vezérsíkkal.
  • ŠB–16
 Könnyűbombázó változat. A fényképezőgépet eltávolították, és a centroplánra[m 1] négy bombafüggesztőt szereltek a bombateher számára. A bombacélzó berendezést a hátsó kabinban helyezték el, egy üveg borítású kivágásban a padlón.
  • Š–16L
 Lettország számára exportált, az ŠB–16 alapján épült, de Hispano-Suiza 50 motorral szerelt, 21 db[m 2] bombázó kialakítású gép.[1] Egy fegyverzet nélküli gépet is gyártottak, melyet a gyár mint teszt repülőgépet használt. Ezzel a géppel állított fel Alois Hedgehog a gyár főpilótája a sebességi rekordot 1927. október 13-án., 230,929 km/h-val 100km-en, 1000 kg-os terhet szállítva.[2]
  • Š–16T
 A török légierő számára gyártott változat, ami csak a motorjában különbözött a lett változattól. A 16 db gépet Lorraine Dietrich KVau erőforrással szerelték fel.
  • Š–16J
 1 db, a Jugoszláv Királyi légierő számára gyártott gép úszótalpakkal.[3]
  • Š–16R
 Átdolgozott könnyűbombázó változat, hosszabb törzzsel, átdolgozott függőleges vezérsíkkal és félköríves kivágással a felső szárnyban a pilóta feje felett. A cél a rövidebb fel és leszállási hossz lett volna, azonban tesztrepülések nem igazolták ezt. A sorozatban gyártott példányokon már nem alkalmazták ezeket a módosításokat. Az elkészült gépeket az 5. megfigyelőszázadba, a 64. felderítőszázadba, a 74. könnyűbombázó századba és példányt a 4. légiezredbe soroltak be.
  • Š–116
 Škoda L 12 hengeres motorral szerelt könnyűbombázó változat, 3 prototípus épült belőle.
  • Š–216
 Francia Gnome-Rhone "Jupiter" VIII csillagmotorral szerelt nagy hatótávolságú felderítő változat, ami a motor rázkódása miatt nem került sorozatgyártásra.
  • Š–316
 A Hispano-Suiza 12Lb motorral és dupla élű propellerrel az ŠB–16 alapjain épült könnyűbombázó gép.
  • Š–416
 Az ötödik prototípus, úgy is mint Š–16.5, amelybe Bredfield-Danek DL motort szereltek, nagy hatótávolságú könnyűbombázó változat. Egy példány készült belőle, mivel az erőforrás teljesítménye elmaradt ez elvárt eredményektől.
  • Š–516
 Isotta Frascini "Asso" 800 Le motorral, amit a Praga gyártott licencben. Könnyűbombázó változat
  • Š–616
 Hispano-Suiza HS 12Nbr motorral szerelt könnyűbombázó típus, amiből a csehszlovák légierőnél 12 db állt szolgálatban (a két prototípussal együtt).
  • Š–816
 Az utolsó könnyűbombázó változatot, Praga ESV motorokkal szerelték. Két prototípust építettek, az elsőt áramvonalas motorburkolattal, a másodikat a bombázó változatéhoz hasonló takarólemezzel.

Megrendelő és üzemeltető országok

[szerkesztés]

 Csehszlovákia

[szerkesztés]
Csehszlovák Légierő Csehszlovák Légierő
  • 2 db prototípus – Š–16.3 és Š–16.4
  • 89 db Š–16 és ŠB–16
  • 3 db Š–116 – prototípus (Š–116.1, Š–116.2, Š–116.3)
  • 1 db Š–316 – prototípus (Š–316.2)
  • 16 db Š–616
  • 1 db Š–716 – prototípus (Š–716.1)
  • 1 db Š–816 – prototípus (Š–816.1)

 Törökország

[szerkesztés]
Letov Š-16T az Ararát felkelés idején
Török Légierő Török Légierő
  • 16 db Š–16T – felderítőgép
A Török légierő 1929-ben írta alá a megrendelést 16 db gépről, amit le is szállítotak 1930 végéig, két tételben. 8 – 8 db repülő érkezett 1929. március 10-én és 1930 közepén. Az első gépek megérkezésük után Eskişehir-be kerültek, a gyakorló századhoz (törökül: Tatbikat Bölüğü). A sikeres teszteket követően 10 gépet a 24. légi felderítő századba soroltak be, majd a Bristol Blenheim gépek megérkezésével az 1. felderítő századhoz helyezték a gépeket Yeşilköy-be. 1940-ben Westland Lysander-ek váltották le az Š–16-osokat.[4]

 Lettország

[szerkesztés]
Lett Légierő Lett Légierő
  • 21 db Š–16L – bombázó
A Lettek először 1926-ban a Párizsi légi bemutatón kezdtek érdeklődni a típus után, rövidesen meg is rendeltek 21 gépet, amit a Letov el is kezdett leszállítani 1927-ben. Ez volt a Lett Légierő első fémvázas repülőgépe, és a C1 megjelölést kapták. A gépek két tételben érkeztek meg, 1927.09.10.-én 9 db, majd 1929. január 15-én a további 12 db. A gépeket 1940-ig, egészen a szovjet megszállásig repülték.[1]

 Jugoszlávia

[szerkesztés]
Jugoszláv Királyi Légierő Jugoszláv Királyi Légierő
  • 1db Š–16J – Úszótalpas változat
A Jugoszláv légierő számára egy Dornier tervek alapján gyártott úszótalpakkal ellátott változatot építettek, egy Š–316 gép átépítésével. Azonban, a nem megfelelő felületkezelés következtében a sós vízben az úszótalpak erősen korrodálódni kezdtek, így később visszaalakították a hagyományos futóműves változatra.[3]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ az alsó szárny középső, törzs alatti része
  2. ↑ Más források szerint 22 db-ot rendeltek.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b LETOV SMOLIK S.16. latvianaviation.com. [2018. szeptember 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. november 17.)
  2. ↑ Letov Š-16L. valka.cz
  3. ↑ a b Letov Š-16J. valka.cz
  4. ↑ Letov S.16T “Smolik”. tayyareci.com

Források

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Letov_Š–16&oldid=27533091”